^"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Előző írásomban, a Spirituális válságban a spirituális út nehézségére hívtam fel a figyelmet. Ezek a nehézségek, válságok természetes kísérőjelenségei egy megkezdett, hiteles útnak, gyakorlásnak, de egyoldalú lenne, ha csak ezekre esne a hangsúly. Az Evangélium tanításaiban, mint minden hiteles, szellemi tanításban egyaránt szó esik az ösvény árnyékos és napsütötte oldaláról is. Ezt fontos kihangsúlyozni a jelenlegi, Vízöntő világkorszakban, mert a mai divatos utak rendszerint nem említik az akadályokat, gyors sikerrel kecsegtetnek, tömegmegváltást ígérnek. Sokan ezért abban az illúzióban élnek, hogy az Ösvényen járnak. A popguruk is arról prédikálnak, hogy milliók állnak készen a "felébredésre", de Jézus ilyet soha nem tanított:

„Sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak"

A "hivatottságból" el kell jutni a "választottságig", ami a hosszú ösvény lassú, öntisztító, magányos útján át vezet. A kufárokat ki kell űzni a templomból.

"A Keresés állomásai eléggé jól elkülöníthetők. Először is az ember szívében megszületik a vágy a lelki fejlődésre. Második lépésként a múlt bűneinek és hibáinak megbánása szomorúvá teszi. Harmadik lépcsőként aszketikus vagy önmegtagadó fegyelmezésnek veti alá magát. Végül pedig, negyedjére, elkezdődik a meditáció rendszeres gyakorlása." - Paul Brunton

Miután meghallottuk a belső hívást és megszületett bennünk a vágy a lelki fejlődésre, elkezdjük keresni "Isten országát" önmagunkban: "hivatottakká" válunk. Rálépünk a hosszú ösvényre a "hangya útjára", aminek számtalan formája van, az imádkozással kezdődően egészen a koncentráció-meditáció rendszeres gyakorlásának a megkezdéséig. Ez a gyakorlás fog elvinni minket a "választottság" állapotába, miután feltámad bennünk az Isteni Erő. Ez az Erő a Szent Szellem kiáradása, a Kegyelem ereje, vagy más néven az Önvalónk energiája. Ramana Maharshi tanítása is erről szól:

"Ha az ember rendszeresen gyakorol, képes rászoktatni magát arra, hogy befelé forduljon, s belül megtalálja az Önvalót. Az embernek állhatatosan és folytonosan törekednie kell, amíg a felismerés állapota véglegessé nem válik számára. Amint az erőfeszítés megszűnik, az állapot természetessé válik, s egy folyamatos energiaáramlás által a Legfőbb átveszi az irányítást az illető fölött."

Idáig kell eljutni. Ez már a "választottság" állapota, ami nem más, mint a meditáció legmagasabb fokozata a szamádhi, az igazi jóga, egyesülés Magasabb Énünkkel. Persze ennek is megvannak a maga fokozatai, az ideiglenestől a nagyon ritka, végleges állapotig, de elmondható, hogy már az ideiglenesen elért egyesülés is az "Isten országába" való bepillantást jelenti. A "kereséshez" elég csendben maradni és az Erő végzi a dolgát.

Itt részletesen le van írva a meditáció és a szamádhi: https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/16/meditacio_figyelem

Láthatjuk, hogy a kezdeti nehézségeken át kell esni, időnkén próbák elé leszünk állítva, de, ha mindezek ellenére is állhatatosan tovább folytatjuk a keresést, akkor a Gondviselés, a Kozmikus Intelligencia még az anyagi szükségleteinkről is gondoskodni fog a szellemi felemelkedésen túl: "Mindezek ráadásként megadatnak".

A cikk nyitóidézetében Jézus erre a spirituális törvényre hívja fel a figyelmet, ami érdekes módon megtalálható a Bhagavad Gitában is.

