Satsang-shop

Papaji kijelentette: "abban a pillanatban, amikor valaki elkezd a szatszangért pénzt kérni az egész szatszang korrupttá válik."

Papaji pl.a neki felajánlott egymillió dolláros csekket széttépte. A vele készített "Nothing Ever Happened" könyvben David Godmannak (az írónak) világossá tette, hogy azok közül, akiket tanítani küldött nyugatra egyik sem volt nemhogy megvilágosodott ,de még részlegesen megvilágosodott sem. Csak azért küldte őket, hogy Lucknow felé mutassák az utat és nem azért, hogy megvilágosodottként pózoljanak. Elmondta, hogy sokan közülük becsaphatnak másokat azzal, hogy eljátsszák a megszabadult szerepét, de ők csak hamis pénzérmék. Amikor Godman a Papaji jelenlétében átélt tapasztalatokról kérdezte (amiről ezek a tanítók beszámoltak) azt mondta, hogy azok hamis tapasztalások voltak. Miért adtál nekik hamis tapasztalást?-kérdezte az író. Papaji: Azért, hogy lerázzam a PIÓCÁKAT a hátamról. Aztán azt is monda, hogy egész életében csak 2-3 megvilágosodottal találkozott, azok közül is egyik a Ramana volt. Aztán Papaji kijelentette, hogy valójában a nyugatiak soha nem kérték és soha nem is kapták meg az igazi Tanítást. Az, amit kaptak csak nyalóka volt a tudatlanok számára. A nyugati tanítókat hamis pénzérmének nevezte, amelyek úgy csillognak, mint az arany , de semmi valós értékük nincs. Senki nem érdemelte meg közülük a végső Tanítását." Szóval annak tükrében-hogy ezek a Papaji láncolatra hivatkozó hamiskártyások, mint Mooji, Gangaji, Cohen, akik komoly pénzeket kérnek el a szatszangjaikért, elvonulásokat rendeznek, skypeon bohóckodnak stb.- nem csodálkozom a Mester ezen könyvben szereplő kijelentésein. Amúgy Nisargadatta Maharj is keményen ostorozta a megvilágosodás nélküli tanítókat és kijelentette, hogy mennyire károsak és az emberek még a megvilágosodottak könyveinek az olvasásával is jobban járnak, mint az anyagi ellenszolgáltatásért tanító pozőrökkel.

Amikor Papajit külföldre hívták tanítani szigorúan megtiltotta, hogy belépőt szedjenek a szatszangon, de mivel szegény ember volt, hiszen a csekély indiai nyugdíjából élt, ezért csak úgy tudta vállalni, ha biztosítják az utazási és ellátási költségeket. A mai tanítók, sokan azok közül, akikről már a fentiekben is említés történt, komoly üzleti vállalkozást alapítottak a tanításra, szatszangra, amivel egyértelműen aláássák a hitelességüket és bizonyítják azt, hogy a tanításaik, könyveik, csak összeolvasott idegen tollak - a nagy, hiteles tanítóktól átvett gondolatokból gyúrták össze a saját habarcsukat - de nem realizáltak belőle semmit. David Godman elmesélte, hogy egyszer, amikor a Nisargadatta Maharj-hoz utazott Bombaybe útközben tartott egy előadást az önkutatásról, és ez valahogy a Maharaj fülébe jutott. Amikor megérkezett, a Maharaj csak annyit mondott - Godman legnagyobb megrökönyödésére - "akkor hallgassuk a nagy tanítót" és ott mindenki előtt, a kis padlásszobában, Godmannak elő kellett adnia azt az előadást, amit az egyetemen is előadott. A mester türelmesen végig hallgatta, majd alaposan kiosztotta, hogy milyen jogon tartott ő előadást egy olyan témában, amit csak hallomásból ismerhet és nem a saját tapasztalata révén? Godman egy életre megtanulta a leckét és azóta soha többet nem adott elő a témában, pedig a legnagyobb mesterek mellett töltött éveket. A könyveket, amiket Papajival, Lakshmana swámival és Saradammával, Annamalai swámival készített az ő kérésükre, és felhatalmazásukra, ők alaposan átnézték és ellenőrizték. Alapvetően a Maharaj unszolására lett belőle író.

