Nyílegyenes


2023.júl.31.
Írta: Derwish komment

A Tudatosság érintése/Szellemi energia

01_guido_mocafico_serpens_35_o.jpg

"A tudatosság érintése az életerőben lakik"- tanította Nisargadatta Maharaj. A bennünk élő isteni szikra az Önvaló, Öntudatunk forrása, a Szattvikus Ego, ami a mulandóságról az életerőn keresztül vesz tudomást. Meditáció révén az életerő megtisztul, a szattva minősége válik meghatározóvá, és ezt követően az Önvaló megismerése lehetségessé válik. 

"Az Önismeret (Öntudatosság) hatással van az elme változásaira. A nyugodt és szilárd Önismeret fényében a belső energiák felébrednek és csodákat tesznek anélkül, hogy bárminemű erőfeszítést tennél" - Nisargadatta Maharaj 

(Az Önismeret/Öntudatosság az elcsendesített elmében az önmagára irányított figyelmet jelenti, az Én-ség, Öntudat megragadását. Gyakorlatilag erről szól Ramana Maharshi atma-vicara módszere, de J. Krishnamurti választás nélküli tudatosság tanítása is. Ezek már közvetlen, direkt utak. Az indirekt ösvényeken még passzív. koncentrációs-meditációs gyakorlatokat végeznek, amik majd elvezetik a gyakorlókat a direkt ösvényre. (korábbi bejegyzésekben már sokat írtam erről) 

Az Önvaló tehát energetikailag kapcsolódik a testhez, ami az ego része. Ennek a kapcsolódásnak különféle megnyilvánulásai vannak. Paul Brunton így írta le jegyzeteiben a Szellemi Energia működését: 

"Az első a gondolatokra vezethető vissza. Ezek a fizikai agyon és a gerincvelői idegrendszeren keresztül fejezik ki magukat, és az agy és a gerincvelői idegrendszer kondicionálja őket. 

A második az érzelmekre vezethető vissza. Ezek a napfonat és a szimpatikus idegrendszer révén fejeződnek ki, és a napfonat és a szimpatikus idegrendszer által is kondicionáltak.

A harmadik megnyilvánulás a vitális erőkre vezethető vissza. Bár ezek a test minden szervét áthatják, és a test összes sejtjén át kifejeződnek, de főleg a szívben, a tüdőben és a nemi szervekben összpontosulnak. 

Ez a három kapcsolódás világosan látható. De nem ezek jelentik az egészet. Van még egy negyedik vonal is, bár ez nem követhető nyomon az anatómia és a fiziológia tudománya számára elfogadható módon, és egyébként is nagyon keveset tudunk róla. Az indiai jógik különbözőképpen nevezték: Kígyóerő, Világenergia. A keresztény misztikusok Szentszellemnek és Pünkösdi Erőnek hívták. A híres Athos-hegy szerzetesei "az Athos fénye" néven illették, Szent János számára "az emberek fényét", Szent Lukácsnak, pedig "a test fényét" jelentette. A kínai misztikusok Körforgó Fénynek hívták.

Ez valójában nem más, mint a Lélek Energiája, az ember mélyén rejtetten lévő, nyugodt központ dinamikus megnyilvánulása. Első tevékenysége a normális tartományon kívüli pszichikai és intuitív tapasztalatokban, valamint az abnormális fizikai jelenségekben követhető nyomon, a végső aktivitása pedig a legfelsőbb misztikus tapasztalat, amelyik teljesen kiiktatja a testtudatot. 

Így a gondolat és az érzés, a fizikai életerő és a szellemi életerő révén kölcsönös interakció jön létre a lélek és a test között. Mindegyik hatással van a másikra. Rendellenes körülmények között mindegyik hatással lehet a másikra, méghozzá olyan drámai módon, hogy a másik feletti hatalma csodával határosnak tűnik.

Az emberi test hét fő belső elválasztású mirigye a gerincoszlopban, vagy annak közelében található, fizikai szemmel nem látható pszichikus központokhoz kapcsolódik Amikor a "Szellemi-erőt" a spirituális törekvés (pl. belégzés, légzőgyakorlat) erejével az első központba juttatjuk, amely a keresztcsonti mirigyhez kapcsolódik, a test életereje jelentősen megnő, és ennek megfelelően a betegségekkel szembeni ellenálló képessége is megnő. A hindu szövegek ezt egy fénylő négy szirmú lótuszvirág szimbóluma alatt ábrázolják. 

Ennek az energiának a második központba való bejutásával, amely férfiaknál a prosztata mirigyhez, nőknél a petefészekmirigyhez kapcsolódik, az idegrendszer megerősödik, az idegrendszeri zavarokkal szembeni ellenállás ennek megfelelően megnő, a szellemi koncentrációs képesség fokozódik, és megnyilvánul az elszánt elhatározás, hogy felemelkedjen és sikerrel járjon valamilyen választott törekvésben.

A harmadik központban, amely a mellékveséhez kapcsolódik, kifejlődik az a képesség, hogy befolyásoljuk mások elméjét, sőt bizonyos mértékig meg is gyógyíthatjuk őket a betegségből. Ezzel együtt rendkívüli mértékben megmutatkozik a félelemnélküliség tulajdonsága.

A negyedik központban, amely a csecsemőmirigyhez kapcsolódik, a "Szellemi-energia" felemelkedik a szív régiójába, és ezzel a tudatossággal a létezés egy magasabb síkját érinti. Az egoizmus fokozatos elvékonyodása következik be.

A Pajzsmirigyhez kapcsolódó ötödik központban az érzelmek végre egyensúlyba kerülnek (az intuíció által), és az intuícióban összpontosulnak. Ezzel a fejlődéssel együtt az idő illúziója is megszűnik. Ez a kortalanság érzését adja. Fizikailag a beszéd ereje tökéletesedik abban az értelemben, hogy kreatívvá, erőteljessé és megvilágító erejűvé válik a hallgatóság számára. 

A hatodik központtal, amely a fej elülső részén található agyalapi mirigyhez kapcsolódik, teremtő erő adományozódik a koncentrált Akarat és a kimondott vagy írott Szó által. 

A hetedik központban, amely az agy alján található tobozmirigyhez kapcsolódik, az ego valóságának illúziója szétesik, és felfedezzük az igazi ént vagy lelket. Az ősi indiai könyvek ezt egy ezer szirmú lótusz formájában szimbolizálják. Ennek hatalmas kontrasztja az első központ kis számú, négyesével azt hivatott jelezni, hogy itt végre teljes és végleges megvilágosodás következik." 

Általában a kundalini jóga révén vált közismertté és divatossá napjainkban az Erő felébresztésének a lehetősége, de ez egy roppant veszélyes út, ha nem egy igazi, beavatott mester felügyelete mellett gyakorolják.Ráadásul speciális diétát, életmódot és önmegtartóztatást is igényel, ami napjaink modern társadalmában szinte kivitelezhetetlen. Meglehetősen valószínűtlen, hogy hiteles kundalini jógát tanító mestert találjunk, ezért mindenki jobban teszi, ha nagy ívben elkerüli az ilyen jellegű tanfolyamokat. Nincs is erre szükség, mert ahogyan Nisargadatta Maharaj tanításában is láthattuk, a meditáció ösvényén is feltárul egy ponton túl az Önvaló energetikai aspektusa. Az Önvaló kinyilvánítja magát a kereső fejlettségi szintjének megfelelően, így nem veszélyes, mert csak annyit élhet meg, amennyit még károsodás nélkül el bír viselni az idegrendszere. Ezt a jelenséget Kegyelemnek is hívják, nem lehet megjósolni bekövetkeztének időpontját. Egy hindu mondás szerint: "A Lélek megvilágosítja, akit kiválaszt". Természetesen a keresés és a próbálkozás emberi elemének is meg kell lennie, de végül az isteni elem győzedelmeskedik.              

Kiegyenlítődés, egyensúly: transzcendtális intuíció

14-temperance-header.jpg

A tarot kártya ősképei (mátrixai, ősértelmei) közül az egyik legérdekesebb a 14. lap. Különböző neveken ismert: Kiegyenlítődés, Egyensúly de létezik Mértékletesség felirattal is. A tarot lapjai meditációs, önismereti eszközök, de használják jóslásra is. Valójában egy hermetikus, egyiptomi eredetű szentkönyv és mint minden archaikus könyv, kinyilatkoztatás képnyelven szólítja meg az embert. (a szimbólumok az elme tudattalan részéhez szólnak) Itt konkrét képi ábrázolásokat láthatunk, más szentkönyvekben pedig példázatokban, példabeszédekben jelennek meg az analógiák.