"De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van." (9.22)

Az árnyékos oldal után elérkeztünk a napos oldalra. Természetesen a "ráadás" nem mesés gazdagságot jelent, inkább az életkörülményeink olyan úton-módon történő alakulását, hogy a megkezdett utat folytatni tudjuk. Korábban már többször is ostoroztam a bizniszgurukat, akik hitetlenségükből adódóan pénzért végzik a spirituális tanítást. Hitetlenek, mert nem bíznak a Kozmikus Intelligenciában, a Gondviselésben. Mivel még nem tapasztalták meg működését, nem váltak csatornájává ennek az Erőnek, ezért a tanításaik is csak üres, tartalmatlan, összeolvasott gondolatok. Persze követőik, rajongóik vakbuzgó módon védik őket, hangoztatva, hogy "nekik is meg kell élni valamiből", de, ha már a hiteles úton keresőknek is megadatik a "ráadás", akkor egy realizált, beérkezett tanítónak ne adatna meg? Természetesen nem az önkéntes adományokkal van a baj, vagy a normális keretek között folytatott tanfolyamokkal, hanem a drága elvonulásokkal, belépős előadásturnékkal, fizetős csatornákkal és mindenféle olyan üzleti tevékenységgel, ami a spirituális tanítással összekapcsolódik. Ez törvénytelen, hiteles tanítóknál ilyennel nem találkozhatunk. Sajnos a maiak között az "ingyen kaptad ingyen add" már nem divat, ezért jobban járunk a nagy, megvilágosodott Mesterek könyveivel.

Visszatérve a keresőkre, álljon itt befejezésként egy idézet Bruntontól, ami jól bemutatja, hogy gyakorlatban, az életben hogyan működik Jézus fenti tanítása:

"Habár a világi vágyak rendben vannak a maguk helyén és jogosan kielégíthetők, mégis alá kell rendelni őket az önmegvalósításért folytatott spirituális törekvésnek. A megidézett Önvaló azért, hogy segítse az egyént az önkéntes alárendelésben, szándékosan úgy rendezi a tapasztalatokat (a karmán belül), hogy azok hangsúlyozzák a spirituális értékeket. Amint a kereső képes az érzéseket összhangba hozni  az ilyen értékekkel, úgy fogja találni, hogy azok a (földi) dolgok amiket keresett és kisiklottak a kezei közül, most maguktól jönnek hozzá. Így a megkövetelt áldozatokról, lemondásokról kiderül, hogy csupán ideiglenesek voltak, viszont az elnyert boldogság dupla, egyben földi és spirituális. Ezért mondta Jézus: Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek."

Az interneten kering egy videó, ahol Rupert Spira, aki egy népszerű neo-advaita tanító, elképesztő dolgokat állít a spiritualitás "direkt útjával" kapcsolatban. Egy hölgynek fejti ki a " Tudatomnál vagyok-e?", "Am I aware?" önkutató kérdésfeltevés abszolút hatékonyságát, mint "direkt utat" az önismerethez. Persze az ilyen jellegű semmitmondásokhoz már hozzászokhattunk a tömegesen felbukkanó, mai pop guruknál, de azért az nem jellemző, hogy az advaita-vedanta egyik legnagyobb, megvilágosodott mesterének, Ramana Maharshi-nek "tanítását,módszerét", úgymond hatástalanabbnak állítsák be, mint a sajátjukat. A videóban elhangzó szöveg másik súlyos hibája a spirituális "közvetlen út", Spira szóhasználatával "direkt út" és a "közvetett út" vagy "hosszú, fokozatos ösvény" relációjának a teljes figyelmen kívül hagyása és az utóbbi szükségtelenségének a hangsúlyozása. Ez egy meglehetősen félrevezető nézet, de abszolút érthető, hiszen a mai tömegfelfogás számára az instant, gyors eredményekkel kecsegtető technikák, a "sült galamb" várása az eladható. Akit részletesebben is érdekel a két út kapcsolata, az olvassa el az egyik korábbi írásomat!

