Nyílegyenes


2017.dec.16.
Írta: Derwish komment

Meditáció: Figyelem: Szamádhi

( Dmitry Fesechko, Valaki elérte a szamádhit című olajfestménye )

A meditáció fogalmának pontos megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a spirituális út, ösvény kezdeti (hosszú, indirekt) és végső (rövid, direkt) fázisaival. Ennek a megkülönböztetésnek a hiányából számtalan ellentmondás, félreértelmezés keletkezett, és ez a forrása több, időszerűtlenül alkalmazott tanításnak is amelyekben már azt tanítják, hogy "nem kell meditálni", mert már most is Az vagyunk, a Tudat, Önvaló stb.(neo-advaita, radikális dzogcsen stb.) Ez a végső fázis szempontjából igaz is, de azok, akik még nem jutottak el idáig nem sokra mennek vele. A hagyományos koncentráció-meditáció, mint praxis, már a hosszú, indirekt ösvényen is a magasabb gyakorlatokhoz tartozik ( pl. a jóga nyolcas ösvényén a koncentráció 6. a meditáció 7. szint ) és még ez sem a kezdőknek való. Azok, akik nem mentek keresztül bizonyos előkészületi, megtisztulási fázisokon, semmit nem profitálhatnak belőle, sőt veszélybe is sodorhatják magukat, ha pl. pszichikailag instabilak, neurotikusak, tele vannak félelmekkel stb. mert a meditációs gyakorlatok felerősíthetik az elmében tudattalanul lappangó tendenciákat, tulajdonságokat, mentális hajlamokat. Az elme állhatatlanságát is ezek okozzák. Ezért fontos az önismeret, az önmagunkkal szembeni őszinteség, elfogulatlanság, tulajdonságaink feltárása, megnevezése, önmagunk "átvilágítása", mielőtt hozzáfognánk egy közvetett, hagyományos meditációhoz. A meditáció még azért közvetett ezen a szinten, mert egy meditációs objektummal dolgozunk, ami lehet akár egy külső tárgy, vagy egy belső mentális képzet, konstrukció, amire a koncentrált figyelmet irányítjuk és ezzel megakadályozzuk  szétszóródását. Persze ezen a szinten már előfeltétel a fejlett koncentrációs képesség, az elme "izomereje". Láthatjuk tehát, hogy itt még mindig az elme területén vagyunk, az elme erejével dolgozunk azon, hogy a figyelem áramlását fókuszban tartsuk. A koncentráció-meditáció még "kéz a kézben" jár. Itt még a dualitás szemléletének a talaján állunk azt képzelve, hogy van egy személyes különálló énünk, tudatunk, egónk. A megélés még az "én meditálok" állapota, a cselekvőség érzete még jelen van.   

"A nem kívánt gondolatoktól való szabadságfok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének." - Ramana Maharshi

Miután önerőből sikerült a megfelelő előrehaladottságot elérnünk, beáll a meditáció következő, magasabb fokozata a kontempláció vagy más néven a szamádhi állapota, az Önvaló, vagy a Tudat tudatos tapasztalása. Ez a fordulópont, mert idáig tudunk önerőből eljutni a rendszeres, hagyományos koncentráció-meditáció gyakorlásával, ami nem más, mint az akadályok eltávolítása, de az átbillenést a szamádhiba "magasabb énünk", vagy úgy is mondhatnánk, hogy énünk tiszta, bővítményektől mentes része kezdeményezi. Tehát a meditáció, mint gyakorlat ezen a ponton válik állapottá, úgymond "direktté". A Ramana felosztását használva három ilyen magas állapotot különböztethetünk meg: (itt nem a jógában használatos szamádhi-ról van szó, ahol a kifejezés valamiféle öntudatlan transz állapotra utal)    

"A szamádhi a legfelső állapotban való szilárd megmaradás. Amikor a mentális nyugtalanság miatt ez csak erőfeszítéssel hajtható végre, az a szavikalpa. Amikor ez a nyugtalanság hiányzik, az a nirvikalpa. Amikor az ember folyamatosan és erfőszítés nélkül a primordiális állapotban időzik, az a szahadzsa."

