"A szem a lélek tükre" mondást mindenki ismeri. Nagy bölcsességet rejt, ha helyesen értelmezzük, de általában nem ez történik. A nyugati világban a szem formájára, szépségére, tisztaságára gondolnak és abból próbálnak a lelkivilággal kapcsolatban következtetéseket levonni. Viszont, ha megnézzük az interneten keringő "szép szemű" szelfiket, amiket modellek, vagy szereplési vágytól fűtött, öntelt, önimádó egyének töltenek fel magukról a közösségi oldalakra, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy szép szempár önmagában, spirituális szempontból még nem jelent semmit.

Keleten még ismerik a Lélek és a szem kapcsolatának igazi jelentését. A Lélek fogalmán az Atmant, az Isteni Önvalót értik, ami nem más, mint elménk legmélyebb rétege. Amikor ez az esszencia kisugározza magát, akkor a mulandóság oldalán különböző alakokat vesz fel (emlékezet, gondolkodás, én-ség, értelem). Az én-ség, "énvagyokság" alakja a fizikai világban az Önvaló tudatosságának a testtel történő kapcsolatát jelenti. Ebben a kapcsolatban az érzékszervi működések között a látás az a terület , ahol a legintenzívebben nyilvánul meg. Értelemszerűen a szemben, szemekben reflektálódik, de csak olyan mértékben, amennyit egy ember a magasabb tudatosságból megvalósított. Érdemes még megemlíteni, hogy a keleti hagyományban a látáshoz a tűz elemet társítják, ami a szellemi erő jelképe is. A tűz és a fény összetartozik és nem lehet véletlen, hogy a nyelv is őrzi ezt a tudást: pl. szemem fénye, szemfényvesztés 

Befejezésként bemásolok egy párbeszéd-részletet az Oroszlánok oroszlánja kisregényből. Itt Anthony Van Hoop holland műkereskedő elmeséli beavatási álmát a főszereplőnek, magyar régész barátjának, akivel egy speciális missziót hajtanak végre: A régész további, fontos részletekbe avatja be a szem titkával kapcsolatban:

... Az álmot követően meditációs gyakorlataimba egyre erősebben kapcsolódott be a kozmikus energia és egyszer sikerült beleoldódnom az Ürességbe is. Ettől fogva a láma rendszeres látogatója lett álmaimnak és több beavatásban is részesített. Volt olyan is, hogy a tekintetén keresztül sugározta ki tudatossága energiáját 

- Ezt én is megtapasztaltam Abdalláhval a mecset kapuja előtt. Indiában darsannak hívják azt, amikor az emberek felkeresnek egy megvilágosodott bölcset. Fáradtságot nem kímélve nagy távolságokat tesznek meg pusztán azért, hogy megpillanthassanak egy ilyen embert, de még ennél is fontosabb számukra a Mester pillantása. Ez minden áldásnál többet ér. Ősi tudás rejtőzik ebben a szokásban, ami a szem titkával, a belőle kiáramló lélekerővel áll összefüggésben.

- „A szem a lélek tükre”, szinte mindenki ismeri ezt a mondást.

- Persze ismeri mindenki, csak fogalma sincs arról az igazságról, amit valójában kifejez. A szem a Lélek, az Önvaló energiájának tükre, a tudatosság tükrözője, de csak annál, aki ezt a szintet meg is valósította. Másnál csak lefokozottan, keverten engedi át a fényt. Itt nyugaton a szem formájára, szépségére, tisztaságára gondolnak, és abból próbálnak valami következtetést levonni a lelkivilággal kapcsolatban, de keleten még sejtik az igazságot. A test olyan, mint egy akkumulátor, amelynek bizonyos részei, központjai enyhe, elektromos sugárzást adnak le. Legfontosabb ezek közül a szem, mert a rajta kiáramló sugárzásban az aura egy része is kivetítődik. Ezzel magyarázható, hogy a magasabb kasztba tartozó indiaiak már akkor is szennyezettnek tartottak egy ételt, ha egy alacsonyabb kasztbéli ránézett. A hagyomány szerint az alacsony szintű tudatosság frekvenciájával, „magnetizmusával” átitatott étel elfogyasztása, gyengítette volna az ő tudatosságukat. Csak azonos kasztbéli főzhetett rájuk. Viszont egy megvilágosodott Mester szemeiből tisztító sugárzás árad, beavató hatása van mindenkire nézve, elnyomja a tudattalanban feszülő ösztönöket és lecsendesíti az elmét. Egy ilyen pillantás az Önvaló isteni békéjével tölti el azt, akit érint és elősegíti a megszabadulás.

A teljes regény itt megtalálható: https://nyilegyenes.blog.hu/2019/10/20/oroszlanok_oroszlanja