Van egy közismert kínai történet, ami rávilágít, hogy valójában semmiről nem lehet racionális megközelítéssel megmondani, hogy jó-e, vagy rossz. Egy öregembernek a fia talált egy fiatal vadlovat a pusztában és hazavitte. A faluban mindenki az mondta, hogy milyen jó nekik, mert majd befoghatják szántani. Aztán a fiú megpróbálta betörni, de a ló ledobta a hátáról és eltört a lába. A faluban mindenki sajnálkozott és azt mondta, hogy ez nagyon rossz, mert az öregnek nincs a fiún kívül senkije és így nem lesz, aki gondoskodjon róla. Nemsokára kitört a háború és minden egészséges férfit elvittek katonának. Szerintem nem kell befejezni a történetet, mert mindenki tudja, hogy az embereknek mi volt a véleménye. Ez a kis történet a jó-rossz kettősségének értelmetlenségére hívja fel a figyelmet, hiszen racionális, ok-okozati gondolkodással nem lehet megállapítani semmiről az adott pillanatban, hogy jó-e vagy sem. Mindannyiunk sorsában fellelhetőek ilyen és ehhez hasonló történetek, ezért a berögződött, kettős megközelítés helytelenségét mi is megtapasztalhattuk már számtalanszor.  

Egy videóban U.G. Krishnamurti arról beszélt, hogy a helyes-helytelen, a jó és rossz kettősségének mezején vagyunk ragadva, ha szerencsénk van és nem rekedünk meg a dualitás harcában, a jó és rossz csatájában, akkor nem tehetünk semmi rosszat, nem cselekedhetünk helytelenül. Ez azért van, mert akkor csak az az egyetlen cselekedet lehetséges abban az adott szituációban. Az sem számít, ha az egész társadalom, egész világ úgy ítéli meg, hogy helytelenül cselekszünk és majd megfizetjük az árát.

Születésünk óta rengeteg hatás ért minket, számtalan dolgot sulykolt belénk családunk, az oktatás, a társadalom, folyamatosan arra lettünk trenírozva, hogy tetszést vagy nemtetszést nyilvánítsunk. Ezt ráadásul alaposan felfokozza a mostani közösségi média, ami alapvetően erre a kettősségre van kihegyezve. Sajnos ez is benne tart minket a dualitás harcában és erősíti bennünk azt a hitet, hogy ez fontos. Aztán tetszéseink vagy nemtetszéseink, a jó vagy rossz megítéléseink mögött ott állnak mentális hajlamaink is, a vászanák, karmacsírák, amikből mostani inkarnációnk is fakad és ezek a mulandó szerepszemélyiségünk mozgatórugói is.  

"Amikor a vászanák a közönséges emberekben, akik még mindig a testtel és az elmével azonosulnak, felemelkednek, tetszéseket és ellenszenveket okoznak. Ezek a kedvelések és ellenszenvek vágyakat és félelmeket generálnak, amelyek viszont még több karmát termelnek. Miközben még mindig ítélkezel arról, hogy mi a jó és mi a rossz, az elmével azonosulsz, és újabb karmát hozol létre magadnak. Ha így új karma jött létre, az azt jelenti, hogy egy újabb születést kell vállalnod, hogy élvezhesd azt." - Annamalai Swami 

Láthatjuk tehát, hogy a jelenlegi, felfokozott, a média által állandóan reakcióra késztető világkorszakban még erőteljesebben bele vagyunk kényszerítve a "jó és rossz" dualitásába és ezzel csak egyre több akadályt gördítünk önmagunk elé, ami sorsunk szempontjából sem lesz kedvező. Robert Adams tanításaiban is fontos szerepet játszik a "nem reagálás". A következő sorok nagy segítséget nyújtottak évekkel ezelőtt, amikor egy számomra nem tetsző élethelyzetben éltem. Alkalmazva a leírtakat nagyon gyorsan pozitív változást tapasztaltam. . 

"Hogyan kezdjük?
Nos, először is fel kell ismerned, hogy az a hely, ahol most vagy, akár jónak vagy rossznak gondolod, az a megfelelő helyed, vagy ha önmagadat boldognak, szomorúnak, gazdagnak, szegénynek, betegnek, vagy egészségesnek hiszed, az a  megfelelő állapotod. Ez a kezdet. Nem próbálsz többé valaki más lenni. Ne próbáld megváltoztatni az életed. A megfelelő helyen vagy, most, úgy, ahogy vagy. Ha boldoggá és békéssé tudsz válni azon a helyen, ahol most vagy, hirtelen azt fogod tapasztalni, hogy a körülmények a te javadra változnak, és akkor ismét a megfelelő helyen leszel. Bármilyen változás is következik be a tested-elmédet illetően, a megfelelő helyen vagy. Minél inkább meglátjátok ezt, minél inkább intellektuálisan, intelligensen tudjátok nézni azt, amit az imént mondtam, annál békésebbek lesztek, annál inkább kezdenek a karmikus minták elszakadni, és kezdtek felébredni."- Robert Adams 

