Van egy közismert kínai történet, ami rávilágít, hogy valójában semmiről nem lehet racionális megközelítéssel megmondani, hogy jó-e, vagy rossz. Egy öregembernek a fia talált egy fiatal vadlovat a pusztában és hazavitte. A faluban mindenki az mondta, hogy milyen jó nekik, mert majd befoghatják szántani. Aztán a fiú megpróbálta betörni, de a ló ledobta a hátáról és eltört a lába. A faluban mindenki sajnálkozott és azt mondta, hogy ez nagyon rossz, mert az öregnek nincs a fiún kívül senkije és így nem lesz, aki gondoskodjon róla. Nemsokára kitört a háború és minden egészséges férfit elvittek katonának. Szerintem nem kell befejezni a történetet, mert mindenki tudja, hogy az embereknek mi volt a véleménye. Ez a kis történet a jó-rossz kettősségének értelmetlenségére hívja fel a figyelmet, hiszen racionális, ok-okozati gondolkodással nem lehet megállapítani semmiről az adott pillanatban, hogy jó-e vagy sem. Mindannyiunk sorsában fellelhetőek ilyen és ehhez hasonló történetek, ezért a berögződött, kettős megközelítés helytelenségét mi is megtapasztalhattuk már számtalanszor.  

Egy videóban U.G. Krishnamurti arról beszélt, hogy a helyes-helytelen, a jó és rossz kettősségének mezején vagyunk ragadva, ha szerencsénk van és nem rekedünk meg a dualitás harcában, a jó és rossz csatájában, akkor nem tehetünk semmi rosszat, nem cselekedhetünk helytelenül. Ez azért van, mert akkor csak az az egyetlen cselekedet lehetséges abban az adott szituációban. Az sem számít, ha az egész társadalom, egész világ úgy ítéli meg, hogy helytelenül cselekszünk és majd megfizetjük az árát.

Születésünk óta rengeteg hatás ért minket, számtalan dolgot sulykolt belénk családunk, az oktatás, a társadalom, folyamatosan arra lettünk trenírozva, hogy tetszést vagy nemtetszést nyilvánítsunk. Ezt ráadásul alaposan felfokozza a mostani közösségi média, ami alapvetően erre a kettősségre van kihegyezve. Sajnos ez is benne tart minket a dualitás harcában és erősíti bennünk azt a hitet, hogy ez fontos. Aztán tetszéseink vagy nemtetszéseink, a jó vagy rossz megítéléseink mögött ott állnak mentális hajlamaink is, a vászanák, karmacsírák, amikből mostani inkarnációnk is fakad és ezek a mulandó szerepszemélyiségünk mozgatórugói is.  

"Amikor a vászanák a közönséges emberekben, akik még mindig a testtel és az elmével azonosulnak, felemelkednek, tetszéseket és ellenszenveket okoznak. Ezek a kedvelések és ellenszenvek vágyakat és félelmeket generálnak, amelyek viszont még több karmát termelnek. Miközben még mindig ítélkezel arról, hogy mi a jó és mi a rossz, az elmével azonosulsz, és újabb karmát hozol létre magadnak. Ha így új karma jött létre, az azt jelenti, hogy egy újabb születést kell vállalnod, hogy élvezhesd azt." - Annamalai Swami 

Láthatjuk tehát, hogy a jelenlegi, felfokozott, a média által állandóan reakcióra késztető világkorszakban még erőteljesebben bele vagyunk kényszerítve a "jó és rossz" dualitásába és ezzel csak egyre több akadályt gördítünk önmagunk elé, ami sorsunk szempontjából sem lesz kedvező. Robert Adams tanításaiban is fontos szerepet játszik a "nem reagálás". A következő sorok nagy segítséget nyújtottak évekkel ezelőtt, amikor egy számomra nem tetsző élethelyzetben éltem. Alkalmazva a leírtakat nagyon gyorsan pozitív változást tapasztaltam. . 

"Hogyan kezdjük?
Nos, először is fel kell ismerned, hogy az a hely, ahol most vagy, akár jónak vagy rossznak gondolod, az a megfelelő helyed, vagy ha önmagadat boldognak, szomorúnak, gazdagnak, szegénynek, betegnek, vagy egészségesnek hiszed, az a  megfelelő állapotod. Ez a kezdet. Nem próbálsz többé valaki más lenni. Ne próbáld megváltoztatni az életed. A megfelelő helyen vagy, most, úgy, ahogy vagy. Ha boldoggá és békéssé tudsz válni azon a helyen, ahol most vagy, hirtelen azt fogod tapasztalni, hogy a körülmények a te javadra változnak, és akkor ismét a megfelelő helyen leszel. Bármilyen változás is következik be a tested-elmédet illetően, a megfelelő helyen vagy. Minél inkább meglátjátok ezt, minél inkább intellektuálisan, intelligensen tudjátok nézni azt, amit az imént mondtam, annál békésebbek lesztek, annál inkább kezdenek a karmikus minták elszakadni, és kezdtek felébredni."- Robert Adams 

Ez nem beletörődés, hanem belenyugvás az adott helyzetbe, a "Legyen meg a Te akaratod!" intelligens elfogadása. Ez a kettősségen való felemelkedés egyik módja, amit nem könnyű megvalósítani főleg úgy, hogy egész életünkben azt hallottuk, hogy változtatni kell, ráadásul mentális hajlamainkból fakadóan reaktivitásunk is erős. Annamalai Swami azt tanácsolta, hogy ismerjük fel mentális hajlamainkat a felemelkedésük pillanatában, mert ha időben és elég gyakran el tudjuk kapni őket, akkor nem okoznak problémát. Az is jó, ha megfigyeljük az öt érzék működését, mivel az elme természetéhez tartozik, hogy állandóan stimulust keressen az érzékeken keresztül, megragadja az érzéki benyomásokat és ezek feldolgozásával kontrollálatlan gondolatok hosszú láncolatát okozza. Meg kell tanulni megfigyelni hogyan viselkednek az érzékek és, hogy az elme hogyan reagál az érzéki benyomásokra. Ha meg tudjuk állítani, hogy az elme reagáljon az érzéki benyomásokra, akkor ki tudjuk küszöbölni a vászanáink nagy részét. 

Jiddu Krishnamurti a választás, minősítés nélküli tudatosság módszerét tanította, ami szintén a dualitáson történő felemelkedés eszköze. Ha ténylegesen a figyelem állapotában vagyunk, tényszerűen, analizálás nélkül állunk a jelenségekhez, akkor nincs ott az "én", a múlt kondicionálásából fakadó self, és az így végrehajtott cselekedetek nem lesznek feltételekhez kötve, pontosan azt tesszük, amit kell. Az észlelés, érzékelés a pszichológiai időn kívül van, az elme szűrője tesz valamit ilyenné vagy olyanná, ráadásul a gondolatminták rengeteg energiát lekötnek az agysejtekben, ami miatt előbb utóbb szenilissé válunk. Jól látható ez például a vallási dogmákkal élő embereknél, de mindenki másnál is, aki nagyon hosszú ideig valamilyen gondolat, vagy gondolkodási minta mentén éli az életét. Ezek a berögződött minták az embert arra kényszerítik, hogy folyamatosan analizáljon, az adott mintához igazodva minősítsen és cselekedjen. Ami nem fér bele a keretbe az automatikusan rossznak lesz minősítve, ami meg belefér, az gondolkodás nélkül  el lesz fogadva. Ez egy erőteljesen leszűkített létélményt fog eredményezni, ami még a tiszta kommunikációt is ellehetetleníti.  

Mivel a tökéletes figyelem állapotában nincs ott az ego, a self, a személyesség érzete, amit a múlt felhalmozott emlékei és a karmacsírák alkotnak, ezért ezt nevezhetjük egyfajta transzcendentális állapotnak is. Ebben a tiszta tudatosságban a gondolatok, érzelmek, vágyak le vannak csendesedve, ezért elkerülhetetlen, hogy a személyes akarat is elcsendesedett állapotban legyen. "Amit ilyenkor meg kell tenni, az meg lesz téve, de rajtad keresztül." - Paul Brunton. Lényünk "magasabb" része eszközévé válunk.  

"A régi módon folytatott cselekvés az ego uralmának állandósulását jelzi.  De ha ezt megtagadjuk, és "csendben maradunk", az azt jelenti, hogy létrehozzuk azt a belső vákuumot, amely lehetővé teszi a magasabb én számára, hogy belépjen és működjön rajtunk keresztül. Ez az ihletett cselekvés." - Paul Brunton 

Nem arról van itt szó, hogy elnyomjunk bármit is, hanem meg kell tanulnunk a figyelem állapotában cselekedni. Cselekvés közben a csend háttérben kell lennie a súlypontnak, ami túl van a jó és rossz kettősségén. Természetesen ez nem megy azonnal, akinek állhatatlan, csapongó az elmeműködése, annak azt előbb koncentrációs-meditációs gyakorlatokkal meg kell zaboláznia, viszont a teljes figyelem már nem koncentrált, mivel a koncentráció még akarati, ezért az még az ego területén mozog. Hagyni kell, hogy a belső vákuum magától beálljon. 

A spirituális ösvény, út lényege nem választható el a hétköznapi élettől, cselekedeteinktől, önmagában a passzív gyakorlás nem elég. Jézusnak az a mondása, hogy "gyümölcseiről ismerszik meg a fa", is erre vonatkozik. Az életben, élethelyzeteinkben, cselekedeteink megélésében derül ki, hogy "hol tartunk": tetteink a  Figyelem Jelenlétében zajlanak-e, vagy továbbra is csak saját ego örvényünk kétségei között ingadozunk.     

Ebben a bejegyzésben a címmel ellentétben nem egy részletes horoszkópot fogok bemutatni, hanem egy olyan jelenséget, ami jól rávilágít a manapság divatos, analizálgató asztrológia megbízhatatlanságára. Nagyjából hasonló belevetítési jelenség ez is, mint ami a pszichoterápiát is jellemzi és már Jung is felhívta rá a figyelmet: az orvos a saját komplikációit belevetíti a páciensbe. Az asztrológiában az asztrológus vetíti bele egy képletbe saját beállítottságát, elfogultságát, előítéleteit, elvárásait és nyilvánvaló tényeket hagy figyelmen kívül, ezáltal olyan megállapításokat tesz, ami a realitásnak ellentmond.

Ráadásul nem csak a kivetített komplikációk torzítanak. Jiddu Krishnamurti egy videóban kifejtette, hogy pszichológiailag bénító hatása van a megszerzett, felhalmozott tudásnak, ezért ő teljesen elveti az előzetes, megtanult minták alapján történő analizálást. (alapvetően a pszichológián keresztül veti fel a témát, de hozzáteszi, hogy ez igaz az élet minden területére: az analizálás, önvizsgálat, azt mondani, hogy ezt kell vagy nem szabad  tenni, ez  helyes vagy nem helyes stb. egy rossz folyamat) A direkt érzékelés és cselekvés fontosságát hangsúlyozza, a választás-minősítés nélküli tudatosságot, ami kondicionáltságtól mentes. Mivel érzékelésünket normál esetben a felhalmozott tudás irányítja, az emlékezet, a múlt, így az időhöz kötött. A múlton (emlékezeten keresztül) érzékelünk és cselekszünk, ezért nem látunk tisztán, tényszerűen. (ráadásul JK szerint a minták alapján történő gondolkodás rossz hatással van az agysejtekre) A hagyományos asztrológiában is folyamatosan minősítenek: jó, vagy rossz fényszög, kedvező vagy kedvezőtlen bolygóállás, sötét-világos házak, ártalmas bolygók alapján analizálgatnak, ezekre az előzetes mintákra erőltetik rá a kifejtést. 

Nagyon jó például szolgál erre egy, a youtube-on nézhető videó, amit Kalo Jenő, közismert asztrológus tett közzé néhány éve csatornáján az akkori amerikai elnökválasztást megelőzően. Kalo egy másik videójával már foglalkoztam a blogon, ahol Dr. Daubner Bélával beszélgetett, és ott ezt írtam: "Kalo Jenő asztrológus egy volt fideszes képviselő, ezt soha nem is tagadta, és jelenleg is támogatója Orbán Viktor kormányának, politikájának. Volt olyan videó a csatornán, ahol a Fidesz nemzeti konzultációját propagálta, de a menekültválság idején is a kormánypárt mondanivalóját képviselte." 