( A fenti videót, ahol David Godman a Papajit idézi -"abban a pillanatban, amikor valaki elkezd a szatszangért pénzt kérni az egész szatszang korrupttá válik válik." és a tanítás és a pénz, valamint az adományok viszonyát mutatja a Mester tanításai alapján - szóval ezt a videót, kísérletképp megosztottam a Mooji Facebook oldalán. Mondanom sem kell, hogy másnap már nem volt ott a hozzászólások között, törölték. Ez amúgy már nem az első eset, hogy törölték egy hozzászólásomat vagy, hogy kitiltásra kerültem egy "guru" oldaláról, vagy egy "spirituális témájú" Fb. oldalról. Nem csak a külföldi, de a magyar önjelölt "tanítók" is rettegnek a "szótól" és inkább ezt a gerinctelen módszert választották, pedig a saját lelkiismeretüktől majd úgy sem menekülhetnek. Azt hozzá kell tegyem, hogy mindig tisztességes hangnemet használtam.)

Befejezésként nézzük meg azokat a horribilis tarifákat, amiket a mai neo-advaita bizniszguruk kérnek. Ezek az összegek alaposan rávilágítanak arra, hogy meglehetősen kapzsi, anyagias és pénzsóvár emberek ők, ami még egy átlagembernél sem dicsőség, de egy a "megvilágosodott guru" szerepében tetszelgő tanítónál skandalum.

Adyashanti: Egy 5 napos elvonulás 510 dollár/ fő, plusz szállás. Négyszer kétórás online szatszang 190 dollár.

Mooji: Online szatszang egy hét 130 angol font (speciális ár, ha valaki még augusztus 15-ig regisztrál akkor csak 95 font) viszont, az elvonulásokért kb.1000 fontot kér, amire a nagy érdeklődés miatt lottó húzással sorsolják ki a "szerencséseket". Aztán ott vannak még a termékek, videók a honlapján, a "satsang-shopban." Érdekes, hogy még pár évvel ezelőtt csak 10 fontot kért Londonban (persze napi négy szatszangot tolt) , de amióta befutott az árak is borsosabbak lettek. Vannak persze ingyenes megmozdulásai is és videók, közvetítések, de mindez, a hitelesség látszatának a megőrzése miatt. Ez csak figyelemelterelés.

Rupert Spira: Ő is rendesen mozgásban van. Egyhetes elvonulás 620-729 font, ebben benne van az étkezés, de szállással már potom 1332 font.(előleg 130 font, csak, hogy biztos legyen minden) Egy sima előadás "csak" 15 font.

Gangaji: Egy 5 napos 995 dollár kétágyas szobában, 1295 dollár egyágyasban, ebben benne van az étkezés is. Szállás nélkül 810 dollár étkezéssel, és 535 dollár étkezés nélkül. Egy sima, egy órás szatszang 20 dollárba kerül.

Francis Lucille:(Rupert Spira "mestere") Egy hét 620 dollár, ha 45 nappal előtte regisztrálunk, de 670, ha nem. Ez csak az oktatás díja.(100 dolláros regisztráció szükséges, biztos, ami biztos alapon) Nagyon jó még a floridai Hyatt Regency Grand Cypress Resort luxus üdülőhelyen tartandó októberi, ötnapos program is, potom 600 dollárért, amiben természetesen a szállás és az ellátás nincs benne. Gondolom Francis, ezt az "elvonulást" kimondottan a megvilágosodni vágyó felső tízezer részére találta ki, hiszen azok, valószínűleg nem ereszkednének le a pórnép közé megvilágosodni. Érdekességként megjegyzem, hogy Robert Adams pont egy ilyen helyen dolgozott karbantartóként, ameddig egészséges volt és munka mellett tanított, természetesen ingyen.