Ez nem beletörődés, hanem belenyugvás az adott helyzetbe, a "Legyen meg a Te akaratod!" intelligens elfogadása. Ez a kettősségen való felemelkedés egyik módja, amit nem könnyű megvalósítani főleg úgy, hogy egész életünkben azt hallottuk, hogy változtatni kell, ráadásul mentális hajlamainkból fakadóan reaktivitásunk is erős. Annamalai Swami azt tanácsolta, hogy ismerjük fel mentális hajlamainkat a felemelkedésük pillanatában, mert ha időben és elég gyakran el tudjuk kapni őket, akkor nem okoznak problémát. Az is jó, ha megfigyeljük az öt érzék működését, mivel az elme természetéhez tartozik, hogy állandóan stimulust keressen az érzékeken keresztül, megragadja az érzéki benyomásokat és ezek feldolgozásával kontrollálatlan gondolatok hosszú láncolatát okozza. Meg kell tanulni megfigyelni hogyan viselkednek az érzékek és, hogy az elme hogyan reagál az érzéki benyomásokra. Ha meg tudjuk állítani, hogy az elme reagáljon az érzéki benyomásokra, akkor ki tudjuk küszöbölni a vászanáink nagy részét. 

Jiddu Krishnamurti a választás, minősítés nélküli tudatosság módszerét tanította, ami szintén a dualitáson történő felemelkedés eszköze. Ha ténylegesen a figyelem állapotában vagyunk, tényszerűen, analizálás nélkül állunk a jelenségekhez, akkor nincs ott az "én", a múlt kondicionálásából fakadó self, és az így végrehajtott cselekedetek nem lesznek feltételekhez kötve, pontosan azt tesszük, amit kell. Az észlelés, érzékelés a pszichológiai időn kívül van, az elme szűrője tesz valamit ilyenné vagy olyanná, ráadásul a gondolatminták rengeteg energiát lekötnek az agysejtekben, ami miatt előbb utóbb szenilissé válunk. Jól látható ez például a vallási dogmákkal élő embereknél, de mindenki másnál is, aki nagyon hosszú ideig valamilyen gondolat, vagy gondolkodási minta mentén éli az életét. Ezek a berögződött minták az embert arra kényszerítik, hogy folyamatosan analizáljon, az adott mintához igazodva minősítsen és cselekedjen. Ami nem fér bele a keretbe az automatikusan rossznak lesz minősítve, ami meg belefér, az gondolkodás nélkül  el lesz fogadva. Ez egy erőteljesen leszűkített létélményt fog eredményezni, ami még a tiszta kommunikációt is ellehetetleníti.  

Mivel a tökéletes figyelem állapotában nincs ott az ego, a self, a személyesség érzete, amit a múlt felhalmozott emlékei és a karmacsírák alkotnak, ezért ezt nevezhetjük egyfajta transzcendentális állapotnak is. Ebben a tiszta tudatosságban a gondolatok, érzelmek, vágyak le vannak csendesedve, ezért elkerülhetetlen, hogy a személyes akarat is elcsendesedett állapotban legyen. "Amit ilyenkor meg kell tenni, az meg lesz téve, de rajtad keresztül." - Paul Brunton. Lényünk "magasabb" része eszközévé válunk.  

"A régi módon folytatott cselekvés az ego uralmának állandósulását jelzi.  De ha ezt megtagadjuk, és "csendben maradunk", az azt jelenti, hogy létrehozzuk azt a belső vákuumot, amely lehetővé teszi a magasabb én számára, hogy belépjen és működjön rajtunk keresztül. Ez az ihletett cselekvés." - Paul Brunton 

Nem arról van itt szó, hogy elnyomjunk bármit is, hanem meg kell tanulnunk a figyelem állapotában cselekedni. Cselekvés közben a csend háttérben kell lennie a súlypontnak, ami túl van a jó és rossz kettősségén. Természetesen ez nem megy azonnal, akinek állhatatlan, csapongó az elmeműködése, annak azt előbb koncentrációs-meditációs gyakorlatokkal meg kell zaboláznia, viszont a teljes figyelem már nem koncentrált, mivel a koncentráció még akarati, ezért az még az ego területén mozog. Hagyni kell, hogy a belső vákuum magától beálljon. 