Sok mindent lehetne írni a 14. lap szimbolikájáról, üzenetéről, amit már számtalan könyvben meg is írtak, ezért én megpróbálom egy kicsit más nézőpontból megközelíteni. Szepes Mária ezt írta hozzá:

"Az egyensúly Géniusza a szívével gondolkozik és az agyával érez. Ez a képlet a transzcendentális intuíció pozitúrája"

Már a 90-es években találkoztam ezzel a tanítással az írónő Dimenziótarot könyvében, de mélyebb értelmét akkor még nem sikerült felfognom. Csak jóval később jöttem rá, miután tisztázódtak bennem bizonyos fogalmak és megismertem más spirituális irányzatokat. A 14. kártyán szárnyas Kerub látható, amint egy ezüst kancsóból áttölti a vizet egy aranyba. Jobb lába a vízbe merül, a másik pedig a földön áll.

img343c.jpg   

A szárnyas Kerub, Angyal nem mást, mint az Isteni Önvaló, Szent Szellem, ami alászáll az asztrál-síkra és az elme érzelmi tartományában létrehozza a kiegyenlítődést, szublimálja az érzelmeket, (az élet vizét áttölti az ezüst kancsóból az aranyba) mialatt egyik lába a vízben áll, a tudattalanban, a másik a földön: így teremt egyensúlyt a fizikai és érzelmi élet között. Egy spirituális állapot beálltát láthatjuk ezen a képen (mind a 22 lap egy állapot), amikor a hosszú ösvény gyakorlásának köszönhetően a "megidézett" Isteni Önvalóból sugárzó erő megtisztítja az érzelmi zónát. Ez a Szent Szellem alászállása, a tudattalanban lekötött energiák felszabadítása is egyben. Miután Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban látta Istennek Lelkét, a Szent Szellemet "alájőni, mint egy galambot és őreá szállani".

A hosszú ösvény mértékletessége, öntisztító munkája eltávolítja a személyes tudattalanban lévő akadályokat, a koncentráció-meditáció során megerősödött elme "függetlenné", és így megszólíthatóvá válik. Az embert már nem  tudattalan vágyai, ösztönei vezérlik, hanem a "lelkiismerete". Az Önvaló csatornája lesz, felfakad benne a "transzcendentális intuíció." Paul Brunton így írta le az állapotot: "Amikor már elértük a kiegyensúlyozott személyiséget, ápoltuk a derűs kedélyt, és uraljuk a bennünk lévő egoista késztetéseket, akkor az érzelem és az értelem az intuícióval együttesen hozza létre az intelligencia minőségét. Ettől kezdve azt érezzük, amit gondolunk, és azt gondoljuk, amit érzünk, érzelmeinket helyesen irányítjuk, és gondolatainkat igaz módon alakítjuk ki. Ezek harmonikusan, kielégítően és egységesen működnek együtt."  

Szükség is van az "aggyal érzésre és a szívvel gondolkozásra", mert ahogyan a Bibliában a Sátántól való megkísértés következik (Máté Evangéliuma), ugyanúgy jön a tarot-ban a 15. kártya, Az Ördög. Miután beállt a kiegyenlítődés a gyakorlásnak egy következő fázisba kell lépnie:

"A tanítványnak félre kell állnia a gondolatformáktól, ami azt jelenti, hogy félre kell állnia a személytől, és úgy kell tekintenie rá, mint valami önmagán kívüli dologra. Ha, és amennyiben sikerül mögé kerülnie, automatikusan felveszi az Önvaló álláspontját. A személyt egy tárggyá kell tennie, aminek az Önvaló a megfigyelője. A tiszta tudatosságban az eleme állandó és töretlen, ezért nem közönséges tudatosság, ami totalizált gondolatokból álló szakadozott dolog, hanem transzcendentális tudatosság" - Paul Brunton

Ez már a rövid ösvény, direkt, közvetlen tudatossággal történő gyakorlása, a Tanú gyakorlat, amit nem csak passzívan, hanem aktív cselekvés során is végezni kell. Meg kell őrizni, benne kell maradni ebben a transzcendentális Tanú állapotban az életben fellépő nehéz helyzetek, "megkísértések" során is. Bármikor, bármilyen nehézséggel találjuk szembe magunkat törekedni kell, hogy ebben az állapotban legyünk, vagy, ha még nem állandósult, azonnal próbáljuk meg felvenni a Tanú szemléletét, mert így intuitív belátáshoz juthatunk. Komolyabb döntések meghozatalánál is segítségünkre lesz a "személytelen" szemlélet. Úgy kell látni magunkat, mintha valaki mást, egy rajtunk kívülálló személyt szemlélnénk.

Ha sikerül az Önvaló álláspontját felvenni és abból cselekedni, (valójában csak testem cselekvésének szemlélőjévé válni), akkor minden tettünk isteni ihletésű cselekvés, igaz szolgálat lesz. Valójában ez a "legyen meg a Te akaratod" megvalósítása, megkülönböztető értelem képességének használata (nem én vagyok a cselekvő), - ami a Bhagavad Gitában buddhiként van említve - a valódi intelligencia, ami magasabb szinten átitatódik az intuícióval. Az embernek be kell gyakorolnia, hogy minden esetben a "pneumatikus" lény hangjára hallgasson.

Láthatjuk tehát, hogy a direkt ösvény szemlélődő gyakorlatai már nem csak Önismeretiek, hanem aktív realizációs technikák is, "be kell váltani a Szót". Ezt az élethelyzeteinkben lehet megtenni, ahol próbára leszünk téve, mert a 14. lap után jön a 15-ös, Az Ördög, a megkísértés, az ego komplexum testi-érzelmi-gondolati "megkísértő" tevékenysége. (Az egyik ilyen legnyilvánvalóbb "álalakzat" pl. a spirituális egoizmus, amikor valaki a spirituális út valamelyik jelmezében szerepelteti magát, de életvitelében semmit nem realizál, a megkülönböztetés nem működik benne és a legtriviálisabb irányzatok csapdáit sem tudja elkerülni. Olyan is lehet, hogy valaki csak jellemhibáit, bűneit próbálja palástolni a "spiriskedéssel". A manapság divatos irányzatok pontosan az ilyen igényeket szolgálják ki, követőik az élet beavató megpróbáltatásaiban nem tudnak ideáljaiknak megfelelően cselekedni) 

A transzcendentális intuíciónak van egy másik, nagyon magas szintű megnyilvánulása, jelensége is, a Belső Szó, amikor a gyakorló szintén az Angyal "médiumává" válik: "az Önvaló erőteljes, mentális benyomások formájában szólítja meg az embert és a legmagasabb szintű tanításokban részesíti."

Belső Szó:  https://nyilegyenes.blog.hu/2019/09/18/belso_szo   

Jól látható, hogy a hiteles tanítások között mindig meg lehet találni az összefüggéseket és lényegét tekintve mind ugyanarról szólnak. A kabbalisztikus Tarot 14. lapját az N (Nun) betű jelöli, hieroglifikus jelentése: hal. A hal a kereszténység szimbóluma is és a bibliai jelenet, amikor leszáll Jézusra a Szent Szellem, analóg a lapon látható képpel.  A buddhizmusban a hal szimbolizálja a harmóniát. Aztán az ima előtti bemosakodás is több vallásban megtalálható és még lehetne sorolni az összefüggéseket. Az érzések, érzelmek, az elme tudattalan világa a víz, aminek egyensúlya, kiegyenlítődése, harmóniája fontos a magasabb Önismeret szempontjából és ahhoz is kell, hogy életvitelünk során meghalljuk a Lelkiismeret hangját. Ez ennek a lapnak a legfőbb üzenete, ami a transzcendentális intuíció állapotát mutatja be, a buddhi, értelem legmagasabb szintű működését, amit az Isteni Önvaló (Kerub, Angyal) a személyes tudattalanba történő alászállása és az ott elvégzett alkímiai művelet, "átállítás" idéz elő. A "Nagy Mű" ugyanis a tudattalanban található és az elme asztrális, érzelmi szintjén végbement pszichoenergetikai transzformáció, kiegyenlítődés hozza létre.                                                      

  

  

Üzenetek a szellemvilágból

understandingmediumship-featured.jpg

"A médiumitásnak van egy szentebb gyakorlata annál, mint, amit a közönséges spiritiszták ezen a néven illetnek. A szellem, ami birtokba veszi nem emberi, hanem a benne lévő isteni Erő, az Önvaló." - Paul Brunton

A kommersz spiritualitásában nem a "szentebb gyakorlat" bemutatása jelenik meg, hanem a szellemvilágból érkező, kétes értékű "üzenetek". Különböző entitások, mesterszellemek tanításai láttak napvilágot az utóbbi évtizedekben. Nagy rajongótábora van Kyronnak, aki Lee Caroll-on át üzent, az Esther Hicks-en át érkező Ábrahám tanításoknak vagy Seth-nek, akinek Jane Roberts médium volt a közvetítője és még sorolhatnám. A szellemvilág emlegetése Magyarországon is bevett szokás, persze nem pont úgy mint a fenti példákban.

