Hysteria

st-1897303_640.jpg 

A hisztéria a görög hüsztera szóból származik, ami méhet jelent. Az ókori orvostudományban úgy vélték, hogy ha a női méh a testben elszabadul, akkor különböző fizikai és mentális betegségeket okoz. Abban az időben szinte minden női betegséget ennek tulajdonítottak. A pszichoanalitikusok a hisztériát már neurotikus betegségnek tekintik, amely abból fakad, hogy a páciens a tudattalanból jövő érzelmeket, vágyakat elnyomja és ez óriási feszültséget kelt, és mint egy időzített bomba belülről feszít. Valamilyen mértékben, enyhébb formában ez mindenkiben benne van, de van, akinél ez már kóros állapottá fajul.

Ha nem hagyományos értelemben tekintünk a jelenségre, akkor láthatjuk, hogy az emberiség nagy részén, mintha egy kollektív hisztéria uralkodott volna el. Ennek egyik jele az interneten látható: a közösségi média jóvoltából egyre nyilvánvalóbb, hogy tömegek váltak fogékonnyá az összeesküvés-elméletekre. A jelenségre először a World Trade Centert ért támadás után figyeltem fel, persze biztosan voltak hasonlók korábban is. Elképesztő teóriák láttak napvilágot, és emberek tömegei hitték el az abszurdabbnál abszurdabb elméleteket, magyarázatokat az ikertornyok összeomlásával kapcsolatban. Most nem megyek bele a részletekbe, mindenki talál a neten példákat. Persze a hivatalos tömegtájékoztatás megbízhatatlansága, ellentmondásai is elősegítik, felerősítik a konteók iránti keresletet. Napjainkban a covid19 vírus körül kialakult hisztéria uralja a közbeszédet, és műveltségtől, tanultságtól függetlenül ugranak rá emberek az ebből fakadó zavaros elméletekre, de megemlíthetném még az 5G hálózatok körül kialakult hisztit is. Vannak tagadók, rettegők, ellenzők, ellenállók, lázadók stb.

Nem célom, hogy részletesen bemutassam a konteókat, engem inkább az egész jelenség kollektív háttere érdekel. Mindenesetre oly mértékű hisztérikusnak mondható jelenség figyelhető meg, amit érdemes közelebbről is megvizsgálni. Hamvas Béla, A vízöntő esszéjében (is) foglalkozott a korszakváltásból fakadó válságtünetekkel. Az előző világhónap, a Halak korszaka lezárult a múlt században, átléptünk egy új "aionba", a Vízöntőbe.

"A keleti asztrológia azt mondja, hogy ilyen kétezer esztendő körülbelül egy világhónap. Tizenkét világhónap, körülbelül 26 ezer év, egy világév. Mert a keleti asztrológia tágabb, fölényesebb, szélesebb távlatú szemlélete összefüggést talált a csillagjárás és az emberiség sorsa között. Az egyes világhónapok nagy történeti korszakok, görög szóval: aiónok. A hónapok annyira zártak, hogy az egyikből a másikba való átmenet kritikus. A világévek felén, hat világhónaponként pedig nagy katasztrófák keletkeznek. Ilyen volt a legutóbb, időszámításunk előtt tizenháromezer évvel, Atlantisz elsüllyedése."

Ma a Halak csillagképéből lépünk ki. A hónap befejeződött, és az aión lezárult. Válságos időbe jutottunk, s ezt csaknem mindenki saját bőrén is érzi. Most lépünk át a következő képbe, a Vízöntőbe. Tökéletesen új élet következik, miután a régi lezárult. Az egész Földet és emberiséget alapjában megrázó események megjelenése. Az apokalipszis egy neme. Hogy a Halak-korszak milyen volt, azt tudjuk. Kétezer év története beszél róla. Hogy a Vízöntő milyen lesz, azt senki sem tudja. Amiről e pillanatban tudomást szerezhetünk: mi történik, amikor a Halakból a Vízöntőbe lépünk."

A 20. században az első, majd második világháború véres eseményei jól szemléltetik a korszakváltást kísérő megrázkódtatást. Hamvas a felszíni jelenségeknél nem állt meg, és rámutatott a jelenséget kísérő kollektív megrázkódtatás következményeire is, amit a barbárság betörésének nevez. Ez a vertikális  betörés, mint a megrázkódtatás következménye a Vízöntőben már egy pszichológiai folyamat.