Szándékosan a végére hagytam korunk egyik legismertebb pop "tanítóját", akinek a vattacukor súlyú tanításai is megérnének egy "misét". Tolle a Watkins Books felmérése alapján már befolyásosabb tanító, mint a Dalai Láma, de szerintem, ha Jézus élne, akkor őt is megelőzné. Ide jutott a világ. Nem véletlenül írta valamikor Hamvas Béla :

" Az emberiség bámulata, amellyel a tehetség merő tehetségszerűségét annyira csodálni tudja, meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen Demoszthenészért éppen úgy rajong, mint a kardnyelőért és az ügyes szélhámosért, éppen úgy, mint Szent Ferencért"

Eckhart Tolle: A dollár milliomos Tolle,- aki csak Észak-Amerikában majdnem 4 millió könyvet adott el és világszinten legalább 10 milliót - is meglehetősen komoly kereskedelmi tevékenységet folytat. Most a részletekbe nem megyek bele, hiszen mindenki utána nézhet az oldalán, de egy-két dolgot elrettentésül bemutatok. 2013-ban egy ötnapos elvonulás Olaszországban 995 dollárba került. Nem nehéz kiszámolni, ha csak százan mentek el, az mekkora bevételt jelentett, de ennél sokkal többen vettek részt rajta. 2011-ben Ausztráliában egy kétnapos összejövetel 695 dollárba került, ahol szintén több százan voltak. Kelet Londonban egy színházban tartott előadásán, ahol 2500 néző vett részt, 50 fontos belépőt szedtek és a legviccesebb az, hogy az úgynevezett Platina ülőhelyekért 75 fontot kértek. A Platina ülőhelyhez jár kérdésfeltevési lehetőség is, és közel lehet ülni a színpadhoz. Természetesen bármilyen hang és képrögzítés szigorúan tilos. Nem csodálkozom, hogy Magyarországon még nem volt, mert nem érné meg neki, hiszen nem sokan vannak, akik kibírnák kifizetni ezeket az összegeket.

"A nekem és az enyém gondolatformái, az akarom, szükségem van rá az ego szerkezetének a velejárói"- Tolle

Persze lehetne még sorolni a példákat megállás nélkül, hiszen tömegesen tűntek fel az utóbbi időkben az önjelölt neo-advaita és minden más tanítók, de szerintem ennyi is elég. Nálunk is kedvet kapott egy-két "guru" a külföldi példák hatására, de ezek annyira triviális színvonalúak, hogy szóra sem érdemesek. Van köztük olyan is, amelyik azt állítja, hogy Jézus rajta keresztül üzent a magyaroknak. Ez a "bizniszguru" jelenség a mai korszakban természetes és ahogy Robert Adams is tanította, mindenki pontosan azt kapja, amit érdemel. A "hamistanítókat" a tehetetlen, csodaváró tömeg álmodta magának, azok, akik képtelenek a megkülönböztetésre és elhisznek olyan banális tanításokat, hogy "milliók, már most készek felébredni..." , ahogy, Tolle írta az Új föld-ben, sőt, ahogy állítja már az is elég , ha valaki, az ő könyveit olvassa, mert az is felébredéshez vezet. Nem is kell más. Nem csoda, hogy tele van már az internet megvilágosodottakkal. Természetesen nem ítélek el senkit, aki felül az ilyen tanítóknak, mert nem egyszerű felismerni, átlátni rajtuk, főleg úgy, hogy nagyon sok esetben egészen jó dolgokat mondanak. Az alábbi bejegyzés is ebben nyújt segítséget:

http://nyilegyenes.blog.hu/2016/04/07/a_megvilagosodott_es_a_hamis_tanitok_kozotti_kulonbseg

Címkék: Eckhart Tolle, Ramana Maharshi, Gangaji, Papaji, Adyashanti, Rupert Spira, Dalai Lama

Rupert Spira "direkt útja"