Nálunk az egyik legismertebb popguru, Müller Péter hivatkozik folyamatosan könyveiben és előadásain szellemi mesterére, akinek tanácsát számos munkája során felhasználta és Szent Szellemnek nevezi. Egy korábbi írásomban már bemutattam, hogy mennyire fals a kereszténység Szent Szellem fogalmának egy olyan "szellemi entitásként" való bemutatása, aki egy öntudatlan médiumon keresztül tanít egy spiritiszta szeánsz keretében. Beszédes a már fentebb említett Jane Roberts triviális médiumra, mint példára való hivatkozása is. Akit érdekel, itt részletesebben olvashat róla:

https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/31/muller_peter_keresztenyseg_szemlelte_a_szent_szellem_osszefuggeseben

A médiumitás jelensége valós, de az ilyen forrásból származó információk, tanítások megbízhatatlanok. Jó példa erre Müller Péter is, aki az egyik könyvében arról írt, hogy kikérte az agykontrollal kapcsolatban szellemi mestere tanácsát, és ő azt üzente, hogy Magyarországon "jó kezekben" van a módszer. Most abba nem mennék bele, hogy az agykontrollbiznisz, mint módszer mennyire hatásos és értékelhető, de meglehetősen paradoxnak tűnik, hogy a főguru, Domján László napjainkra sajnos súlyos beteg lett. Elmesélte egy videóban, hogy mindenféle alternatív gyógymódhoz folyamodott, mellette naponta háromszor programozta magát az agykontrollal, majd elutazott még Abadianiába a brazil csodadoktorhoz is, de nem használt az sem. Ez a csodadoktor Joao de Deus, nálunk Isten Jánosaként ismert médium. Állítása szerint Salamon király, Loyolai Szent Ignác vagy Oswaldo Cruz és még egy csomó más entitás gyógyít rajta keresztül. Vagyis gyógyított, mert nemrég letartóztatták, miután 8 millió eurót  vett fel a bankszámlájáról. Menekülni próbált több száz nő "megerőszakolásának" a gyanúja miatt. (szexuális csereszolgáltatást kért a beteg nőktől) Évek óta tele volt már az internet ezzel a bizniszmédiummal, gyógyítóval, számtalan leleplező film és cikk született róla, de az entitásos sztori is önmagáért beszél, ennek ellenére Dr. Domján tárt karokkal futott bele ebbe a csapdába.

Mennyire lehet "jó kezekben" egy "öntudatosságot" fejlesztő technika, ha  terjesztője, tanára még a legcsekélyebb megkülönböztetésre sem képes? Domján állítása volt az is, hogy Echart Tolle, akinek könyveit ő adja ki, azért nem jön Magyarországra, mert itt kevesen beszélnek angolul és csak olyan országokban tart előadást, ahol tolmács nélkül is értik. Ezt a képtelen állítást is sikerült maradéktalanul elhinnie, persze azóta már Tolle is megfordult nálunk.(van az az összeg) Beszédes a David R. Hawkins egyik könyvére épített, A tudatosság szintjei előadása is.(Kiadó az Agykontroll kft.) Hawkins egy szélhámos, amerikai guru volt, aki egy olyan lebutított kineziológiai teszttel ámította a csodavárókat, ami alkalmas a tudatosság szintjének megmérésére.(a blogban már írtam róla)  Látható, hogy Domján László rendszeresen nem tudott kitérni a hiteltelen, hamis, bazári dolgok útjából és vakon elhitt mindent, pedig az internet világában nem olyan bonyolult utánajárni az igazságnak.    

Aztán ott van a Yotengrit, meg a nyirkai jóslat. Müller természetesen ebben is kikérte szellemi mestere véleményét, aki azt mondta: "Most jött el az ideje, hogy a kincsek napvilágra kerüljenek". Mivel nem ismertem ezt a témát, ezért utána olvasgattam a neten és nézegettem videókat Máté Imre íróval. Nem győztek meg a látottak, nekem valami "ősmagyar" vallási fantáziálgatásnak tűnik. Az első kötet előszavában ezt írta Máté Imre:

"A magyarok az akkori európai technikánál fejlettebb technikával rendelkeztek és virágzó keleti kultúrák metszővonaláról léptek be a legsötétebb korát élő Európába. Vallásuk akkor is fölvette a versenyt a legkifinomultabb filozófiájú vallásokkal, és ma is a legkorszerűbb bölcselet képét nyújtja. Egy kicsit több szerencsével az Európa közepébe települő magyarság visszaadhatta volna Európának eredeti, emberibb arcát"

(Hamvas Béla a nomád törzseket, népeket magas civilizációkról letöredezett csoportoknak nevezi Az öt géniuszban. A magyar nép is néhány nomád törzs szövetsége volt, nem volt szándékuk a végleges letelepedés, mivel a nomádságtól idegen a letelepedés gondolata. A Balkánra, Olaszországba és nyugatra rablóhadjáratot folytattak, de a törzseket többször megverték, ezért valószínűleg kényszerből maradtak itt, mert nem tudtak tovább vándorolni. Európában akkor már két nagy univerzális állam élt, a bizánci és a nyugat-római császárság. Érdemes utánanézni, hogy milyen magaskultúrával rendelkeztek azok az államok. Máté kijelentése a "legsötétebb korát élő Európáról" nem helytálló.)   

Mire alapozza Máté Imre a meglehetősen merész és alaptalan állításait? A rábaközi tudók (sámánok) szellemi hagyatékára, szellemi közlésekre? A könyveket egészében nem találtam meg a neten, csak részleteket, viszont a Yotengrit második kötetének végén közölt jóslat megtalálható és kiderül belőle, hogy szellemüzenetről van szó itt is:

"Hét rábaközi táltos, bácsa, tudó ember megigézte a 40-es évek végén Lápkumánja táltos szellemét, hogy miképpen alakul a jövő...stb."

Aztán következik maga a jóslat, ami nekem egy zavaros, zagyva költeménynek tűnik. Ilyenek vannak benne: "Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak, aki azt hiszi magasba szállt, pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre" ( Érdemes elolvasni az ÉS cikkét a témában: https://www.nyest.hu/renhirek/a-nyirkai-joslat-es-a-yotengrit-a-tengervegtelen-os-szellem-egyhaza

Értem én, hogy Müller Péternek nagyon tetszik ez a "táltosozós" szellemidézgetés, meg ősmagyarkodás, ráadásul nagy divatja is van manapság, de szerintem nem kell túlságosan szkeptikusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: vagy az ítélőképességével van baj, vagy "szellemi mesterével" nem stimmel valami. Belegondolni is rossz, hogy az általa írt Ji-King jóskönyvet már vagy 500 ezren forgatják és elmondása szerint, annak megírásában is aktívan részt vett az állítólagos szellemi mester. Őnélküle nem tudta volna megírni, mesélte egy videóban.

Hamvas Béla is felhívta a figyelmet az eltúlzott "magyarkodás" jelenségére. Így fogalmaz Az öt géniuszban a honfoglaló magyarok "szellemiségéről":

"Minden nomád törzs vagy nép két vonásról ismerhető fel, az egyik, hogy nincs szellemi kasztja, csupán sámánja..."

„A sámán nem szellemi kaszt, csak annak csökevénye. Nem is kaszt, inkább csak egy két ember segédekkel és tanítványokkal. A sámán a magas civilizációból hozott emlékekből él, ezek az emlékek azonban eltorzult alakban maradtak fenn…A sámán nem szellemi ember, csupán varázsló, és tevékenysége nem vallásos, csupán mágikus. A tulajdonképpeni brahmani aktivitás a szó, vagyis a hagyomány. Ez itt teljesen hiányzik. A nomádságban a hagyomány elszegényedik, a vallást egyre jobban átszövi a babonás hiedelem, amíg nem marad meg belőle más, mint egy-két mítosztöredék és az irracionális mágikus praxis."

Ez az irracionális mágikus praxis a spiritizmus, szellemidézés és komolyan vehető spirituális tanító ilyet nem propagál, ilyenben nem vesz részt. Munkásságának hitelességét nem a szellemvilágból kapott információkkal igazolja. Az író is működött médiumkén: "Nem emlékszem rá, mit mondtam, mert ilyenkor a szavaimat megváltozott tudatállapotban mondom ki. Mintha nem én beszélnék, csak hagynék valakit beszélni magamban" A spirituális útnak ébernek kell lennie, és nem öntudatlannak, az értelem nem kapcsolható ki. Csak egyetlen végső misztikus tapasztalat fogadható el, a nirvikalpa szamádhi, a meditáció legmagasabb állapota, ahol az egyéni tudatosság beleoldódik az Ürességbe. Minden más okkult, pszichikai jelenség, médiumitás, öntudatlan transzállapot az ego világához tartozik: spirituális materializmus

A médiumi közlések másik ismert propagálója Balogh Béla hídépítő mérnök. A végső valóság című könyvével robbant be a magyar spirituális életbe és indult el a populáris ezotéria sikamlós talaján. Népszerű tanító lett belőle is, és a viszonylag racionális, tudományos alapokra felépített kezdetektől, napjainkra sikerült eljutnia az áltudományos, megalapozatlan elméletekig. Jól példázza ezt az egyik "ezo" csatornán folytatott beszélgetés, ahol arról értekezik, hogy a Hold egy mesterséges égitest. Már a bemutatkozó könyvében is felbukkant White Eagle fénytestben élő mester, aki egy Grace Cook médiumon keresztül adta/adja át tanításait és a Fehér Sas Páholy is. Az entitás gondolatai gyakran megjelennek Balogh könyveiben és tanításaiban. De ez még nem minden, mert amikor Angliában meglátogatta a Páholy központját, ami egy ezoterikus kör, az ottani vezető feltárta előtte egy még magasabb entitás létezését. Tulajdonképpen ez a még magasabb szintű szellemlény irányítja a páholy munkáját, aki már az ibolya színű sugár mestere és nem más ő, mint Rákóczi. Több inkarnációja is ismert, ő volt József, Jézus mellett, de ennek ellenére mégis a magyar inkarnációja szerinti nevén tartják számon még Angliában is. Természetesen a magyarkodás itt is felüti a fejét, az író elmeséli, hogy egy médium által közölt a magyarság számára átadott információ szerint teljesen mindegy, hogy ki milyen nemzetiségűnek születik, de a túlvilágon, a fátyol mögött azért azt lehet látni, hogy "aki egyszer magyar volt az az is marad". (ez a Rákóczi mesteres legenda nem új az ezotéria köreiben, már C.W. Leadbeater teozófus nagymester is kapcsolatban állt vele)

