Sokat vacilláltam azon, hogy egyáltalán megírjam-e ezt az írást. A Dzogcsen szemlélettel viszonylag későn ismerkedtem meg, ezen belül Keith Dowman radikális tanításaival is. Megtetszett ez az irány még annak ellenére is, hogy semmilyen lényeges újdonságot nem nyújtott az eddigi ismereteimhez képest, de legalább a direkt, közvetlen út szemléletéhez kaptam egy újabb árnyalatot. Mivel ritkán lehet személyesen élő mesterrel találkozni, ezért ellátogattam október 5-én Mr. Dowman budapesti tanítására. Nyitott voltam és kíváncsi is egyben, hiszen az "élő Szó" számomra mindig meggyőzőbb, mint az olvasmányok alapján levont értelembeli végkövetkeztetés. Igazából ennek van "bizonyító" ereje, ez tudja az embert a legmélyebben megszólítani. Azt mondják, hogy egy realizált mester beszélhet akár a zselés cukorkáról is mindenféle emelkedett, spirituális téma helyett, a mondanivaló akkor is "átjön". Az egyik megvilágosodott indiai bölcs legközelebbi tanítványa, aki egyben felesége is volt a mesternek, elmondta, hogy soha nem beszélgettek semmilyen spirituális témáról, csak abszolút hétköznapi dolgokról, arról, hogy mi legyen az ebéd, meg, hogy mit vegyenek a piacon stb., de utólag rájött, hogy folyamatos tanítás volt az is. Viszont beszélhet valaki állandóan a Tudat természetéről stb. ha, nincs mögötte a megvalósítás.

Sajnos Mr. Dowman-nál is az utóbbit éreztem. Alapvetően csalódás számomra, mert nem támasztotta alá a "jelenléte" az írásaiban, legalábbis az általam ismert szövegekben taglaltakat.  Amúgy egy lelkes és barátságos kis összejövetel volt a helyi követői társaságában, különböző vizualizációs gyakorlatokkal, tisztítólégzésekkel. Még közösen énekeltek is egy dalt és persze volt meditáció (nem-meditáció???) ahol Mr. Dowman a csendet Phe mantra erőteljes kiejtésével törte meg, aminek elmondása szerint az a feladata, hogy meditáció során előforduló tudati rögzüléseket, beleragadásokat feloldja. Érdekes megközelítés, nálam nem vált be. Persze ez nem jelent semmit, hogy nekem nem vált be és teljesen értelmetlennek éreztem a csend megszakítását, hiszen másnak még használhat, meg az sem, hogy nem tudok mit kezdeni az apró cseprő előkészítő gyakorlatokkal, vizualizációkkal egy nagyon "radikális-direktnek" tartott tanításon. Ezért sem akartam eredetileg írni erről az egészről, mert tudom, hogy mindenkinek más a jó, habár az elején taglaltak alapján kitűnhet, hogy nem a személyes "elvárásaimra" próbáltam alapozni.

A végén lehetett kérdezni, ezért feltettem néhány kérdést. Az egyik kérdésemben a "pszichoenergetikai", pszichikai transzformációra kérdeztem rá a Dzogcsen összefüggésében, de határozottan kijelentette, hogy itt ilyen nincs. Akkor meg minek emlegette az előkészítő légzőgyakorlatoknál a csakrákat, energiavezetékeket, azok megtisztítását? Az elmúlt évtizedek tanulmányaiban még soha nem találkoztam olyan mesterrel, aki ne számolt volna a be pszichoenergetikai megélésekről a felébredés során. Volt aki nyíltan, volt aki csak a közvetlen tanítványainak beszélt erről. Aztán erről a neo-advaitában már ezerszer lerágott ITT és MOST-ról kérdeztem, arról, hogy vajon tényleg nem kell tennünk semmit? Biztos, hogy már KÉSZEN vagyunk? Természetesen azt a választ kaptam, ami várható volt : a pillanat tökéletessége, minden a Tiszta Tudatból merül fel, eleve minden a Tiszta Tudat stb.stb. és ebből kifolyólag semmit nem kell tennünk. Sajnos, amint már említettem Mr. Dowman jelenléte ebből semmit nem tudott igazolni számomra a meditáció és a tanítás során, semmilyen szintű erőt nem mutatott. Valójában még plusz nyugalmat sem éreztem. Otthon a négy fal között, vagy esetleg egy erdei meditáció során sokkal mélyebb állapotokat éltem már meg. Pont azért menne az ember egy ilyen alkalomra, hogy "továbblendüljön", mélyebb megélésekre tegyen szert ezeken az "emlékeztető rituálékon". Azt is emlegette, hogy az emberek beleragadnak a meditációs élményeikbe és nem tudnak rajtuk túllépni Ezzel megint nem tudok egyetérteni, hiszen pontosan a "bepillantások" lehetnek az igazi útjelzők, ha az ember a helyén kezeli őket. Ráadásul kiábrándító volt még pluszban a neo-advaita kliséket újrahallani, csak Dzogcsen csomagolásban. A hosszú, indirekt ösvény negligálása is érthetetlen számomra, hiszen a legnagyobb tanítók is ajánlották azoknak, akinek még erre volt szüksége. Persze ez még mindig csak egy egyéni vélemény, egyéni megélés, ami önmagában nem jelent semmit.  Ezért is vonakodtam, hogy leírjam a tapasztalataimat, de a tanítás után pár napra belefutottam egy cikkbe Mr. Dowman-nal, ami miatt, végül is az írás mellet döntöttem. Ha ezt a cikket korábban olvasom biztos, hogy kihagyom ezt az összejövetelt.