A csatornáján látható videóiba, magyarázataiba azóta is folyamatosan beleszövi a kormánypropaganda üzeneteit, amiket saját véleményként állít be. Természetesen nincs ez másképp Donald Trump horoszkópjának kifejtésénél sem, hiszen köztudott az Orbán kormány Trump iránti rajongása. Ebben a videóban is jól lehet látni, hogy Kalo a tények figyelembe vétele nélkül hajlítja meg a valóságot és vetíti bele saját, előzetes beállítottságát egy képletbe, ezért remek példát szolgáltat a bejegyzés elején leírtakhoz. Csak néhány elszínezést emelnék ki az elemzésből, aminek Trump eddigi élettörténete tökéletes ellentmond.

Természetesen elhangzik a kifejtésben, hogy nekünk, magyaroknak Trump győzelme a jobb, mivel az ő lelkülete közelebb áll a magyarság lelkületéhez. Alapszinten képlete mutat egy erkölcsiséget, vallásos, erkölcsös ember és jól tud élni a törvényekkel, de ebből a szempontból van egy-két zűrös ügye, rezeg a léc, a pénzügyeiben apály-dagály lehet. (meglehetősen elnéző megközelítés) Elhangzik egy zavaros összeesküvéselmélet az ellenségeiről, akik mindent elkövetnek, hogy kikerüljön a hatalomból, vigyáznia kell mert egy merénylet lehetősége sem kizárt a képlet alapján. (utólag megállapítható, hogy erre konkrétan jól ráérzett) Aztán megtudhatjuk, hogy sokat csalódik a nőkben. Egy régi patriarchális "pasas", akinek nem világa az amerikanizálódó, modern, a nők szabadságjogait hangsúlyozó világ, de nagyon fontos számára a család, annak ellenére, hogy többször is elvált. Trump az a típusú ember, aki tele van pozitívra irányuló tendenciákkal, ő a jóban hisz, a felsőbbrendűben, abban, hogy sikere lesz, egy igazi amerikai sikerember. Ezeket nekünk magyaroknak sem ártana eltanulni, jobban kellene hinnünk a jóban és abban, hogy sikerünk lesz. Kalo bedobja még a pozitív gondolkodást, a vonzás törvénye humbugot is Trumppal kapcsolatban, mint inspiráló példát, hiszen azért olyan sikeres, mert nagyon sok jó gondolatot gondol végig, amik a vonzás törvénye alapján bevonzzák a sikert. Befejezésként megtudhatjuk, hogy Trump a maga módján még spirituális is, mert, amiben hisz abban nyomul és ez a lényeg. Nem számít, hogy ez kikezdhető vagy sem, az a lényeg hogy ő ettől boldog, jól érzi magát a bőrében Nem számít, hogy a másik embernek ez tetszik-e vagy sem. Nem kell rá irigykedni, hanem el kell tanulni tőle, hogy hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben. A kifejtésben voltak találó, értékelhető dolgok is, de azok eltörpülnek az óriási baklövések és a nyilvánvaló elfogultság mellett. 

Dióhéjban ezeket a következtetéseket emeltem ki az egyórás videóból, az asztrológiai háttéradatokat szándékosan mellőztem, mert a végeredmény és a valós tények szempontjából most nem fontosak. A videó megtalálható Kalo csatornáján, ott látható a képlet is. Úgy gondolom nem kell politológusnak lenni ahhoz, hogy valakinek legyen némi fogalma a volt amerikai elnök ügyeiről, hiszen a sajtóban folyamatosan szemlézték megnyilvánulásait, én is számtalan botrányára emlékszem. Csak néhány eset:

Tavaly Trumpot a New York-i bíróság berendelte meghallgatásra, mivel azzal vádolták, hogy el akarta tüntetni Stormy Daniels pornószínésznővel folytatott viszonyának nyomait. Mindezt üzleti dokumentumok meghamisításával szerette volna elérni. Természetesen Trump tagadott mindent és boszorkányüldözést emlegetett. Az mindenesetre bizonyított, hogy 2016-ban Trump ügyvédje, Michael Cohen 130 ezer dollárt fizetett a nőnek a hallgatásért cserében. Cohen maga ismerte el, hogy Trump bízta meg ezzel.

Aztán köztudott, hogy ez a békeszerető ember az elnöki ciklus végén meg akarta támadni az iráni nukleáris létesítményeket, de tanácsadói lebeszélték róla. Nem nehéz elképzelni, hogy ez azonnal lángba borította volna a Közel-Keletet. 

Jeruzsálembe helyezte át az USA nagykövetségét. Ez szimbolikus gesztus, gyakorlatilag azt jelenti, az USA Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának. A gond ezzel az, hogy a béketárgyalások során és a kétállamos megoldás keretében Jeruzsálemre a palesztinok is fővárosként tekintenek. Mondanom sem kell, hogy ezzel csak olajat öntött a tűzre. A Trump éra alatt egyértelmű lett, hogy az USA nem támogatja többé a kétállamos megoldást. Trump elnök “évszázad üzlete”’ tervét etnikai katasztrófaként élte meg a palesztin nép.  

Trumpék a 2020-as, Georgia államban elkövetett választási csalása során meghamisítottak egy választókörzetben készült videót, amivel meg akarták változtatni Biden győzelmi eredményét. Azt is kitalálták, hogy több ezer halott ember nevében szavaztak a Demokraták, amiről bebizonyosodott, hogy hazugság. Ezekkel a hamis információkkal hergelték fel a Capitolium ellen támadó csőcseléket, aminek 5 halálos áldozata lett. (Az utóbbi miatt megfosztották a mentelmi jogától és bírósági eljárás van ellene) 

Felrúgta az iráni atomalkut, a klímaegyezményt, feltúrta az indián őslakosok földjeit az olajvezeték miatt, külügyminisztere lelkendezett a jégsapkák olvadása miatt, mert így majd ki lehet bányászni az olajat.

Aztán sokat lehetett hallani, olvasni a rengeteg nő ügyről, molesztálásról és botrányról, valamint a nőkről tett trágár nyilatkozatairól. 

Adócsalás, adóelkerülés miatt is indult ellene eljárás, ami miatt a lehető legmagasabb pénzbírságot kellet fizetnie.  

Spiritualitására jellemző, hogy egy "ál-keresztény" tévéprédikátort, Paula Michelle White-Cain alkalmazta spirituális tanácsadónak, aki az egyik legnagyobb biznisz szekta vezetőjével, Benny Hinnel áll kapcsolatban. Aztán egy napokban megjelent amerikai dokumentumfilmből (Ima az armageddonért, a youtube-on megnézhető) kiderült, hogy Trump másik spirituális tanácsadója Robert Jeffress, aki egy armageddont váró egyház vezetője, és nagy befolyással van rá John Hagee, aki alapítója és elnöke a Christians United for Israels nevű keresztény cionista szervezetnek.

"John Hageet egyfajta politikai királycsinálónak tartják. Az elnökjelölt aspiránsok az ő mega templomába járnak, Hagee-vel találkoznak, a támogatását kérik. Az elnöknek kizárólagos hatalma van arra, hogy csapást mérjen, vagy nukleáris fegyvert vessen be. Tehát John Hagee vagy Robert Jeffress vagy más lelkészek úgy gondolják, hogy egy katasztrofális világháború elhozhatja az armageddont. Ők azok az emberek, akik az elnök fülébe súgnak, az elnöknek, aki lehetővé teheti, hogy ez megtörténjen." - hangzik el a dokumentumfilmben. 

Jó példa ez a báránybőrbe bújt farkasokra, azokra a szélsőséges vallási irányzatokra, amelyek eltorzítják, félreértelmezik az eredeti vallási tanokat. Nem lehet véletlen, hogy Trump szombati beszédében azt mondta, hogy "bátorítani" fogja Oroszországot, hogy támadja meg azokat a NATO-tagokat, amelyek nem teljesítették pénzügyi kötelezettségeiket. 

Érdemes még megemlíteni, hogy a spirituális hagyomány felosztása alapján Donald Trump a gazdasági, pénzügyi, kereskedő "kaszt" embere, egy vaisja. Tudatossága az adás-vételre, profitra, nyerészkedésre van hangolva, lelkivilágát erőteljes vágyerők mozgatják. A mai világkorszakban az irányítás már lesüllyedt erre a szintre, spiritualitást, szellemi érintettséget emlegetni felesleges. Kalo Jenő elemzése ékes példája annak, amikor valaki a tények figyelembevétele nélkül, az előzetes beállítottsága alapján mutat be egy asztrológiai képletet. A videóban beszél önmagáról is, hívatásáról, spirituális beállítottságáról stb., de mindezek után hitelessége megkérdőjelezhető. Hiába a több évtizedes asztrológusi múlt, elméleti tudás, ha politikai beállítottsága, elfogultsága elhomályosítja látását, ami nem csak ebben a videóban tűnik ki, hanem a csatornáján fellelhető más videókban is. Meglehetősen káros ez a jelenség, hiszen Kalo az ország egyik legnépszerűbb és legismertebb asztrológusa, aki egyben asztrológiai tanár is, tanfolyamokat tart, már több, mint ötvenezren követik youtube csatornáját. Ha egy világosan, tényszerűen gondolkodó ember esetleg rajta keresztül szeretne megismerkedni az asztrológia tudományával, akkor könnyen csalódás érheti a tudományt illetően, pedig a hiba nem az asztrológiában van. 

Ezen a blogon csak akkor foglalkozom politikai jellegű témákkal, ha direktben fellelhető benne spiritualitással kapcsolatos szál is. A bejegyzés mondanivalójában alapvetően nem a benne szereplő egyének a fontosak, hanem az az ellentmondó jelenség, ami megnyilatkozott az eset kapcsán. Az asztrológia területe az a spirituális terep, ahol nagyon könnyű nagyokat mondani, sejtetni bizonyos dolgokat, félrevezetni az embereket, ezért fontos, hogy óvatosan közelítsünk és merjünk önállóan gondolkozni, kérdéseket feltenni. Figyelembe kell venni a világban látható tényeket is, hiszen nem véletlenül tanította már Jézus is: 

"Gyümölcséről ismerszik meg a fa" 

(Mire befejeztem a cikket, felbukkantak Kalo legújabb videói, amelyekben a bukott köztársasági elnököt és a kialakult helyzetet próbálja tisztára mosni asztrológiai elemzéssel. Várható volt)          .

A tarot kártya ősképei (mátrixai, ősértelmei) közül az egyik legérdekesebb a 14. lap. Különböző neveken ismert: Kiegyenlítődés, Egyensúly de létezik Mértékletesség felirattal is. A tarot lapjai meditációs, önismereti eszközök, de használják jóslásra is. Valójában egy hermetikus, egyiptomi eredetű szentkönyv és mint minden archaikus könyv, kinyilatkoztatás képnyelven szólítja meg az embert. (a szimbólumok az elme tudattalan részéhez szólnak) Itt konkrét képi ábrázolásokat láthatunk, más szentkönyvekben pedig példázatokban, példabeszédekben jelennek meg az analógiák.

Sok mindent lehetne írni a 14. lap szimbolikájáról, üzenetéről, amit már számtalan könyvben meg is írtak, ezért én megpróbálom egy kicsit más nézőpontból megközelíteni. Szepes Mária ezt írta hozzá:

"Az egyensúly Géniusza a szívével gondolkozik és az agyával érez. Ez a képlet a transzcendentális intuíció pozitúrája"

Már a 90-es években találkoztam ezzel a tanítással az írónő Dimenziótarot könyvében, de mélyebb értelmét akkor még nem sikerült felfognom. Csak jóval később jöttem rá, miután tisztázódtak bennem bizonyos fogalmak és megismertem más spirituális irányzatokat. A 14. kártyán szárnyas Kerub látható, amint egy ezüst kancsóból áttölti a vizet egy aranyba. Jobb lába a vízbe merül, a másik pedig a földön áll.

