A mai, felgyorsult Vízöntő korszak egyik markáns jellemzője a felhígulás és az időpánik. Mindenki hirtelen, azonnal szeretne eredményeket elérni. Ez az inflációt okozó jelenség a spiritualitást sem kíméli. Tömegekhez jutnak el a tanítások, információk, a legtöbb esetben lebutított formában, de instant eredményekkel kecsegtetve. Korábbi írásaimban már több helyen is kitértem a hosszú, indirekt ösvény öntisztító, előkészítő útjának megkerülhetetlenségére, ami a megtisztuláson túl, az elmét is megerősíti, egyhegyűvé teszi és ezáltal alkalmassá válik valamelyik direkt, rövid ösvény egyikére. Jézus szavai alapján a "szoros kapu, keskeny út"-ra. Aki a hosszú ösvény előkészületein nem megy végig, az a legjobb esetben csak az idejét fecsérli, a legrosszabb esetben pedig kockára teszi az egészségét. Szóval, ha még a hiteles spirituális technikák időszerűtlen alkalmazása sem veszélytelen, akkor mit lehet mondani azokra az irányzatokra, amelyeknek az ég világon semmi közük a tudatosság fejlesztéséhez, az életképzelet megtisztításához? 

Korszakunk egyik, újra "divatba jövő", legotrombább vadhajtása a narkotikumok, pszichedelikus szerek által elérhető instant "spirituális" tapasztalatok, felébredések ígérete. A misztikus út, meditáció kezdeti fázisaiban ugyan lehetnek víziók, látomások, (nem szükséges, hogy legyenek) de ezek intenzív, kitartó gyakorlásból fakadnak és nem narkotikumoktól, így természetesek és nem természetellenesen felidézettek. A természetben, természetünkben nem véletlenül van fátyol ott, ahol erre szükség van, és ha valaki ebbe mesterségesen belepiszkál nagy árat fizethet érte. A magasabb, előrehaladottabb szinten is lehetnek látomások, viszont itt már akadályt képeznek, hiszen ezek még mindig az elme területén lezajló módosulások. Jó példa volt erre Sri H.W.L. Poonja indiai megvilágosodott mester esete, akinek a neveltetéséből adódóan Krishna víziói voltak és ezen látomások miatt nem volt képes felismerni a Tudat, az Önvaló végső természetét. A Ramana Maharshi zökkentette ki ebből az állapotból és vezette be a végső felismerésbe. Persze itt már magas szintű látomásokról volt szó, aminek komoly előzményei voltak és ahol az Önvaló, Krishna szimbólumaként jelent meg a kereső előtt. Szóval, ha még ezek is akadályok, akkor mit lehet mondani a pszichedelikus szerek, narkotikumok, "varázsgombák" hatására létrejövő hallucinációkra, érzékcsalódásokra ? Hamvas Béla pontosan megfogalmazta erre a választ :

"Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A narkotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti magát az értelmetlenségbe." 

A spirituális út értelme a tudat, tudatosság, életképzelet megtisztítása, az éberség fokozása és nem annak tovább torzítása, módosítása. Így hárítjuk el az akadályokat a magasabb Tudatunk, az Önvalónk útjából és tesszük magunkat megszólíthatóvá az isteni energia számára, aminek a támogatása nélkül soha nem leszünk képesek az éberség megtartására a tudatosságban lezajló "frekvenciaváltások" során. Az amúgy is lefokozott mechanizmusként működő tudatunkat teljesen felesleges tudatmódosító szerekkel tovább szennyezni, főleg úgy, hogy az álmaink intenzív és természetes úton történő elmemódosulása már eleve adott minden éjszaka, de azzal sem tudunk mit kezdeni. Persze az álmokkal történő munkához is komoly, kitartó hozzáállásra van szükség, instant eredményekre itt sem számíthatunk, legyen az pl. a hermetikus álompraxis, vagy a tibeti álomjóga fakultása, ezért csak megalapozott, erős jellemű, kitartó emberek fogják tudni használni a tudatosság mélyebb megismeréséhez, megtisztításához.