http://nyilegyenes.blog.hu/2015/08/07/spiritualis_elorehaladas#more7681694    

A fentebb említett videó (a youtube-on megtalálható) félrevezető és komolytalan elképzeléseket vázol fel, mert azt sugallja, hogy az "indirekt út", mint pl. a meditáció vagy a testi gyakorlatok feleslegesek, hiszen a "tudatomnál vagyok" , a "tudatomnál levés" alapvető élménye "direktben" velünk van mindig és ebben nincs semmi nehézség. A meditáció felesleges ahhoz, hogy ennek a ténynek a felismerésére "igent" mondjunk. Az utcán odamehetünk bárkihez és az a meditáció nélkül is pontosan tisztában lesz azzal, hogy a "tudatánál van". Ez nem vitás, hogy így van, de önmagában még semmit nem jelent, hiszen a létezés duális szintjén a tudatosság különböző szinteken vesz tudomást önmagáról, "van önmaga tudatánál". A tudomásul vétel az ásványi-növényi-állati-emberi létezésen keresztül történik és az emberi szint az a kozmikus rang, ahol az egyénné zárult alkímiai tégelyben a tudatosság önmaga forrása felé fordulhat. Ezért is idézi Hamvas Béla Baadert, aki azt mondta, hogy az ember nem a kis világ (mikro-kozmosz), hanem a kis Isten (mikrotheos), ami nem más, mint az isteni szikra, az Önvaló. Ez az a "saját arc", amire az Isten az embert teremtette, és nem a káprázatszerű, állandóan változó, személyes én-öntudat, ami csak egy maszk, álarc az Arcon. Mivel a "tudatomnál vagyok" egyéni-énként, mint különálló, lefokozott öntudat-tapasztalat a tudatosságban, életképzeletben, mint jelenség nem más, mint tükrözött tudatosság (ébrenlét-álom), ezért az elmét, mint tükrözési felületet (tükör által láttok,homályosan) meg kell tisztítani ahhoz, hogy a tudatosság fénye tisztán a forrása felé fordulhasson és felismerje Örökkévaló Önmagát. A káprázatból kilépve az Örökkévalóságba oldódjon. Mitől kell megtisztítani? A megosztott elme tudattalan mentális hajlamaitól, amik miatt el van homályosodva és az öntudatunk egy lefokozott állapotban dereng: egy elkülönült, mulandó, testtel kapcsolódó személyiség képzet a tudatosságban. A megtisztítás eszköze a koncentráció-meditáció-kontempláció, vagy azoknak, akik még erre nem képesek, lehet valamilyen testtel végzett gyakorlat abból a célból, hogy egyhegyűvé, mozgásmentessé váljon az elme. Az indirekt út test-elmével végzett gyakorlatai, mint előkészítő gyakorlatok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy rálépjünk a direkt útra. Itt távolítjuk el az akadályokat az állandóan sugárzó Önvalónk útjából. Szóval, hiába van minden egyes ember tudatában annak, hogy "tudatánál van", ha  tudatosságának figyelme a mentális hajlamok miatt teljesen a test-elme-külvilág bővítményeire fókuszál és nyughatatlan. Magyarán úgy is mondhatjuk, hogy szennyezett. Ez egy homályos, lefokozott "tudatunknál levés", a hindu hagyomány szavával: avidja (ébertelenség)     

