Szóval a "Tudatos életmód"- témából indultam ki, ami, mint az első részből kiderült a mostanában divatos sorsalakítási módszereket népszerűsíti. Ezek azt sugallják, hogy önmagában elég a pozitív gondolkodás ahhoz, hogy életünk-sorsunk irányítását a kezünkbe vegyük. A tudatosságunktól függ a vágyaink beteljesülése, a jólétünk, jó közérzetünk. Mi ezzel a gond?

Az, amit mi átlagemberek tudatosságnak hiszünk, annak semmi köze a valódi Tudatossághoz. A mi tudatunk, énünk, egónk vagy elménk egy lefokozott tudati mechanizmus (avidja ), egy okozat, ami a tudattalan elménkben rejlő mentális hajlamaink következménye és ezért a maga szintjén része a külvilágunknak, a káprázatnak. Ezért mentális és érzelmi tevékenységeink felszíniek és determináltak. Szabadságunk csak annyiban van, hogy valamilyen hiteles önismereti technika révén a "tanú-tudatosság" állapotába emelkedünk és a velünk történő élethelyzetek szemlélőivé válunk úgy, hogy nem azonosulunk többé a kis énünk reflexív reakcióival. Megtanulunk nem reagálni, ami egy hosszú gyakorlási folyamat eredménye és elfogadjuk azt, amit elénk hoz a sors és belenyugszunk "Isten" akaratába. Ezzel a szemlélődő belenyugvással vesszük fel a magunk keresztjét, de nem beletörődve, hanem belenyugodva abba, hogy létezik egy magasabb erő, aki pontosan tudja azt, hogy a fejlődésünk jelenlegi állapotában, mik azok a tapasztalatok (legyenek úgymond "jók-rosszak") amire éppen szükségünk van. Persze ez már a "rövid-ösvény" a direkt út az Önkutatás módszere, amit meg kell előzni a "hosszú-ösvénynek" az indirekt útnak, ahol az ember még a személyes énjével dolgozik különböző keleti-nyugati jógatechnikák révén és más gyakorlatokkal, majd miután elakad és belefárad ezekbe, ezeket feladván a direkt ösvényre lép. Buddha útja is jól szemlélteti ezt. 

A mai, modern New Age  áramlatból fakadnak a "szabad-akarat" dogmájára épített pozitivista sorsalakításnak nevezett technikák. Számtalan módszer és "tanító" bukkan fel napról napra és a szentimentális emberek azonnal elhiszik az ott hallottakat, pedig, még józan, egyszerű észjárással is könnyen be lehet bizonyítani, hogy olyan mint "szabad-akarat" nem létezik és nem is létezhet A nem akarás is akarás. Elég csak végig gondolnunk, hogy az életünkben is voltak olyan kellemetlen események, amit nagyon nem akartuk és mégis bekövetkeztek.Talán sokkal több minden van, amit nem akartunk, hogy bekövetkezzék és mégsem tehettünk ellene semmit.

Emberek milliói élnek háború sújtotta országokban, száműzetésben, menekülttáborokban, éhínségben, nyomorban a saját akaratuk ellenére. Valószínűleg az érzelmi és gondolati életük sem egyformán "kóros" vagy negatív, pedig ugyanazokon a tapasztalatokon mennek keresztül egyszerre. Azonban, ha megfordítjuk a jelenséget, akkor azt is láthatjuk, hogy mennyi depressziós és lelki beteg világsztár és milliárdos él álomszerű körülmények között és milyen sok negatív gondolkodású ember ért fel a fizikai csúcsra.

Láttam egyszer egy műsort, amit Indiában forgattak és elhangzott benne egy érdekes statisztika, ami kimutatta, hogy az ottani lepratelepeken élők kedélyállapota jobb, mint az átlag magyar nyugdíjasé. Akkor hogyan lehetséges az, hogy összehasonlíthatatlanul nehezebb sorsot élnek?

Amikor Robert Adams-et ( ő egy megvilágosodott amerikai mester volt, a Ramana Maharshi tanítványa )- megkérdezték, hogy miért van az, hogy az Önkutatás útjára lépett követők 90 százaléka abbahagyja a gyakorlást, azt válaszolta, hogy ez azért van, mert a gyakorlás, a meditáció következtében nagyon felerősödnek, aktivizálódnak a szamszkárák-sorscsírák vagy vászanák (az elme tudattalan mentális hajlamai), és ezek, az életben komoly válságokat idéznek fel, amik visszarettentik az út követőit és még idő előtt felhagynak a gyakorlással. Ezért van az, hogy csak kevesen érnek célhoz, az igazi Önmegvalósításhoz.(aminek az "eléréséből", pedig nem feltétlenül fakad fizikai értelemben vett jólét, amint azt, az írás első részében is láthattuk)

Hamvas Béla ezt úgy fogalmazta meg, hogy karmatorlódás következik be és felhívta a figyelmet arra, hogy a válságponton ügyelni kell, mert a "sötétség hatalmai" az embert lerohanják, ami azt jelenti, hogy az elme tudattalan, ismeretlen tartományai aktivizálódnak. Persze ez sorsszerű, de jól rávilágít arra, ahogy Hamvas is írja: "fizetés nélkül nem lehet távozni" és a "lélek sötét éjszakája" kísérőjelenséggel szinte minden esetben találkozik az, aki valamilyen hiteles spirituális-önismereti úton jár. Ha nem, akkor jó okkal gyanakodhat, hogy zsákutcában botorkál.

A sorsunk és a velünk történő események oka tudattalan és nem a felszíni tudat következménye. Az, ami velünk történik a tudattalan elménk kivetülése. Világosan látható, hogy ezek a "tudatos-életmód"-ot hirdető módszerek fabatkát sem érnek, hiszen a felszínről akarnak hatást gyakorolni, ami lehetetlen. Viszont a hiteles módszerek, szinte minden esetben okoznak egy kis "megrázkódtatást", mert az elme mélyrétegeit mozgósítják és ha valaki nem megfelelően felkészült vagy érett, akkor többet ártanak mint használnak. Szóval senki ne higgye el, hogy a "hosszú ösvény" levágható és szenvedés nélküli. Persze ezzel nem lehet pénzt keresni és a tömegigény számára sem nyújt "elixírt". Nem véletlen, hogy a mai, felgyorsult világunkban gomba módra szaporodnak a "tudatoséletmód"-ot hirdető semmitmondó és alaptalan technikák, karöltve a bizniszegyházak (krishnások,szcientológia,jehovatanúi,hitgyüli stb.) hazug vallási és életviteli tanításaival, a tömeges divatjógával és mindenféle meditációnak álcázott relaxációval. Ezek nem mások,mint a "hosszú ösvény" vagy közvetett út vadhajtásai. Nem nyújtanak mást, mint szentimentális "pozitivizmust", ami csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet egy kis időre és még több csalódást okozzon. Persze ennek is így kell lennie, hiszen mindig is voltak hamis tanítók, tanítások és a sorsából kifolyólag mindenkinek meg kell kapnia azt, ami benne rejlik.

Befejezésül álljanak itt a galileai Mester intő szavai:

¹³ Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.

¹⁴ Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.