Egy kiragadott részlet a cikkből : ( teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.tibet.hu/potala/a-radikalis-dzogcseninterju-keith-dowman-dzogcsenmesterrel )

Kérdező : Ön a Dzogcsen mestere, ami egy keletről származó tibeti tanítás.Hogy került vele kapcsolatba és hogyan sajátította el ?

Keith Dowman: "Ez a személyes tapasztalatomban gyökerezik, amit Londonban szereztem a hatvanas években, amikor megjelentek a pszichedelikus szerek, melyek használatából felébredés fakadt... Akkorra már azonosítottam a dzogcsent, mint azt a hagyományt, amely tradicionális fogalmakkal írja le az LSD használata során szerzett tapasztalataimat, ezért amikor a lámákkal találkoztam, célom ennek a hagyománynak a kibontása volt, hogy kimagyarázhassam magam önmagam előtt."

Meglepődtem rendesen az olvasottaktól. Felébredés pszichedelikus szerektől? Úgy látom, hogy jól sikerült a "kimagyarázás". Persze hallottam már erről az álmodozásról különféle "sámánutazós" oldalakon, meg más forrásokból is, (többen is szeretnék a gyengeségüket a spiritualitás mögé rejteni) de mindig is ostobaságnak tartottam, hiszen a hallucinációk, víziók, még a legmagasabb szinten is akadályok. Aztán a Dzogcsenben, mint hagyományban választ lehet találni az LSD használat következtében átélt hallucinációs tapasztalatokra? Ez lenne az éberség ?  Nem ítélek el senkit, akinek benne van a sorsában, hogy összefut ezekkel a dolgokkal és kipróbál ezt, azt, de milyen "spirituális mester" az, aki egy 2016-os cikkben, a 60-as évekbeli, fiatalkori drogos hallucinációit felébredésnek tartja? Pontosan olyan erőtlen figura, mint amilyennek Mr. Dowmant láttam. ( A misztikus út bizonyos fázisaiban lehetnek látomások, de azok sem narkotikumok használatától, hanem intenzív gyakorlásból kifolyólag.) A legfőbb gond  az, hogy, ha ne adj Isten a fiatal követői, de lehet bármelyik Dzogcsennel ismerkedő ember belefut ebbe az információba, akkor könnyen úgy gondolhatja, hogy "szabad a vásár", ha a mester is drogozott, akkor nekünk is lehet. Nincs ebben semmi rossz, próbáljuk ki mi is, hátha felébredünk. Ezek után meglehetősen mulatságosnak tartom, hogy pont ez az ember negligálja a hosszú, indirekt ösvény szükségességét, azt az ösvényt, ami erőfeszítést igényel, de az ember tudatosságát megtisztítja, elmében megerősíti és alkalmassá teszi a rövid, direkt ösvény valamelyikére. Megszólíthatóvá teszi arra, hogy az Isteni energia csatornájává váljon. Valószínűleg neki ehhez nem volt ereje, aztán most "tanít" amit tanít, aminek a hitelességére nem vennék mérget még ha formailag tetszetős is, hiszen hogyan lehetne elhinni neki bármit is, amikor még mindig pszichedelikus szerek révén történő felébredést emleget, ami nem más, mint a tudatosság tovább szennyezése, torzítása. Hüllő önkívület, ájultság. Befejezésként álljon itt egy részlet Hamvas Béla Eksztázis esszéjéből :

"A hüllő önkívület. Az, amiben nincs egy csepp erósz. Ez az esztelen sóvárgás. Annyi, mint kiszolgáltatva lenni annak, ami határozatlan és bizonytalan, ami szétfoszlik és inog, amiben nincs egység és állandóság és forma, és ami szétfolyik és elpárolog. Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A narkotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti magát az értelmetlenségbe. A mámor az ember minden képességét, az értelmet is, magasabb hőfokra emeli. Az ájultság lefokoz, és erőtlenné tesz, bénít és megfojt. A mámor minden emberrel és a világ egészével egyesít. Az ájultság a nem-létezőben szétszór. A mámor felfokozott, az ájultság lefokozott éberség" 

( Azt azért a végére még hozzátenném, hogy ez az írás kizárólag Mr. Dowman-ról alkotott vélemény és nem a hiteles Dzogcsen-ről )