A fenti képen Nehru indiai elnök látható és a Dalai Láma, aki 1959 március 17-én Indiába menekült. Tibet jelenkori története, kínai megszállása közismert. 1985-ben az ENSZ közgyűlés újból napirendre tűzte Tibet ügyét, a vizsgálatból kiderült, hogy 1959 és 1979 között 1,2 millió tibeti halt meg a kínaiak gazdasági és fizikai elnyomása miatt. Kolostorok ezreit rombolták le, a szentkönyveket elégették. 1971-től Kína több nukleáris robbanófejet és rakétát telepített Tibetbe. 1977-től enyhülés figyelhető meg, ezek főleg a felszínt érintik, de lényegi változás napjainkig sincs Tibet kapcsán.

Valószínűleg kevesen ismerik Maurice Frydman nevét. Ő volt az, aki annak idején meggyőzte az indiai elnököt Nehrut, hogy fogadják be a tibeti menekülteket és a Dalai Lámát, még annak ellenére is, hogy ez elmérgesíthette volna a viszonyt India és Kína között. Frydman-ra fiatal korában nagy hatást gyakorolt J.Krishnamurti és a vele lefolytatott beszélgetések, majd Paul Brunton könyvei hatására óriási vágy támadt benne, hogy találkozzon Ramana Maharshival. A 30-as évek végén zsidó menekültként érkezett Indiába. Ramana Maharshi tanítványa és Ghandi követője lett, intenzíven részt vett Ghandi munkájában és a nemzeti függetlenségi mozgalomban. Később Nisargadatta Maharaj-al is kapcsolatba került és neki köszönhetjük a világhírű I Am That könyvet, ami kettejük párbeszédeiből született. Maurice azon kevesek közé tartozott, akit még a Maharaj is megvilágosodott Jivanmuktának tartott.

Ramana halála után Varanasiba utazott a Krishnamurti intézetbe és a környező falvak reformprogramjának a kivitelezésében vett részt. Itt szoros kapcsolatba került J. Krishnamurti közeli tanítványaival - köztük Achyut Patwardhan-nal - akik szintén nagy tisztelői voltak a buddhizmusnak. Mindez a kínai agresszió kezdetének az idején történt. Maurice a kínai beavatkozás hallatán azonnal akcióba lendült és felkereste régi ismerősét Apa Pant-ot Audh hercegét, aki éppen abban az időben lett Sikkim kormányzója. A segítségét kérte : " Nagy hasznomra leszel, mert egy fontos küldetést kell kell végrehajtanunk. Meg kell mentenünk Őszentségét a Dalai Lámát, a régi buddhista kéziratokat és tibeti emberek ezreit." - közölte vele. Azonnal Delhibe utaztak, hogy találkozzanak Jawarhalal Neruh-val. Egy pontosan kidolgozott tervvel álltak elé, amit Maurice és Achyut Patwardhan készített. Az indiai elnök ennek a tervnek az alapján menekítette ki Őszentségét a Dalai Lámát Tibetből, aminek része volt az is, hogy folyamatosan félretájékoztatták a kínaiakat a menekülés részleteiről. Azon a napon, amikor biztonságosan megérkeztek Indiába, nemcsak Őszentsége és követői menekültek meg, hanem nagyon sok buddhista szentirat is. Maurice nevéhez fűződik az indiai-tibeti menekült program is. Nehru nem akart hivatalosan földet biztosítani a tibeti menekültek letelepedéséhez, mert félt, hogy a kínaiak megtámadják Indiát is és elfoglalják az északi tartományokat. Ezért nem volt hivatalos indiai állásfoglalás sem a menekült ügyben, de Maurice nem tágított és addig nem hagyta el Nehru irodáját, amíg ki nem csikart egy hivatalos levelet, ami felhatalmazást adott arra, hogy Indiában hivatalosan is letelepedhessenek a tibetiek. Maga indult útnak a megfelelő területek felkutatásához és megpróbált olyan helyeket nézni, ahol a klíma könnyebben elviselhető a hegyvidéki emberek számára. Dharamsala létrejötte is neki köszönhető.

Ez a történet egyáltalán nem köztudott, hiszen semmilyen hivatalos feljegyzésben nem szerepel. V. Ganesan,  Ramana Maharshi unokaöccse számol be róla, egy a Ramana tanítványait, követőit bemutató könyvben. Ő is csak Frydmannal és Achyut Patwardhan folytatott beszélgetésekből értesült róla. David Godman író is említi egy interjúban a történetet. Ő egy magas rangú indiai kormányhivatalnoktól hallott a részletekről.