Egyszer részt vettem Balogh Béla egyik előadásán, ahol szintén bombasztikus információk hangzottak el. Elmesélte az orvos ismerőse megdöbbentő meditációs tapasztalatait, akinél elkezdtek potyogni a könyvespolcról a könyvek, mialatt a meditációs CD-jével gyakorolt.(a CD-természetesen kapható volt a helyszínen) Aztán a kivetítőn olyan fotókat mutogatott, amiket az Egyiptomi Régiségek Múzeumának pincéjében, titokban készített egy ismerőse, aki régebben ott dolgozott. Ezek szándékosan el vannak dugva a nagyközönség elől, mert ha... Szóval nem nehéz észrevenni, hogy Balogh is egy igazi, zavarosban halászó, konteokkal és féligazságokkal házaló hamis tanító.

Érdekes, hogy ezeknél a szellemvilágra mutogató figuráknál menetrendszerűen felbukkan a "magyar kártya". Persze érthető, hiszen nagy divatja van ma ezeknek a kiválasztottságot sugalló elméleteknek, és ezért a felvevői piac kibővítésére roppant alkalmasak. Egy videóban Balogh, Magyarország küldetéséről beszél, ahol a Világ Panoráma műsorvezetője, az Elkezdődött.. könyvéből olvas fel egy részt felvezetésként:

"A nyugati, európai értékrend abból az anyagi világból származtatja az értékeit, amely mostanra már kiderült, az univerzumnak mindössze négy százalékát alkotja. A magyar értékrend ezzel szemben abból a régióból táplálkozik, amely a spirituális lelkivilág, ez viszont a világegyetem kilencvenhat százaléka"

Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a műsor milyen mederben halad tovább. Természetesen a spiritualitásba csomagolt üzenet pontosan az echo-tv közönségére lett hangolva, és az aktuális, kormányzó, politikai érdekcsoport nyugatellenességét igazolja. Mi magyarok Brüsszellel szemben megjelenünk egy teljesen más értékrenddel, egy olyan alaptörvénnyel, aminek első szava Isten. Aztán elkezdi felolvasni a preambulumot, ami szerinte egy spirituális értékrend. Nem folytatom tovább, mindenki megnézheti ezt a szervilis műsort az interneten.  (Magyarország küldetése) Azt még mellékesen megjegyzem, hogy az a kormány politikai és gazdasági érdekekre hivatkozva nem fogadta a Dalai Lámát a legutóbbi magyarországi látogatásán.

A két legismertebb, magyar "ezo guru" bemutatásával az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet az olyan tanítókra, akik a szellemvilággal való kommunikációt, médiumitást hiteles spiritualitásnak állítják be. A bemutatott, kiragadott példák szerintem igazolják, hogy tanításaik megbízhatatlanok, zavarosak, mint ahogy megbízhatatlan minden olyan tanítás, ami ilyen forrásból származik, vagy ilyenre utal.

Paul Brunton ezt írta : "Senkinek nem lehet magasabb célja, mint az, hogy az Önvaló birtokolja. Ez az egyetlen médiumitás, ami biztonsággal gyakorolható és az egyetlen, amit gyakorolni kell"

Szepes Mária hasonlóan fogalmazott : "A médiumitás, a transzcendens képességek nem egyesek kiváltságai. Minden ember médium; de valódi, hasznosítható értéke csak az olyanfajta inspiráltságnak van, amely tudatosan áll be az egyetemes sugárözönbe. Egy harmonikussá csiszolt jellem és lelkiismeret torzítás nélkül veszi fel a megismerést, és közvetíti a nagy Központ leadását"

Ez a nagy Központ az Önvalónk, a Szent Szellem, amiről Jézus is beszélt az Evangéliumokban, ebbe avatta be tanítványait és ennek működését ismerhetjük fel mi is, ha őszintén gyakorolva felé fordítjuk figyelmünket. Ez az "egyetemes sugárözön" minden ember szívében ott van, de csak az ismerheti fel, aki tudatosan áll be ebbe a sugárzásba. A hiteles, spirituális gyakorlás során "feltámad" az isteni Erő és a gyakorló közvetítőjévé, médiumává válik.

Müller Péter, kereszténység, Szent Szellem

( A kép forrása: NLCAFÉ )

Müller Péter írót és műveit senkinek nem kell bemutatni. Ha valaki az elmúlt évtizedekben figyelemmel kísérte a magyar spirituális irodalmat, biztos, hogy találkozott már gondolataival, könyveivel, de még azok is belefuthattak ezekbe valamelyik női magazin hasábján, vagy egy tv interjú keretében, akiket ez a téma hidegen hagy. Én is olvastam a könyvei nagy részét, számos gondolata tetszett is még korábban, de az évek múlásával és más tanítók szemléletének megismerése után sok minden átértékelődött bennem tanításaival kapcsolatban. Az egyik ilyen tanítása a kereszténység lényegéről szól. A következő részlet a Boldogság című könyvéből származik:

"Amit ebben a fejezetben leírok: misztérium. Misztérium már az is, ahogy hozzájutottam, mert a gyermeki kérdésre, hogy „mi végre van ez az egész?”, a választ a Szent Szellem adta meg, akivel eleven kapcsolatba kerültem. Ő tett rendet a bennem kavargó olvasmányélmények között, Ő fejtette meg a kulcsmondatok titkát, s mondott el olyasmiket, amiket a könyvekben leírva nem találtam meg. Találkozásunk megrendítő volt. Megrendítő és fölkavaró azért, mert bebizonyosodott, hogy Szent Szellem tényleg van! Ötvenesztendős koromban jöttem rá, milyen hazugságban éltem, s élünk valamennyien. Azt mondjuk, „keresztények” vagyunk, s amikor hagyományunk lényege megnyilvánul, döbbenten és gyanakodva fogadjuk, vagy éppenséggel természetellenes csodát látunk benne. Ezekben a ritka, nagy pillanatokban fedezzük föl, hogy „hitünk” mennyire nem volt valóságos: elolvastunk valamit, rá is bólintottunk, hogy úgy van - de józan eszünk, mely sarokban lapult, csendesen rázta a fejét, s azt mondta: ez lehetetlenség. Lelkünk mélyén nem voltunk meggyőződve róla, hogy ez igaz. Különben nem lepődtünk volna meg.

Jézus azt mondta: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. De majd eljön az Igazság Szelleme, ő majd elvezet benneteket a TELJES IGAZSÁGRA... Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall... Az enyémből kapja, amit hirdet nektek.”

Sokszor elolvastam ezt a mondatot, „hittem” is benne - de nem voltam meggyőződve róla, hogy ez így is van. Pedig a Szent Szellemmel való kapcsolat a keresztényi élet lényege! Ez az a pont, ahol a mi nyugati hagyományunk eltér a keleti tradícióktól. A hindut, a buddhistát, a taoistát, de még az arab szufit is eleven mester tanítja. Megvilágosodott bölcs vagy beavatott ember, aki előtted ül, meg tudod érinteni, s éppolyan földi sorsot él, mint te vagy én. Itt is van persze transzcendens kapcsolat, de a tanítványi láncolatot eleven emberek fűzik egymáshoz. A legritkább eset, hogy egy keleti Mester a láthatatlan világra hivatkozik. Ha az igazságról beszél, a saját szívére mutat. Jézus nem ígért ilyen élő gurukat. Még életében megnyitotta tanítványai előtt a magas szellemvilágot."