A szárnyas Kerub, Angyal nem mást, mint az Isteni Önvaló, Szent Szellem, ami alászáll az asztrál-síkra és az elme érzelmi tartományában létrehozza a kiegyenlítődést, szublimálja az érzelmeket, (az élet vizét áttölti az ezüst kancsóból az aranyba) mialatt egyik lába a vízben áll, a tudattalanban, a másik a földön: így teremt egyensúlyt a fizikai és érzelmi élet között. Egy spirituális állapot beálltát láthatjuk ezen a képen (mind a 22 lap egy állapot), amikor a hosszú ösvény gyakorlásának köszönhetően a "megidézett" Isteni Önvalóból sugárzó erő megtisztítja az érzelmi zónát. Ez a Szent Szellem alászállása, a tudattalanban lekötött energiák felszabadítása is egyben. Miután Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban látta Istennek Lelkét, a Szent Szellemet "alájőni, mint egy galambot és őreá szállani".

A hosszú ösvény mértékletessége, öntisztító munkája eltávolítja a személyes tudattalanban lévő akadályokat, a koncentráció-meditáció során megerősödött elme "függetlenné", és így megszólíthatóvá válik. Az embert már nem  tudattalan vágyai, ösztönei vezérlik, hanem a "lelkiismerete". Az Önvaló csatornája lesz, felfakad benne a "transzcendentális intuíció." Paul Brunton így írta le az állapotot: "Amikor már elértük a kiegyensúlyozott személyiséget, ápoltuk a derűs kedélyt, és uraljuk a bennünk lévő egoista késztetéseket, akkor az érzelem és az értelem az intuícióval együttesen hozza létre az intelligencia minőségét. Ettől kezdve azt érezzük, amit gondolunk, és azt gondoljuk, amit érzünk, érzelmeinket helyesen irányítjuk, és gondolatainkat igaz módon alakítjuk ki. Ezek harmonikusan, kielégítően és egységesen működnek együtt."  

Szükség is van az "aggyal érzésre és a szívvel gondolkozásra", mert ahogyan a Bibliában a Sátántól való megkísértés következik (Máté Evangéliuma), ugyanúgy jön a tarot-ban a 15. kártya, Az Ördög. Miután beállt a kiegyenlítődés a gyakorlásnak egy következő fázisba kell lépnie:

"A tanítványnak félre kell állnia a gondolatformáktól, ami azt jelenti, hogy félre kell állnia a személytől, és úgy kell tekintenie rá, mint valami önmagán kívüli dologra. Ha, és amennyiben sikerül mögé kerülnie, automatikusan felveszi az Önvaló álláspontját. A személyt egy tárggyá kell tennie, aminek az Önvaló a megfigyelője. A tiszta tudatosságban az eleme állandó és töretlen, ezért nem közönséges tudatosság, ami totalizált gondolatokból álló szakadozott dolog, hanem transzcendentális tudatosság" - Paul Brunton

Ez már a rövid ösvény, direkt, közvetlen tudatossággal történő gyakorlása, a Tanú gyakorlat, amit nem csak passzívan, hanem aktív cselekvés során is végezni kell. Meg kell őrizni, benne kell maradni ebben a transzcendentális Tanú állapotban az életben fellépő nehéz helyzetek, "megkísértések" során is. Bármikor, bármilyen nehézséggel találjuk szembe magunkat törekedni kell, hogy ebben az állapotban legyünk, vagy, ha még nem állandósult, azonnal próbáljuk meg felvenni a Tanú szemléletét, mert így intuitív belátáshoz juthatunk. Komolyabb döntések meghozatalánál is segítségünkre lesz a "személytelen" szemlélet. Úgy kell látni magunkat, mintha valaki mást, egy rajtunk kívülálló személyt szemlélnénk.

Ha sikerül az Önvaló álláspontját felvenni és abból cselekedni, (valójában csak testem cselekvésének szemlélőjévé válni), akkor minden tettünk isteni ihletésű cselekvés, igaz szolgálat lesz. Valójában ez a "legyen meg a Te akaratod" megvalósítása, megkülönböztető értelem képességének használata (nem én vagyok a cselekvő), - ami a Bhagavad Gitában buddhiként van említve - a valódi intelligencia, ami magasabb szinten átitatódik az intuícióval. Az embernek be kell gyakorolnia, hogy minden esetben a "pneumatikus" lény hangjára hallgasson.

Láthatjuk tehát, hogy a direkt ösvény szemlélődő gyakorlatai már nem csak Önismeretiek, hanem aktív realizációs technikák is, "be kell váltani a Szót". Ezt az élethelyzeteinkben lehet megtenni, ahol próbára leszünk téve, mert a 14. lap után jön a 15-ös, Az Ördög, a megkísértés, az ego komplexum testi-érzelmi-gondolati "megkísértő" tevékenysége. (Az egyik ilyen legnyilvánvalóbb "álalakzat" pl. a spirituális egoizmus, amikor valaki a spirituális út valamelyik jelmezében szerepelteti magát, de életvitelében semmit nem realizál, a megkülönböztetés nem működik benne és a legtriviálisabb irányzatok csapdáit sem tudja elkerülni. Olyan is lehet, hogy valaki csak jellemhibáit, bűneit próbálja palástolni a "spiriskedéssel". A manapság divatos irányzatok pontosan az ilyen igényeket szolgálják ki, követőik az élet beavató megpróbáltatásaiban nem tudnak ideáljaiknak megfelelően cselekedni) 

A transzcendentális intuíciónak van egy másik, nagyon magas szintű megnyilvánulása, jelensége is, a Belső Szó, amikor a gyakorló szintén az Angyal "médiumává" válik: "az Önvaló erőteljes, mentális benyomások formájában szólítja meg az embert és a legmagasabb szintű tanításokban részesíti."

Belső Szó:  https://nyilegyenes.blog.hu/2019/09/18/belso_szo   

Jól látható, hogy a hiteles tanítások között mindig meg lehet találni az összefüggéseket és lényegét tekintve mind ugyanarról szólnak. A kabbalisztikus Tarot 14. lapját az N (Nun) betű jelöli, hieroglifikus jelentése: hal. A hal a kereszténység szimbóluma is és a bibliai jelenet, amikor leszáll Jézusra a Szent Szellem, analóg a lapon látható képpel.  A buddhizmusban a hal szimbolizálja a harmóniát. Aztán az ima előtti bemosakodás is több vallásban megtalálható és még lehetne sorolni az összefüggéseket. Az érzések, érzelmek, az elme tudattalan világa a víz, aminek egyensúlya, kiegyenlítődése, harmóniája fontos a magasabb Önismeret szempontjából és ahhoz is kell, hogy életvitelünk során meghalljuk a Lelkiismeret hangját. Ez ennek a lapnak a legfőbb üzenete, ami a transzcendentális intuíció állapotát mutatja be, a buddhi, értelem legmagasabb szintű működését, amit az Isteni Önvaló (Kerub, Angyal) a személyes tudattalanba történő alászállása és az ott elvégzett alkímiai művelet, "átállítás" idéz elő. A "Nagy Mű" ugyanis a tudattalanban található és az elme asztrális, érzelmi szintjén végbement pszichoenergetikai transzformáció, kiegyenlítődés hozza létre.                                                      

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Mt 5,4)

Ez az idézet Máté evangéliumából egyenes folytatása annak, amivel az előző bejegyzésben foglalkoztam:

"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” https://nyilegyenes.blog.hu/2021/04/21/spiritualis_szegenyseg

Számtalan oka lehet annak, hogy sírunk: szenvedés, fájdalom, veszteség, félelem, öröm stb. Jézus kijelentésének értelme itt is, mint mindig, elsősorban spirituális, ezért a sírást kiváltó okot nem az anyagi világban elszenvedett, átélt tapasztalatokban kell keresni. Az ilyen sírást kiváltó érzelem általában spontán lép fel, szinte minden előzmény nélkül, a jelenség még önmagunk számára is érthetetlen. (Persze lehet olyan is, hogy olvasunk egy ihletett sort, hallunk egy inspirált dallamot, vagy látunk egy filmjelenetet, de a kiváltott reakció aránytalanul erős, szokatlan.) Erre a finom jelenségre a Szúfik a "Szív kelyhének felfordítása" - ként utalnak. Hamvas Béla szerint ez a sírás a spirituális gyakorlatokból fakadó belső változás következménye, a szeretet energiák re-orientációja. Ennek is meg vannak a maga fokozatai, egyénenként változhat, de mindenképpen jelzésértékű. (előrehaladottabb szinten már megelőzi egy korábbi "bepillantás", egy ideiglenes spirituális tapasztalás, de magát az élményt is egy ilyen átélés okozza)

"Senki nem találja meg a mennyei királyságot, amíg nem megy végig a könnyek útján" - Paul Brunton

Azok a szerencsések, akik majd "önként" sírnak, a lelki szegények, mert ők majd megvigasztaltatnak. A "könnyek útja" és a lelki szegénység elérése kéz a kézben jár. Ha a lelki szegénységet önként "vállaljuk", a könnyek útjára is rá fogunk lépni szellemi fejlődésünk során, viszont, ha nem tesszük, akkor a Gondviselés/Önvalónk drasztikusabb eszközökhöz nyúl. 

Az életnek nincs célja, csak értelme, ami nem más, mint legbelső Lényünk megismerése. Csak egy fizikai inkarnációból lehet elindítani a teljes felismerést, mivel Önvalónk végső kiterjedése idáig terjed, pereme, határa az egónk, aminek alapját tudatosságának a fizikai testtel történő azonosulása képezi. Azoknál, akiknél a figyelem még teljesen az egóra és ezzel a külvilágra tapad, az Önvalónak csak fizikai eszközei vannak a "beavatáshoz", inkarnáció káprázatok sokaságának kell megélődnie a "megforduláshoz". Viszont, ahol már felparázslott valami, de a lelki szegénység állapotának elérése önként nem megy, ott az Önvaló "besegít" sorscsapások, veszteségek, betegségek stb. formájában. A szenvedések átélésével puhítja fel az egót és készteti sírásra, megfordulásra, a külvilághoz tapadás feladására. Szóval "Isten útjai kifürkészhetetlenek", de nem biztos, hogy, ami az ego számára rossznak, elviselhetetlennek tűnik, az feltétlenül az is.

Érdemes még megemlíteni a spirituális válság jelenségét is, amivel már az intenzív gyakorlók találkozhatnak. A hiteles ösvényeken, egy ponton felléphet fizikai szenvedés, szorongás, érzelmi hullámzás, elakadás érzete, vagy egy erőteljes spirituális tapasztalat után, hosszú ideig nem történik semmi és a gyakorló úgy érzi, hogy "elhagyta Isten", kétségei támadnak. (Lélek sötét éjszakája állapot) Ramana Maharshi ezeket a jelenségeket az Önvalóhoz vezető út mérföldköveinek tekintette vagy akadályoknak, attól függően, hogy éppen kihez beszélt. 

"A spirituális keresők belső fejlődését irányító törvényszerűségek úgy tűnik, gyakran a legrejtélyesebb úton módon történnek. A Kegyelem ereje gondoskodik rólad akkor is amikor nem vagy tudatában ennek és azt gondolod, hogy megvonatott tőled. Ilyen esetekben minél nagyobb a szorongás, annál jobban szorongatja a magasabb rendű Én az egót. Minél inkább egyedülvalónak és elhagyatottnak tűnsz, annál közelebb von magához a magasabb rendű Én" - Paul Brunton

A "Boldogok, akik sírnak..." kijelentésnek van még egy másik, finomabb értelme is, amit Paul Brunton a Belső valóság című könyvében fejtett ki. Amikor a felébredő lelket a belső elszakadás állapotába vezetik, eléri azt a pontot, amikor nem ritkán a fizikai sírás görcsei jelennek meg. Jézusnak is, mint minden megvalósított mesternek meg volt a hatalma ahhoz, hogy felerősítse a szellemi vágyakozást tanítványai szívében. Ez a felerősödés általában gyakori belső gyötrelmet, vagy hallható sírást eredményezett. A mesterek azért éltek ezzel a módszerrel, hogy meggyorsítsák tanítványaik fejlődését. Az ilyen könnyek "üdvözítőek". "Akik elveszett szellemi otthonukat siratják, valóban áldottak, mert a Kegyelem rájuk szállt."