Maurice Frydman egy karma jógi volt, számára az önmegvalósítást a tetteken keresztüli önzetlen szolgálat jelentette. A személyisége ezért is nem került reflektorfénybe, hiszen tevékenységének a mozgatórugója az "erőtlenség-ereje" volt. Sorsa a korszak legnagyobb indiai mestereihez, tanítóihoz vezette : J. Krishnamurti, Ramana Maharshi, Mahatma Ghandi, majd késöbb a Nisargadatta Maharaj. Maurice is elérte a megvilágosodást, egy Jnani lett. Nem véletlen, hogy India elnyerte a függetlenségét a Brit Birodalomtól, hiszen Ghandi oldalán ő is részt vett a függetlenségi mozgalomban és a rajtuk keresztül működő magasabb hatalom nem ismert akadályokat. A sors fintora, hogy a Gondviselés pont egy lengyel zsidó menekültet használ fel arra, hogy befolyást gyakoroljon az akkori indiai vezetésre, ami ennek a hatására, még a kínai kommunista agressziótól való félelmét is le tudja győzni. Neki is köszönhetjük, hogy a Dalai Láma még él, és a felbecsülhetetlen értékű tibeti, spirituális kultúra megmenekült a sötét hatalmak pusztításától.

Sajnos Tibet kapcsán lényegi változás nem történt és nagy valószínűséggel nem is fog, hiába járja a Dalai Láma a világot országa függetlenségének a visszaszerzéséért. A világhatalom a gazdasági kaszt kezében összpontosul, ami a még nagyobb profit érdekében, az olcsó munkaerőt kihasználva, Kínából gazdasági nagyhatalmat csinált. Jól jellemzi korszakunkat, hogy a Föld talán egyetlen spirituálisan is magas szinten álló vezetője száműzetésben él, és az is, ahogyan egyes országok vezetői viszonyulnak hozzá. A gazdaságilag erősebb nagyhatalmak vezetői ugyan fogadják, de egy szalmaszálat nem tennének keresztbe Tibet függetlenségéért, hiszen azzal megsértenék Kínát és a gazdasági kapcsolatokat. Valójában a tibetiek már lemondtak a teljes függetlenségről, nem akarnak elszakadni Kínától, csak autonómiát szeretnének. 

Magyarország hozzáállása meglehetősen otromba és álságos. A jelenlegi, önmagát polgári-kereszténynek tituláló érdekszövetség, már nem is fogadta a Dalai Lámát a legutóbbi látogatásán, a kínai-magyar kapcsolatok védelme érdekében. Ez még a "keleti nyitás" tükrében akár érthető is lenne, annak ellenére, hogy erkölcsileg megvetendő, de a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik viselkedése, akit ellenzékben semmilyen gazdasági felelősség nem érint, már nem. A Jobbik ugyanis egyenesen megtiltotta a képviselőinek, hogy találkozzanak a Dalai Lámával.  A Tibetet Segítő Társaság vezetője szerint, a társaság megalakulásának közel húsz esztendeje óta még egyetlen politikai párt vagy tömörülés sem határolódott el annyira Tibettől, mint a Jobbik. A Jobbik szerint Tibet Kína belügye. Nem is lenne ez a hozzáállás annyira érdekes, ha a párt vezetője nem Vona Gábor lenne, aki számtalan helyen kifejtette már a spirituális "tradicionalista" nézeteit, Hamvas Béla, Julius Evola, René Guenon nevét emlegetve. Nem tudom, hogy hallott e Hamvas Béla Tibeti misztériumok című könyvéről ? Hogyan lehet összeegyeztetni a nézeteit és a politikájukat ? Gondolom a "néppártosodást" is kb. ennyire lehet komolyan venni.  Hazugság, jelmez ez is, mint a "tradicionalista" póz, kb. annyira igaz, mint a Fidesz polgári-keresztény "hitvallása". Érdemes megemlíteni még az MSZP-t is (mondjuk itt legalább nincs vallási és spirituális máz), akik 2008-ban mindent megtettek egy Tibetről szóló országgyűlési javaslat tárgyalásának a megállításáért. Az egészben az a vicces, hogy akkor pont a Fidesz volt az, aki ezért keményen bírálta az akkori MSZP kormányt és vállalhatatlannak tartotta az MSZP azon törekvését, hogy elhalasszák a tárgyalást. Balog Zoltán Fideszes politikus szerint "akkor, amikor Magyarország hivatalosan támogatja a határon túl élő magyarok autonómiatörekvéseit, kötelesség kiállni más népek hasonlóan jogos autonómiatörekvései mellett." Persze a politika már csak ilyen. 