Ahhoz, hogy jól megértsük a narkotikumok és a pszichedelikus szerek haszontalanságát a spirituális úton, meg kell vizsgálni azt a hatást, amit ezen a területen okoznak. A Hermetikus tanítások az ember felépítését finomabb szinteken is bemutatják, ellentétben a materialista szemlélettel. Az ember nem a bőrénél végződik, nem csak fizikai teste van, hanem rendelkezik éter, asztrál és mentál-testtel is, amelyeknek összességére az aura kifejezést használják. Ezek a szubtilis, láthatatlan burkok veszik körül a fizikai testet és ezeken keresztül vagyunk beágyazódva a megnyilvánult létezés finomabb régióiba, amelyek nem mások, mint a tudatosság magasabb frekvenciájú létkörei. A figyelmünk fókusza ezek között a szintek között "ingázik". Az étertest szorosan a fizikai test körül érzékelhető kb. 1-5 cm távolságra (életerő), az asztrál kb. 50-60 cm-re terjed ki (érzelmi energia), a mentál-test kiterjedése kb. 1 méter (gondolati, mentális energia). Egy egészséges embernél ezek az arányok állnak fenn és így a finomabb testek közötti energiaáramlás kiegyenlített, egyenletes. Abban az esetben, ha ez az arány felborul, a kiterjedések megváltoznak és egy egészségtelen állapot jön létre. Már a mai orvostudomány is tényként kezeli a pszichoszomatikus betegségeket. Persze a fenti bemutatás csak vázlatos, de a cikk mondanivalójának a megértéséhez ennyi is elég, viszont ebből a szempontból sokkal fontosabb a tudatosságon belül létrejövő elváltozások, eltolódások bemutatása, mint a konkrét betegségtüneteké. 

A narkotikumok, pszichedelikus szerek, gombák stb., de az alkohol is hatással van ezen testek kiterjedésére és ezzel együtt a tudatosság működésére is. A nagy mennyiségű alkohol például annyira megnövelheti az éterikus, energia burok terjedelmét, hogy az eltakarhatja a mentál-testet és az egyén teljesen öntudatlan állapotba kerülhet, kevesebb mennyiség esetén csak az asztrális-érzelmi zónáig duzzad, ami így felfokozza a különböző érzelmi jelenségeket. A kokain az éter és asztráltestet egyszerre emeli ki, a peyote (pejotl), vagy meszkalinkaktusz csak az asztráltestre hat. Alapvetően minden szer felborítja a természetes arányokat, egyensúlyt, a hatás az erősségüktől, összetételüktől függ és ezzel természetellenes tudati módosulást okoznak. Az asztrális, tudattalan érzelmi zóna a szenvedélyek birodalma is, ezért a tudatosság mesterséges áttolása erre a "vidékre" komoly veszélyeket hordoz magában. Az ókori neofiták is csak mesteri vezetéssel és nagyon hosszú előkészítéssel vághattak neki az Ámenti birodalmának. A narkotikumok, pszichedelikus szerek hatása teljesen kiszámíthatatlan, mivel minden ember más, ezért az ezekkel történő kísérletezgetés is kockázatos és értelmetlen, mert igazi felébredést nem hozhatnak. Pontosan azokat a zónákat emelik ki, amelyek az életképzeletet lefokozzák a hallucinációk, víziók szintjére és a káprázatot ezzel csak növelik. Persze lehetnek átmeneti, extatikus élmények, megélések az elme területén, de az igazi spiritualitás szempontjából ezek teljesen haszontalan dolgok, ráadásul veszélyesek is. Paul Brunton egyik tanítványa elmesélte, hogy a mester eltanácsolta a meditáció gyakorlásától egy időre, mert minden ok nélkül feszültté vált vagy izgatott lett, aztán néha pánikrohamok törtek rá. Mondta neki, hogy ez annak köszönhető, hogy fiatal korában két alkalommal LSD-t használt. Ezek a szerek kilyukasztják az aura védőburkolatát. Nála is ez történt, ezért pszichikai támadás alatt állt, meg kellett várnia amíg helyreáll a burok (a testek közötti egyensúly). Brunton beszámolt egy fiatal lányról is, aki annak ellenére, hogy már korábban használt könnyű drogokat, már a második LSD használat után olyan hallucinációi támadtak, hogy kiugrott az emeletről és komoly sérüléseket szenvedett. A megvilágosodott indiai bölcs, Ramana Maharshi, még a ganja vagy kannabisz használatát is elítélte, amit a körülötte lebzselő szádhuk szívtak nagy előszeretettel.        

