Hamvas Béla írta, hogy az életnek nincs célja, csak értelme. Önmagunk megértésének egyik leghatékonyabb eszköze az asztrológia, ami sajnos napjainkra jósolgatásként, prognosztizálgatásként vált ismertté. Magyarán a célok váltak fontossá, az életben várható helyzetek, kilátások, előrejelzések stb. azok, amik az egót érdeklik. Nem véletlen, hogy a mai asztrológusok zöme általában ezzel foglalkozik és a kíváncsi, "mulandó én" igényeit szolgálja.

Örökkévaló lényünket csak egy földi inkarnációkáprázat kibontakozásának keretében tudjuk felismerni. Ez az élet végső értelme. Az asztrológia abban nyújthat nagy segítséget, hogy értelmesíti az örökkévaló Önvaló, a transzcendentális Én és a mulandó ego-én közötti viszonyt, mintegy rávilágít, "beavat" a periféria-ént alkotó lekötöttségekbe. Ebből a szempontból tehát mindenképpen fontos foglalkozni az egóval, mint kötöttséggel, de nem annak céljaival, vágyaival és mulandó életével.

Isten, vagy más néven Kozmikus/Világ Elme - amelynek sugara Önvalónk - öntudatként, tudatosságként, létezéstudatként van bennünk jelen. Ez Isten saját "arca", amire az embert teremtette. Bolygók közül a Nap szimbolizálja. A Kozmikus Elme univerzumot manifesztáló, "imaginációs" tevékenységében az Önvalónk közegén keresztül veszünk részt, viszont a 360 fokos körből, a teljes univerzumból csak azt 8 fokot éljük meg, vagy tudjuk tudatosítani, amin az ősbolygók és az aszcendens áll. (Anthony Damiani) Ezek nem mások, mint a személyes tudattalan jelölői, mentális hajlamok, amik a létezés kollektív, egységtudatú létélményét személyessé szűkítik. Ebben a tudatszűkítő mechanizmusban a Napot csak egóként éljük, még akkor is, ha önálló léte nincs, viszonya az Önvalóhoz hasonló egy hulláméhoz az óceánon. (Valójában ez a leszűkítettség az ego.)

Napunk a saját (nap)rendszerén belül keringő ősbolygókban köti le fényét (figyelmét). Ezek a bolygók nem csak mentális hajlamok, de személyessé szűkült, egyéni érzetek, "én-töredékek" is. A Nap a magam-érzetet, az "én-vagyokság" érzését, az individualitás megélését jelenti: ez az öntudat. A Hold a reflektáló elmét-elmeközeget, ami a tükrözött tudatosság szimbóluma, a gondolatformák tapasztalása. A Mars az akarat/akarás, akarati én, cselekvőség érzete, a Merkúr az értelmi én átélése, az értelmezés jellege, a Vénusz pedig az érzelmi én, az érzelmek átélése. A Jupiter a tér érzet (de jellemünk kedvező hatásainak megélési jellege is), a Szaturnusz pedig az idő érzete, érzékelése (de jellemünk gátló, hátráltató hatásait is jelenti). Meg kell még említeni az aszcendenst is, ami a szerepszemélyiséget, a personának az átélését jelképezni. Ezek a jelölők a személyes tudattalan tartományából hatnak, és felszíni megélésük olyan jelleget ölt, amilyen energetikai háttérben, jegyben állnak. Az aspektusaik, fényszögkapcsolataik plusz árnyalatokat, megkötéseket adnak ezekhez a tapasztalatokhoz. Akkor beszélhetünk egóról, ha az önátélést teljesen hatalmába kerítik ezek az érzetek és átveszik felette az irányítást, a figyelmet eltérítik, lekötik, azonosulunk velük. Ezért is kell a spiritualitás hosszú ösvényén még erősíteni, koncentrálni a figyelmet, hogy majd képes legyen tisztán önmaga felé fordulni, a Nap felé. (Öntudat felé)

Láthatjuk tehát, hogy az ego egy meglehetősen komplex eszköz, de addig, amíg itt élünk, egy fizikai világ káprázatában szükségünk van rá. Valójában nem tudunk tőle megszabadulni, hiszen az a fizikai halált jelentené, de nem is kell, csak azt kell elérnünk, hogy magasabb énünk eszközévé váljon. Valójában nem az egóval van a "baj", hanem annak leszűkített, önző működésével, az egoizmussal, ami az ősbolygók és az aszcendens által szimbolizált megélésekben való teljes elmerülés, elragadtatódás.