Sajnos körülöttünk már nincsenek ilyen mesterek, de könyveikben útmutatást találhatunk és, ha kitartóan követjük azokat és fáradhatatlanul gyakorlunk, előbb, vagy utóbb mi is átélhetjük a "Boldog sírás" állapotát. Ezt belső mesterünk, az Önvaló idézi elő, ezért hagyni kell, nem szabad elnyomni a folyamatot, hogy hatása minél maradandóbb legyen.                

"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” - (Máté evangéliuma)

Rengeteg magyarázat született már erre a bibliai idézetre, mint az összes többire is. A szegénységen természetesen belső állapotot kell érteni, ugyanúgy, mint a "mennyek országán" is. A fizikális szegénység önmagában nem hordoz értéket, de gazdagnak lenni sem bűn. Persze a "teve is előbb megy át azon a bizonyos tűfokon", mint azok, akik rosszul élik meg anyagi gazdagságukat, de ez vonatkozik a spirituális ösvényen járókra is. A meditáció legmagasabb állapotának elérésekor már a tanításoktól is meg kell szabadulni. Sokan válnak a hosszú-ösvény rabjává, mert nem lépnek tovább a közvetlen útra, ahol már csak a tudatosság számít és nem annak tartalmai. Itt már érdektelenek a spirituális fogalmak, reinkarnáció, karma, magasabb síkok, csakrák stb. csak a minden elvárás nélküli, öntudatosságon nyugtatott tiszta figyelem a fontos, amit nem csak a passzív gyakorlás során, de az aktív cselekvés közepette is "érzékelni" kell. Ez a "tanúság" állapota.

"...valójában nem te vagy, aki tanúskodik. Bármi, ami a reggeli ülés közben, vagy a rád törő víziókban történik, figyeld csupán, de értsd meg, hogy nem te látod azokat, „te” nem létezel entitásként, amely tanúja azoknak; a tanúsítás magától megy végbe. Tehát csak legyél a meditációdban, és a tanúsítás megtörténik, bármit kelljen is tanúsítani. És még csak be se vonódj a tanúsításba. Odakint süt a nap. Nos, látjuk, hogy így van; nem kell kinyilatkoznunk: Ah, látom, hogy süt a nap! Vagyis, nem mi tanúskodunk, a tanúság automatikusan végbemegy." - Nisargadatta Maharaj

Ramana Maharshi az elme alakjairól tanított: gondolkodás, értelem, emlékezet és én-ség. Ezek az elme aktív, változó alaköltései, amelyekben a figyelem folyamatosan le van kötve egy inkarnációkáprázat során. Akkor válunk lelkileg, spirituálisan szegénnyé, ha már a belső elmealak folyamatok, változások is csak egy automatikusan lezajló tanúság élménnyé válnak. Például érzelmeinkre úgy tudunk rátekinteni, mint ahogy egy "madár átrepül az égen" jelenségre.

Ez a jó értelemben vett reakciómentesség tesz minket alkalmassá a "mennyek országára", a boldogságra, az abszolút nyugalom megélésére. Természetesen mindenkinek a jelleméből fakadó sorshelyzetekben kell szembesülni az "elengedéssel", a gondviselés ott fog veszteségeket/kísértéseket okozni, ahol a legerősebb a tapadás. Egy spirituális gyakorló számára ez lehetőséget nyújt a személyiségszerkezetben lekötött erők megismerésére a reaktivitás mértéke alapján. Gondolhatunk magunkról, "lelki szegénységünkről" bármit, ha az élet mást mutat, de áloméletünk reakciói is pontos visszajelzést adhatnak valós állapotunkról. (Előrehaladottabb állapotban a passzív meditációs gyakorlatok "eredményessége" is csak az életben derül ki.)

Szepes Máriának volt egy nagyon jó gondolata, amit szerintem remekül hozzá lehet kapcsolni a "lelki szegénység" mértékének megállapításához:

"Gondolkozz rajta, mi kell neked még ebből a világból és mi az, amit hajlandó volnál feláldozni érte. Mert ezzel mérheted le pontosan, hogy fejlődésed kozmikus órája milyen stádiumot mutat."

Nem baj, ha elfogadjuk a külvilág és belvilágunk nyújtotta lehetőségeket, hiszen nem is tehetünk mást sorsélményünk során, viszont gyakorlással (meditáció) és helyes értelmezéssel meghaladhatjuk és függetleníthetjük tőle magunkat. Nem könnyű feladat ez és nem megy egyik napról a másikra, még Jézusnak is el kellett vonulnia a pusztába, hogy megküzdjön a legnagyobb megkísértésekkel. Az ő sorsa egy kozmikus misszió volt, így érte el azt a bizonyos "lelki szegénységet". Nekünk egész életünket, inkarnációnk nyersanyagát kell pillanatról-pillanatra felhasználni, tudatosan megfigyelni, ameddig nem jutunk el az automatikusan végbemenő tanúság állapotába:

"Olyasvalamit látok, ami idegenszerű és félelmetes s amelynek különös módon vagyok tanúja, nézője és cselekvője. Olyan módon, hogy amikor nézem, cselekszem is és tudom is és ítélek is és vagyok. De reám visszanéz, engem cselekszik, engem tud, engem ítél, engem van. A kettő pedig egy. Nem saját tudatomban látom magam, hanem az ő szemében és én csak tükör vagyok, amelyben látom, amint ő cselekszik engem és gondol engem és ítél fölöttem." - Hamvas Béla (Apokalyptikus monológ)   

Hamvas Béla írt a fogalmakon való eltévelyedésről, amiből számtalan félreértés fakad. Spirituális körökben talán az egyik legelterjedtebb félreértelmezés Isten fogalmát lengi körül. Számtalanszor találkoztam már ismert tanítókkal, asztrológusokkal, akik az "Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert" bibliai idézetet úgy értelmezték, mintha az a mulandó, fizikális, szerep-személyiséggel azonosuló emberre vonatkozna. Egyesek még  azt a következtetést is levonták, hogy az ember is képes teremteni gondolataival (ezzel hatni a külvilágra), önmaga alakítja sorsát, szabad akarata van, hiszen ő nem más, mint a Teremtő saját képe. Az ilyen tévképzetek remek táptalajt biztosítanak a spirituális materializmusnak, ami, ahogy Hamvas fogalmazott nem más, mint eltévelyedés.

Természetesen a fizikai test, szerep-személyiség és az ebből fakadó működési mechanizmusok is fontos szerepet töltenek be az objektiválódott, mulandó káprázatban, de mivel Isten örökkévaló, ezért "saját képét", a "hasonlatosságot" sem itt kell keresni. A mulandóság az örökkévalóság időbeli, aktív oldala, és a Földön az emberi rang az a fokozat, ahol a "tégely egyéniséggé zárul". (az egyéniséget itt nem a hagyományos értelemben kell elgondolni) Minden Isten, a Kozmikus-Elme teremtménye, képzete, imaginációja, de az ásványi-növényi-állati fokozatok még egyéniség alattiak. Az emberi létezés ugyan magában hordozza az előzőeket is, de ezen a szinten már lehetőség nyílik a Teremtővel való hasonlatosság felismerésére, mivel Isten saját képe nem más, mint Isteni Önvalónk. Innen nézve az elme legmélyebb rétege, ahol szerep-személyiség nélküli tudatosságunk a Kozmikus-Elme tudatosságával érintkezik. Onnan "nézve" pedig Isten/Kozmikus-Elme az Önvalóban válik egyéniséggé (saját képévé, hasonlatosságává) azáltal, hogy a mulandósági oldalon káprázó, egyéni sorsszövevények átélőjévé válik a mentális hajlamoknak megfelelően.

Ő a Látó, az Átélő, alapvető minősége bennünk a tudatosság, "vagyokság" érzete. Ez az érzet bővítményekhez tapad, és összetévesztődik a személyes elme alakjaival, érzésekkel, testtel stb., figyelmének egy része a kivetített perifériára összpontosul. Az így létrejött ego csak egy részleges korlátozottság benne, olyan mint egy hullám az óceánon, ami elfelejtette eredete forrását, pedig káprázati, változó léte (ego) csak azért lehetséges, mert áll mögötte egy változatlan, Örökkévaló. Ebből származik a "vagyokság", vagy "valóság" élménye: a létérzet. Ez a létérzeti sugár, a "vagyok, aki vagyok", az Önvaló, Isten saját képe bennünk, ami az emberi lét fokozatán már, mint egy fonál vége megragadható. Természetesen vannak mélységi fokozatai, (szamádhi állapot) de a dualisztikus állapotokban (ébrenlét/álom) ez a legfelismerhetőbb találkozási pont, mint mindannyiunk alapélménye. 

Ha figyelmünk teljesen belesodródik a periféria énbe (test-elme komplexum stb.), ami már a kivetített kozmosz része, akkor olyanná válunk, mint egy színész, aki összetéveszti magát szerepével. Ez a tükrözött tudatosság a mentális hajlamokból fakad, tükörkép, és úgy tűnik, mintha létérzetünk belőle származna, pedig ez a mulandó ego-én és testünk csak résztvevője a kivetített, fizikai kozmosznak, és a kozmikus kreáció okozata. Az ok az elsődleges teremtésben, a Világ-Ideában van, ami a Kreátor, Isten egységtudatú imaginációja és a látható, duális világ előképe, ezért értelemszerűen az utóbbiban (okozatban/kivetítésben) már minden előre elrendelt, meghatározott. (A Világ-Idea a Kozmikus-Elme ideavilága, ősképekből, archetípusokból álló mentális teremtés, amelyben egy teljes világkorszak az elejétől a végéig le van képezve. Innen objektiválódik a látható kozmosz minden jelensége, jelenik meg a tér-idő-forma világban. Hamvas a létezés ősharmóniájaként utal rá. A megvilágosodás egyik előrehaladott fázisában az ember Önvalóján keresztül ennek egy részébe nyer betekintést. Ez a kozmikus vízió)   

A mulandó test és ego-én csak egy előre megírt szerep, ami eljátszódik a világdráma kivetülésében. (a Világ-Idea tartalmazza, innen vetül a mulandóságba) Ettől a projekciótól válik egyénivé (Önvalóvá) a Kozmikus-Elme, ha emberi fokozatot képez a tér-időben, és ebből az állapotból tud Önmagára ismerni. Az egész folyamat gyakorlatilag egy létélmény, személytelen kozmikus energiák, karmikus erők játéka. Isteni szinten ez a megnyilvánító erő az "akarat", ami szándék nélküli. A periféria énhez társult cselekvőség érzet (testtel, gondolatokkal stb. való azonosulás) miatt egy akarati tévképzet jön létre, aminek a tényleges, kozmikus folyamatokra semmilyen ráhatása nem lehet, hiszen az okozati, töredék lényhez tartozik, ami már önmagában is csak egy mentális konstrukció, teremtmény. Ezért a szabad akarat és a személyes teremtés fogalma értelmetlen, mivel egy teremtett jelenséghez kapcsolják, aminek Teremtőjével szemben kéne létrehozni valamit.

Az elején bemutatott félreértelmezésekkel azért is kell foglalkozni, mert a hiteles spirituális útnak ellentmondanak és csak az egót erősítik. Az élet értelmét kell keresni, azt, hogy miért adatott ez az inkarnáció, ez az életélmény. Jézus nem véletlenül mondta, hogy a mennyek országa, Isten országa nem e világból való. Gyakorlatilag arról a létállapotról beszélt, ami az Önvaló tudatállapotának megélését jelenti. Ez bennünk Isten képe, az Önvaló, ahonnan mulandó részünk szerepszerűsége tisztán, összetévesztés nélkül látszik, és cselekvőségérzet nélkül élődik meg a tettek, tevékenységek szükségszerűsége a Kozmikus Törvénnyel/Akarattal összhangban.   