A spirituális ösvény, út lényege nem választható el a hétköznapi élettől, cselekedeteinktől, önmagában a passzív gyakorlás nem elég. Jézusnak az a mondása, hogy "gyümölcseiről ismerszik meg a fa", is erre vonatkozik. Az életben, élethelyzeteinkben, cselekedeteink megélésében derül ki, hogy "hol tartunk": tetteink a  Figyelem Jelenlétében zajlanak-e, vagy továbbra is csak saját ego örvényünk kétségei között ingadozunk.     

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak" - mondta Jézus az egyik példabeszédében. Talán soha nem volt annyi "meghívottja" a spirituális ösvénynek, mint manapság, a jelenlegi világkorszakban. Tömegekben támadt fel az érdeklődés a gomba módra szaporodó irányzatok iránt, szinte minden technika, út, vallás ismertté vált. Néhány évtizede még csak könyvek formájában terjedtek az információk, manapság az internet adott nagy lökést a folyamatnak. Önjelölt tanítók, mesterek hada lepte el a világhálót, és szinte egy üzletággá nőtte ki magát az oktatás. Akár azt is hihetnénk, hogy ez egy üdvös folyamat, (mint, ahogyan sokan ezt képzelik), hiszen így emberek tömegei indulhatnak el végre az "úton", a hosszú ösvény kacskaringós útján, de ahogyan már Jézus is kijelentette, a választottakból bizony kevés van. Nincs tömegmegváltás, arról meg nem is beszélve, hogy a pénzért, anyagi ellenszolgáltatásért árult portékák ezen a területen hatástalanok, mivel az "ingyen kaptad ingyen add" krisztusi elvnek nem felelnek meg. (itt nem a könyvekről van szó, hiszen azoknak előállítási, terjesztési költsége van) Ezért azok a tanítók, mesterek, akik üzleti vállalkozást folytatnak, pénzt kérnek a tanításért, a spiritualizált ego első számú képviselői. (a legkomikusabb a "spiri" videók alatti reklámok bekapcsolása) Mivel nem kaptak "ingyen semmit", ezért ők sem adnak "ingyen semmit". Valójában csak információik vannak, "töltés" nélküli, hitetlen emberek. Hitetlenek, mert nem tapasztalták, tapasztalják a Kozmikus Intelligencia támogatását, ami abban nyilvánul meg, hogy a megfelelő időben, valamilyen formában gondoskodik a szolgálatot végző tanítóról. Jézusnak sem volt hová lehajtania fejét, egyik helyről a másikra vándorolt, ingyen tanított vándorlásai során. Bárhová is ment otthon volt, mert tudta, hogy a Gondviselés (Önvaló) gondoskodik róla. Ez igaz volt minden megvilágosodott tanító esetében is, hiszen ők is az Önvaló csatornái, eszközei voltak. Természetesen a megvilágosodás ritka jelenség, nem valószínű, hogy még élő, realizált mesterbe fussunk, főleg az interneten, de lelkiismeretes, nagy tudású, szolgálatkész tanítók, aspiránsok biztos vannak, akik ellenszolgáltatás nélkül megosztják tudásukat, akár a világhálón is. Persze attól, hogy valami ingyenes még nem biztos, hogy hiteles is, hiszen az internet jóvoltából rengeteg szereplési kényszeres futóbolonddal találkozhatunk, de ettől függetlenül az biztosan kijelenthető, hogy a pénzért árult tanítások megbízhatatlanok.