Maga az alapkoncepció viszonylag jó, ami a kereszténységet és a Szent Szellemet illeti, de nem úgy, ahogy az író azt állítja. Ő a Szent Szellem fogalmát egy szellemvilágban lévő "szellemi mesterre" alkalmazza, akivel a 80-as évek elején egy spiritiszta szeánszon került kapcsolatba. Már önmagában a spiritiszta szeánsz, mint technika, egy alacsony színvonalú, kétes értékű, okkult gyakorlat és így, a médiumokon keresztül szerezett információk is megbízhatatlanok még akkor is, ha az entitás "mesternek" állítja be magát. A láthatatlan világ magasabb hierarchiáinak ugyan vannak tanítói, mesterei, lehetséges az archatok, rishik hullámsávjával való kommunikálás (ezek sem "szent szellemek"), de csak az képes elhatolni ide, illetve az állíthatja be magát erre a frekvenciára, aki  fejlődése során magas szintű spirituális beavatás birtokába jutott. Ehhez még beavatás után is aktív, tudatos részvételre van szükség, ahol többnyire az irányított meditáció segítségével elhatolhatunk ezekbe a régiókba. (Erről W.Charon-nál olvastam)  Ennek semmi köze az alacsony színvonalú, öntudatlan, médiumi önátadás pszichikus jelenségéhez és egy ilyen túlvilági mester biztos, hogy nem választaná ezt az utat. Megjelenhet a már említett irányított meditációkban vagy álmokban, víziókban egy tanítvány számára, nincs szüksége közvetítőre. Ezzel néha még a Földön élő mesterek is élnek - akik már a Szent Szellem, az Isteni Önvaló csatornái - azoknál a tanítványoknál, akiknek erre még szükségük van. Viszont ők is elküldik a tanítványokat, miután már beavatták őket és felhívják a figyelmet arra, hogy a guru, a Mester bennük van, a szívükben, ami nem más, mint saját Önvalójuk, a Szent Szellem. Ettől fogva már nincs szükségük semmilyen külső Mesterre. Ramana Maharshi a Szív szót az Önvaló szinonimájaként is használja és Jézust sem véletlenül ábrázolták az ihletett középkori festők lángoló, tündöklő szívvel az ikonokon. A keleti és a keresztény tanítás lényegét tekintve ugyanaz.

Müller Péter szinte minden egyes szereplésekor elmeséli az 1956-os halálélményét és azt, hogy akkor valami "csatorna" nyitva maradt benne, magyarán médiummá vált. Az egyik legutóbbi könyvében, az Aranyfonálban leírja a spiritiszta szeánszok lefolyását is. A kezdetekben még valami "tányérka", betűről-betűre mozgatásával kommunikáltak a szellemvilág entitásaival, elhunyt rokonokkal. A mestere is így jelentkezett be először, majd később egy passzív médiumon át szólt hozzájuk. Az író is vezetett ilyen "meditációt", amelyről ezt írta: " Nem emlékszem rá, mit mondtam, mert ilyenkor a szavaimat megváltozott tudatállapotban mondom ki. Mintha nem én beszélnék, csak hagynék valakit beszélni magamban " Arról is ír ugyanebben a könyvben, hogy a rendszeres jógagyakorlatok, a mindennapos meditáció felfokozzák az ember azon rejtett képességét, hogy "hallóvá", "látóvá", egy másik dimenzió megérzésére érzékennyé váljon. Ez tényleg így van, ezt én is tanúsíthatom, mivel már évtizedek óta gyakorlok, de pontosan ez miatt kell nagyon óvatosan bánni a meditációval, mert a tudatosság középső zónájában számtalan olyan ártalmas entitás is létezik, amelyik az ember "megszállójává" válhat. A meditáció nem véletlenül tartozik a jóga ösvény magasabb, 7. szintjéhez, mert csak a kellően megtisztult, felkészült ember számára alkalmas, azok számára, akik a megnyílás során ki tudják küszöbölni a kellemetlen tudattalanból érkező hatásokat, vagy már tudatosságuk annyira erős, hogy az aurájuk áthatolhatatlan, vagy a meditáció legmagasabb állapotát, a szamádhit el tudják érni és az Önvaló jelenléte, energiája (mert az Önvaló vagy Szent Szellem energiaként manifesztálja magát a dualitásban) távol tartja a nem kívánatos látogatókat. Paul Brunton a Ramana Maharshi megvilágosodott tanítványa több könyvében is felhívja erre a veszélyre a figyelmet. Azt is írja, hogy, ha egy entitás jelenlétét érzékeljük, azonnal abba kell hagyni a meditációt. A meditáció során kifejlődő érzékenység nem arra való, hogy spiritiszta médiummá züllesszük magunkat. Ez a jelenség nem más, mint megrekedés, a hosszú ösvény vadhajtása.

Persze Müller Péter is kifejti, hogy a médiumi tehetség előfeltétele a józanság, a tudat állandó ellenőrzése, önmegfigyelés, az önbecsapások állandó leleplezése és lelki erő. "A médiumnak is erőre van szüksége, hogy egy idegen szellemiségnek - saját akarata, intelligenciája, szeretete szerint - ideiglenes otthont nyújtson magában."- írta a Kígyó és keresztben, majd ugyanitt : "Ha érdekel ez a kérdés, olvasd el Jane Roberts Seth beszél című kötetét. Ez a könyv pontosan leírta a mediális talentum kialakulásának természetrajzát." Gondolom az írót is "inspirálta" ez a színvonaltalan divatkönyv, de az is lehet, hogy innen vette a szellemi mester ötletét is. Az összeolvasottakból és írói fantáziájából összegyúrt tanítását így még hangsúlyosabbá tudta tenni a "szellemi mesterére" való állandó hivatkozással. Még, ha igaz is nála a "mesteri entitás" történet, a Seth beszél könyv említése meglehetősen zavaró és árulkodó. Komolyan lehet-e venni egy olyan írót, aki józanságot emleget úgy, hogy közben egy Jane Roberts színvonalú triviális médiumot hoz fel példának ? Ilyen lenne az Igazság Szellemével való találkozás? Érdemes belenézni ebbe a videóba:

Müller Péternek rengeteg a követője, folyamatosan jelennek meg könyvei, állandóan úton van, előadásokat tart. Egy igazi popguru lett belőle. Könyveinél mindig hivatkozik a "szellemi mesterével" való együttműködésre, amit az ember vagy elhisz, vagy sem. Tanításainak színvonaláról, megbízhatóságáról a fentebb említettek miatt nem sok jót lehet elmondani. Mivel van rálátásom a hiteles, nagy, megvilágosodott Mesterek közléseire (ezekről korábbi cikkekben lehet olvasni), így a mérték adott. Ezért is tartom visszatetszőnek azt, hogy a Szent Szellem fogalmát leszállította egy ilyen silány, spiritiszta, médiumi színvonalra és ráhúzta egy olyan jelenségre, mint a szellemvilág, aminek ahhoz semmi köze. Ez az Evangélium tanításának az eltorzítása, félreértelmezése: teljes fogalomzavar. Jó példa erre a fogalomzavarra : "Én a Felsőbbrendű Énetek csatornáin közlekedek" - mondat is, amit "szellemi mesterétől" idéz az Aranyfonálban. A Felsőbbrendű Én vagy Isteni Önvaló az nem más, mint maga a Szent Szellem. Az, hogy egy szellemlény azon "közlekedjen", annak semmi értelme. A Szent Szellem megnyilvánulásának különböző módjai vannak (erről majd egy következő cikkben írok), de az biztos, hogy nincs szüksége öntudatlan, spiritiszta médiumokra és arra sem, hogy bármilyen entitást lerángassanak a földi szférába a "megnyitott" szellemvilágból.

A Szent Szellem megnyilvánulásának különböző módjai: https://nyilegyenes.blog.hu/2020/05/22/kegyelmi_ajandekok

Ez a szellemvilágra való hivatkozás a mai, "angyalkázós", New Age világban nagyon piacképes, a női magazinokban is jól mutat. A jelenlegi világkorszakban, a Vízöntő korában tömegek fordulnak a spiritualitás felé, ezért nem mindegy, hogy mivel találkoznak. Persze a tömeg számára mindig az instant dolgok lesznek a vonzóak, az olyanok, mint pl. a spiritiszta szeánszok, vagy a csoda médiumok is. Egyre több médium bukkan fel manapság, már a filmipar is felkapta a témát. A nehézségekkel küszködő emberek szívesen látogatják ezeket a médiumokat, akik jobb esetben csak szélhámosok, de lehetnek közöttük valódi médiumok is, akik viszont a legtöbb esetben szellemi bacilusgazdák, kétes entitások lefolyócsatornái. Sokan közülük pszichiátrián vagy elmegyógyintézetben végzik. Én is ismertem egy ilyet. Kockázatos játék ez, ráadásul a spirituális fejlődés szempontjából értéktelen.

Müller Péter könyveiben jól keverednek az igazságok, féligazságok és sajnos a kétes értékű tartalmak. Nem megbízható tanítások ezek, mert az író a szellemvilágra hivatkozik, onnan igazolja magát, ami teljesen ellenőrizhetetlen és félrevezető, ráadásul a tudatlan emberekben felkelti a teljesen felesleges, okkult érdeklődést és inspirálhatja őket egy médium meglátogatására, vagy egy spiritiszta szeánszon való részvételre.

Paul Brunton ezt írta : "Senkinek nem lehet magasabb célja, mint az, hogy az Önvaló birtokolja. Ez az egyetlen médiumitás, ami biztonsággal gyakorolható és az egyetlen, amit gyakorolni kell"

Szepes Mária hasonlóan fogalmazott : "A médiumitás, a transzcendens képességek nem egyesek kiváltságai. Minden ember médium; de valódi, hasznosítható értéke csak az olyanfajta inspiráltságnak van, amely tudatosan áll be az egyetemes sugárözönbe. Egy harmonikussá csiszolt jellem és lelkiismeret torzítás nélkül veszi fel a megismerést, és közvetíti a nagy Központ leadását"

Ez a nagy Központ az Önvalónk, a Szent Szellem, amiről Jézus is beszélt az Evangéliumokban, ebbe avatta be tanítványait és ennek működését ismerhetjük fel mi is, ha őszintén gyakorolva felé fordítjuk figyelmünket. Ez az "egyetemes sugárözön" minden ember szívében ott van, de csak az ismerheti fel, aki tudatosan áll be ebbe a sugárzásba.