Az interneten kering egy videó, ahol Rupert Spira, aki egy népszerű neo-advaita tanító, elképesztő dolgokat állít a spiritualitás "direkt útjával" kapcsolatban. Egy hölgynek fejti ki a " Tudatomnál vagyok-e?", "Am I aware?" önkutató kérdésfeltevés abszolút hatékonyságát, mint "direkt utat" az önismerethez. Persze az ilyen jellegű semmitmondásokhoz már hozzászokhattunk a tömegesen felbukkanó, mai pop guruknál, de azért az nem jellemző, hogy az advaita-vedanta egyik legnagyobb, megvilágosodott mesterének, Ramana Maharshi-nek "tanítását,módszerét", úgymond hatástalanabbnak állítsák be, mint a sajátjukat. A videóban elhangzó szöveg másik súlyos hibája a spirituális "közvetlen út", Spira szóhasználatával "direkt út" és a "közvetett út" vagy "hosszú, fokozatos ösvény" relációjának a teljes figyelmen kívül hagyása és az utóbbi szükségtelenségének a hangsúlyozása. Ez egy meglehetősen félrevezető nézet, de abszolút érthető, hiszen a mai tömegfelfogás számára az instant, gyors eredményekkel kecsegtető technikák, a "sült galamb" várása az eladható. Akit részletesebben is érdekel a két út kapcsolata, az olvassa el az egyik korábbi írásomat!

http://nyilegyenes.blog.hu/2015/08/07/spiritualis_elorehaladas#more7681694

A fentebb említett videó (a youtube-on megtalálható) félrevezető és komolytalan elképzeléseket vázol fel, mert azt sugallja, hogy az "indirekt út", mint pl. a meditáció vagy a testi gyakorlatok feleslegesek, hiszen a "tudatomnál vagyok" , a "tudatomnál levés" alapvető élménye "direktben" velünk van mindig és ebben nincs semmi nehézség. A meditáció felesleges ahhoz, hogy ennek a ténynek a felismerésére "igent" mondjunk. Az utcán odamehetünk bárkihez és az a meditáció nélkül is pontosan tisztában lesz azzal, hogy a "tudatánál van". Ez nem vitás, hogy így van, de önmagában még semmit nem jelent, hiszen a létezés duális szintjén a tudatosság különböző szinteken vesz tudomást önmagáról, "van önmaga tudatánál". A tudomásul vétel az ásványi-növényi-állati-emberi létezésen keresztül történik és az emberi szint az a kozmikus rang, ahol az egyénné zárult alkímiai tégelyben a tudatosság önmaga forrása felé fordulhat. Ezért is idézi Hamvas Béla Baadert, aki azt mondta, hogy az ember nem a kis világ (mikro-kozmosz), hanem a kis Isten (mikrotheos), ami nem más, mint az isteni szikra, az Önvaló. Ez az a "saját arc", amire az Isten az embert teremtette, és nem a káprázatszerű, állandóan változó, személyes én-öntudat, ami csak egy maszk, álarc az Arcon. Mivel a "tudatomnál vagyok" egyéni-énként, mint különálló, lefokozott öntudat-tapasztalat a tudatosságban, életképzeletben, mint jelenség nem más, mint tükrözött tudatosság (ébrenlét-álom), ezért az elmét, mint tükrözési felületet (tükör által láttok,homályosan) meg kell tisztítani ahhoz, hogy a tudatosság fénye tisztán a forrása felé fordulhasson és felismerje Örökkévaló Önmagát. A káprázatból kilépve az Örökkévalóságba oldódjon. Mitől kell megtisztítani? A megosztott elme tudattalan mentális hajlamaitól, amik miatt el van homályosodva és az öntudatunk egy lefokozott állapotban dereng: egy elkülönült, mulandó, testtel kapcsolódó személyiség képzet a tudatosságban. A megtisztítás eszköze a koncentráció-meditáció-kontempláció, vagy azoknak, akik még erre nem képesek, lehet valamilyen testtel végzett gyakorlat abból a célból, hogy egyhegyűvé, mozgásmentessé váljon az elme. Az indirekt út test-elmével végzett gyakorlatai, mint előkészítő gyakorlatok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy rálépjünk a direkt útra. Itt távolítjuk el az akadályokat az állandóan sugárzó Önvalónk útjából. Szóval, hiába van minden egyes ember tudatában annak, hogy "tudatánál van", ha tudatosságának figyelme a mentális hajlamok miatt teljesen a test-elme-külvilág bővítményeire fókuszál és nyughatatlan. Magyarán úgy is mondhatjuk, hogy szennyezett. Ez egy homályos, lefokozott "tudatunknál levés", a hindu hagyomány szavával: avidja (ébertelenség)

