Annak ellenére, hogy fizikai, testi létezésünk és környezetünk a kivetített, káprázati világához tartozik, nem mindegy, hogyan tekintünk rá. Tükör által látunk, homályosan, lefokozott éberséggel, de ettől függetlenül nem kerülhetjük el a tapasztalást. Életünk nem más, mint élményeink összessége a tér-időben.

"Érzékeink arra valók, hogy az imaginációban lerészegedjenek" - írta Hamvas Béla, Szepes Mária, pedig tudatszűkítő mechanizmusoknak nevezte az érzékeket. Az imaginációt, életképzeletet meg kell tisztítani a koncentráció-meditáció eszközével, a tükörnek, elmeközegnek tisztának kell lennie. Erről már itt írtam:
https://nyilegyenes.blog.hu/2020/07/12/tukor_altal_797

Mindezektől függetlenül nagyon fontos a helyes életszemlélet, nem mindegy, hogyan tekintünk sorsunkra. Dilgo Khjence Rinpocse ezt írta végrendeletében (A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben)             

"A pillanatról-pillanatra felmerülő új felfedezések, rádöbbenések és sugallatok szakadatlan áradatában tudati tisztaságunk nyilvánul meg. Tanuljuk meg mandalaként szemlélni mindennapi életünket, mint lényünk üres központjából önkéntelenül szétsugárzó tapasztalás peremhatárait! A hétköznapi életünk során tapasztalt dolgok mind mandalánk részei, melyek részt vesznek a világegyetem táncában. E jelképrendszer segítségével tárja fel előttünk a belső mester a lét alapvető értelmét és végső jelentését. Legyünk hát egyszerűek, fogadjunk mindent magától értetődő természetességgel, és tanuljunk belőle! Így könnyebben észrevehetjük az általában bosszantó dolgok ironikus, mulattató oldalát."

Látszólag van egy kis ellentmondás a Rinpocse szavai és a bevezetőben elhangzottak között, hiszen ő már a "tudati tisztaságunk" megnyilvánulásáról értekezik, ami direkt út szempontjából igaz is (a dzogcsen egy direkt, közvetlen út), de ez főleg azoknak hasznos, akik már végig mentek valamelyik hosszú, előkészítő ösvény tudattisztító fázisán, és direkt, szemlélődő gyakorlatokat végeznek. (természetesen legvégső szempontból csak a tudat van, az önvaló, de mi még nem látunk "onnan" átszínezetlenül a bővítmények miatt, nem "látjuk egybe", összefüggve magunkat az életképzeletben kivetített jelenségvilággal, sorssal) Mindezektől függetlenül figyelemreméltó ez a "mandala szemlélet", hiszen a mandalák szimbólumok, formához kötött energiák. Ha így tekintünk rá élethelyzeteinkre, akkor nem mások, mint formához kötött imaginációs energiák. A hermetikus szemléletben meg kell fejteni ezeket a szimbólumokat, és hasonlóan kell rájuk tekintenünk, mint álmainkra, álomszimbólumainkra. Ez egy fajta analógiás látása, értelmezése a jelenségeknek. (Egy asztrológiai képlet, radix sem más, mint egy mandala, amely analógiás nyelven megmutatja egy ember személyiségszerkezetének összetevőit. Az analizálás során segít ezek tudatosításában és ezért az ebből fakadó sorshelyzetek megértésében is.) 

Az életnek nincs célja, csak értelme. Paul Brunton a következőket írta az Élet leckéiről:

"A helynek, ahol vagy, az embereknek, akik körülvesznek, a problémáknak, amikkel találkozol, és a történéseknek, amelyek most történnek veled -- mindnek különleges jelentése van. A rekompenzáció törvénye alapján jönnek létre spirituális növekedésed különleges igényeinek megfelelően. Alaposan tanulmányozd őket, de személytelen, egótlan hozzáállással és ennek megfelelően igazítsd reakcióidat. Ez nehéz lesz és még akár élvezhetetlen is, de ennek ellenére ez a biztos módja annak, hogy megold az összes problémádat. Erre gondolt Jézus, amikor kijelentette: "Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét és kövessen." Ez az ego keresztre feszítése, az igazi Kereszténység, ami közvetlenül az Önvaló realitásában történő feltámadásához vezet. Tekints a legrosszabb és legirritálóbb bajodat az Önvaló hangjának. Próbáld meghallani, mit mond. Próbáld meg eltávolítani azokat az akadályokat, amik önmagadba mutatnak. (önmagadban vannak) Tekints rá erre a különleges megpróbáltatásra, próbára úgy, mint, ami a legfontosabb spirituális növekedésed útján. Minél lesújtóbb egy tapasztalat, annál több erő mozdult meg, hogy közelebb vigyen Önvalódhoz. Életed minden pontján, egyik eseménytől, szituációtól, kapcsolattól a másikig, a Végtelen Intelligencia gondoskodik a növekedés eszközeiről, ha ki tudsz lépni az egoizmusból és használod azokat az eszközöket."

Egy ember egyéni sorsa jellemszerkezetének megfelelően fog lefutni. A jellem a mentális hajlamok összessége és a velünk történő események, vagy mások viszonyulása hozzánk mindig ebből a "szerkezetből" származnak, a hozzánk tartozó karmacsírák visszahatásai. A nehéz sors vagy élethelyzetek annyiból "hasznosabbak", hogy könnyebben feltárul bennük egoizmusunk működése, hiszen erősebb a felszíni én reaktivitása, ezért könnyebben megfigyelhető. Közismert a tanítványok tesztelése, vagy a beavatások előtti próbatétel, ami valójában ego teszt. Ezért is volt érthető, hogy a megvilágosodott mesterek, amit elnéztek az egyik tanítványnak, azt a másiknak már nem engedték meg.   

Az élet nyersanyagát mindenképpen fel kell használnunk, hiszen csak itt tudjuk felmérni, lemérni, hogy mire jutottunk a spirituális úton. Nem véletlenül kerültünk ide, karmacsíráink, mentális hajlamaink következtében vagyunk itt. Csak ez a földi létforma alkalmas a megszabadulásra, megvilágosodásra, mivel itt van az Önvaló teljes, minden frekvencián átívelő kivetülése. (az más lapra tartozik, hogy az ego, mint leszűkített mechanizmus erről nem tud és önállónak hiszi magát) A tudatosság az emberi létezés fokán válik individuálissá, egyénivé és itt indulhatunk el a megfordulás útján. Az életet ajándéknak kell tekinteni, mert a tapasztalatok tudatos átélése, értelmezése hozzásegít a periféria énnel való összetévesztés, lekötöttség felismeréséhez. Természetesen azok számára sem értelmetlen az élet, aki nem jár spirituális úton. Az ilyen embereknél a tapasztalati élmények, visszahatások tudattalan átélésének ismétlődése, előbb vagy utóbb valamelyik inkarnációkáprázatban kikényszerítik a megfordulást.