Aztán azt állítja, hogy a " Tudatomnál vagyok-e?" kérdés megértése az általa ismert legtisztább, legközvetlenebb formája az önkutatásnak. Hatékonyabb önkutatási módszer, mint a Ramana Maharshi által "tanított" "atma-vichara" a "Ki vagyok én?" módszere, mivel azt az emberek ötven éve félreértik és félreérthető, de a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfelvetésben nincs mit félreérteni. Ez ( Tudatomnál vagyok-e?) semmilyen gyakorlást nem igényel, az Igaz Természetünkhöz nem kell a test-elme útja. Egy új korszakba léptünk és a közvetlen út most a rendelkezésünkre áll az eddiginél tisztább, világosabb, egyszerűbb módon. Persze megtehetjük, hogy a fokozatos úton járjunk, de nem szükséges. A korábbiakban felvázoltak miatt szerintem már világos, hogy miért nincs sok értelme a " Tudatomnál vagyok-e? " kérdésnek mint "módszernek", hiszen ez egy nyilvánvaló tény a tudatosság akár ébrenléti, akár álom szintjén (ott is tudatomnál vagyok és még azt is hiszem, hogy ébren vagyok) de mint jelenség, lefokozott és káprázatszerű: avidja. Ráadásul más tapasztalatok is társulnak hozzá, amelyektől ez a tapasztalan különállónak képzeli magát, összefüggéstelen azokkal és nem állandó annak ellenére, hogy az alapját képezi azoknak, de az "ébertelenségből" adódóan részleges eltárgyiasulást eredményez, ami nem más, mint káprázat jelleg. Viszont nem lehetek az, amit nem tapasztalok állandóan és állandótlan, hiszen az álom nélküli mély alvásban minden tapasztalat eltűnik (test-elme,világ és minden jelenség) mégsem szűnök meg létezni, annak ellenére, hogy nem voltam tudatomnál. Ezért hatékonyságot emlegetni teljesen felesleges, mert önmagában semmi nem következik a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfeltevésből. Eleve már ahhoz, hogy feltehessem a kérdést a tudatomnál kell hogy legyek, az állandótlan öntudatomnál. Itt érdemes behozni az atma-vicarát, mert nem az az érdekes, hogy "a tudatomnál vagyok e?", hanem az, hogy Ki az, aki a tudatánál van? Mi az, ami erről az állandótlanságról tudomást vesz, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, neki állandóan Jelen kell lennie. (még akkor is, amikor semmilyen jelenségnek nincs tudatában, csak Önmagának, mint az álom nélküli alvás során.)

A Ramana "Ki vagyok én" módszere egyáltalán nem félreérthető csak helyesen kell értelmezni, ráadásul különböző fejlettségi szinten lévő egyének is alkalmazhatják. A megkülönböztetés remek eszköze, egy segédeszköz. Ha valaki huzamosabb ideig gyakorolja az aktív tevékenységei közepette is, akkor elősegíti a  tudatosság Tanú állapottal történő azonosulást, ami már egy személytelen nézőpont és kapu az Örökkévalósághoz. Robert Adams sem véletlenül tanította és elmagyarázta, hogy a Ki vagyok én? kérdés után csendben kell maradni, mert ha az elméből jön a válasz, az hamis. Egy idő után a kérdést követő csendek egyre hosszabbakká válnak és az elme áramlása pillanatokra leáll, majd ezek a pillanatok egyre hosszabbak lesznek. A Kihez jönnek a gondolatok?, Ki az, aki cselekszik? Ki az, aki szomorú?, stb. A válasz "én vagyok", de Ki vagyok én? Ki az az "én vagyok" akinek hiszem magam, hiszen már annyi mindennek hittem magam az életem során és ez a folyamatosan változó "én" már annyi mindennek látszott? Ez a mentális gyakorlat segít leválasztani a tudatosságot a személyes énnel való identifikációról. A meditáció vagy a kontempláció magasabb szintjein is segíti a megkülönböztetésben. A kérdés után felmerülő csend-pillanatokat kell megragadni és a figyelem fókuszában tartani. Amikor a Ramanát kérdezték, hogy, hogyan lehet az elmét "elpusztítani" egy elmebeli, mentális gyakorlattal, akkor azt válaszolta, hogy, ha tüske megy az ujjunkba, akkor egy másik tüskével könnyen ki tudjuk szedni. Michael James, aki a Ramana egyik megvilágosodott követőjének, Sadu Om-nak volt a tanítványa és jó ismerője az eredeti szanszkrit szövegeknek, nagyon találóan jellemezte az atma-vicharát: Jól ismert indiai hasonlat a "kígyó a kötélben", amikor az ember alkonyatkor,  félhomályban egy a földön fekvő kötelet kígyónak néz. Ezt a hasonlatot használják az én-re, ego-ra , hogy pont olyan káprázat a valódi lényünkhöz képest, mint a kígyó a kötélben. A Ki vagyok én? önkutatás módszer olyan, mint a kígyónak látszó kötél megközelítése azért, hogy felismerjük a kígyó káprázat jellegét.                                                                                                