Aztán azt állítja, hogy a " Tudatomnál vagyok-e?" kérdés megértése az általa ismert legtisztább, legközvetlenebb formája az önkutatásnak. Hatékonyabb önkutatási módszer, mint a Ramana Maharshi által "tanított" "atma-vichara" a "Ki vagyok én?" módszere, mivel azt az emberek ötven éve félreértik és félreérthető, de a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfelvetésben nincs mit félreérteni. Ez ( Tudatomnál vagyok-e?) semmilyen gyakorlást nem igényel, az Igaz Természetünkhöz nem kell a test-elme útja. Egy új korszakba léptünk és a közvetlen út most a rendelkezésünkre áll az eddiginél tisztább, világosabb, egyszerűbb módon. Persze megtehetjük, hogy a fokozatos úton járjunk, de nem szükséges. A korábbiakban felvázoltak miatt szerintem már világos, hogy miért nincs sok értelme a " Tudatomnál vagyok-e? " kérdésnek mint "módszernek", hiszen ez egy nyilvánvaló tény a tudatosság akár ébrenléti, akár álom szintjén (ott is tudatomnál vagyok és még azt is hiszem, hogy ébren vagyok) de mint jelenség, lefokozott és káprázatszerű: avidja. Ráadásul más tapasztalatok is társulnak hozzá, amelyektől ez a tapasztalan különállónak képzeli magát, összefüggéstelen azokkal és nem állandó annak ellenére, hogy az alapját képezi azoknak, de az "ébertelenségből" adódóan részleges eltárgyiasulást eredményez, ami nem más, mint káprázat jelleg. Viszont nem lehetek az, amit nem tapasztalok állandóan és állandótlan, hiszen az álom nélküli mély alvásban minden tapasztalat eltűnik (test-elme,világ és minden jelenség) mégsem szűnök meg létezni, annak ellenére, hogy nem voltam tudatomnál. Ezért hatékonyságot emlegetni teljesen felesleges, mert önmagában semmi nem következik a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfeltevésből. Eleve már ahhoz, hogy feltehessem a kérdést a tudatomnál kell hogy legyek, az állandótlan öntudatomnál. Itt érdemes behozni az atma-vicarát, mert nem az az érdekes, hogy "a tudatomnál vagyok e?", hanem az, hogy Ki az, aki a tudatánál van? Mi az, ami erről az állandótlanságról tudomást vesz, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, neki állandóan Jelen kell lennie. (még akkor is, amikor semmilyen jelenségnek nincs tudatában, csak Önmagának, mint az álom nélküli alvás során.)