A még alaposabb megértés érdekében - hogy miért nincs spirituális haszna a szerek használatából fakadó vízióknak, amik inkább csak hallucinációk, érzékcsalódások és a figyelemenergia szétszórtságából fakadnak - érdemes megnézni a hindu és a hermetikus tanítások közötti hasonlóságot. Nagyon fontos megjegyezni, hogy hiteles fejlődés, csak a figyelem összegyűjtéséből fakadhat. Ez az elején koncentráció-meditáció útja.

"Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór"- mondta Jézus.

Tehát mik is azok a hasonlóságok? A hindu hagyományban találjuk a gunák hármas felosztását, ami minőségeket takar. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánult létezést. Három guna van : a tamasz, a radzsasz és a szattva. A tamasz tudatlanságot jelent, nehézséget, sötétséget, mozdulatlanságot, anyagot stb. A radzsasz nyugtalanságot, mozgást, szenvedélyességet, nyughatatlanságot stb. A szattva egyensúlyt, nyugalmat, világosságot, tisztaságot stb. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánulás minden szintjét, az anyagi természettől kezdve a tudatosságig bezárólag. Nagyjából azt fejezik ki, amit a Hermetikus tanításokban az éter (tamasz), asztrál (radzsasz) és a mentál (szattva) kifejezések, minőségek.

A szattvának a minősége a "létezőség", illetve a tudomása annak, hogy mi az „én” a tudatosság vagyunk. Ennek megtisztulása vezet el az igazi Ön-ismerethez, az Önvalóhoz. A meditáció révén a szattva minősége válik meghatározóvá, az elme megtisztul, és ezt követően az Önvaló megismerése lehetségessé válik. A meditációra tehát mindenképpen szükség van, mert ahogy Nisargadatta Maharaj is tanította : 

"A létezőség minősége, a „vagyok”-tudomás, nem tudja elviselni önmagát. Nem állhatja önmagát, hogy egyedül, csak önmagát tudja. Ezért a rajoguna ... különféle tevékenységekkel csapja be a létezőséget, hogy elhitesse, nem csupán egymagában van; ezt az állapotot nagyon nehéz fenntartani. A tamoguna a leginkább alapvető minőség. Ez biztosítja az egyén számára a képességet, hogy minden cselekvés szerzőjének vallja magát, hogy azt érezze, „én vagyok a cselekvő. A rajoguna az embert a tevékenységekhez köti, a tamoguna pedig alapot biztosít a tevékenységek szerzőségéhez, vagyis a cselekvőséghez" 