"... az ember pszichológiai helyzete is megfordul. Ami felül volt, az most lekerül, s ami alul volt, az felmerül. A tudattalan jut fel, a tudat pedig le. Nem az értelem van fent, hanem az ösztön, nem a fény, hanem a homály, nem a paradiso, hanem az inferno, nem a magas, hanem az alacsony, nem a rend és a józanság, hanem a rendetlenség és a szenvedély. Nem a tudatos gondolkozás, hanem a reziduum és a mítosz. Ezért a fordított rend a kiválasztásban, az értékelésben, a rangsorban, az ízlésben.

Ehhez hasonló katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült. De akkor az elmerülés külső volt, mint ahogy a népvándorlás is külső: ma az ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. Vízözön annyi, mint elmerülni a tudattalanban. Ma éljük ezt a belső vízözönt."

Ennek az egész folyamatnak az eltömegesedés az egyik legnyilvánvalóbb, látható kísérőjelensége. A Föld lakossága drasztikusan megemelkedett, ezért ezt az élet minden területe követte. Tömegtermelés, tömegtájékoztatás, tömegrendezvények, tömegekre kialakított kereskedelmi központok, tömegközlekedés, tömeges lakhatás a lakótelepeken stb. és mindennek természetes velejárója az infláció. A legfőbb gond persze nem ez: 

"Tömeg és tömeg között nincs különbség. Teljesen mindegy, hogy kik vannak együtt, kongresszusra gyűlt diplomaták, gyűlésre hívott akadémikusok, parlamenti ülésen a képviselők, az osztályban az iskolás gyerekek, választópolgárok, szakszervezet, mezőgazdasági munkások, törvényszéki esküdtek vagy színházi nézőközönség. Miért mindegy? Mert bármilyen csoport legyen is, az ember tudata, bármilyen kidolgozott legyen egyénileg, lefokozódik. A tömegben az egyéni tudat megsemmisül. A tömegnek teljesen új, minden egyéni magatartástól független tulajdonsága van. Ez éppen az, hogy tudattalan. Izgékony, hiszékeny, egyoldalú, maradi, zsarnok, tompa, sötét, hisztérikus; intelligenciája, ítélete nincs, mérlegelni nem tud, könnyen meggyőzhető, még könnyebben vezethető és becsapható. Tömegbe kerülve a legértelmesebb ember is egyik pillanatról a másikra megbutul. Az agy kikapcsolódik, az értelem tevékenysége megszűnik, a tudat elmerül, s helyébe a homályos, zavaros, labilis bénultság lép, ami éppen a tömeget jellemzi. A világos és józan értelem kialszik, és az ember fölött az uralmat ellenőrizhetetlen ösztönzések veszik át. És az ember a tömegben maradéktalanul felszívódik."

Nem véletlenül kapcsoltam össze a tömeghisztériát az összeesküvés-elméletekkel. Egy korábbi írásomban, Az Antikrisztusban már foglalkoztam az internettel, ami még jobban elősegíti, hogy az emberiség mentálisan egy nagy masszává olvadjon egybe. Ki sem kell már lépni a lakásból, elég megfigyelni a közösségi oldalakon, videócsatornákon zajló tevékenységet, aktivitást és könnyen belátható, hogy Hamvas 40-es években írt meglátásai egyre aktuálisabbak és igazak. A legmeghökkentőbb, amikor művelt és értelmesnek gondolt emberek gondolkodás, értelmi megkülönböztetés nélkül ülnek fel konteóknak, megosztják azokat, lelkesednek értük. Aztán nem csak ámokfutó, szereplési kényszeres egyének, de már orvosok, mérnökök is oktatnak a videócsatornákon vitatható és kétes értékű tartalmakat. A legnagyobb probléma pont ebben rejlik, mert a gyanútlan tömeg még jobban visszaigazolva érzi tudattalan kivetítésének igazságát.

Felvetődik a kérdés, hogy mit lehet ez ellen tenni? Szerintem nem sok mindent, mert, akit magával ragadott már ez a belső szökőár, azt úgy sem lehet meggyőzni. Az ilyen emberek a múltban a szabadkőművesek, WTC, oltások, bankok, zsidók, illuminátus rend stb. -ben találták meg hisztériájuknak tárgyát, most valószínű, hogy éppen a koronavírussal vagy az 5G hálózatokkal kapcsolatos konteókban hisznek, vagy a klímaváltozást tagadják, a jövőben pedig válságok tárháza várja őket, amibe szintén bele fognak látni valamit. Önmagunkkal szemben annyit tehetünk, hogy megpróbálunk tájékozódni, mérlegelni, minden információt egy bizonyos távolságtartással kezelni. Használjuk Jézus tanítását:  "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók", értelmezzük a jelenségeket, és persze legyünk "szelídek is" közben, ne tudattalan befolyásaink vezéreljenek!

https://nyilegyenes.blog.hu/2017/08/24/az_antikrisztus_324