A Ramana "Ki vagyok én" módszere egyáltalán nem félreérthető csak helyesen kell értelmezni, ráadásul különböző fejlettségi szinten lévő egyének is alkalmazhatják. A megkülönböztetés remek eszköze, egy segédeszköz. Ha valaki huzamosabb ideig gyakorolja az aktív tevékenységei közepette is, akkor elősegíti a tudatosság Tanú állapottal történő azonosulást, ami már egy személytelen nézőpont és kapu az Örökkévalósághoz. Robert Adams sem véletlenül tanította és elmagyarázta, hogy a Ki vagyok én? kérdés után csendben kell maradni, mert ha az elméből jön a válasz, az hamis. Egy idő után a kérdést követő csendek egyre hosszabbakká válnak és az elme áramlása pillanatokra leáll, majd ezek a pillanatok egyre hosszabbak lesznek. A Kihez jönnek a gondolatok?, Ki az, aki cselekszik? Ki az, aki szomorú?, stb. A válasz "én vagyok", de Ki vagyok én? Ki az az "én vagyok" akinek hiszem magam, hiszen már annyi mindennek hittem magam az életem során és ez a folyamatosan változó "én" már annyi mindennek látszott? Ez a mentális gyakorlat segít leválasztani a tudatosságot a személyes énnel való identifikációról. A meditáció vagy a kontempláció magasabb szintjein is segíti a megkülönböztetésben. A kérdés után felmerülő csend-pillanatokat kell megragadni és a figyelem fókuszában tartani. Amikor a Ramanát kérdezték, hogy, hogyan lehet az elmét "elpusztítani" egy elmebeli, mentális gyakorlattal, akkor azt válaszolta, hogy, ha tüske megy az ujjunkba, akkor egy másik tüskével könnyen ki tudjuk szedni. Michael James, aki a Ramana egyik megvilágosodott követőjének, Sadu Om-nak volt a tanítványa és jó ismerője az eredeti szanszkrit szövegeknek, nagyon találóan jellemezte az atma-vicharát: Jól ismert indiai hasonlat a "kígyó a kötélben", amikor az ember alkonyatkor, félhomályban egy a földön fekvő kötelet kígyónak néz. Ezt a hasonlatot használják az én-re, ego-ra , hogy pont olyan káprázat a valódi lényünkhöz képest, mint a kígyó a kötélben. A Ki vagyok én? önkutatás módszer olyan, mint a kígyónak látszó kötél megközelítése azért, hogy felismerjük a kígyó káprázat jellegét.

A végén Spira kifejti a jelenlegi indiai tanítók hozzáállását, akik együttérzésből átszabták a "direkt tanítást" azért, hogy az találkozhasson a tanítványok szelídségével és hozzáigazították a vallási áhítatossághoz megszemélyesítve, tárgyiasítva azt , a könnyebb érthetőség kedvéért. Ez a kijelentés is értelmetlen, hiszen azok a tanítványok, akiknek még erre van szüksége nem is érthetnék meg a "közvetlen tanítást", az igazi "direkt ösvényt". Nem ismerem a jelenlegi indiai tanítókat, de amikor David Godman-tól, aki Indiában él és számtalan nagy gurunak volt a tanítványa (Nisargadatta,Papaji,Annmalai Swami,Lakshmana Swami,Saradamma és könyvet is írt róluk az ő felkérésükre) kérdezték, hogy ismer-e megvilágosodott indiai tanítót, ő határozott nemmel felelt. Az, akit meg ismer, az nem tanít nyilvánosan. Szóval a Spira által emlegetett indiai tömegguruk pontosan azt tanítják, amit tudnak, szó nincs semmiféle, átszabásról. A tömegek igényét elégítik ki, akik számára az igazi "direkt út" még korai lenne, pontosan a vallásosságuk miatt.