A végén Spira kifejti a jelenlegi indiai tanítók hozzáállását, akik együttérzésből átszabták a "direkt tanítást" azért, hogy az találkozhasson a tanítványok szelídségével és hozzáigazították a vallási áhítatossághoz  megszemélyesítve, tárgyiasítva azt , a könnyebb érthetőség kedvéért. Ez a kijelentés is értelmetlen, hiszen azok a tanítványok, akiknek még erre van szüksége nem is érthetnék meg a "közvetlen tanítást", az igazi "direkt ösvényt". Nem ismerem a jelenlegi indiai tanítókat, de amikor David Godman-tól, aki Indiában él és számtalan nagy gurunak volt a tanítványa (Nisargadatta,Papaji,Annmalai Swami,Lakshmana Swami,Saradamma és könyvet is írt róluk az ő felkérésükre) kérdezték, hogy ismer-e megvilágosodott indiai tanítót, ő határozott nemmel felelt. Az, akit meg ismer, az nem tanít nyilvánosan. Szóval a Spira által emlegetett indiai tömegguruk pontosan azt tanítják, amit tudnak, szó nincs semmiféle, átszabásról. A tömegek igényét elégítik ki, akik számára az igazi "direkt út" még korai lenne, pontosan a vallásosságuk miatt. 

Majd elmagyarázza Ramana tanítását, aki ugyan a "direkt utat" mutatta az Igazsághoz (Csend) , de mivel nagyon kevesen álltak készen erre, ezért ki kellet dolgoznia az "önkutatás" módszerét a "Ki vagyok én?"-t, valamint az "önmegadást", de ezek még mindig egy lépéssel mögötte voltak a "hegycsúcsnak", ezért ezt a legtöbb ember túl nehéznek találta. Aztán még további engedményeket, könnyítéseket tett, hogy segítse őket a következő lépés megtételére. Ez megint egy meglehetősen zavaros állítás, "mese habbal" és világosan mutatja, hogy vagy fogalma sincs Ramana tevékenységéről, vagy a saját zavaros elképzeléseinek védelmében eltorzítja azt.  David Godman - aki a 70-es évek végén a Ramana ashram könyvtárosa is volt és összerendezte az ott található kéziratokat, feljegyzéseket, valamint megírta a Be as you are könyvet, ami az egyik legismertebb könyv, amit a Maharshi-ról írtak- világosan kifejtette a lényeget a Ramana tevékenységét illetően, pontosan bemutatta az életét.  Ramana tényleg a Csendet, a belőle áradó Kegyelem sugárzásának, az elmét lecsendesítő áramlását tartotta a leghatékonyabbnak, amire egyes esetekben még a tekintetével is ráerősített, ezért magától soha nem is tanított semmit és nem dolgozott ki semmit. Viszont ehhez a Csendhez, csak nagyon keveseknek volt "fülük". A legfejlettebb, legközvetlenebb tanítványai is évekig ültek a lábai előtt meditálva, mire elérték a megszabadulást, megvilágosodást. Még ők is meditáltak annak ellenére, hogy már olyan fejlettségi szinten voltak ebben az inkarnációjukban, hogy "megszabadulhattak." Godman nem véletlenül teszi fel a kérdést: Vajon lenne e kedvünk és kitartásunk hosszú éveken át, minden hajnalban a hideg kövön egy mester lábainál gyakorolni? Még Paul Brunton-nak is nehezen ment és először vissza is rettent az Önvalóba merülés megsemmisítő élményétől, pedig a Ramana vezette. Az első találkozásoknál még semmit nem tapasztal a benne feszülő intellektualizmusa miatt és csalódott is volt, de még azután is, hogy később a Ramana jelenlétében ideiglenesen átbillent a küszöbön és bepillantást nyert az Önvalóba, - a végső megvilágosodást csak évtizedek múlva 1963-ban érte el. Addig is folyamatosan meditált és gyakorolt. Mivel  Ramana mindenkiben a Brahmant látta, hiszen Egységtudatban élt, ezért a másik nagyon gyakori, ha nem a leggyakoribb megnyilvánulása a hozzáfordulók felé - azok felé, akik már nem vették az "adást" és ezért kérdéseket tettek fel neki -  a "Már most is Az vagy, Brahman vagy, az Önvaló vagy"- ezt ismerd fel, de azt ne felejtsük el, hogy a szavai mögött az Önvaló kegyelmének aktív energiája állt és ez a megnyilatkozása dinamikus, beavató jellegű volt. Godman megállapította, hogy miután áttanulmányozta az ashramban fellehető összes iratot, feljegyzést (még az akkor még élő régi követőkkel is beszélt) ez volt az, amivel a leggyakrabban találkozott a lapokon és nem az atma-vichara, a Ki vagyok én?,(amit Godman is már vagy 10 éve gyakorolt addig). Tehát téves az a nézet, hogy a Ramana tanításának a Ki vagyok én? az esszenciája. Csak azoknak - akik még tovább kérdezősködtek és az előző szóbeli válasz sem volt elég - adta az önkutatás útját a "Ki vagyok én?" kérdésfeltevés segédeszközét. Persze nyugaton főleg ezzel a segédeszközzel azonosítják, ezt tartják a fő tanításának, de a valóságban nem volt semmilyen hivatalos tanítása, csak a Csendje, hiszen magától nem tanított senkit, csak a hozzáfordulók kérdéseire válaszolt. Nem törekedett nyilvános tanítói szerepre, minden spontán alakult ki körülötte, ha nem kérdezik, soha meg sem szólalt volna, ha nem keresik magányosan élt volna az Arunachalán egy barlangban. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy a róla írt könyvekben szereplő válaszokat mindig az adott kérdező tudatosságának, fejlettségének megfelelően adta és soha nem utasított el egyetlen módszert sem. Azt tanácsolta, hogy mindenki azon az úton járjon, ami az elméjét a leghatékonyabban lecsillapítja, legyen az akár vallási, jóga vagy valamilyen szolgálati út, hiszen mindenkinek csak a számára megfelelő módszer hozhat eredményt.

