Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.  Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Egy korábbi írásomban, a Spirituális előrehaladásban már utaltam Jézus egyik példabeszédével kapcsolatban a hosszú és rövid ösvényre, vagy indirekt és direkt útra. Ez a fenti példázat erről is szól, de egy más megvilágításba  helyezi a folyamatokat. Itt a rövid ösvényre történő "elhívás" módozatait láthatjuk, ami ugyan a Kegyelem, a Szent Szellem működéséből, elhívásából fakad, de a spirituális út ezen fázisa, nem jelent még "kiválasztottságot", odáig még el is kell jutni a hiteles, hosszú ösvények valamelyikén, azon végig kell menni. Ők a "meghívottak", akik közül sokan el sem indultak annak ellenére, hogy már megkapták a meghívót. Csak a rövid ösvényig jutott egyénben, ahol már direktben működik a feltámadt, magasabb erő- az Önvalóból sugárzó energetikai áramlás- beszélhetünk "kiválasztottságról", akik elfogadták a meghívást, a hosszú ösvényen megérkeztek oda és menyegzőre öltözve, igaz hittel jelentek meg.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, megpróbálom röviden felvázolni a két utat. A hosszú ösvényen, indirekt úton, a spirituális törekvő még az elméjével dolgozik. Persze ez már a hosszú út előrehaladottabb állapota, koncentráció, meditáció. (a fizikai jógagyakorlatoktól most eltekintek) Ez egyfajta spirituális gimnasztika, ami az elme megerősítését célozza és egy önelemző, öntisztító, önvizsgáló gyakorlat is egyben. Itt az elme a saját erejéből dolgozik önmagán, hogy megerősödjön, egyhegyűvé váljon, mozgásmentessé. A mentális hajlamokból fakadó állhatatlanság megszüntetése, itt még az elnyomásból fakad és lelkiismereti önvizsgálattal kell társulnia, hiszen a "kufárokat" is ki kell űzni a templomból, saját elménkből, hogy megszólíthatóvá váljunk és eltávolítsuk az akadályokat Isteni Önmagunk elől. Számtalan útja van ennek, szinte felsorolhatatlan. Ide tartoznak a különböző vallások exoterikus gyakorlatai, rituáléi, imái, a számtalan jóga út különböző szintjei a meditációval bezárólag, ahol a figyelem megállítása, még egy meditációs objektumon tartással történik, de a manapság "ezotéria" néven ismertté vált gyakorlatok is, hiszen a dualitás koncepciója még fennáll. Ezen az úton még az ideiglenes sikereket, belső békét, visszaesések tarkítják, felléphet frusztráció, akár depresszió is, és az élet külső kihívásai még könnyen felborítják a belső egyensúlyt. Tisztulási folyamat ez, a "menyegzői ruha" készítése. Persze vannak felvillanások, tapasztalatok, mint ösztönzők, de könnyen az egoizmus eszközévé válhatnak, ha nem értjük meg helyesen ezeket, és nem helyezzük a megkülönböztető értelem fényébe a jelenségeket. Ezért is nagyon fontosak a hiteles tanítások, útmutatások, könyvek, hogy kezünkbe adják a helyes irány térképét és ne ragadjunk le a spiritualitás jelmezébe ragadt személyes én káprázatánál, ami annyira jellemző manapság. A Királyt nem lehet becsapni külsőségekkel.

"A nem kívánt gondolatoktól való szabadság fok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegysége a spirituális előrehaladottság mérésének." - Ramana Maharshi