1. Szavikalpa szamádhi

Ne tévesszen meg senkit az "erőfeszítés" kifejezés használata, mert itt már nem egy "külső" gondolatra, meditációs objektumra történő koncentrált, fókuszált, elmebeli erőfeszítésről van szó, mint a meditáció kezdeti, indirekt szakaszában, hanem a már felismertté vált Ön-tudatosságon, Tudaton, Önvalón, mint "örökkévaló, állandó háttéren" tartott a figyelemről. Ez a Figyelem visszavezetése, visszaigazítása önmaga forrásához. A szavikalpa szamádhi Önfigyelmi állapotában a testtudat ugyan még fennáll, de egy nagyon békés, üdvösség teli, nyugodt, áramló, jelenléti megélés kíséretében. Ez a túrija, a negyedik állapot, ahol az érzékek minimálisan működnek és néhány gondolatforma még hatást gyakorol rá. Fontos megjegyezni, hogy ez az állapot általában csak a hosszú, indirekt ösvény önismereti-öntisztító-koncentráció-meditáció gyakorlása után érhető el, miután gyakorlásból kifolyólag az életerő megtisztult és a "szunnyadó shakti" feltámadt. Ez az Energia az Önvaló, a Tudat aktív, manifesztálódott oldala és mint áramlás érzékelhető. Ez a Szent-Szellem a keresztény hagyományban és ennek  feltámadásától, érzékelésétől, működésbe lépésétől beszélhetünk a rövid, direkt útról. Miután a gyakorló már átesett a "tűzkeresztségen", tényleg elég csak elcsendesednie és automatikusan beáll ez az állapot. Minél előrehaladottabb, érettebb, annál kevesebb gondolat fog felbukkanni, a test is egyre jobban ellazul, de az irányítás már a "magasabb hatalom" kezében van. Ez az atma-vicsára, az önkutatás értelme. Ezt a direkt módszert adta meg a Maharshi azoknak, akik már érettek voltak rá, ami nem más, mint az én-gondolat tudatosítása, a figyelem Önmagán tartása. Ez az előfeltétele az Ön-megvalósításnak, ami, ahogy fentebb láthattuk egyáltalán nem egyszerű dolog. Ezt lehet, sőt kell is gyakorolni normál, hétköznapi tevékenységek közepette is, persze az elmélyedés törvényszerűen nem lesz annyira mély, mint passzív gyakorlásnál. A Figyelem középpontja egy tanúsági állapotba fog "visszahúzódni", egy erős magam-érzeten, én-gondolaton fog nyugodni, mint egy központi tengelyen, ami körül a jelenségek megjelennek. A Figyelem szó ezért is szerepel a címben a meditáció mellett, mert ez a tudatosság egyik legfontosabb tényezője és minden ennek az irányától függ. Itt már nem számolunk két énnel, mert tudjuk, hogy a kis és nagy én igazából csak ugyanazon tudatosság legalacsonyabb vagy legmagasabb szintű figyelembevétele.

2. Kévala nirvikalpa szamádhi

Ezen a ponton a tudatosság figyelme erőfeszítés nélkül teljesen önmagába fordul, a bővítmények, a test-elme komplexum kioldódik, a test-tudat megszűnik, a gondolkodás folyamata leáll, és az éberség fennmaradása mellett az ember átéli a tudatosság üresség természetét. Pontosan az a folyamat zajlik le, ami minden emberrel megtörténik éjszakánként az ébrenlét-álom-mély alvásba merülés során, csak azzal a különbséggel, hogy az álom állapot kimarad. Az ember tudatosan átéli, ahogy a testtudat az alsó végtagoktól fölfelé fokozatosan megszűnik, majd egy pont után az ürességben találja magát, az egységtudatban. Ez a szattvikus tisztaságú elme. A magasabb jelenléti erő miatt az éberség, az "eszmélet" megmarad, fenntartódik, nem úgy, mint egy átlagos mély alvásba merülés során, ahol ez a folyamat tudatlanul (öntudat vesztéssel) megy végbe. Mivel a mentális hajlamok nem semmisültek meg teljesen, ezért ez a bepillantás az egységtudatba csak ideiglenes, és a visszatérés után a tudatosság figyelmének az ébersége továbbra is csak a duális szintekig terjed (ébrenlét, álom), viszont a tanúsági állapot pillanatok alatt elérhető bárhol, bármikor.  