Paul Brunton így jellemzi az egót: "Az ego egy belső lényünk pszichéjében lekötött csomó, amit számos kisebb csomó alkot"

A bolygók (és fényszögkapcsolataik) jelképezte csomóknak kell "kioldódniuk" a forrás megismeréséhez. A születési horoszkópban található fix minták azok, amelyek jelzik működési mechanizmusainkat, csomóinkat, azt, hogy mentális hajlamaink sugárnyomása szerint mindig így kell működnünk. Ezek által vagyunk determinálva ebben az inkarnációban. Miután megismertük a minták jellegét, megfigyelhetjük hogyan ismétlődnek az életben és önmagunkban. A felszíni "én-komplexum" kiszámíthatósága, ismétlődő reakciói zárnak ki minket a létezés teljes, 360 fokos köréből és csak néhány fokra redukálják azt: ez a jéghegy csúcsa. Az ezeken a fokokon álló jelzések megfigyelése, tudatosítása lehetővé teszi, hogy úgymond "önmagunk" mögé lépjünk és leleplezzük egoizmusunkat. Ez elősegíti a hétköznapi életben a "tanúság" pozíciójának felvételét is, hiszen a tudatosítás után majd egyenként (bolygónként és aszcendens) is tudunk számolni a káprázati oldal összetevőinek reflexív működésével.

Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a már említett érzetjelleg megélések nem mások, mint mentális konstrukciók a determináció zárlatában. Ezeket nem lehet megváltoztatni csak felismerni, mint az elmeközegben létrejövő jelenségeket. Egy spirituális gyakorló minél jobban előrehalad a gyakorlás útján, minél közelebb tud "repülni a Naphoz", annál kevésbé fogja tapasztalni a korábbi átéléseket, a hagyományos meghatározások (jegy, bolygó, fényszög, aszcendens) nem lesznek rá teljesen érvényesek, ezért az ebből fakadó sorshelyzetek (jellemből fakadó sors) sem fogják ismételni egymást. Ha megnézzük a két szélsőséges végletet, akkor egy teljesen materialista beállítottságú emberrel mindig ugyanaz fog történni az inkarnációja során, mindig ugyanúgy fog viselkedni az adott élethelyzetekben, és ugyanúgy fogja megélni érzeteit, viszont egy megszabadult, megvilágosodott ember megélései megváltoznak, viselkedése jó értelemben véve "kiszámíthatatlanná" válik, egy asztrológus semmit nem fog tudni mondani róla. Az egója megmarad, mivel tovább kell folytatnia földi életét, de alárendelődik Önvalójának, annak csatornájává válik.

Természetesen az itt felvázoltak egy kizárólag önismeretre redukált asztrológiai megközelítést mutatnak be, amit bárki felhasználhat, értelmezhet asztrológus segítsége nélkül is. Elég hozzá, ha születési horoszkópunk ábrájába behelyettesítjük az itteni fogalmakat (az ősbolygókra) majd egy jó alaptankönyvből kinézzük a jegyhátterek, fényszögek (trigon: támogatás, kvadrát: gátlás, együttállás: összeolvadás, szembenállás: ellentmondás, feszültség) aszcendensek jellemzőit. (a mundán házakat nem tartom fontosnak ebből a szempontból (persze be lehet kalkulálni ezeket is), a transzcendens bolygók pedig már a kollektív tudattalan, az egységtudatú Világ-Idea jelölői, az ősbolygók magasabb oktávjai, ezért leszűkített, ego szinten még nincs szerepük, vagy, ha van, az csak kollektív jellegű megélés)

Ha valakinek nincs könyve, akkor a Stellium oldalán nagyon jó leírásokat találhat: 

https://www.stelliumpress.hu/asztroblog/12-jegy-12-haz-10-planeta/