Miután valaki végigment a hosszú ösvény előkészítő útján és ezáltal kellően megtisztultak a mentális hajlamai, a fenti tanítás eszközével könnyen megállapíthatja, hogy mekkora utat tett meg. Mennyire képes a tudattalan mentális hajlamokból fakadó elmeáramlást kontrollálni, mennyire erősödtek meg a repüléshez szükséges szárnyak. Ez egy pontos műszer, itt senki nem áltathatja magát és ez mutatja meg azt, hogy valaki alkalmassá vált e a Nyílegyenes, Napba vivő szárnyalásra, a rövid ösvényre, vagy Ikaroszként a tengerbe zuhan. A rövid ösvényre való alkalmasságot, annak időpontját, a Ramana tanításán túl, a kiábrándulás, a megrekedés a hosszú ösvényen, az elakadás érzete jelzik. Ez az a pont, ahol az ember "feladja" és áttérhet a rövid, direkt ösvény valamelyik útjára, ahol, az eddigre már a gyakorlástól megerősödött elmét, az Isteni Önvalóból érkező Kegyelem energiája vezeti, aminek a "feltámadásához", az eddig megtett hosszú út vezetett. Ilyenkor, már tényleg elég csak Csendben maradni, hiszen önerőből már semmit nem tehetünk. Nincs más dolgunk, mint elengedni, hátrálni, mint tavasszal az olvadó hó és átengedni magunkat a Te akaratának, a tiszta "énvagyokságnak", amit egy dinamikusan áramló, belső, energetikai érintés tart fenn. A megszabadulásunk csak Rajta múlik. Itt már nem számítanak a vallási dogmák, tanítások, filozófiák, a dualitás délibábjai, de nagyon fontos megjegyezni, ahhoz, hogy valaki ráléphessen erre a direkt útra, "részt vehessen a menyegzőn", a fentebb már említettek miatt, előbb alkalmassá kell válnia. Ez lehet, hogy már egy korábbi inkarnációban megtörtént, de a nagy többségünknek most kell elvégezni az előkészítést. Aki ezt nem teszi, csak áltatja magát, az idejét pazarolja, mivel még "megszólíthatatlan", csak jelmezt visel, maszkot, ami még nem a menyegzőre alkalmas viselet.

(Sajnos a mai, burjánzó, nem-kettősség jellegű, csak formailag rövid ösvény tanítások, tanítók- Tolle,Gangaji, Rupert Spira, Adyashanti, Mooji stb.- amelyek ráadásul pénzért kínálják az Igaz Tanítóktól elcsent direkt tanítások elméletét - becsapják az embereket, elhitetve azt, hogy a hosszú ösvény levágható és bárki, azonnal a rövid ösvényre léphet. Elég az olvasgatás, az elméleti megértés, az elvonulásokon, előadásokon való részvétel, nem kell a meditáció sem, de ha éppen közülük valamelyikük nem tagadja a meditáció szükségességét, akkor azt, valami ébrenléti szemlélődésnek, nézelődésnek mutatja be. Ezek nem nyújtanak semmit, csak jelmezt, elkápráztatva a követőket, elhitetve velük a "választottságot". Egy újabb "ál alakzat", álarc alakul ki ebből is. Ez az önáltatási jelenség, egyfajta "önaltatás", ami a hosszú ösvény vadhajtásaira is annyira jellemző, de ott ez még természetes, kalkulálható. A duális-kettős jelleg miatt, a módszerek is gyakorlatiasabbak, kézzelfoghatóbbak. Még van lehetőség a korrekcióra. (Ott legalább, már elindultak a menyegzőre)  A csak formailag rövid ösvények, direkt út tanítások, már ártalmasabbak, mert a nem-kettősség hamis, időszerűtlen bemutatásával, csak köldöknézésre kárhoztatják a követőket, semmittevésre, a légy az "itt és most"-ban, már "most is Az vagy" stb. aminek a pusztán elméleti megértése, csak fokozza az önbecsapást, és eltereli a figyelmet a megkerülhetetlen hosszú ösvényről és megakadályozza az elindulást, még annak ellenére is, hogy már felébredt az igény egy spirituális élet iránt.)      

A direkt, rövid ösvény módszerei, már közvetlen önkutatási módszerek, a Tudattal foglalkoznak csak. Mivel ezen a szinten, már az egységből indulnak ki, nem osztják fel kis és nagy énre, hiszen a személyesnek látszó és a testtel azonosuló én, csak egy káprázat az egységtudatban, a tiszta elme módosulása és a megszabadulás ezen módosulásokból fakadó összetévesztések felismeréséből fakad. Ez a tudatosság önmagára ébredése, ébersége folyamatosságának fennmaradása az egységtudatba történő kioldódás során. Ehhez vezethetnek a rövid ösvény gyakorlatai, például az atma-vichara, az önkutatás, a figyelem én-érzeten történő megtartása, fenntartása akár meditációban, akár a mindennapi tevékenységek közepette. A zen meditáció. A tanútudatossággal történő szemlélődés. A különféle alvás meditációk, álomjógák, amelyek célja az elme működésének mélyebb megismerése, de az alapot, a hátteret, a fentebb már említett, realizált Energetikai háttér adja. Ez a "menyegzői ruha", amit a sok meghívott közül, csak kevesen viselnek.