A videó végén Spira feldobja a tipikus new-age lemezt, ami az utóbbi években már annyit pörgött és nagyon hangzatos csali az éretlen, "csodaváró" tömegek számára. Ez az "új korban" élünk lemeze. Egy fedőelmélet, ami arra szolgál, hogy elhazudja a spirituális út nehézségeit és adjon valami nyalókát azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak a "hosszú ösvény" önfegyelmező, öntisztító, előkészítő útjának valamelyikén végig menni. Persze a mai, tömeges "spiridivatot" követők számára ez az eladható. Azt állítja, hogy mivel már más korban élünk és nincs meg ugyanaz a vallási és kulturális málhánk és sokkal intellektuálisabb beállítottságúak vagyunk, nincs szükségünk történetekre, példabeszédekre, mert már sokunk az abszolút Igazságot akarja. Nem akarjuk megadni magunkat személyeknek, tárgyaknak, gyakorlatoknak, mert erre ösztökél a kultúránk. Legyünk kevésbé hivatalosak, direktebbek, őszintébbek, mert ez a korunk útja, a világkultúra útja.Nagyon hangzatos és leegyszerűsítő semmitmondás ez is. Az tény, hogy új korban élünk, a Vízöntő korszakában és meg van ennek is a maga spirituális jellege, hatása. Az is tény, hogy ez az eltömegesedés korszaka, egy felgyorsult világ, amelyben egyre jobban hozzáférhetővé válnak a nem is olyan rég még titkosnak számító tanítások, reintegrációs technikák, önismereti módszerek. Viszont, ez nem jelenti azt, hogy azok, ettől még tömegesen járhatóak bárki számára.(főleg úgy, hogy sok esetben teljesen lebutított formában terjednek el.pl. jóga,asztrológia stb) Nem jelenti azt, hogy az a tény, hogy "Új korban" élünk, érvényteleníti a régi korok alapigazságait és törvényeit. Ilyen törvény az, hogy tömegmegváltás nincs, csak egyéni és bárki , aki az önismeret útjára lép, annak, az előkészületi, öntisztító munkát el kell végeznie. Azért, mert más korban élünk, nem jelenti azt, hogy az ilyen "köldöknéző", megalapozatlan technikák bármilyen eredményt is hoznak, még akkor sem, ha ezt Spira "direkt útnak" hívja, amihez persze semmi köze.