A spirituális tanításokban nagyon fontos szerepe van a mögöttes Erőnek. Ez az erő inspirálja a tanítókat és nyilatkozik meg rajtuk keresztüll, akár szóban, akár írásban. A mai dömpingben, amikor rengeteg tanító árasztja el a világot és a virtuális teret is, ezzel érdemes tisztában lenni. Azért is fontos ez, hogy ne fecséreljük az időt bizniszgurukra, szélhámos kufárokra. Korábban már több bejegyzésben is foglalkoztam ilyenekkel, akik remek vállalkozást bontakoztattak ki a spirituális tanításból, de előadásaik, könyveik, videóik gyakorlati szempontból hatástalanok, mivel nem inspiráltak a magasabb Erőtől. Nem is lehetnek azok, hiszen "bizniszguruságuk" a legárulkodóbb bizonyíték arra, hogy a megvalósítást, a teljes megvilágosodást nem érték el, hiszen egy megvilágosodott tanítónál, mesternél elképzelhetetlen az anyagi ellenszolgáltatás. A bizniszguruk megbízhatatlanok, hallgatóik felszíni tudatánál mélyebbre nem hatolnak szavaik, ezért átalakulást nem okoznak. Látszólag, tartalmilag még akár jónak is tűnhetnek az általuk tanítottak, hiszen összeolvashattak a nagy tanítóktól bármit, de belső folyamatok beindítására alkalmatlanok közléseik.

Jézusnak nem volt hová lehajtania fejét, egyik helyről a másikra vándorolt, ingyen tanított vándorlásai során. Bárhová is ment otthon volt, mert tudta, hogy a Gondviselés (Önvaló) gondoskodik róla. Ez igaz volt minden megvilágosodott tanító esetében is, hiszen ők is az Önvaló csatornái, eszközei voltak. Szerencsére az utóbbiakkal készült könyvekhez, videókhoz már mindenki hozzáférhet. Egy Integral Yoga Magazinnak adott interjúban David Godman író elmondta, hogy Papajinak rendkívül erős volt a Jelenléte, ami ki tudta iktatni a vele együtt üldögélők egyéni tudatosságát. Mindezt a roppant erős shakti (az Önvaló energetikai megnyilvánulása) emanációval segítette elő az előtte ülő keresőnél. 

DG: Nagyon sok emberrel láttam ezt megtörténni, és amikor elkezdtem az életrajzához információkat gyűjteni, szó szerint emberek százaival találkoztam, akiknek hasonló tapasztalatuk volt vele. A tapasztalatok általában nem voltak tartósak, de legalább, amíg ott voltak, kaptak egy kis ízelítőt arról, amit eddig csak hajszoltak és amiről eddig csak olvastak. 

IYM: A már fejlettebb vagy legelőrehaladottabb követőivel történtek mindezek a tapasztalások? 

DG: Egyszer megkérdeztem Papajitól, hogy elfogadja-e az érett és éretlen megkülönböztetést a követők között abban az értelemben, hogy, aki fejlett és érett, az készen áll a direkt tapasztalatra. Miután azt válaszolta, hogy nem, így folytatta: "Az egyetlen különbséget abban látom közöttük, hogy ki az, aki képes figyelni arra amit mondok, és ki az, aki nem." Papaji szerint egy megvilágosodott lény szavaiban Erő van. Ha egy ilyen megvilágosodott lény azt mondja, hogy " Te vagy a tudatosság" vagy "Brahman vagy", és ezt az állítást csendes, nyugodt elmével hallod, akkor a szavakban rejlő Erő tudatossággá, Brahmanná változtat. Azonban, ha a szavakon gondolkodsz és analizálod őket vagy azon tűnődsz, hogy, hogyan lehetne ezt a Brahmant elérni, akkor ezek a diszkurzív gondolatok elfedik az élményt, amelyet megpróbál neked megmutatni.

IYM: Mi a tapasztalata erről a jelenségről Papaji halála után? 

DG: Szilárdan hiszem, hogy ez az Erő még mindig meg van, csakúgy mind az összes bölcsnél, aki elhagyta testét. Ha szavait hallgatod egy videón, hangfelvételen vagy könyveit olvasod, akkor az Erő most is ott van, ami feltárja előtted mondanivalója lényegét. Csak annyit kell tenned, hogy csendben maradsz és engeded a szavak Erejét dolgozni. 

David Godman író már a 70-es évek óta Indiában él, és a Ramana ashram könyvtárosa is volt. Neki köszönhetjük a Maharshi-ről írt leghíresebb könyvet, a Be as you are-t (Oltalmazó útmutatás-ként jelent meg nálunk) és több, más megvilágosodott mesterrel is kapcsolatban állt. A velük folytatott beszélgetésekből is készültek könyvek, az ő jóváhagyásukkal. Annamalai swámi, Lakshmana swámi, Papaji a Maharshi "követői" voltak, a jelenlétében érték el a megvilágosodást. Nisargadatta Maharaj-al is közeli kapcsolatban állt, többször is felkereste Bombay-ban. Tapasztalatai első kézből valók. 

Korábban már említettem Paul Bruntont. "Az egyik olvasója, később tanítványa beszámolt egy erőteljes spirituális felébredési élményről, amit az Egyiptom titkai olvasása közben élt át. Jóval később, miután személyesen is megismerte Bruntont, és elmesélte neki az élményt, az író felvilágosította, hogy valójában ez a feladata a könyveinek: beavatást, bepillantást nyújtani, hogy attól a pillanattól kezdve tiszta legyen a cél az élet hátralévő részében." 

Természetesen önmagában az olvasgatás, videó nézés kevés, hiszen Papaji is megjegyezte, hogy előzőleg intenzív meditáció gyakorlására van szükség, hogy "spirituális érdemeket" (punyas) halmozzunk fel. Ha ez megvan, akkor már elég elcsendesedni, nyitottá válni, és félretenni az analizálást. Nisargadatta is mindig felhívta látogatói figyelmét, azokét, akik még nem jártak nála korábban, hogy ne gondolkozzanak a hallottakon, üljenek csendben és ne kérdezzenek még tőle semmit. David Godmannak egyenesen csalódást okozott az első látogatás, de néhány alkalom után már tapasztalta a tudatosságában beállt pozitív változást, amit a Maharaj tanítása váltott ki belőle.

Befejezésként még érdemes elgondolkodni Jézus példabeszédein is, amelyek abból a szempontból érdekesek, hogy nagy részük gyakorlatilag értelmezhetetlen szó szerint. Ezek a szimbolikus példák valójában spirituális igazságokat, törvényeket tartalmaznak és kizárt dolog, hogy az egyszerű emberek ezeket értelmezni tudták volna, mint ahogyan a mai, vallásos emberek előtt is rejtettek ezek az értelmek. Néha még közvetlen tanítványai is "aludtak". De, akkor miért ment Jézus az egyszerű nép közé tanítani? A hatás egyértelműen a szavai mögötti Erőből áradt, ami a jelenlévők tudattalanjában fejtette ki a hatást és indított el folyamatokat, főleg azok között, akiknek már volt "fülük a halláshoz".

Természetesen nem akarok és nem is lehet egyenlőséget tenni Jézus, és a legutóbbi évtizedek megvilágosodott tanítóinak tevékenysége közé, mivel Jézus "kozmikus missziót" hajtott végre. Egy világkorszak megváltója volt, hatása az egész emberiség sorsát befolyásolta. Lényegét tekintve viszont mindannyian ugyanannak az Erőnek voltak csatornái, ez biztosította tanításaik aranyfedezetét. Önátélésük szintje között már nem volt különbség.      

Mindenki hallott már a Hit gyógyító erejéről, de felvetődik a kérdés, hogy a Hit fogalmán azt értik-e az emberek, amit valójában jelent. Sokan azt képzelik, hogy hinni kell a gyógyulásban, pozitívan kell gondolkodni és minden megoldódik. Természetesen fontos a jó hozzáállás, de ez még önmagában kevés, valójában nem több, mint hiszékenység, mert a valódi, jézusi értelemben vett Hithez semmi köze. Az Evangéliumokban is több helyen láthatjuk Jézus gyógyításait, de a gyógyító szerepet mindig áthárítja a meggyógyított ember Hitére.

"Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” El is ment vele, nagy tömeg kísérte, tolongtak körülötte az emberek.

Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”

Nem véletlenül választottam ezt a példát, mert itt plasztikusan is láthatjuk a Hit működését a gyakorlatban is.

"Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle"

A kulcs a kiáradó Erőben rejlik, az erre való hangoltságban. Ez a Hit jele. Persze itt még úgy tűnik kellett hozzá az is, hogy az asszony normál értelemben is higgyen Jézus személyében, de mivel a jelenet egy tolongó tömeg kellős közepén zajlott, ezért nagyon sokan mások is megérinthették, valószínűleg azok az emberek is hittek benne és betegségük is lehetett, ennek ellenére a Mester csak egy embernél érzékelt kiáradást. "Ki érintette meg a ruhámat?" - kérdezte. Tanítványai is furcsállották a helyzetet. Valamiért fontos volt számára, hogy megismerje az illetőt.

De nézzük tovább, hogy mi történet az asszony csodálatos gyógyulása után:

^"Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni."

Mit tudunk meg a Hittel kapcsolatban a második jelenetben?: "A kislány nem halt meg csak alszik". Magyarán nem volt az öntudatánál, eszméletlen volt, ezért hagyományos értelemben nem is hihetett Jézusban, azt sem tudta, hogy ott van és mégis meggyógyult. Értelemszerűen a kislányt is a Hite gyógyította meg, aminek láthatóan semmi köze nincs ahhoz a hithez, vagy hitnek nevezett fogalomhoz, amit a hétköznapokban értenek rajta. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a mai ezotéria bazárban, a különböző "teremtősdi", vagy ál-spirituális sorsalakítási technikákban, divat-asztrológiában, ji-kingben, agykontrollban stb. állandóan mantrázzák a hit erejét: csak akarni kell, hinni és minden sikerülhet. Ez természetesen nem más, mint spirituális materializmus, egoizmus, ami a szabad akarat téveszméjéből született, és pontosan ellentéte az igaz Hitnek a "Legyen meg a Te akaratodnak". 

Még Jézus sem tehetett azt, amit akart, csak eszköz volt, tettei alá voltak rendelve az Abszolút Istenség kozmikus teremtő erejének:

"Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is." 

Láthatjuk tehát, hogy Jézus "gyógyításai" inkább valamiféle beavatások voltak, nem működtek mindenkinél, csak azoknál, akik spirituálisan már nagyon fejlettek voltak és megvolt a hangoltságuk az auráján átáradó kozmikus Erőre. Valószínűleg már korábbi inkarnációjukban is spirituális gyakorlók lehettek. Yogananada Paramahansa szerint már egy előző életben is tanítványai voltak. A gyógyítások a szemtanúk számára pedig bizonyosságot szolgáltattak.

Felvetődik a kérdés, hogy az átlagember akkor ki van zárva az Igaz Hit megélésének lehetőségéből? Természetesen nem, mindenki részesülhet a Kegyelemben, de tennie kell érte és nem csak vakon hinni. Amint említettem a hétköznapi hit még nem azonos az Igaz Hit megélésével, mert az csak egy elmebeli tevékenység, elképzelés, hiszékenység. A Biblia jelenetei szimbolikusak, Jézus Krisztus az Isteni Önvalónk szimbóluma, mindannyiunk szívében ott van, valójában mi vagyunk benne, de lefokozott figyelmünknek köszönhetően megszólíthatatlanok vagyunk. Ebből fakadó egoizmusunk blokkolja a magasabb Erő áramlását, ami pl. a gyógyításokat is véghez viszi, természetesen csak akkor, ha a fizikális gyógyulás szükséges és benne van a sorsunkban. Ezért ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, el kell távolítani a blokkoló akadályt, az egót le kell csendesíteni. Mindenkinek olyan technikát kell alkalmaznia, ami számára megfelelő. Lehet ez "nyitott szívvel" mondott, áhítatos ima is, ha valaki vallásos és tényleges "önfeledt" állapotot tud vele elérni vagy mély relaxáció, légzőgyakorlat, irányított imagináció, hagyományos meditáció stb. A lényeg az ego tudatos elcsendesítése, félreállítása azért, hogy "megszólíthatók" legyünk, de ezért tenni kell.

“Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik."

Gyakorolni kell, mert az Igaz Hit megéléséhez a legtöbb embernek Elhívatottá kell válnia, gyakorlásra van szüksége. Ha az ember kitartó, akkor előbb vagy utóbb az Isteni Önvaló, Krisztus Ereje megnyilatkozik számára és átélhető belső Erőként fog jelentkezni. Az ember Választottá válik, és megismerve az igazi Hitet/Erőt, személyes énje alárendelődik a "Te akaratának".

Természetesen a Kegyelem Erejének vannak más megnyilvánulási formái  is, nem csak a gyógyítás. Mindenki sorsának és személyiségének megfelelően fog találkozni vele.

"És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghez viszi mindenkiben, ugyanaz."

https://nyilegyenes.blog.hu/2020/05/22/kegyelmi_ajandekok

Már két, korábbi bejegyzésben is írtam a "médiumitás" infernális jelenségéről, amikor valaki öntudatlanul átadja magát egy idegen entitás befolyásának. Az így szerzett információk megbízhatatlanok még akkor is, ha egy állítólagos "szellemi mestertől" jönnek az üzenetek, ami valószínűtlen, ráadásul a jelenség korántsem veszélytelen, könnyen vezethet megzavarodáshoz, hiszen soha nem lehet tudni, hogy ki áll a vonal másik végén. A hiteles spiritualitás teljes öntudatosságot követel és pontosan a tudatosság fejlesztése, megerősítése a célja és nem annak kioltása egy irracionális, mágikus praxis keretében. Nálunk Müller Péter (a Szent Szellem fogalmát egy entitásként mutatta be, akivel spiritiszta szeánsz keretében érintkeznek) és Balogh Béla popguruk a legismertebb propagálói ennek az irányzatnak. A két bejegyzés itt olvasható:

https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/31/muller_peter_keresztenyseg_szemlelte_a_szent_szellem_osszefuggeseben

https://nyilegyenes.blog.hu/2019/01/26/mediumi_tanitasok

Viszont van egy olyan jelenség, úgy is mondhatnánk, hogy "médiumitás", ami átélhető azok számára, akik az ösvényen már hosszú utat tettek meg és nagyon erős tudatossággal rendelkeznek, képesek a legmagasabb fokú figyelem fenntartására a meditáció során. Ez a Belső Szó, vagy a "Mennyország Hangja", ahogyan a korabeli kínai misztikusok hívták. Ez volt Szókratész "démona", az Újtestamentumban János Logosznak nevezi. (a Logosznak van más, teremtéselméleti jelentése is, de azzal most nem foglalkozom)

Hamvas Béla a Mágia Szútrában a tudásnak két módjáról ír, az egyik a tapasztalati ismeret, a másik pedig a centrális bölcsesség. A centrális bölcsesség görög neve logosz szophiasz, a hinduk vidjának, éberségnek nevezik. A Belső Szó az éberség egyik megjelenési formája, a Csend Hangja. Ez az igazi Inspiráció. Ahhoz, hogy valaki ezt meghallja már rendelkeznie kell a gyakorlás során megszerzett kontaktussal, hangoltsággal, ami nem más, mint az Önvalóból sugárzó Erő, a shakti tapasztalása és képesnek kell lennie figyelmét huzamosan a gondolatmentes csendháttéren tartani. Ebben a magas szintű, meditatív állapotban az Önvaló erőteljes, mentális benyomások formájában szólítja meg az embert és a legmagasabb szintű tanításokban részesíti. Az így keletkezett gondolatok olyanok, mintha valaki más gondolatai lennének, tisztán érzékelhető, hogy nem a felszíni énünk memóriatartalmaiból származnak. Nem belső füllel hallható hangokról van szó, mint az infernális, spiritiszta médiumitásnál, hanem nagyon tiszta és világos, intuitív gondolatformákról. Van, amikor belső, mentális dialógussá válik. 

A szentkönyvek (Biblia, Korán, Bhagavad-Gíta, Uphanisádok, stb.) ennek az inspiráló Belső Szónak a legmagasabb szintű kinyilatkoztatásai. A közöttük lévő különbség a médiumok közötti szintkülönbségből fakad, abból, hogy szellemi fejlődésük során mennyire tudták alacsonyabb énjüket, mint befolyásoló, színező tényezőt kizárni. Jézus például tökéletes csatornája volt a Szent Szellemnek, példabeszédeit az Isteni Erő töltése hatotta át. A tömegek, az egyszerű, filozófiailag képzetlen emberek ugyan nem érthették ezeknek a példabeszédeknek a végső értelmét, de az Erő őket is megérintette, lenyűgözte. A legmagasabb szintű közvetítőknek, mint Jézus, Buddha vagy akár Szókratész már nem volt szükségük a teljes befelé fordulásra, de ugyanígy nem volt erre szüksége pl. Ramana Maharshinak, Nisargadatta Maharajnak vagy Jiddu Krishnamurtinak sem, az ő mondataik mögött is a Szent Szellem inspirációja állt. Vannak olyan önjelölt tanítók, akik még nem inspiráltak, csak memóriából, az elme alacsonyabb szintjéről beszélnek, ezért tanításaik erőtlenek még akkor is, ha tartalmilag, formailag sokszor megegyeznek a hiteles tanítók mondanivalójával. Ezért is mondta viccesen az egyik amerikai misztikus, Rober Adams, hogy egy megvilágosodott tanító, akár a zselés cukorkáról is beszélhet, mert szavai mögött akkor is az Önvaló ereje áll.

Előző írásomban (A madár útja a festészetben) a spiritualitás közvetlen és közvetett útjának a festészetben való megjelenéséről írtam: a jantra, absztrakt (közvetlen) és pratima, ábrázoló jellegű kép (közvetett). Ott csak az alkotások külső megjelenésével foglalkoztam, de nagyon fontos megemlíteni az inspirációt is, amiből az alkotó merít, ahonnan a sugallatot kapja. Nem mindegy, hogy a művész tehetsége milyen erőket szolgál: személyiségének tartályából merít, vagy a személyiség feletti Inspiráció tüzében ég. Ez igaz minden művészeti ág képviselőjére. Az írás, költészet vagy zene csak akkor tekinthető "magas rendűnek", ha a művész is az volt az alkotás pillanataiban, és csak az így született műveknek van megszólító erejük.

Az Inspirált alkotó számára is a kontaktus megteremtése az elsődleges, ugyanúgy, mint a "madár útján" haladó gyakorló számára. Ez a direkt út. Talán nem lehet véletlen, hogy az ősi feljegyzésekben a "madár útjaként" utalnak rá és a Szent Szellem vagy Logosz szimbóluma is egy galamb.

Befejezésként néhány idézet Hamvastól:

"Amiben az őskori Kelet és a mai felfogás megegyezik, nagyobbára ez: amikor jelentékeny írott mű keletkezik, az emberi egyéniség önállóságát elveszti, eszközzé válik, érthetetlen és megmagyarázhatatlan erő szállja meg és ez az erő rajta keresztül megnyilatkozik. A szerző tulajdonképpen médium; amit mond, azt rajta kívül álló Hatalom diktálja; szerepe csak az, hogy a belső hang által mondottat leírja. Költő, pap, filozófus, tudós, író ezt az ihletet gyakran átéli és azt mondja, hogy ellenállhatatlan és kényszerítő." / Írás és hagyomány /

Az Apokaliptikus monológ című írásából vett idézetből, pedig megismerhetjük viszonyát a Belső Szó-hoz, amihez az "írás-jógán" keresztül jutott el:

"Abban az időben, amikor műveimet el akartam égetni, azt álmodtam, hogy sötét rembrantbarna fallal állottam szemben. A fal előtt állt Jézus, úgy, ahogy soha és sehol nem láttam. Elképzelhetetlen erőteljes alakban, olyan csontokkal és izmokkal, hogy az első pillanatra fel sem ismertem. Csak aztán értettem meg, hogy ez Jézus Logosz alakja. A létezés legnagyobb hatalma. Kezében könyv volt és azt nékem nyújtotta. Az irtózatosan meggyötört lélek kínjában kiizzadja magából az áldott tudás legelső cseppjét"

"Miért írok? Mert az írás számomra az intenzitás olyan fokát hozza, amelyet írás nélkül nem érek el. Csaknem  minden lényegeset az írásban tudtam meg. És most hálás vagyok műveimnek, hogy oly sok mindenre megtanítottak. Tisztelem őket, mert magasabbra vittek, mint amilyen magasra a magam erejéből jutottam volna. Ragaszkodni hozzájuk?  Mi ketten, a mű és én, dolgunkat egymással elvégeztük. Másfél évvel később a művekre rászakadt az égő ház  és elpusztultak. Most, hogy ezt így végiggondolom, a Logosz álmot teljesen megértettem s azt, hogy Jézus a könyvet miért nyújtotta nekem. Akkor úgy értelmeztem, hogy nekem adja a könyv dicsőségét. Ez rossz. Most látom, hogy a Logosz-közelséget adta nekem, az írni tudást, amely a tudás magasabb foka. Micsoda felszabadulás! Nem szolgálom többé saját műveimet."

Az utolsó fejezetben pedig már ezt írja:

"Eddig a létezés legmagasabb intenzitása az írás volt. Most ez a dialógus lett. Az első emberrel való beszéd"

Hamvasnak sikerült elérni a belső dialógus állapotát, amiről Paul Brunton így fogalmazott:

"Ez egy belső párbeszéd folyamata, mentális párbeszéd és érzelmi közösség másik önmagával..."

Isten országa, Nagy Mű, Nirvána, aranykor, megszabadulás, realizáció, megvilágosodás stb. Ezek a fogalmak mind ugyanazt jelentik, az élet egyetlen, igaz értelmét. Tudatosan vagy tudattalanul minden ember ezt a végső értelmet keresi, kutatja, de nem mindegy, hogy hol. A mostani, Vízöntő korszakban tömegek indultak el a spiritualitás útján, nagy divattá vált minden ezzel összefüggő tevékenység, de paradox módon kevesen tudják, hogy a hiteles utakon nincs "tömegmegváltás", mindenkinek önmagának kell kikaparnia azt a bizonyos gesztenyét. Ezek az ösvények nem kívül találhatók, hanem önmagunkba vezetnek.

Lukács evangéliuma szerint, amikor a farizeusok Isten országa felől kérdezték Jézust így válaszolt: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van: Mert ímé az Isten országa tibennetek van"

Rengetegen utaznak különféle szent helyekre, ashramokba, zarándoklatokra, elvonulásokra, távoli gurukhoz, és várják a csodát. Az internetet is tanítók hada lepte el, videók ezreit tekinthetjük meg, de egyik felszínesebb, sekélyesebb, mint a másik. Hiába a közismert, jézusi tanítás, senki nem veszi komolyan, mindenki valami külső szenzációtól, Gurutól várja a megoldást. Valamiért az emberek úgy képzelik, hogy otthon, a négy fal között semmit nem lehet elérni. Még Ramana Maharshi is feleslegesnek tartotta utólag, hogy fiatal korában elhagyta otthonát az Arunachala hegy kedvéért, és nem is javasolta ezt senkinek. Fejlett tanítványait is mindig elküldte maga mellől. (a végső fejlődés szempontjából már hátráltató egy Mester jelenléte)

Nisargadatta Maharaj az egyik kérdezőnek ezt mondta: "De az a tény, hogy mindenféle helyekre készülsz elmenni… szentekhez és ashramokba, mindenféle tudást akarsz magadba gyűjteni, „individualitást” mutat. Ne tedd. Lépj túl rajta. A tudás felhalmozása nem lesz a segítségedre, mert ez egy álom. Ez az álom ismételni fogja magát, emberi testként, sok másféle testként, állatként, vagy istenként, bármiként. Nem ezen van a hangsúly. Próbáld megérteni, amit a lét mondani akar. Egyedül ez a megoldás, és ez fog elvezetni téged valahová."