Ez a cikk a Szent Szellem valódi működéséről szól, a Belső Szóról: https://nyilegyenes.blog.hu/2019/09/18/belso_szo

Meditáció: Figyelem: Szamádhi

( Dmitry Fesechko, Valaki elérte a szamádhit című olajfestménye )

A meditáció fogalmának pontos megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a spirituális út, ösvény kezdeti (hosszú, indirekt) és végső (rövid, direkt) fázisaival. Ennek a megkülönböztetésnek a hiányából számtalan ellentmondás, félreértelmezés keletkezett, és ez a forrása több, időszerűtlenül alkalmazott tanításnak is amelyekben már azt tanítják, hogy "nem kell meditálni", mert már most is Az vagyunk, a Tudat, Önvaló stb.(neo-advaita, radikális dzogcsen stb.) Ez a végső fázis szempontjából igaz is, de azok, akik még nem jutottak el idáig nem sokra mennek vele. A hagyományos koncentráció-meditáció, mint praxis, már a hosszú, indirekt ösvényen is a magasabb gyakorlatokhoz tartozik ( pl. a jóga nyolcas ösvényén a koncentráció 6. a meditáció 7. szint ) és még ez sem a kezdőknek való. Azok, akik nem mentek keresztül bizonyos előkészületi, megtisztulási fázisokon, semmit nem profitálhatnak belőle, sőt veszélybe is sodorhatják magukat, ha pl. pszichikailag instabilak, neurotikusak, tele vannak félelmekkel stb. mert a meditációs gyakorlatok felerősíthetik az elmében tudattalanul lappangó tendenciákat, tulajdonságokat, mentális hajlamokat. Az elme állhatatlanságát is ezek okozzák. Ezért fontos az önismeret, az önmagunkkal szembeni őszinteség, elfogulatlanság, tulajdonságaink feltárása, megnevezése, önmagunk "átvilágítása", mielőtt hozzáfognánk egy közvetett, hagyományos meditációhoz. A meditáció még azért közvetett ezen a szinten, mert egy meditációs objektummal dolgozunk, ami lehet akár egy külső tárgy, vagy egy belső mentális képzet, konstrukció, amire a koncentrált figyelmet irányítjuk és ezzel megakadályozzuk  szétszóródását. Persze ezen a szinten már előfeltétel a fejlett koncentrációs képesség, az elme "izomereje". Láthatjuk tehát, hogy itt még mindig az elme területén vagyunk, az elme erejével dolgozunk azon, hogy a figyelem áramlását fókuszban tartsuk. A koncentráció-meditáció még "kéz a kézben" jár. Itt még a dualitás szemléletének a talaján állunk azt képzelve, hogy van egy személyes különálló énünk, tudatunk, egónk. A megélés még az "én meditálok" állapota, a cselekvőség érzete még jelen van.   

"A nem kívánt gondolatoktól való szabadságfok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének." - Ramana Maharshi

Miután önerőből sikerült a megfelelő előrehaladottságot elérnünk, beáll a meditáció következő, magasabb fokozata a kontempláció vagy más néven a szamádhi állapota, az Önvaló, vagy a Tudat tudatos tapasztalása. Ez a fordulópont, mert idáig tudunk önerőből eljutni a rendszeres, hagyományos koncentráció-meditáció gyakorlásával, ami nem más, mint az akadályok eltávolítása, de az átbillenést a szamádhiba "magasabb énünk", vagy úgy is mondhatnánk, hogy énünk tiszta, bővítményektől mentes része kezdeményezi. Tehát a meditáció, mint gyakorlat ezen a ponton válik állapottá, úgymond "direktté". A Ramana felosztását használva három ilyen magas állapotot különböztethetünk meg: (itt nem a jógában használatos szamádhi-ról van szó, ahol a kifejezés valamiféle öntudatlan transz állapotra utal)    

"A szamádhi a legfelső állapotban való szilárd megmaradás. Amikor a mentális nyugtalanság miatt ez csak erőfeszítéssel hajtható végre, az a szavikalpa. Amikor ez a nyugtalanság hiányzik, az a nirvikalpa. Amikor az ember folyamatosan és erfőszítés nélkül a primordiális állapotban időzik, az a szahadzsa."

1. Szavikalpa szamádhi

Ne tévesszen meg senkit az "erőfeszítés" kifejezés használata, mert itt már nem egy "külső" gondolatra, meditációs objektumra történő koncentrált, fókuszált, elmebeli erőfeszítésről van szó, mint a meditáció kezdeti, indirekt szakaszában, hanem a már felismertté vált Ön-tudatosságon, Tudaton, Önvalón, mint "örökkévaló, állandó háttéren" tartott a figyelemről. Ez a Figyelem visszavezetése, visszaigazítása önmaga forrásához. A szavikalpa szamádhi Önfigyelmi állapotában a testtudat ugyan még fennáll, de egy nagyon békés, üdvösség teli, nyugodt, áramló, jelenléti megélés kíséretében. Ez a túrija, a negyedik állapot, ahol az érzékek minimálisan működnek és néhány gondolatforma még hatást gyakorol rá. Fontos megjegyezni, hogy ez az állapot általában csak a hosszú, indirekt ösvény önismereti-öntisztító-koncentráció-meditáció gyakorlása után érhető el, miután gyakorlásból kifolyólag az életerő megtisztult és a "szunnyadó shakti" feltámadt. Ez az Energia az Önvaló, a Tudat aktív, manifesztálódott oldala és mint áramlás érzékelhető. Ez a Szent-Szellem a keresztény hagyományban és ennek  feltámadásától, érzékelésétől, működésbe lépésétől beszélhetünk a rövid, direkt útról. Miután a gyakorló már átesett a "tűzkeresztségen", tényleg elég csak elcsendesednie és automatikusan beáll ez az állapot. Minél előrehaladottabb, érettebb, annál kevesebb gondolat fog felbukkanni, a test is egyre jobban ellazul, de az irányítás már a "magasabb hatalom" kezében van. Ez az atma-vicsára, az önkutatás értelme. Ezt a direkt módszert adta meg a Maharshi azoknak, akik már érettek voltak rá, ami nem más, mint az én-gondolat tudatosítása, a figyelem Önmagán tartása. Ez az előfeltétele az Ön-megvalósításnak, ami, ahogy fentebb láthattuk egyáltalán nem egyszerű dolog. Ezt lehet, sőt kell is gyakorolni normál, hétköznapi tevékenységek közepette is, persze az elmélyedés törvényszerűen nem lesz annyira mély, mint passzív gyakorlásnál. A Figyelem középpontja egy tanúsági állapotba fog "visszahúzódni", egy erős magam-érzeten, én-gondolaton fog nyugodni, mint egy központi tengelyen, ami körül a jelenségek megjelennek. A Figyelem szó ezért is szerepel a címben a meditáció mellett, mert ez a tudatosság egyik legfontosabb tényezője és minden ennek az irányától függ. Itt már nem számolunk két énnel, mert tudjuk, hogy a kis és nagy én igazából csak ugyanazon tudatosság legalacsonyabb vagy legmagasabb szintű figyelembevétele.

2. Kévala nirvikalpa szamádhi

Ezen a ponton a tudatosság figyelme erőfeszítés nélkül teljesen önmagába fordul, a bővítmények, a test-elme komplexum kioldódik, a test-tudat megszűnik, a gondolkodás folyamata leáll, és az éberség fennmaradása mellett az ember átéli a tudatosság üresség természetét. Pontosan az a folyamat zajlik le, ami minden emberrel megtörténik éjszakánként az ébrenlét-álom-mély alvásba merülés során, csak azzal a különbséggel, hogy az álom állapot kimarad. Az ember tudatosan átéli, ahogy a testtudat az alsó végtagoktól fölfelé fokozatosan megszűnik, majd egy pont után az ürességben találja magát, az egységtudatban. Ez a szattvikus tisztaságú elme. A magasabb jelenléti erő miatt az éberség, az "eszmélet" megmarad, fenntartódik, nem úgy, mint egy átlagos mély alvásba merülés során, ahol ez a folyamat tudatlanul (öntudat vesztéssel) megy végbe. Mivel a mentális hajlamok nem semmisültek meg teljesen, ezért ez a bepillantás az egységtudatba csak ideiglenes, és a visszatérés után a tudatosság figyelmének az ébersége továbbra is csak a duális szintekig terjed (ébrenlét, álom), viszont a tanúsági állapot pillanatok alatt elérhető bárhol, bármikor.  