Nem lehet csodálkozni, hogy Spira is a "korszakváltás", meg az "új kor" címkéje mögé bújva próbálja alátámasztani, igazolni a "módszere" hatékonyságát, hiszen ez már egy másik semmitmondó "világtanítónak" (Tolle) is jól bejött és degeszre kereste-keresi magát az "Új föld" tömegekre szabott, populáris, szappanbuborék súlyú gondolataival, melyek szerint "milliók már most készek felébredni..." sőt, már az is elég, ha valaki az ő könyveit olvassa, mert az is felébredéshez vezet. Nem csoda, hogy "felébredettek" tömegei jelentek meg a világhálón. Ezek után persze, hogy nem kell a meditációt, gyakorlatokat, a kipróbált, hiteles utakat propagálni, mert, amint valaki a "milliók" közül hozzáfogna ezekhez, azonnal rádöbbenne, hogy mennyire nehéz mondjuk fél órán keresztül mozdulatlanul ülni vagy a rászakadó gondolatáramlatot kezelni és az "eredmények" csak lassan jönnek. A mai délibáb-spiritualitás tanítói nagyon jól tudják ezt, és azt is, hogy csak akkor van remény az üzleti sikerre, ha eltitkolják, eltorzítják, vagy elhallgatják  az Igazságot.

Ne feledjük, a mai Vízöntő kor a hamis tanítók korszaka is!

Spirituális szempontból a Vízöntő kor (amiben jelenleg élünk) egyik negatív jelensége a számtalan hamis tanító, önmagát megvilágosodottnak kikiáltó mester, bizniszguru. A pozitív viszont az, hogy szinte minden hasznos irányzat, önismereti technika elérhetővé vált és a tudomány területén is egyre több bizonyíték szolgál arra, hogy az emberi létezés nem csak a matéria síkjára korlátozódik. Pozitív még az is, hogy mára már hozzáférhetőek a megvilágosodott nagy Tanítók tanításai is, főleg könyveiken keresztül. Sajnos emberi alakban szinte csak a bizniszgurukkal találkozhatunk, akik síppal, dobbal hirdetik magukat úton-útfélen, skype-on bohóckodva, a közösségi oldalakon okoskodva ámítják a népet a nagy semmiről, súlyos pénzekért elvonulásokat szerveznek, előadásokat tartanak a nagy Tanítóktól elcsent és félreértelmezett, sok esetben eltorzított  elméletekből.     

Már a Bibliában is szerepelt a hamis tanítók felbukkanásának jóslata:

Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták; s nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy, hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is.

Szt. Máté ev. XXIV. 24.

A mai guruk elolvasnak öt könyvet, a hatodikat már ők írják, vagy (íratják) és a felszínesen gondolkodó, jóhiszemű emberek ebből mit sem sejtenek. A fogyasztói társadalom martaléka lett a spiritualitás, ezotéria, mint a jógától az asztrológiáig számtalan más terület is, és nem könnyű hiteles útmutatásra bukkanni. Megvilágosodott szellemi “tanítók” hada lepte el a világot a jó megélhetés reményében, hiszen  soha nem volt ekkora keletje ezeknek a dolgoknak, mint manapság, amikor nagyon sok ember érzi egyre reménytelenebbnek és elkeseredettebbnek a hétköznapi menetelést, kilátástalanságot és kapva kap egy szalmaszálba is, amit legjobb esetben csak a pénztárcája bán.

De mi ezzel a gond, miért kell a hamis tanítókkal, biznisz gurukkal egyáltalán foglalkozni? Alapvetően nincs ezzel semmi baj, hiszen biztos, hogy ideig óráig rengeteg ember fogja magát jobban érezni tőlük, de igazi spirituális fejlődést a profit orientált tanítók tanításai nem hozhatnak, mivel a pénzért árult spiritualitás egy paradox helyzet:  hogyan lehet anyagi ellenszolgáltatást kérni az anyagból történő szabadulás tanításáért? Ráadásul azok, akiknek nincs pénzük a méregdrága előadások belépőire, az elvonulásokra, könyvekre, azok ki vannak zárva a spirituális felemelkedésből?