Paul Brunton miután bejárta az egész világot, számtalan mesterrel, guruval találkozott, de a végső megvilágosodást egy chicagói szállodaszobában érte el. Ezt azért is írta le naplóiban, hogy felhívja a spirituális keresők figyelmét a távoli, egzotikus földrészekre való utazás feleslegességére. Az, aki önmagában nem találja meg "Isten országát", máshol sem fogja, legfeljebb az új, szokatlan helyszín varázsa elkábítja és kizökkenti egy kis időre hétköznapi énjéből, amit spirituális megélésnek fog hinni.     

„Az aranykor nem történelmi korszak, hanem állapot, és ezért minden időben jelen van: csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja.”- írta Hamvas Béla Az öt géniuszban.

Ez az állapot független tértől és időtől, mert mindig jelen van, "csak" meg kell valósítani, ami nem könnyű. Számtalan esetben pont azért nehéz, mert rengeteg a figyelemelterelő tényező, a pontatlan, felszínes tanítás. Kíváncsiságból én is meglátogattam már néhány tanító előadását, de csalódás volt. Persze nem is lehetett más, hiszen nincsenek már megvilágosodott vezetők, guruk, legalábbis olyanok, akik a nyilvánosság előtt szerepelnek, ezért jobban járunk a realizált mesterek könyveivel. Ha követjük útmutatásaikat és kitartóan gyakorlunk, akkor a megfelelő időben mi is felismerhetjük magunkban a belső Tanítót, Gurut.

Paul Brunton az egyéni keresőknek azt tanácsolta, hogy saját lelküket, a magasabb énjüket fogadják el Gurunak. Kitartó imával vagy meditációval bárki bepillantást nyerhet Önvalójába és megkaphatja a szükséges vezetést, irányítást. Ez biztonságosabb, mintha hozzákötné magát egy szervezethez vagy egy úgynevezett mesterhez. Ha az emberek annyira tudnának hinni lelki erejük létezésében, mint amennyire vakon követik a felszínes, semmitmondó tanítókat, irányzatokat, akkor erőfeszítéseik előbb vagy utóbb kiváltanák a kellő hatás.

Ne feledjük Jézus tanítását!: ""Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik."  

^"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Előző írásomban, a Spirituális válságban a spirituális út nehézségére hívtam fel a figyelmet. Ezek a nehézségek, válságok természetes kísérőjelenségei egy megkezdett, hiteles útnak, gyakorlásnak, de egyoldalú lenne, ha csak ezekre esne a hangsúly. Az Evangélium tanításaiban, mint minden hiteles, szellemi tanításban egyaránt szó esik az ösvény árnyékos és napsütötte oldaláról is. Ezt fontos kihangsúlyozni a jelenlegi, Vízöntő világkorszakban, mert a mai divatos utak rendszerint nem említik az akadályokat, gyors sikerrel kecsegtetnek, tömegmegváltást ígérnek. Sokan ezért abban az illúzióban élnek, hogy az Ösvényen járnak. A popguruk is arról prédikálnak, hogy milliók állnak készen a "felébredésre", de Jézus ilyet soha nem tanított:

„Sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak"

A "hivatottságból" el kell jutni a "választottságig", ami a hosszú ösvény lassú, öntisztító, magányos útján át vezet. A kufárokat ki kell űzni a templomból.

"A Keresés állomásai eléggé jól elkülöníthetők. Először is az ember szívében megszületik a vágy a lelki fejlődésre. Második lépésként a múlt bűneinek és hibáinak megbánása szomorúvá teszi. Harmadik lépcsőként aszketikus vagy önmegtagadó fegyelmezésnek veti alá magát. Végül pedig, negyedjére, elkezdődik a meditáció rendszeres gyakorlása." - Paul Brunton

Miután meghallottuk a belső hívást és megszületett bennünk a vágy a lelki fejlődésre, elkezdjük keresni "Isten országát" önmagunkban: "hivatottakká" válunk. Rálépünk a hosszú ösvényre a "hangya útjára", aminek számtalan formája van, az imádkozással kezdődően egészen a koncentráció-meditáció rendszeres gyakorlásának a megkezdéséig. Ez a gyakorlás fog elvinni minket a "választottság" állapotába, miután feltámad bennünk az Isteni Erő. Ez az Erő a Szent Szellem kiáradása, a Kegyelem ereje, vagy más néven az Önvalónk energiája. Ramana Maharshi tanítása is erről szól:

"Ha az ember rendszeresen gyakorol, képes rászoktatni magát arra, hogy befelé forduljon, s belül megtalálja az Önvalót. Az embernek állhatatosan és folytonosan törekednie kell, amíg a felismerés állapota véglegessé nem válik számára. Amint az erőfeszítés megszűnik, az állapot természetessé válik, s egy folyamatos energiaáramlás által a Legfőbb átveszi az irányítást az illető fölött."

Idáig kell eljutni. Ez már a "választottság" állapota, ami nem más, mint a meditáció legmagasabb fokozata a szamádhi, az igazi jóga, egyesülés Magasabb Énünkkel. Persze ennek is megvannak a maga fokozatai, az ideiglenestől a nagyon ritka, végleges állapotig, de elmondható, hogy már az ideiglenesen elért egyesülés is az "Isten országába" való bepillantást jelenti. A "kereséshez" elég csendben maradni és az Erő végzi a dolgát.

Itt részletesen le van írva a meditáció és a szamádhi: https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/16/meditacio_figyelem

Láthatjuk, hogy a kezdeti nehézségeken át kell esni, időnkén próbák elé leszünk állítva, de, ha mindezek ellenére is állhatatosan tovább folytatjuk a keresést, akkor a Gondviselés, a Kozmikus Intelligencia még az anyagi szükségleteinkről is gondoskodni fog a szellemi felemelkedésen túl: "Mindezek ráadásként megadatnak".

A cikk nyitóidézetében Jézus erre a spirituális törvényre hívja fel a figyelmet, ami érdekes módon megtalálható a Bhagavad Gitában is.

"De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van." (9.22)

Az árnyékos oldal után elérkeztünk a napos oldalra. Természetesen a "ráadás" nem mesés gazdagságot jelent, inkább az életkörülményeink olyan úton-módon történő alakulását, hogy a megkezdett utat folytatni tudjuk. Korábban már többször is ostoroztam a bizniszgurukat, akik hitetlenségükből adódóan pénzért végzik a spirituális tanítást. Hitetlenek, mert nem bíznak a Kozmikus Intelligenciában, a Gondviselésben. Mivel még nem tapasztalták meg működését, nem váltak csatornájává ennek az Erőnek, ezért a tanításaik is csak üres, tartalmatlan, összeolvasott gondolatok. Persze követőik, rajongóik vakbuzgó módon védik őket, hangoztatva, hogy "nekik is meg kell élni valamiből", de, ha már a hiteles úton keresőknek is megadatik a "ráadás", akkor egy realizált, beérkezett tanítónak ne adatna meg? Természetesen nem az önkéntes adományokkal van a baj, vagy a normális keretek között folytatott tanfolyamokkal, hanem a drága elvonulásokkal, belépős előadásturnékkal, fizetős csatornákkal és mindenféle olyan üzleti tevékenységgel, ami a spirituális tanítással összekapcsolódik. Ez törvénytelen, hiteles tanítóknál ilyennel nem találkozhatunk. Sajnos a maiak között az "ingyen kaptad ingyen add" már nem divat, ezért jobban járunk a nagy, megvilágosodott Mesterek könyveivel.

Visszatérve a keresőkre, álljon itt befejezésként egy idézet Bruntontól, ami jól bemutatja, hogy gyakorlatban, az életben hogyan működik Jézus fenti tanítása:

"Habár a világi vágyak rendben vannak a maguk helyén és jogosan kielégíthetők, mégis alá kell rendelni őket az önmegvalósításért folytatott spirituális törekvésnek. A megidézett Önvaló azért, hogy segítse az egyént az önkéntes alárendelésben, szándékosan úgy rendezi a tapasztalatokat (a karmán belül), hogy azok hangsúlyozzák a spirituális értékeket. Amint a kereső képes az érzéseket összhangba hozni  az ilyen értékekkel, úgy fogja találni, hogy azok a (földi) dolgok amiket keresett és kisiklottak a kezei közül, most maguktól jönnek hozzá. Így a megkövetelt áldozatokról, lemondásokról kiderül, hogy csupán ideiglenesek voltak, viszont az elnyert boldogság dupla, egyben földi és spirituális. Ezért mondta Jézus: Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."

A mai, felgyorsult Vízöntő korszak egyik markáns jellemzője a felhígulás és az időpánik. Mindenki hirtelen, azonnal szeretne eredményeket elérni. Ez az inflációt okozó jelenség a spiritualitást sem kíméli. Tömegekhez jutnak el a tanítások, információk, a legtöbb esetben lebutított formában, de instant eredményekkel kecsegtetve. Korábbi írásaimban már több helyen is kitértem a hosszú, indirekt ösvény öntisztító, előkészítő útjának megkerülhetetlenségére, ami a megtisztuláson túl, az elmét is megerősíti, egyhegyűvé teszi és ezáltal alkalmassá válik valamelyik direkt, rövid ösvény egyikére. Jézus szavai alapján a "szoros kapu, keskeny út"-ra. Aki a hosszú ösvény előkészületein nem megy végig, az a legjobb esetben csak az idejét fecsérli, a legrosszabb esetben pedig kockára teszi az egészségét. Szóval, ha még a hiteles spirituális technikák időszerűtlen alkalmazása sem veszélytelen, akkor mit lehet mondani azokra az irányzatokra, amelyeknek az ég világon semmi közük a tudatosság fejlesztéséhez, az életképzelet megtisztításához? 

Korszakunk egyik, újra "divatba jövő", legotrombább vadhajtása a narkotikumok, pszichedelikus szerek által elérhető instant "spirituális" tapasztalatok, felébredések ígérete. A misztikus út, meditáció kezdeti fázisaiban ugyan lehetnek víziók, látomások, (nem szükséges, hogy legyenek) de ezek intenzív, kitartó gyakorlásból fakadnak és nem narkotikumoktól, így természetesek és nem természetellenesen felidézettek. A természetben, természetünkben nem véletlenül van fátyol ott, ahol erre szükség van, és ha valaki ebbe mesterségesen belepiszkál nagy árat fizethet érte. A magasabb, előrehaladottabb szinten is lehetnek látomások, viszont itt már akadályt képeznek, hiszen ezek még mindig az elme területén lezajló módosulások. Jó példa volt erre Sri H.W.L. Poonja indiai megvilágosodott mester esete, akinek a neveltetéséből adódóan Krishna víziói voltak és ezen látomások miatt nem volt képes felismerni a Tudat, az Önvaló végső természetét. A Ramana Maharshi zökkentette ki ebből az állapotból és vezette be a végső felismerésbe. Persze itt már magas szintű látomásokról volt szó, aminek komoly előzményei voltak és ahol az Önvaló, Krishna szimbólumaként jelent meg a kereső előtt. Szóval, ha még ezek is akadályok, akkor mit lehet mondani a pszichedelikus szerek, narkotikumok, "varázsgombák" hatására létrejövő hallucinációkra, érzékcsalódásokra ? Hamvas Béla pontosan megfogalmazta erre a választ :

"Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A narkotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti magát az értelmetlenségbe." 

A spirituális út értelme a tudat, tudatosság, életképzelet megtisztítása, az éberség fokozása és nem annak tovább torzítása, módosítása. Így hárítjuk el az akadályokat a magasabb Tudatunk, az Önvalónk útjából és tesszük magunkat megszólíthatóvá az isteni energia számára, aminek a támogatása nélkül soha nem leszünk képesek az éberség megtartására a tudatosságban lezajló "frekvenciaváltások" során. Az amúgy is lefokozott mechanizmusként működő tudatunkat teljesen felesleges tudatmódosító szerekkel tovább szennyezni, főleg úgy, hogy az álmaink intenzív és természetes úton történő elmemódosulása már eleve adott minden éjszaka, de azzal sem tudunk mit kezdeni. Persze az álmokkal történő munkához is komoly, kitartó hozzáállásra van szükség, instant eredményekre itt sem számíthatunk, legyen az pl. a hermetikus álompraxis, vagy a tibeti álomjóga fakultása, ezért csak megalapozott, erős jellemű, kitartó emberek fogják tudni használni a tudatosság mélyebb megismeréséhez, megtisztításához.