3. Szahadzsa nirvikalpa szamádhi:

Ez a végső "megvilágosodás" állapota. Pontosan az történik, mint a kevala nirvikalpa szamádhiban, de mivel a mentális hajlamok megsemmisülnek, ezért az állapot állandósul. A figyelmet már semmi nem szakíthatja el a forrástól és az éberség a teljes kört átfogja (ébrenlét-álom-mély alvás). A szemlélet gyökere már nem szakad el az egységtudattól, minden duálisnak látszó jelenség összefüggésben van vele a különállóság képzete nélkül. A szahadzsa szamádhi állapota már töretlen, tevékenység vagy nem tevékenység, gondolkodás vagy nem gondolkodás, ébrenlét vagy alvás nem befolyásolja, a dualitás szintjeinek váltakozása már csak felismert káprázat a Tudatban.  

Azok a direkt tanítások, amelyek a "nem meditációt", vagy "nem kell meditálni" útját tanítják abban az esetben hitelesek, ha hozzáteszik, hogy az ilyen jellegű szemlélődő gyakorlatok csak azok számára alkalmasak, akiknek az elméje már automatikusan lelassul, elcsendesedik és a szamádhi(szavikalpa) állapotába kerül, ha önmaguk felé fordítják a figyelmet és hagyják azt "visszahúzódni". Nekik tényleg nem kell már semmilyen hagyományos meditációt, mint gyakorlatot folytatniuk, sőt, őket már akadályozná ez a továbbfejlődésben, mivel nem adnák fel az egyéni törekvést (én meditálok). Ez sajnos nem érint tömegeket, mert a legtöbb embernek még szüksége van a hagyományos, indirekt koncentráció-meditáció elmebeli erőfeszítéséhez a figyelem fókuszálására, összegyűjtésére, mert az összes régi mentális hajlam, öröklött tendencia (vasana) az elmét a külső tárgyak felé fordítja és a figyelmet szétszórja. Ramana  szamádhi felosztása a meditáció előrehaladott állapotait mutatja, ezek már a direkt úthoz tartoznak, főleg a szavikalpa és a kévala nirvikalpa (mivel a szahadzsa már beérkezettség). Az erőkifejtés, erőfeszítés mentes, szemlélődés jellegű (tanúsági) gyakorlatok is csak azok számára hasznosak, akik már eljutottak idáig, - (akik még nem, azok is belebillenhetnek egy-két pillanatra, de hosszabban nem fog kitartódni a "tanúság pillanata") - mert csak náluk fog beállni és "kibontakozni" a "figyelem állandósága" a belülről fakadó, állandó pneumatikus, energerikai nyomás miatt.

Narkotikumok, pszichedelikus szerek a spiritualitás tükrében

images_1.jpg

A mai, felgyorsult Vízöntő korszak egyik markáns jellemzője a felhígulás és az időpánik. Mindenki hirtelen, azonnal szeretne eredményeket elérni. Ez az inflációt okozó jelenség a spiritualitást sem kíméli. Tömegekhez jutnak el a tanítások, információk, a legtöbb esetben lebutított formában, de instant eredményekkel kecsegtetve. Korábbi írásaimban már több helyen is kitértem a hosszú, indirekt ösvény öntisztító, előkészítő útjának megkerülhetetlenségére, ami a megtisztuláson túl, az elmét is megerősíti, egyhegyűvé teszi és ezáltal alkalmassá válik valamelyik direkt, rövid ösvény egyikére. Jézus szavai alapján a "szoros kapu, keskeny út"-ra. Aki a hosszú ösvény előkészületein nem megy végig, az a legjobb esetben csak az idejét fecsérli, a legrosszabb esetben pedig kockára teszi az egészségét. Szóval, ha még a hiteles spirituális technikák időszerűtlen alkalmazása sem veszélytelen, akkor mit lehet mondani azokra az irányzatokra, amelyeknek az ég világon semmi közük a tudatosság fejlesztéséhez, az életképzelet megtisztításához? 

Korszakunk egyik, újra "divatba jövő", legotrombább vadhajtása a narkotikumok, pszichedelikus szerek által elérhető instant "spirituális" tapasztalatok, felébredések ígérete. A misztikus út, meditáció kezdeti fázisaiban ugyan lehetnek víziók, látomások, (nem szükséges, hogy legyenek) de ezek intenzív, kitartó gyakorlásból fakadnak és nem narkotikumoktól, így természetesek és nem természetellenesen felidézettek. A természetben, természetünkben nem véletlenül van fátyol ott, ahol erre szükség van, és ha valaki ebbe mesterségesen belepiszkál nagy árat fizethet érte. A magasabb, előrehaladottabb szinten is lehetnek látomások, viszont itt már akadályt képeznek, hiszen ezek még mindig az elme területén lezajló módosulások. Jó példa volt erre Sri H.W.L. Poonja indiai megvilágosodott mester esete, akinek a neveltetéséből adódóan Krishna víziói voltak és ezen látomások miatt nem volt képes felismerni a Tudat, az Önvaló végső természetét. A Ramana Maharshi zökkentette ki ebből az állapotból és vezette be a végső felismerésbe. Persze itt már magas szintű látomásokról volt szó, aminek komoly előzményei voltak és ahol az Önvaló, Krishna szimbólumaként jelent meg a kereső előtt. Szóval, ha még ezek is akadályok, akkor mit lehet mondani a pszichedelikus szerek, narkotikumok, "varázsgombák" hatására létrejövő hallucinációkra, érzékcsalódásokra ? Hamvas Béla pontosan megfogalmazta erre a választ :

"Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A narkotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti magát az értelmetlenségbe." 

A spirituális út értelme a tudat, tudatosság, életképzelet megtisztítása, az éberség fokozása és nem annak tovább torzítása, módosítása. Így hárítjuk el az akadályokat a magasabb Tudatunk, az Önvalónk útjából és tesszük magunkat megszólíthatóvá az isteni energia számára, aminek a támogatása nélkül soha nem leszünk képesek az éberség megtartására a tudatosságban lezajló "frekvenciaváltások" során. Az amúgy is lefokozott mechanizmusként működő tudatunkat teljesen felesleges tudatmódosító szerekkel tovább szennyezni, főleg úgy, hogy az álmaink intenzív és természetes úton történő elmemódosulása már eleve adott minden éjszaka, de azzal sem tudunk mit kezdeni. Persze az álmokkal történő munkához is komoly, kitartó hozzáállásra van szükség, instant eredményekre itt sem számíthatunk, legyen az pl. a hermetikus álompraxis, vagy a tibeti álomjóga fakultása, ezért csak megalapozott, erős jellemű, kitartó emberek fogják tudni használni a tudatosság mélyebb megismeréséhez, megtisztításához.

Ahhoz, hogy jól megértsük a narkotikumok és a pszichedelikus szerek haszontalanságát a spirituális úton, meg kell vizsgálni azt a hatást, amit ezen a területen okoznak. A Hermetikus tanítások az ember felépítését finomabb szinteken is bemutatják, ellentétben a materialista szemlélettel. Az ember nem a bőrénél végződik, nem csak fizikai teste van, hanem rendelkezik éter, asztrál és mentál-testtel is, amelyeknek összességére az aura kifejezést használják. Ezek a szubtilis, láthatatlan burkok veszik körül a fizikai testet és ezeken keresztül vagyunk beágyazódva a megnyilvánult létezés finomabb régióiba, amelyek nem mások, mint a tudatosság magasabb frekvenciájú létkörei. A figyelmünk fókusza ezek között a szintek között "ingázik". Az étertest szorosan a fizikai test körül érzékelhető kb. 1-5 cm távolságra (életerő), az asztrál kb. 50-60 cm-re terjed ki (érzelmi energia), a mentál-test kiterjedése kb. 1 méter (gondolati, mentális energia). Egy egészséges embernél ezek az arányok állnak fenn és így a finomabb testek közötti energiaáramlás kiegyenlített, egyenletes. Abban az esetben, ha ez az arány felborul, a kiterjedések megváltoznak és egy egészségtelen állapot jön létre. Már a mai orvostudomány is tényként kezeli a pszichoszomatikus betegségeket. Persze a fenti bemutatás csak vázlatos, de a cikk mondanivalójának a megértéséhez ennyi is elég, viszont ebből a szempontból sokkal fontosabb a tudatosságon belül létrejövő elváltozások, eltolódások bemutatása, mint a konkrét betegségtüneteké. 