3. Szahadzsa nirvikalpa szamádhi:

Ez a végső "megvilágosodás" állapota. Pontosan az történik, mint a kevala nirvikalpa szamádhiban, de mivel a mentális hajlamok megsemmisülnek, ezért az állapot állandósul. A figyelmet már semmi nem szakíthatja el a forrástól és az éberség a teljes kört átfogja (ébrenlét-álom-mély alvás). A szemlélet gyökere már nem szakad el az egységtudattól, minden duálisnak látszó jelenség összefüggésben van vele a különállóság képzete nélkül. A szahadzsa szamádhi állapota már töretlen, tevékenység vagy nem tevékenység, gondolkodás vagy nem gondolkodás, ébrenlét vagy alvás nem befolyásolja, a dualitás szintjeinek váltakozása már csak felismert káprázat a Tudatban.  

Azok a direkt tanítások, amelyek a "nem meditációt", vagy "nem kell meditálni" útját tanítják abban az esetben hitelesek, ha hozzáteszik, hogy az ilyen jellegű szemlélődő gyakorlatok csak azok számára alkalmasak, akiknek az elméje már automatikusan lelassul, elcsendesedik és a szamádhi(szavikalpa) állapotába kerül, ha önmaguk felé fordítják a figyelmet és hagyják azt "visszahúzódni". Nekik tényleg nem kell már semmilyen hagyományos meditációt, mint gyakorlatot folytatniuk, sőt, őket már akadályozná ez a továbbfejlődésben, mivel nem adnák fel az egyéni törekvést (én meditálok). Ez sajnos nem érint tömegeket, mert a legtöbb embernek még szüksége van a hagyományos, indirekt koncentráció-meditáció elmebeli erőfeszítéséhez a figyelem fókuszálására, összegyűjtésére, mert az összes régi mentális hajlam, öröklött tendencia (vasana) az elmét a külső tárgyak felé fordítja és a figyelmet szétszórja. Ramana  szamádhi felosztása a meditáció előrehaladott állapotait mutatja, ezek már a direkt úthoz tartoznak, főleg a szavikalpa és a kévala nirvikalpa (mivel a szahadzsa már beérkezettség). Az erőkifejtés, erőfeszítés mentes, szemlélődés jellegű (tanúsági) gyakorlatok is csak azok számára hasznosak, akik már eljutottak idáig, - (akik még nem, azok is belebillenhetnek egy-két pillanatra, de hosszabban nem fog kitartódni a "tanúság pillanata") - mert csak náluk fog beállni és "kibontakozni" a "figyelem állandósága" a belülről fakadó, állandó pneumatikus, energerikai nyomás miatt.

Az "Antikrisztus"

1641907408363.jpg

 "Az Antikrisztus nem alak, nem ember, nem lény, nem test-lélek-szellem olyan egysége, mint amilyenek mi vagyunk. Hiszen éppen ez az. Ez a titka. Az Antikrisztus éppen a személytelen. Mi a borzalom a személytelenben? Az, hogy megszólíthatatlan. Az Antikrisztus az aperszonális legátoló szükségszerűség. Az anonim borzalom, amellyel szemben védtelenek vagyunk, nem mert tőlünk független, hanem mert ezt a nemlétezőt mi valósítjuk meg és mi csináljuk és mi tartjuk fenn és mi ragaszkodunk hozzá. Egyetlen pillanatában sem valódi. Annyiban van jelen és neki csak annyiban van hatalma, amennyiben élő emberi lény őt szolgálja és neki meghódol és magában neki helyet és teret enged, és amennyiben az élő emberi lény személytelenné és valótlanná válik." ( Hamvas Béla, Hénoch apokalipszise)