Érdekes Jézusnak ez a példabeszéde, hiszen Isten, Krisztuson, az Isteni Önvalón keresztüli elhívásának különböző korszakait, annak különböző jellegeit is bemutatja. Először olyan személyekhez mennek a szolgák, akik már eleve meghívottak, de ők nem akartak jönni. Tudnak a menyegzőről hivatalosak is, de mégsem... Aztán más szolgákat küld, ez már egy másik világkorszak lehet, a meghívásnak még nagyobb nyomatékot ad azzal, hogy feltárja a menyegző részleteit, konkrétabb ismeretet nyújt róla, hogy vonzóbbá tegye, bemutatja annak bőségeit, de a meghívottakat ez sem érdekli. Ebben a korszakban, a meghívott személyeket már jobban érdekli az anyagi boldogulás, sőt vannak olyanok közöttük, akiket már mélységesen irritált a hivatalosságukra való emlékeztetés, ezért a szolgákon álltak bosszút. Volt olyan is, aki meg is ölte magában az Isteni Küldöttet, aminek a karmatükörből kifolyólag súlyos következményei lettek. Ezt értelmezhetjük egyénileg, de kollektív szinten is. A következő korszakban fordul a kocka, és a méltatlannak talált meghívottak helyett, most már válogatás nélkül, mindenkihez elküldi a szolgáit a Király és mindenkit, jókat, gonoszakat egyaránt meghív a menyegzőre. Ebben a korszakban élünk most. A spirituális tanítások már nem titkosak, a Vízöntő korban válogatás nélkül feltárulnak mindenki előtt, fajtól, kasztbeli származástól, társadalmi rangtól függetlenül, de még a jók és gonoszok közötti határ is érvénytelen, a szolgák válogatás nélkül hívnak mindenkit. Persze van, akit közvetetten és van, akit már közvetlenül. Mindenki hivatalossá vált, a tanítások bárkihez eljutnak, a menyegzős terem megtelt. Ezt a jelenséget láthatjuk a mai, tömegessé vált spirituális érdeklődésben. A vízöntőkori technológiának köszönhetően futótűzként terjednek az irányzatok, tanítások.

De a csattanó a végén jön, amikor bejön a Király. Hiába van valaki meghívva a menyegző ünnepére, ha nem öltötte még fel az ünneplőruháját, azon nem vehet részt. Az Isteni Szolgák-akik által elhívatott az egyén-a Király parancsára megkötözik a tiszteletlenségéért, képmutatásáért, újabb sorskötéseket tesznek rá, és visszadobják a további inkarnációkáprázatok külső sötétségébe. Azok az inkarnációk nehezek lesznek, sírással és fogcsikorgatással teliek, mert, aki Isten ellen vét, a mennyeknek országába, az egységtudatba, felkészületlenül, tisztátalanul, képmutató jellemmel, vágyakkal telten akar belépni, annak mindig nagy árat kell fizetnie. Még az ima előtti bemosakodás rituáléja is ezt szimbolizálja. Hiába adott a meghívottság, az elhívatottság a szélesebb rétegek számára is, de a menyegzőn, a Királlyal, a Tudattal való közvetlen, meghitt találkozás, csak az odavezető hosszú úton felkészült, megtisztult, és már menyegzői viseletbe öltözött egyén számára lesz Ünnep.

(Persze a megtisztulás legmagasabb szinten, a tudatosságnak, a fizikai öltözet káprázatából történő kioldódását jelenti, a test ruházatának, burkának a levetését és menyegzői viseletbe öltözését, ami egy magasabb rezgésű, szattvikus tisztaságú elme tudatosság, a dualitásból az egységtudatba olvadt figyelem ébersége, a nirvikalpa-szamádhi állapota, vagy akár hívhatjuk fénytestnek is.)                                                                                         

                 "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”