A narkotikumok, pszichedelikus szerek, gombák stb., de az alkohol is hatással van ezen testek kiterjedésére és ezzel együtt a tudatosság működésére is. A nagy mennyiségű alkohol például annyira megnövelheti az éterikus, energia burok terjedelmét, hogy az eltakarhatja a mentál-testet és az egyén teljesen öntudatlan állapotba kerülhet, kevesebb mennyiség esetén csak az asztrális-érzelmi zónáig duzzad, ami így felfokozza a különböző érzelmi jelenségeket. A kokain az éter és asztráltestet egyszerre emeli ki, a peyote (pejotl), vagy meszkalinkaktusz csak az asztráltestre hat. Alapvetően minden szer felborítja a természetes arányokat, egyensúlyt, a hatás az erősségüktől, összetételüktől függ és ezzel természetellenes tudati módosulást okoznak. Az asztrális, tudattalan érzelmi zóna a szenvedélyek birodalma is, ezért a tudatosság mesterséges áttolása erre a "vidékre" komoly veszélyeket hordoz magában. Az ókori neofiták is csak mesteri vezetéssel és nagyon hosszú előkészítéssel vághattak neki az Ámenti birodalmának. A narkotikumok, pszichedelikus szerek hatása teljesen kiszámíthatatlan, mivel minden ember más, ezért az ezekkel történő kísérletezgetés is kockázatos és értelmetlen, mert igazi felébredést nem hozhatnak. Pontosan azokat a zónákat emelik ki, amelyek az életképzeletet lefokozzák a hallucinációk, víziók szintjére és a káprázatot ezzel csak növelik. Persze lehetnek átmeneti, extatikus élmények, megélések az elme területén, de az igazi spiritualitás szempontjából ezek teljesen haszontalan dolgok, ráadásul veszélyesek is. Paul Brunton egyik tanítványa elmesélte, hogy a mester eltanácsolta a meditáció gyakorlásától egy időre, mert minden ok nélkül feszültté vált vagy izgatott lett, aztán néha pánikrohamok törtek rá. Mondta neki, hogy ez annak köszönhető, hogy fiatal korában két alkalommal LSD-t használt. Ezek a szerek kilyukasztják az aura védőburkolatát. Nála is ez történt, ezért pszichikai támadás alatt állt, meg kellett várnia amíg helyreáll a burok (a testek közötti egyensúly). Brunton beszámolt egy fiatal lányról is, aki annak ellenére, hogy már korábban használt könnyű drogokat, már a második LSD használat után olyan hallucinációi támadtak, hogy kiugrott az emeletről és komoly sérüléseket szenvedett. A megvilágosodott indiai bölcs, Ramana Maharshi, még a ganja vagy kannabisz használatát is elítélte, amit a körülötte lebzselő szádhuk szívtak nagy előszeretettel.        

A még alaposabb megértés érdekében - hogy miért nincs spirituális haszna a szerek használatából fakadó vízióknak, amik inkább csak hallucinációk, érzékcsalódások és a figyelemenergia szétszórtságából fakadnak - érdemes megnézni a hindu és a hermetikus tanítások közötti hasonlóságot. Nagyon fontos megjegyezni, hogy hiteles fejlődés, csak a figyelem összegyűjtéséből fakadhat. Ez az elején koncentráció-meditáció útja.

"Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór"- mondta Jézus.

Tehát mik is azok a hasonlóságok? A hindu hagyományban találjuk a gunák hármas felosztását, ami minőségeket takar. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánult létezést. Három guna van : a tamasz, a radzsasz és a szattva. A tamasz tudatlanságot jelent, nehézséget, sötétséget, mozdulatlanságot, anyagot stb. A radzsasz nyugtalanságot, mozgást, szenvedélyességet, nyughatatlanságot stb. A szattva egyensúlyt, nyugalmat, világosságot, tisztaságot stb. Ezek a minőségek jellemzik a megnyilvánulás minden szintjét, az anyagi természettől kezdve a tudatosságig bezárólag. Nagyjából azt fejezik ki, amit a Hermetikus tanításokban az éter (tamasz), asztrál (radzsasz) és a mentál (szattva) kifejezések, minőségek.

A szattvának a minősége a "létezőség", illetve a tudomása annak, hogy mi az „én” a tudatosság vagyunk. Ennek megtisztulása vezet el az igazi Ön-ismerethez, az Önvalóhoz. A meditáció révén a szattva minősége válik meghatározóvá, az elme megtisztul, és ezt követően az Önvaló megismerése lehetségessé válik. A meditációra tehát mindenképpen szükség van, mert ahogy Nisargadatta Maharaj is tanította : 

"A létezőség minősége, a „vagyok”-tudomás, nem tudja elviselni önmagát. Nem állhatja önmagát, hogy egyedül, csak önmagát tudja. Ezért a rajoguna ... különféle tevékenységekkel csapja be a létezőséget, hogy elhitesse, nem csupán egymagában van; ezt az állapotot nagyon nehéz fenntartani. A tamoguna a leginkább alapvető minőség. Ez biztosítja az egyén számára a képességet, hogy minden cselekvés szerzőjének vallja magát, hogy azt érezze, „én vagyok a cselekvő. A rajoguna az embert a tevékenységekhez köti, a tamoguna pedig alapot biztosít a tevékenységek szerzőségéhez, vagyis a cselekvőséghez" 

Ahogyan a különféle szerek bemutatásánál láthattuk, azok pont azokon a területeken fejtik ki hatásukat, azokat a zónákat aktivizálják, emelik ki még erőteljesebben,(étertest-tamasz és az asztráltest-radzsasz) amelyek miatt a létezőség minősége, a "vagyokság", a "vagyok" tiszta mentális-szattvikus tudomása nem tudja elviselni önmagát és kifelé fordul, szétszóródik a tevékenységben a cselekvéskényszer hatására (asztráltest-radzsasz) és tévesen azonosítja magát a cselekvőség érzetével, a fizikai testtel a cselekvővel (étertest-tamasz). Hamvas Béla szavaival élve "részlegesen eltárgyiasul". Ráadásul mindez, még "alapjáraton" is így van, mindenféle szerek nélkül is szét vagyunk szóródva, de ott ez kimerül a hagyományos elmeműködés keretei között az ébrenléti, álom és mély alvás fázisaiban. Még "normál" állapotban is szükségünk van tudatosságunk, életképzeletünk megtisztítására ahhoz, hogy megvalósítsuk a szattvikus, fodrozódásmentes, tiszta, nyugodt elmét, ami előfeltétele az Önvaló megismerésének. (teljesen tiszta állapotában ez az Önvaló) A szerek által mesterségesen eltolódott  burkok miatt ugyan leválik a figyelem egy időre a fizikai világról, és pl. az asztrális zóna valamelyik szintjének a szemléletéhez jutunk, de ez is csak a káprázat része, semmivel sem értékesebb, mint a hétköznapi, ébrenléti állapot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megszabadulást, megvilágosodást csak a rövid-ösvény direkt gyakorlataival lehet "elérni", szemlélődő, tanú gyakorlatokkal, amiket ébrenléti állapotban, teljes öntudattal, nyitott szemmel kell végezni, mert a világ-idea éber abszorbeálása csak így lehetséges, így tud éberen összekapcsolódni az, ami "Fent és lent" van. Itt már a koncentráció-meditáció, befelé forduló, hosszú ösvényét is fel kell adni, mert az is akadály.     

Szóval a narkotikumok, hallucinogének, pszichedelikus szerek, varázsgombák szedése, a sámánutazás hóbort lehet, hogy fog okozni egy-egy bepillantást, de tartós felébredést, vagy magas szintű állapotot nem eredményezhet, bármennyire is szeretnék ezt manapság sokan elhitetni magukkal. Az igazi spirituális felébredés bármelyik szintjének az elérése, megélése, (nirvikalpa szamadhi, szahadzsa nirvikalba) egy pszichoenergetikai transzformáció következménye és semmilyen vizuális szenzációval nem jár. Ennek a transzformációnak az előidézője, katalizátora a magasabb lényünkből, Önvalónkból származó erő, a Szent Szellem energiája a Kegyelem (hindu nevén a Shakti), ami csak az erre előkészült és megtisztult elmében, pszichében tud befogadásra lelni. (egyensúlyban lévő testek) Mivel a pszichedelikus szerektől, vagy akár a drogoktól, gombáktól az ember egy eltolódott, egészségtelen pszichikai, lelki állapotba kerül és a tudatosság még tovább szennyeződik ahelyett, hogy megtisztulna, ezért az így szerzett bepillantásoknak mindig lesznek következményei. (Ha valaki a passzív meditáció még alacsonyabb, misztikus fázisában él át egy víziót, "kiemelkedést" az nem veszélyes, mert hosszú munka van mögötte, és a megerősödött elmének köszönhetően el tudja kerülni a pszichikai örvényeket, de ez nem mondható el a pszichedelikus szerekkel kísérletezgetőkről, akik valószínűleg pont a koncentráció-meditáció nehéz útját szeretnék megspórolni. Így gyenge, megtisztítatlan elmével lépnek át a küszöbön, aminek súlyos következményei is lehetnek.)   

Befejezéskén álljon itt néhány idézet Paul Brunton-tól:

"Azok, akik drogokon keresztül próbálják megtalálni a mennyországot - legyen az növényi eredetű, mint a mexikói gombák, vagy az indiai hasis, vagy akár kémiai úton előállított, mint pl. az LSD - nyerhetnek ugyan bepillantásokat, kaphatnak jeleket, utalásokat, viszont nem menekülhetnek anélkül, hogy a végén ennek az árát  belső degenerálódással, hanyatlással, romlással meg ne fizetnék"

"A drogok használatából fakadó mennyei állapotok csupán hallucinációk"

"A magasabb állapotokat nem lehet drogokkal elérni, de utánozni lehet, ami nem más, mint egy nagy önbecsapás" 

"A drog nem nyújt igazi megvilágosodást, csak annak a paródiáját"     

süti beállítások módosítása