Majd elmagyarázza Ramana tanítását, aki ugyan a "direkt utat" mutatta az Igazsághoz (Csend) , de mivel nagyon kevesen álltak készen erre, ezért ki kellet dolgoznia az "önkutatás" módszerét a "Ki vagyok én?"-t, valamint az "önmegadást", de ezek még mindig egy lépéssel mögötte voltak a "hegycsúcsnak", ezért ezt a legtöbb ember túl nehéznek találta. Aztán még további engedményeket, könnyítéseket tett, hogy segítse őket a következő lépés megtételére. Ez megint egy meglehetősen zavaros állítás, "mese habbal" és világosan mutatja, hogy vagy fogalma sincs Ramana tevékenységéről, vagy a saját zavaros elképzeléseinek védelmében eltorzítja azt. David Godman - aki a 70-es évek végén a Ramana ashram könyvtárosa is volt és összerendezte az ott található kéziratokat, feljegyzéseket, valamint megírta a Be as you are könyvet, ami az egyik legismertebb könyv, amit a Maharshi-ról írtak- világosan kifejtette a lényeget a Ramana tevékenységét illetően, pontosan bemutatta az életét. Ramana tényleg a Csendet, a belőle áradó Kegyelem sugárzásának, az elmét lecsendesítő áramlását tartotta a leghatékonyabbnak, amire egyes esetekben még a tekintetével is ráerősített, ezért magától soha nem is tanított semmit és nem dolgozott ki semmit. Viszont ehhez a Csendhez, csak nagyon keveseknek volt "fülük". A legfejlettebb, legközvetlenebb tanítványai is évekig ültek a lábai előtt meditálva, mire elérték a megszabadulást, megvilágosodást. Még ők is meditáltak annak ellenére, hogy már olyan fejlettségi szinten voltak ebben az inkarnációjukban, hogy "megszabadulhattak." Godman nem véletlenül teszi fel a kérdést: Vajon lenne e kedvünk és kitartásunk hosszú éveken át, minden hajnalban a hideg kövön egy mester lábainál gyakorolni? Még Paul Brunton-nak is nehezen ment és először vissza is rettent az Önvalóba merülés megsemmisítő élményétől, pedig a Ramana vezette. Az első találkozásoknál még semmit nem tapasztal a benne feszülő intellektualizmusa miatt és csalódott is volt, de még azután is, hogy később a Ramana jelenlétében ideiglenesen átbillent a küszöbön és bepillantást nyert az Önvalóba, - a végső megvilágosodást csak évtizedek múlva 1963-ban érte el. Addig is folyamatosan meditált és gyakorolt. Mivel Ramana mindenkiben a Brahmant látta, hiszen Egységtudatban élt, ezért a másik nagyon gyakori, ha nem a leggyakoribb megnyilvánulása a hozzáfordulók felé - azok felé, akik már nem vették az "adást" és ezért kérdéseket tettek fel neki - a "Már most is Az vagy, Brahman vagy, az Önvaló vagy"- ezt ismerd fel, de azt ne felejtsük el, hogy a szavai mögött az Önvaló kegyelmének aktív energiája állt és ez a megnyilatkozása dinamikus, beavató jellegű volt. Godman megállapította, hogy miután áttanulmányozta az ashramban fellehető összes iratot, feljegyzést (még az akkor még élő régi követőkkel is beszélt) ez volt az, amivel a leggyakrabban találkozott a lapokon és nem az atma-vichara, a Ki vagyok én?,(amit Godman is már vagy 10 éve gyakorolt addig). Tehát téves az a nézet, hogy a Ramana tanításának a Ki vagyok én? az esszenciája. Csak azoknak - akik még tovább kérdezősködtek és az előző szóbeli válasz sem volt elég - adta az önkutatás útját a "Ki vagyok én?" kérdésfeltevés segédeszközét. Persze nyugaton főleg ezzel a segédeszközzel azonosítják, ezt tartják a fő tanításának, de a valóságban nem volt semmilyen hivatalos tanítása, csak a Csendje, hiszen magától nem tanított senkit, csak a hozzáfordulók kérdéseire válaszolt. Nem törekedett nyilvános tanítói szerepre, minden spontán alakult ki körülötte, ha nem kérdezik, soha meg sem szólalt volna, ha nem keresik magányosan élt volna az Arunachalán egy barlangban. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy a róla írt könyvekben szereplő válaszokat mindig az adott kérdező tudatosságának, fejlettségének megfelelően adta és soha nem utasított el egyetlen módszert sem. Azt tanácsolta, hogy mindenki azon az úton járjon, ami az elméjét a leghatékonyabban lecsillapítja, legyen az akár vallási, jóga vagy valamilyen szolgálati út, hiszen mindenkinek csak a számára megfelelő módszer hozhat eredményt.