Visszatérve a spiritualizált egóra, a tanítók után most nézzük meg, hogy, mik a főbb jellemzői a hétköznapi "meghívottaknál", keresőknél. Hamvas Béla említette egyik írásában az "álalakzat" fogalmát. Például valaki naponta tízszer kezet mos, de más leveleit felbontja. Ez az állandó kézmosás, mint maszk, egy tudattalan búvóhely az ego szerkezetében, amivel tisztátalanságát álcázza önmaga előtt. Számtalan ilyen maszk van, de napjainkban a spiritualitás, spiritualizált ego is egyre több embernél látható. Nagyon sokan az "úton levés" csapdájába estek. Régebben a vallások követőinél volt feltűnő ez a jelenség, manapság már jellemző szinte minden vonalon: meditáció, jóga, ezotéria, asztrológia stb. Hiába gyakorol valaki bármilyen technikát, osztja valamelyik irányzat tételeit a közösségi fórumokon, vagy "élőben" más embereknek, ha az életébe, életvitelébe ez nem épült be. Például, ha valaki rendszeresen meditál és "jól meditál", akkor annak meg kell mutatkoznia a munkájában, gyereknevelésben, autóvezetésben, a más emberekhez való viszonyában stb. de főleg a reakcióiban. Ha ez nincs így, pl. továbbra is állandóan aggódik, vagy fél valami miatt, viszályba kerül másokkal stb., akkor csak búvóhely, egy újabb szerep, vagy menekülés a lelki vagy fizikai problémák elől. Vannak olyanok is, akik az életük sikertelenségei elől bújnak a spiritualitásba. Valós ez a jelenség, szinte mindannyian átesünk rajta, még sokszor a "nagyok" is. Az ego egyik legutolsó csapdája is lehet ez. Jó példa erre Ramana Maharshi egyik megvilágosodott tanítványa, európai követője, aki még kezdőként beöltözött szannjászinnak, és felvett valami indiai nevet is. (elment egy másik ashramba és kapott valami beavatást, amit Ramana korábban megtagadott) Mikor visszatért a Ramana ashramba és a mester meglátta, hangosan kinevette és megkérdezte tőle, hogy cirkuszban érzi -e magát, hogy bohócnak öltözött. Soha nem szólította az indiai néven. Nem véletlenül, hiszen beleragadt volna a szerepbe és később nem érte volna el a megvilágosodást. Sajnos rengeteg nyugati, európai bohócot láthatunk itthon is, speciális nevekkel, különböző keleti holmikban, a buddhistáktól kezdve a krishnásokon át számtalan változatban. Ott, ahol még ennyire fontos a külsőség, a szerep, biztosak lehetünk benne, hogy a spiritualizált ego jelenségével állunk szemben.

Rengetegen elmennek távoli helyekre, ashramokba, tanítókhoz, aztán miután hazajönnek ugyanott folytatják az életüket. (önmaga elől senki nem tud elmenekülni) A guru végül is bennünk van, nem kell sehová elutazni érte, aki önmagában nem találja, máshol sem fogja. A spiri-ego végül is egoizmusunk egyik új jelmeze és, ha egoisták vagyunk, akkor ebben a jelmezben is azok maradunk. Lehet, hogy valaki soha nem foglalkozott spiritualitással, de hétköznapi életvitelében, kapcsolataiban, reakcióiban sokkal előrébb tart, mint azok, akik foglalkoznak. Olvastam az egyik megvilágosodott indiai tanítónál, hogy volt egy szorgalmas szikh tanítványa, aki állandóan járt hozzá már évek óta. Mindenáron szerette volna feleségét, aki egy átlagos háziasszony volt, elvinni a mesterhez. A nő kötélnek állt és már az első látogatás alkalmával elérte a megvilágosodást, pedig előtte semmilyen érdeklődést nem mutatott a téma iránt. Nincsenek szabályok, de ebből is látszik, hogy a "jellem" fontosabb, mint a külsőség, hiszen "az Úr a szívek vizsgálója". Hihetünk magunkról bármit, követhetünk bármilyen utat, végső szempontból csak valódi "érettségünk" számít, ami főleg a hétköznapi életünk hullámzásában, viharaiban derül ki.

Az előző bejegyzésben (Guru) már említettem, hogy a spiritualizált ego főleg a hosszú, indirekt-ösvényen járókra jellemző, ha nem lépnek tovább. Alapvetően pont az ego megzabolázásáról kéne még szólnia ennek az útnak, "előkészíteni" a következő fokozathoz. A rövid, direkt-ösvényt már alapvetően a szemlélődés jellemzi, a tanú gyakorlatok, ahol az ego összetevői is megfigyelés alá esnek. Természetesen itt is megjelennek még hibák, tökéletlenségek, de a gyakorló pontosan, azonosulás nélkül látja őket. (vannak ugyan rövid-ösvénynek látszó tanítások, divat tanítók is a spiri-ego dagasztására, mint Tolle és jó néhány neo-advaita szélhámos, róluk már korábban írtam) Jellemző még a spiritualizált egóra az összeolvasott fogalmakkal való zsonglőrködés, vitatkozás a témában mindenféle tapasztalás, megélés nélkül. Ramanát is nyaggatták vallástudósok, próbáltak vitába szállni vele, de válaszra sem méltatta őket. Annyit azért megemlített, hogy, ha ezeken a témákon törte volna a fejét sehová nem jutott volna. Persze fontosak a hiteles útmutatások, mint "holdra mutató ujjak", de ezek csak eszközök az elinduláshoz. A kezdőknek is hozzá kell fogni valahogy a gyakorláshoz, érdemes körültekintőnek lenni, megtalálni a "legtesthezállóbb" ösvényt és azon végig menni, de úgy, hogy ne ragadjuk bele, és ne építsünk fel egy szerepet. Ha életvitelünkben is visszaigazolódik a gyakorlás, akkor jó úton járunk.