Már korábban is írtam a keresés/kereső feladásának témaköréről. Mivel a mai napig is látok önjelölt tanítókat, akik ezt helytelenül tanítják, ezért úgy gondolom, hogy érdemes még foglalkozni vele egy kicsit. A spirituális útnak két, egymástól világosan megkülönböztethető szakasza van. Az egyik a "hangya útja", a hosszú, indirekt ösvény, a másik pedig a "madár útja", ami már rövid, direkt ösvénynek számít. A hosszú ösvényhez tartoznak a különféle jógák, vallások, önismereti gyakorlatok stb. Itt még az egóval dolgozunk, gurukat, mestereket követünk és fennáll még a fejlődés képzete. Nagyon fontos, előkészítő fázis ez, hiszen öntisztulással jár, megerősödik az elme koncentrációs képessége, állhatatlansága csökken. Nem véletlenül tanította Jézus, hogy "Keressétek először Isten országát!". Még neki is keresnie kellett, ugyanúgy, ahogyan Buddhának is. /a nagy világvallások kinyilatkoztatásai tartalmazzák mind a két ösvényt/

Amikor Jézus azt mondja, hogy "Én vagyok az út, az igazság és az élet", akkor már a "madár útjára" mutat, a Létezéstudatra, az "Én vagyokra", ami minden egyes ember alapélménye és a Létezés örökkévalóságában gyökerezik. Ezt az Én-vagyokságot kell megragadni úgy, hogy a belőle áradó figyelemenergiát állandóan rajta kell tartani. Ez a Ramana Maharshi által tanított atma-vicara értelme is. Le kell választani a figyelmet a bővítményekről, a test-elme komplexumról, ami a külvilág, a relatív tér-időben megnyilvánult, mulandó Világ-Idea része. Viszont ehhez már egy megerősödött és megkülönböztetésre képes elmére van szükség, amit a hosszú ösvény előrehaladottabb fázisain (koncentráció-meditáció) fejlesztünk ki.

A keresés, a kereső feladása csak ezután történik. Eddig az egóval, az egóhoz tartozó kereső képzetével gyakoroltunk, de azt vesszük észre, hogy megrekedtünk, hiába a rendszeres munka. Kiábrándulhatunk a spiritualitásból, elveszíthetjük hitünket. Nincs alapvető szabály, az is lehet, hogy átélünk egy bepillantást, feltámad a belső erő, de utána még elégedetlenebbek leszünk. Ilyenkor kell rálépni egy hiteles rövid, közvetlen ösvényre. Ide tartozik például Ramana Maharshi atma-vicara gyakorlata, az Önkutatás és minden más, hiteles advaita védanta mester útmutatása, a Zen meditáció, Jiddu Krishnamurti tanításai, Paul Brunton mentalizmus elmélete, különféle tanúsági, szemlélődő gyakorlatok. Itt már közvetlenül, direktben az Önvalóval, Öntudattal gyakorlunk, nem csak passzív meditációk keretében, hanem a mindennapok aktivitása folyamán is igyekszünk figyelmünket a forráson, a Tanún tartani. A kereső feladása azt jelenti, hogy teljesen lemondunk saját akaratunkról, aminek segítségével ideáig jutottunk és átadjuk magunkat az Önvaló Kegyelmének. Ez a "Legyen meg a Te akaratod". Az Önvaló válik a kizárólagos Mesterré, külső gurura már nincs szükség. Természetesen már a hosszú ösvényre is ez a Kegyelem vezetett, elménk tudattalan rétegéből inspirált, vagy egy külső, megtestesült tanítón át, de még látszólag önerőből kellett dolgoznunk, el kellett távolítani az akadályokat.

Amint már említettem nincs konkrét szabály, elméletileg azonnal rá lehetne lépni a rövid ösvények valamelyikére, de általában az emberek többségénél ez nincs így, kellenek az előkészítő gyakorlatok, vagy egy külső hiteles vezető, ami ritka manapság. Sajnos a mai, önjelölt tanítók általában összeolvasnak mindenfélét és helytelenül, hitelesen megélt tapasztalatok nélkül felmondják az olvasottakat. Ez a "keresés feladása" is egyre divatosabb a mai tanítóknál, de Buddhának is évekig kellet gyakorolnia mire feladta a keresést, Paul Brunton még évtizedekig gyakorolta a koncentráció-meditációt Ramana beavatása után, és sorolhatnám a nagy neveket, példákat.

Szóval ne higgyünk a közösségi oldalakon és az internet különböző felületein okoskodóknak főleg, ami a keresés, kereső feladását illeti, mert a keresés feladásáig előbb el kell jutni és, ha valaki túl korán teszi ezt meg, akkor csak becsapja önmagát. A keresés feladásához először keresővé kell, hogy váljunk, meg kell tennünk a hosszú ösvényen egy bizonyos utat, mert csak ezután lesz mit feladni. Sajnos napjainkban azt lehet látni, hogy nagyon sok olyan ember van, aki az internet jóvoltából rajongójává vált egy direkt útnak, elhitte a feladást, nem keresést, a "nem kelle tenni semmit". Mindenféle előkészületek nélkül szeretne rálépni a direkt ösvényre, ami lehetetlen és csalódás lesz a következménye. Viszont az is igaz, hogy azon a bizonyos ponton túl tényleg fel kell adni a keresést, keresőt, ami a közvetlen ösvényre lépést jelenti, mert ha nem tesszük akkor leragadunk. Az elején ezért, amíg még nem világos számunkra helyzetünk, érdemesebb a két út gyakorlatait váltogatni, vagy egymás mellett végezni.

Két korábbi cikk, ami szintén ezzel a trémával foglalkozik:

https://nyilegyenes.blog.hu/2016/07/06/egy_ceyloni_fiatalember_kerdese_a_ramana_maharshi-hez

https://nyilegyenes.blog.hu/2015/08/07/spiritualis_elorehaladas