A Vízöntő világkorszakában élünk már egy ideje. Ennek az uránikus korszaknak a technológiája egy olyan szintű információ áramlást tett lehetővé, amihez fogható az emberiség ismert történetében még nem volt. Manapság szinte nincs olyan életterület, ahová ez a technológia ne tette volna be a lábát és ne éreztetné hatását. A korai, ma már kezdetlegesnek számító analóg eszközöket leváltották a digitális készülékek. Az internet is hozzáférhetővé vált szinte mindenki számára és már nem csak a négy fal között, hanem a külvilágban is velünk lehet az okostelefonoknak köszönhetően. Nem szeretnék demagóg végkövetkeztetéseket sugalmazni és beleesni abba a hibába, hogy a mai korszakban érezhető elszemélytelenedésért kizárólag az információs technológiát tegyem felelőssé, de kétségtelen, hogy szerepet játszik ebben. Érdemes lenne mindenkinek elgondolkodnia, hogy miért is harapott rá az emberiség olyan intenzíven erre a "virtuális" világra is, a TV és a rádió után? Van, aki a szemetet sem meri kivinni úgy, hogy ne lenne nála a telefonja, de az utcára kilépve már senki nem indul el nélküle. Tömegek bámulják készülékeiket a környezetükről megfeledkezve a közlekedési eszközökön, éttermekben, parkokban, strandokon, szinte mindenhol. Párbeszédek, beszélgetések szakadnak meg, mert megcsörren a mobil, mindenki, ha kell, ha sem telefonál, vagy az okostelefonján matat. Nem vitás, hogy rengeteg előnye van a technológiának, hiszen én is egy laptopon gépelem be ezeket a sorokat (okostelefont nem használok) és az internet segítségével teszem közzé gondolataimat, amire évtizedekkel korábban nem lett volna lehetőség, de az is tény, hogy mivel nem kapcsolok hozzá "marketinget", (a reklámok ki vannak kapcsolva) a blogom látogatottsága meglehetősen szerénynek mondható, mert a blogfelületet szolgáltató cég így már nem osztja meg a cikkeket. Felvetődik a kérdés, hogy mi az, ami ezt az egész mechanizmust mozgatja és miért ?

Mivel ez a korszak az eltömegesedés korszaka, ezért szükség van a tömegkommunikációra is az információk eljuttatásához, viszont az ehhez szükséges apparátus megteremtéséhez és fenntartásához rengeteg pénz kell. A hatalom napjainkra teljes mértékben a profitorientált gazdasági "kaszt" kezében összpontosul, a politikusok maguk is kereskedők, üzletemberek, bankárok, "kufárok", ha meg látszólag, direktben nem, akkor ilyen érdekcsoportok bábjai, hiszen a politikai kampányokhoz és a politikához is rengeteg pénz kell. Régebben az embereket tömegrendezvényeken kellet egybe olvasztani a propaganda gyanútlan beetetésére, mára már a tömegmédiumok, és főleg az internet végzi az összekapcsolást. A lényeg az érzelmi, asztrális reakciók folyamatos működtetése és az így elterelt figyelem összegyűjtése, fókuszban tartása az adott érdekcsoport céljainak megfelelően. Ez egy fajta "fekete mágia", hiszen az emberek figyelmét, az életképzelet áramlását, önös hatalmi, gazdasági cél érdekében megköti, önmagától elvonja és teljesen elgyengíti. Szánalmas látni, hogy lefokozott figyelmű emberek tömegei, szinte gramofon szerűen mondják fel az általuk preferált politikai érdekcsoport üzeneteit, legyen az bármennyire is értelmetlen és triviális. De nem csak a politikával van ez így, hanem az élet minden egyes területét érinti az eltömegesedés és a színvonal süllyedése, ami a megkülönböztetésre való képtelenségből fakad. A hírérték, a szenzáció mindennél fontosabbá vált, hiszen a termékek, szolgáltatások eladása az alapvető cél. A reklámok üzenete, a reakcióba rángatott elmék talaján könnyebben tudja kifejteni a szuggesztióját. Ördögi kör ez, a profit orientált gazdasági elit játéka a tömeggé olvasztott emberiséggel. Persze a hatalmat gyakorlók és az általuk működtetett média apparátus csak egy eszköz a "létrontó erők" kezében. Egy eszköz, ami a végtelenné duzzasztott információs áradattal túlterheli, állandó nyomás alatt tartja és szennyezi az életképzeletet. Célja, az emberiség anyagba történő teljes lesüllyesztése és a figyelmi energiák feloldása a káprázati oldalon, valamint az élő emberi lény személytelenné tétele a fogyasztói társadalomban a technológia függőségen keresztül. (A minap a facebook egyik alapítója, Sean Parker is kitálalt az egyik portálon és bevallotta, hogy annak idején Mark Zuckerberggel és Kevin Systrommal éppen az volt a céljuk, hogy az emberek figyelmét minél hatékonyabban lekössék és függővé tegyék, ami a felhasználók produktivitását is negatívan befolyásolhatja. "Csak a Jóisten tudja, hogyan alakíthatja ez a gyerekeink agyát"- fogalmazott bűnbánóan, miután látta, hogy az általuk kitalált teremtmény mekkorára nőt és milyen óriási szerepet játszik az információk tömegekhez történő eljuttatásában.)  