Ezen a blogon nem szeretek politikával foglalkozni, ha megteszem, akkor is csak valamilyen "spirituális" összefüggésben. Mialatt Maurice Frydman-ról írtam, önkéntelenül felvetődtek bennem a jelenkori események is, köztük pl. a jelenlegi menekültválság, ami meglehetősen összetett dolog, de, mint válságjelenség adott. A Tibettel kapcsolatos magyar politikai hozzáállásból kifolyólag nem meglepő számomra az Európát érintő menekültválsághoz való ellenséges hozzáállás. Nem is feltétlenül a válság megoldásához, hanem azokhoz a szerencsétlen embertársainkhoz, akik ennek a válságnak az áldozatai. Láttam, hogy a szír polgárháborús menekültekkel mennyire méltatlanul bánt hazánkban a hatalom. Láttam azt a mérhetetlen mennyiségű menekültellenes propagandát és látom, hogy 1294 menekült hazánkba történő áthelyezésére itt politikát lehet építeni, félelmet lehet kelteni és "démonizálni" lehet a lakosságot. Ez egy nagyon súlyos hiba, a magyar nép kollektív tudattalanjának a manipulálása a pillanatnyi politikai haszonszerzés érdekében, ami hosszútávon biztosan meg fogja bosszulni magát, mert bárki, aki tudatlan bűvészinasként a tömeget mozgató elemeket manipulálja, olyan "szellemet" ereszt ki a palackból, amit nagyon nehéz lesz visszazárni. Az offshore cégeken keresztüli 17 ezer letelepedési kötvényt eladása gazdag külföldieknek, köztük 6405 kínai állampolgárnak, pedig ékes bizonyítéka a kaméleonpolitikának  Egyáltalán nem pártolom a gazdasági célú migrációt, de el sem tudom ítélni azokat a szerencsétleneket, akik az éhínség, kilátástalanság, egy jobb élet reményében teszik ezt, főleg úgy, hogy több százezer honfitársunk is ezt tette, úgy, hogy itt béke van, nincs polgárháború, vagy éhínség, csak a tehetetlen kormányzásból fakadó megélhetési gondok.  Soha nem tudhatom, hogy nekem nem kell e valaha megtennem ezt a lépést.

Hamvas Béla azt írta, hogy mindig az számít, hogy valaki milyen erők szolgálatában áll. Maurice Frydman a Gondviselés eszköze volt, aki léket ütött a kínai kommunista hatalmat működtető létrontó erők rendszerén és így a Dalai Láma megmenekült. Az, hogy a Föld még valamennyire élhető hely és az emberiség még nem pusztította ki magát, az  annak is köszönhető, hogy ez a magas szellemi ember még köztünk van, járja a világot és sugározza a békét. Szerencsés az a nép, amelyik olyan vezetőket álmodott magának, amelyik "megteheti", hogy fogadja Őszentségét és áldását, és megengedheti magának azt, hogy ne egy volt kommunista KGB ügynök előtt kelljen hajlongania. Oroszország vezetője Putyin, aki 2014-ben megszállta a Krím félszigetet, egy olyan politikus, aki ha nem bomlik fel a Szovjetunió, ma valószínűleg a "vidám barakknak" csúfolt Magyarország nyakán ül, és mi pont annyira nem tudnánk tenni ellene semmit, mint a tibetiek Kína ellen. Persze valószínűleg mi nem is akarnánk, tovább élnénk a langyos gulyáskommunizmusban, csak a párttitkárok a jelenlegi vezetők nevét viselnék. Sajnos ezen még egy Maurice Frydman sem tudna segíteni és nem is lenne kit kimentenie, mint ahogy az 56-os forradalom, majd szovjet megszállás után is úgy éltek itt az emberek, mintha semmi nem történt volna.      

A képen Maurice Frydman és Jiddu Krishnamurti látható :

.