Ahhoz, hogy jól megértsük a narkotikumok és a pszichedelikus szerek haszontalanságát a spirituális úton, meg kell vizsgálni azt a hatást, amit ezen a területen okoznak. A Hermetikus tanítások az ember felépítését finomabb szinteken is bemutatják, ellentétben a materialista szemlélettel. Az ember nem a bőrénél végződik, nem csak fizikai teste van, hanem rendelkezik éter, asztrál és mentál-testtel is, amelyeknek összességére az aura kifejezést használják. Ezek a szubtilis, láthatatlan burkok veszik körül a fizikai testet és ezeken keresztül vagyunk beágyazódva a megnyilvánult létezés finomabb régióiba, amelyek nem mások, mint a tudatosság magasabb frekvenciájú létkörei. A figyelmünk fókusza ezek között a szintek között "ingázik". Az étertest szorosan a fizikai test körül érzékelhető kb. 1-5 cm távolságra (életerő), az asztrál kb. 50-60 cm-re terjed ki (érzelmi energia), a mentál-test kiterjedése kb. 1 méter (gondolati, mentális energia). Egy egészséges embernél ezek az arányok állnak fenn és így a finomabb testek közötti energiaáramlás kiegyenlített, egyenletes. Abban az esetben, ha ez az arány felborul, a kiterjedések megváltoznak és egy egészségtelen állapot jön létre. Már a mai orvostudomány is tényként kezeli a pszichoszomatikus betegségeket. Persze a fenti bemutatás csak vázlatos, de a cikk mondanivalójának a megértéséhez ennyi is elég, viszont ebből a szempontból sokkal fontosabb a tudatosságon belül létrejövő elváltozások, eltolódások bemutatása, mint a konkrét betegségtüneteké. 

A narkotikumok, pszichedelikus szerek, gombák stb., de az alkohol is hatással van ezen testek kiterjedésére és ezzel együtt a tudatosság működésére is. A nagy mennyiségű alkohol például annyira megnövelheti az éterikus, energia burok terjedelmét, hogy az eltakarhatja a mentál-testet és az egyén teljesen öntudatlan állapotba kerülhet, kevesebb mennyiség esetén csak az asztrális-érzelmi zónáig duzzad, ami így felfokozza a különböző érzelmi jelenségeket. A kokain az éter és asztráltestet egyszerre emeli ki, a peyote (pejotl), vagy meszkalinkaktusz csak az asztráltestre hat. Alapvetően minden szer felborítja a természetes arányokat, egyensúlyt, a hatás az erősségüktől, összetételüktől függ és ezzel természetellenes tudati módosulást okoznak. Az asztrális, tudattalan érzelmi zóna a szenvedélyek birodalma is, ezért a tudatosság mesterséges áttolása erre a "vidékre" komoly veszélyeket hordoz magában. Az ókori neofiták is csak mesteri vezetéssel és nagyon hosszú előkészítéssel vághattak neki az Ámenti birodalmának. A narkotikumok, pszichedelikus szerek hatása teljesen kiszámíthatatlan, mivel minden ember más, ezért az ezekkel történő kísérletezgetés is kockázatos és értelmetlen, mert igazi felébredést nem hozhatnak. Pontosan azokat a zónákat emelik ki, amelyek az életképzeletet lefokozzák a hallucinációk, víziók szintjére és a káprázatot ezzel csak növelik. Persze lehetnek átmeneti, extatikus élmények, megélések az elme területén, de az igazi spiritualitás szempontjából ezek teljesen haszontalan dolgok, ráadásul veszélyesek is. Paul Brunton egyik tanítványa elmesélte, hogy a mester eltanácsolta a meditáció gyakorlásától egy időre, mert minden ok nélkül feszültté vált vagy izgatott lett, aztán néha pánikrohamok törtek rá. Mondta neki, hogy ez annak köszönhető, hogy fiatal korában két alkalommal LSD-t használt. Ezek a szerek kilyukasztják az aura védőburkolatát. Nála is ez történt, ezért pszichikai támadás alatt állt, meg kellett várnia amíg helyreáll a burok (a testek közötti egyensúly). Brunton beszámolt egy fiatal lányról is, aki annak ellenére, hogy már korábban használt könnyű drogokat, már a második LSD használat után olyan hallucinációi támadtak, hogy kiugrott az emeletről és komoly sérüléseket szenvedett. A megvilágosodott indiai bölcs, Ramana Maharshi, még a ganja vagy kannabisz használatát is elítélte, amit a körülötte lebzselő szádhuk szívtak nagy előszeretettel.        

A még alaposabb megértés érdekében - hogy miért nincs spirituális haszna a szerek használatából fakadó vízióknak, amik inkább csak hallucinációk, érzékcsalódások és a figyelemenergia szétszórtságából fakadnak - érdemes megnézni a hindu és a hermetikus tanítások közötti hasonlóságot. Nagyon fontos megjegyezni, hogy hiteles fejlődés, csak a figyelem összegyűjtéséből fakadhat. Ez az elején koncentráció-meditáció útja.

"Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór"- mondta Jézus.

Tehát mik is azok a hasonlóságok? A hindu hagyományban találjuk a gunák hármas felosztását, ami minőségeket takar. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánult létezést. Három guna van : a tamasz, a radzsasz és a szattva. A tamasz tudatlanságot jelent, nehézséget, sötétséget, mozdulatlanságot, anyagot stb. A radzsasz nyugtalanságot, mozgást, szenvedélyességet, nyughatatlanságot stb. A szattva egyensúlyt, nyugalmat, világosságot, tisztaságot stb. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánulás minden szintjét, az anyagi természettől kezdve a tudatosságig bezárólag. Nagyjából azt fejezik ki, amit a Hermetikus tanításokban az éter (tamasz), asztrál (radzsasz) és a mentál (szattva) kifejezések, minőségek.

A szattvának a minősége a "létezőség", illetve a tudomása annak, hogy mi az „én” a tudatosság vagyunk. Ennek megtisztulása vezet el az igazi Ön-ismerethez, az Önvalóhoz. A meditáció révén a szattva minősége válik meghatározóvá, az elme megtisztul, és ezt követően az Önvaló megismerése lehetségessé válik. A meditációra tehát mindenképpen szükség van, mert ahogy Nisargadatta Maharaj is tanította : 

"A létezőség minősége, a „vagyok”-tudomás, nem tudja elviselni önmagát. Nem állhatja önmagát, hogy egyedül, csak önmagát tudja. Ezért a rajoguna ... különféle tevékenységekkel csapja be a létezőséget, hogy elhitesse, nem csupán egymagában van; ezt az állapotot nagyon nehéz fenntartani. A tamoguna a leginkább alapvető minőség. Ez biztosítja az egyén számára a képességet, hogy minden cselekvés szerzőjének vallja magát, hogy azt érezze, „én vagyok a cselekvő. A rajoguna az embert a tevékenységekhez köti, a tamoguna pedig alapot biztosít a tevékenységek szerzőségéhez, vagyis a cselekvőséghez" 

Ahogyan a különféle szerek bemutatásánál láthattuk, azok pont azokon a területeken fejtik ki hatásukat, azokat a zónákat aktivizálják, emelik ki még erőteljesebben,(étertest-tamasz és az asztráltest-radzsasz) amelyek miatt a létezőség minősége, a "vagyokság", a "vagyok" tiszta mentális-szattvikus tudomása nem tudja elviselni önmagát és kifelé fordul, szétszóródik a tevékenységben a cselekvéskényszer hatására (asztráltest-radzsasz) és tévesen azonosítja magát a cselekvőség érzetével, a fizikai testtel a cselekvővel (étertest-tamasz). Hamvas Béla szavaival élve "részlegesen eltárgyiasul". Ráadásul mindez, még "alapjáraton" is így van, mindenféle szerek nélkül is szét vagyunk szóródva, de ott ez kimerül a hagyományos elmeműködés keretei között az ébrenléti, álom és mély alvás fázisaiban. Még "normál" állapotban is szükségünk van tudatosságunk, életképzeletünk megtisztítására ahhoz, hogy megvalósítsuk a szattvikus, fodrozódásmentes, tiszta, nyugodt elmét, ami előfeltétele az Önvaló megismerésének. (teljesen tiszta állapotában ez az Önvaló) A szerek által mesterségesen eltolódott  burkok miatt ugyan leválik a figyelem egy időre a fizikai világról, és pl. az asztrális zóna valamelyik szintjének a szemléletéhez jutunk, de ez is csak a káprázat része, semmivel sem értékesebb, mint a hétköznapi, ébrenléti állapot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megszabadulást, megvilágosodást csak a rövid-ösvény direkt gyakorlataival lehet "elérni", szemlélődő, tanú gyakorlatokkal, amiket ébrenléti állapotban, teljes öntudattal, nyitott szemmel kell végezni, mert a világ-idea éber abszorbeálása csak így lehetséges, így tud éberen összekapcsolódni az, ami "Fent és lent" van. Itt már a koncentráció-meditáció, befelé forduló, hosszú ösvényét is fel kell adni, mert az is akadály.     

Szóval a narkotikumok, hallucinogének, pszichedelikus szerek, varázsgombák szedése, a sámánutazás hóbort lehet, hogy fog okozni egy-egy bepillantást, de tartós felébredést, vagy magas szintű állapotot nem eredményezhet, bármennyire is szeretnék ezt manapság sokan elhitetni magukkal. Az igazi spirituális felébredés bármelyik szintjének az elérése, megélése, (nirvikalpa szamadhi, szahadzsa nirvikalba) egy pszichoenergetikai transzformáció következménye és semmilyen vizuális szenzációval nem jár. Ennek a transzformációnak az előidézője, katalizátora a magasabb lényünkből, Önvalónkból származó erő, a Szent Szellem energiája a Kegyelem (hindu nevén a Shakti), ami csak az erre előkészült és megtisztult elmében, pszichében tud befogadásra lelni. (egyensúlyban lévő testek) Mivel a pszichedelikus szerektől, vagy akár a drogoktól, gombáktól az ember egy eltolódott, egészségtelen pszichikai, lelki állapotba kerül és a tudatosság még tovább szennyeződik ahelyett, hogy megtisztulna, ezért az így szerzett bepillantásoknak mindig lesznek következményei. (Ha valaki a passzív meditáció még alacsonyabb, misztikus fázisában él át egy víziót, "kiemelkedést" az nem veszélyes, mert hosszú munka van mögötte, és a megerősödött elmének köszönhetően el tudja kerülni a pszichikai örvényeket, de ez nem mondható el a pszichedelikus szerekkel kísérletezgetőkről, akik valószínűleg pont a koncentráció-meditáció nehéz útját szeretnék megspórolni. Így gyenge, megtisztítatlan elmével lépnek át a küszöbön, aminek súlyos következményei is lehetnek.)   

Befejezéskén álljon itt néhány idézet Paul Brunton-tól:

"Azok, akik drogokon keresztül próbálják megtalálni a mennyországot - legyen az növényi eredetű, mint a mexikói gombák, vagy az indiai hasis, vagy akár kémiai úton előállított, mint pl. az LSD - nyerhetnek ugyan bepillantásokat, kaphatnak jeleket, utalásokat, viszont nem menekülhetnek anélkül, hogy a végén ennek az árát  belső degenerálódással, hanyatlással, romlással meg ne fizetnék"

"A drogok használatából fakadó mennyei állapotok csupán hallucinációk"

"A magasabb állapotokat nem lehet drogokkal elérni, de utánozni lehet, ami nem más, mint egy nagy önbecsapás" 

"A drog nem nyújt igazi megvilágosodást, csak annak a paródiáját"