Érdekességként ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Jelenések könyvét. Persze óvatosan kell közelíteni hozzá és nem szabad és nem is lehet végkövetkeztetéseket levonni belőle, hiszen nyelvezete szimbolikus és nem feltétlenül a földi világban lezajló eseményeket ábrázolja. Itt szerepel a vadállat, vagy fenevad száma a 666. Ez a második fenevad az Antikrisztus hírnöke, annak minden hatalmával bír és ezt a hatalmat a föld lakói felett gyakorolja, nagy csodákra képes, amivel megtéveszti őket. Kimondottan érdekes, hogy az adás-vétel, a kereskedelem szóba kerül a föld lakóival kapcsolatban, ugyanis ahhoz, hogy valaki ebben részt vehessen, viselnie kell a fenevad jelét : nevét vagy nevének a számát. Ez a szám a 666. A jobb kart, ami a cselekvés szimbóluma, vagy a homlokot, ami a gondolkodást és az értelmet képviseli, kell megjelölni. Mit jelenthet a megjelölés ? Szerintem a befolyásolásra utalhat, arra, hogy mindennek a "jelentését" Ő adja meg, Ő "jelöli" ki a cselekvés és gondolkodás irányát. ( persze a chiptechnológia is felvethet kérdéseket, de ehhez nem értek)   A 666-os szám is érdekes, hiszen kabbalisztikus értelmezésben 18 az értéke, amit a Tarot-ban a Hold kártyája szimbolizál. A Hold jelképe a befolyásolásnak, az elme tudattalan, nem tudatosított működésének, passzív közvetítésnek, médiumitásnak. A jelenkori technológia tette lehetővé a műholdak elterjedését is, amelyeknek a segítségével a médiabefolyás bárhol utolérheti az embert.  

"Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór"-  mondta Jézus.

Az Antikrisztus a személytelen, az ami szétszór, szétszórttá teszi a figyelmünket, eltereli valódi Személyünkről, az Önvalónkról. Ahhoz, hogy ezt a szétszórtságot megszüntessük, a figyelem energiáját össze kell gyűjteni, koncentrálni kell, hogy az elme megerősödjön és egyhegyűvé váljon. A koncentráció-meditáció révén küszöbölhetjük ki a személytelenséget, az elménk állhatatlanságát, amit a mentális hajlamaink tartanak mozgásban. A mai kor információs és média apparátusa minden erejével azon dolgozik, hogy ezeket a tudattalan mentális hajlamokat kiszolgálja, a kiéletlen vágyakat fokozza, a szerep-személyiségünket erősítse. Nagy "csodákat" tesz, minden igényt kielégít és elhiteti, hogy nélküle megállna az élet. Elhiteti, hogy mindenről azonnal tudnunk kell, állandóan képben kell lennünk, mert az információ a sava-borsa mindennek. A szórakozások végtelen tárházát nyújtja, látszólag ingyen, de a háttérben mindenhol ott csörömpöl a reklám. Ne higgyünk az Antikrisztus hírnökének, "csodáinak", elkápráztató, üres információ áradatának, mert az igazi Önismerethez, Békéhez és megnyugváshoz, csak az információktól mentes, tiszta elme vezet. A figyelem összegyűjtésének a gyakorlatai tisztítják meg az életképzeletünket, erősítik meg az elmét. Ha ez sikerül, akkor bárhol is legyünk, bármit is csináljunk, az adott élethelyzet nyújtotta pillanat teljes értékében tárja fel önmagát és jól érezzük magunkat mindenféle pótcselekvés nélkül. Az időt kitöltjük és nem csak eltöltjük, mert figyelmünk a jelenségek mögötti állandó csendre összpontosul. Persze nem baj, ha használjuk, kihasználjuk a technológia által nyújtott segítséget a hétköznapokban, de ne engedjük meg neki, hogy észrevétlenül átvegye felettünk az irányítást és függőséget okozzon.

süti beállítások módosítása