Ahogyan a különféle szerek bemutatásánál láthattuk, azok pont azokon a területeken fejtik ki hatásukat, azokat a zónákat aktivizálják, emelik ki még erőteljesebben,(étertest-tamasz és az asztráltest-radzsasz) amelyek miatt a létezőség minősége, a "vagyokság", a "vagyok" tiszta mentális-szattvikus tudomása nem tudja elviselni önmagát és kifelé fordul, szétszóródik a tevékenységben a cselekvéskényszer hatására (asztráltest-radzsasz) és tévesen azonosítja magát a cselekvőség érzetével, a fizikai testtel a cselekvővel (étertest-tamasz). Hamvas Béla szavaival élve "részlegesen eltárgyiasul". Ráadásul mindez, még "alapjáraton" is így van, mindenféle szerek nélkül is szét vagyunk szóródva, de ott ez kimerül a hagyományos elmeműködés keretei között az ébrenléti, álom és mély alvás fázisaiban. Még "normál" állapotban is szükségünk van tudatosságunk, életképzeletünk megtisztítására ahhoz, hogy megvalósítsuk a szattvikus, fodrozódásmentes, tiszta, nyugodt elmét, ami előfeltétele az Önvaló megismerésének. (teljesen tiszta állapotában ez az Önvaló) A szerek által mesterségesen eltolódott  burkok miatt ugyan leválik a figyelem egy időre a fizikai világról, és pl. az asztrális zóna valamelyik szintjének a szemléletéhez jutunk, de ez is csak a káprázat része, semmivel sem értékesebb, mint a hétköznapi, ébrenléti állapot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megszabadulást, megvilágosodást csak a rövid-ösvény direkt gyakorlataival lehet "elérni", szemlélődő, tanú gyakorlatokkal, amiket ébrenléti állapotban, teljes öntudattal, nyitott szemmel kell végezni, mert a világ-idea éber abszorbeálása csak így lehetséges, így tud éberen összekapcsolódni az, ami "Fent és lent" van. Itt már a koncentráció-meditáció, befelé forduló, hosszú ösvényét is fel kell adni, mert az is akadály.     

Szóval a narkotikumok, hallucinogének, pszichedelikus szerek, varázsgombák szedése, a sámánutazás hóbort lehet, hogy fog okozni egy-egy bepillantást, de tartós felébredést, vagy magas szintű állapotot nem eredményezhet, bármennyire is szeretnék ezt manapság sokan elhitetni magukkal. Az igazi spirituális felébredés bármelyik szintjének az elérése, megélése, (nirvikalpa szamadhi, szahadzsa nirvikalba) egy pszichoenergetikai transzformáció következménye és semmilyen vizuális szenzációval nem jár. Ennek a transzformációnak az előidézője, katalizátora a magasabb lényünkből, Önvalónkból származó erő, a Szent Szellem energiája a Kegyelem (hindu nevén a Shakti), ami csak az erre előkészült és megtisztult elmében, pszichében tud befogadásra lelni. (egyensúlyban lévő testek) Mivel a pszichedelikus szerektől, vagy akár a drogoktól, gombáktól az ember egy eltolódott, egészségtelen pszichikai, lelki állapotba kerül és a tudatosság még tovább szennyeződik ahelyett, hogy megtisztulna, ezért az így szerzett bepillantásoknak mindig lesznek következményei. (Ha valaki a passzív meditáció még alacsonyabb, misztikus fázisában él át egy víziót, "kiemelkedést" az nem veszélyes, mert hosszú munka van mögötte, és a megerősödött elmének köszönhetően el tudja kerülni a pszichikai örvényeket, de ez nem mondható el a pszichedelikus szerekkel kísérletezgetőkről, akik valószínűleg pont a koncentráció-meditáció nehéz útját szeretnék megspórolni. Így gyenge, megtisztítatlan elmével lépnek át a küszöbön, aminek súlyos következményei is lehetnek.)   

Befejezéskén álljon itt néhány idézet Paul Brunton-tól:

"Azok, akik drogokon keresztül próbálják megtalálni a mennyországot - legyen az növényi eredetű, mint a mexikói gombák, vagy az indiai hasis, vagy akár kémiai úton előállított, mint pl. az LSD - nyerhetnek ugyan bepillantásokat, kaphatnak jeleket, utalásokat, viszont nem menekülhetnek anélkül, hogy a végén ennek az árát  belső degenerálódással, hanyatlással, romlással meg ne fizetnék"

"A drogok használatából fakadó mennyei állapotok csupán hallucinációk"

"A magasabb állapotokat nem lehet drogokkal elérni, de utánozni lehet, ami nem más, mint egy nagy önbecsapás" 

"A drog nem nyújt igazi megvilágosodást, csak annak a paródiáját"