A videó végén Spira feldobja a tipikus new-age lemezt, ami az utóbbi években már annyit pörgött és nagyon hangzatos csali az éretlen, "csodaváró" tömegek számára. Ez az "új korban" élünk lemeze. Egy fedőelmélet, ami arra szolgál, hogy elhazudja a spirituális út nehézségeit és adjon valami nyalókát azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak a "hosszú ösvény" önfegyelmező, öntisztító, előkészítő útjának valamelyikén végig menni. Persze a mai, tömeges "spiridivatot" követők számára ez az eladható. Azt állítja, hogy mivel már más korban élünk és nincs meg ugyanaz a vallási és kulturális málhánk és sokkal intellektuálisabb beállítottságúak vagyunk, nincs szükségünk történetekre, példabeszédekre, mert már sokunk az abszolút Igazságot akarja. Nem akarjuk megadni magunkat személyeknek, tárgyaknak, gyakorlatoknak, mert erre ösztökél a kultúránk. Legyünk kevésbé hivatalosak, direktebbek, őszintébbek, mert ez a korunk útja, a világkultúra útja.Nagyon hangzatos és leegyszerűsítő semmitmondás ez is. Az tény, hogy új korban élünk, a Vízöntő korszakában és meg van ennek is a maga spirituális jellege, hatása. Az is tény, hogy ez az eltömegesedés korszaka, egy felgyorsult világ, amelyben egyre jobban hozzáférhetővé válnak a nem is olyan rég még titkosnak számító tanítások, reintegrációs technikák, önismereti módszerek. Viszont, ez nem jelenti azt, hogy azok, ettől még tömegesen járhatóak bárki számára.(főleg úgy, hogy sok esetben teljesen lebutított formában terjednek el.pl. jóga,asztrológia stb) Nem jelenti azt, hogy az a tény, hogy "Új korban" élünk, érvényteleníti a régi korok alapigazságait és törvényeit. Ilyen törvény az, hogy tömegmegváltás nincs, csak egyéni és bárki , aki az önismeret útjára lép, annak, az előkészületi, öntisztító munkát el kell végeznie. Azért, mert más korban élünk, nem jelenti azt, hogy az ilyen "köldöknéző", megalapozatlan technikák bármilyen eredményt is hoznak, még akkor sem, ha ezt Spira "direkt útnak" hívja, amihez persze semmi köze.

Nem lehet csodálkozni, hogy Spira is a "korszakváltás", meg az "új kor" címkéje mögé bújva próbálja alátámasztani, igazolni a "módszere" hatékonyságát, hiszen ez már egy másik semmitmondó "világtanítónak" (Tolle) is jól bejött és degeszre kereste-keresi magát az "Új föld" tömegekre szabott, populáris, szappanbuborék súlyú gondolataival, melyek szerint "milliók már most készek felébredni..." sőt, már az is elég, ha valaki az ő könyveit olvassa, mert az is felébredéshez vezet. Nem csoda, hogy "felébredettek" tömegei jelentek meg a világhálón. Ezek után persze, hogy nem kell a meditációt, gyakorlatokat, a kipróbált, hiteles utakat propagálni, mert, amint valaki a "milliók" közül hozzáfogna ezekhez, azonnal rádöbbenne, hogy mennyire nehéz mondjuk fél órán keresztül mozdulatlanul ülni vagy a rászakadó gondolatáramlatot kezelni és az "eredmények" csak lassan jönnek. A mai délibáb-spiritualitás tanítói nagyon jól tudják ezt, és azt is, hogy csak akkor van remény az üzleti sikerre, ha eltitkolják, eltorzítják, vagy elhallgatják az Igazságot.

Ne feledjük, a mai Vízöntő kor a hamis tanítók korszaka is!

Címkék: meditáció, Eckhart Tolle, Önkutatás, Új föld, Arunachala, Ramana Maharshi, Robert Adams, Rupert Spira, hamis tanítók, Vízöntő kor, David Godman

Címkék » Rupert_Spira

Satsang-shop

Rupert Spira "direkt útja"