Felvetődik a kérdés, hogy miért nem hozhatnak igazi fejlődést az ilyen tanítók még annak ellenére sem, ha szóról szóra ismételgetik a nagy Tanítóktól összeolvasottakat. Azért, mert a profit orientáltságukkal pontosan azt bizonyítják, hogy az önmegvalósítástól még nagyon messze állnak, anyagias emberek, anyagiasabbak, mint egy átlagember és nincsenek tisztában a karma azon törvényével, hogy annak, aki az Önmegvalósítást elérte és sorsából fakadóan az a kijelölt útja, hogy más embereket is vezessen az ösvényen, annak az Önvaló kegyelme mindig is biztosítani fogja azt, amire szüksége van még ebben a földi inkarnációjában.(Mivel a hamis tanítókon keresztül ez a kegyelemi energia nem nyilvánul meg, ezért erről fogalmuk sem lehet, és ebből fakad a hitetlenségük is megélhetésüket illetően. Ezért pénzt kérnek a "tanításért") Amit még nagyon fontos megemlíteni az az, hogy egy realizált, megvilágosodott tanító számára a tanítás, előadás, más néven szatszang, az egy megszentelt egységet jelent a tanítványaival, és ezt a kapcsolatot soha semmilyen körülmények között nem tenné tönkre azzal, hogy pénzt kér érte. A hiteles Mesterek ezért mindig ingyen tanítottak és nem is tehettek másként, hiszen ők csak eszközei voltak a magasabb hatalomnak, az Önvalónak. Ők voltak a "megtestesült" Önvaló és nem is feltétlenül a szavaik fejtették ki a hatást, hanem a belőlük kiáramló Kegyelem sugárzása.

Befejezésként egy részlet a Ramana Maharshi beavatott és megvilágosodott európai tanítványától Paul Brunton-tól. Őt választotta ki a Mester, hogy hírét vigye a világban. Az India titkai című könyve alapján kereste fel Ramanát számos, nagy Tanító is, köztük Yogananda Paramahansa, U.G.Krishnamurti, Maurice Friedmann, Lakshmana Swami. Ez a két idézet a jegyzetfüzeteiből származik, amit a halála után adtak ki.

"A valódi adeptus, mester nem árusítja ki titkos tudását és erőit. Ennek számos oka van. A legfontosabb, hogy magának ártana ezzel, mivel ezzel épp eme erő és tudás forrásával való kapcsolatát vesztené el. Ezek az erők nem hozzá, a személyhez tartoznak ugyanis, hanem azáltal bírja őket, hogy átadja magát magasabb énjének. Abban a pillanatban, hogy világi javakért elkezdené kiárusítani ezt a titkos tudást és erőket, azok szép lassan elkezdenék magára hagyni."

"Komoly különbségek vannak a valódi megvilágosodott és a hamis megvilágosodás között. Ezek közül csak párat említek, amelyek alapján eldönthetjük, hogy valaki valóban megtalálta-e az igazságot. Először is, nem kíván egy új szekta, vallás vagy irányzat vezetője lenni, s ennek megfelelően nem is kívánja magára vonni a média és a társadalom figyelmét, mely annyira jellemző modern korunk új megváltóira. Nem kívánja magára vonni a figyelmet beszéde, tanításai, ruházata vagy viselkedése különcségeivel. Valójában nem is akar tanítóként feltűnni, nem keres követőket, és nem kér senkit arra, hogy kövesse őt. Habár hatalmas spirituális erőkkel bír, amelyek ellenállhatatlanul befolyásolhatják életed, láthatóan nem nagyon van ennek tudatában, s nem is nagyon jelzi, hogy bármilyen különleges képessége lenne. Ennek megfelelően nem pózol és nem játszik szerepet sem."

Annyit még érdemes megjegyezni, hogy az ilyen Mesterek köré mindig automatikusan vonzódnak be a tanítványok, azok, akiknek szükségük van egy élő Tanító jelenlétére. Ők soha nem keresnek és kerestek tanítványokat, hanem mindig a belőlük sugárzó erő vonzotta be azokat, ha készen álltak.

Ezért a közismert mondás: "ha az ember készen áll a Mester is megjelenik" fordítva is igaz: Ha a Mester készen áll a tanításra, átadásra és a karmájából adódóan a tanítás a feladata, akkor a tanítványok is megjelennek.