Sámánia
Nagy divatja van manapság a magyarsággal, magyar őshagyománnyal foglalkozó elméleteknek. A magyar nyelv által hordozott szellemiség,(mint ami a szavak által közvetít szellemi erőket ) is reflektor fénybe került. Aztán az ősmagyar-pogány vallással kapcsolatban is felvetődtek olyan állítások, hogy az egyfajta szellemi útmutatásra alkalmas eszköz, aminek az a feladata, hogy a nemzetek között spirituális szempontból utat mutasson. Egyre többet hallunk a táltosok, sámánok világáról, sámánutazásokról, révülésekről, amik, mint magas szintű „spirituális” tapasztalatok beavatják az embert a szellemvilág és önnön világa magasabb régióiba. Különböző magyar tájak és földrajzi helyek nevei merültek fel, amelyek erős „spirituális” töltéssel rendelkeznek, mint pl. a Pilisben található Dobogó-kő, (állítólag itt van a Föld szívcsakrája) a Tápiószentmárton határában lévő Attila-domb stb. Ezek úgynevezett „erőhelyek.” Elképesztő irodalma lett a magyarság származási eredetéről szóló történeteknek is, amelyekben szintén bombasztikus teóriák láttak napvilágot, nem is szólva a rovásírás körül kialakult őrületről, ahol egyeseknek sikerül hasonlóságot találni nemcsak az ékírással, de az egyiptomi hieroglifákkal is. Olyan elmélettel is találkoztam, hogy magyarnak lenni elsősorban szellemi állapotot, hovatartozást jelent, egyfajta „kiválasztottságot”.
Bevezetésnek szerintem ennyi elég is. Megpróbáltam dióhéjban összefoglalni a témához kapcsolódó legfontosabb területeket, de lehet, hogy kimaradt egy két dolog. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy roppant érdekes, de ellentmondásos jelenséggel állunk szemben. Ha naiv ember lennék még akár hihetnék is ezeknek a dolgoknak a jelentőségében, de mivel nem vagyok az szeretek kérdéseket feltenni és nem vakon elfogadni mindent, ami elém kerül. Elég egy átlagos történelem tudás is, hogy belássuk azt, hogy valami nem stimmel ezekkel a magyarságot felmagasztaló elméletekkel, főleg ami a „spiritualitás” részét illeti. Mi abban a ráció, hogy felmagasztalunk egy nomád törzsek csoportját alkotó népet, akik történetesen fizikális alkatunkban az őseink voltak, vándoroltak, raboltak, portyáztak, jurtában laktak és igazából csak kb. ezer évvel ezelőtt hagytak fel ezzel az egyszerű életformával, (nem maguktól) ráadásul a spiritualitás szempontjából, a primitív „sámánizmus” űzték? Előttük már hatalmas archaikus civilizációk, birodalmak, városállamok tűntek le és fel, jelentős, látható, kulturális és építészeti nyomot hagyva maguk után, de még az akkori nyugati és keleti világ népeihez képest is fejletlennek számítottunk. (Ezek megkerülhetetlen tények a történelemtudomány és az archeológiai kutatások is ezt bizonyítják.) Nem is szólva a megváltók, próféták, istenkirályok, filozófusok és más magas szellemiségek, személyek addigi megjelenéséről a föld különböző pontjain és népeiben, hátrahagyva azokat a szentkönyveket, kinyilatkoztatásokat vagy költeményeket, amik a mai napig is kifejtik hatásukat.)
Alapvetően nem a magyar hagyományokkal van a bajom, hanem a bizonytalan és bizonyíthatatlan elméletekkel, túlzásokkal. Mit takar ez a jelenség, ami egyáltalán nem új keletű, hiszen már Hamvas Béla is írt róla Az öt géniuszban. Napjainkban a globalizáció sterilizáló hatásától és a nehéz hétköznapoktól sok ember menekül ezekhez az elméletekhez, mesékhez, csupán a nemzeti öntudata erősítése és megőrzése végett, de nagyon jól megfér az elsekélyesedett ezotéria felszínes tanításai között is olyan "tapasztalatok" ígéretével, amik könnyen elkápráztatják a jóhiszemű, de alapvetően tájékozatlan érdeklődőket. A mai politikai elit is szívesen alkalmazza ezeket a szimbólumokat, totemeket, a „mikropsziché” egybefogására, nem is szólva a benne rejlő remek üzleti lehetőségről, ami sok írót, művészt és „tudóst” is csatasorba állít a „magas cél” érdekében. A jelszó: „vissza a gyökerekhez”, ami szép és jó is, (főleg, ha hiteles információkról van szó) mint kulturális és történelmi adalék, de megtévesztő és káros, ha a nemzeti öntudat számára szállít különféle kétes elméleteket népünk jelentőségéről, kiválasztottságáról, mint faji, nyelvi, mint pedig úgynevezett „spirituális” szempontból.
Amint fentebb említettem a jelenség nem új, hiszen már Hamvas Béla is foglalkozott vele a 40-es években írt munkájában, Az öt géniuszban.
Nézzünk meg a könyvből néhány idevágó idézetet!
Ami a nyelvet illeti ezt írja:
A magyar nyelvnek -”Spirituális érzékenysége valószínűleg sohasem volt, vagy igen régen elveszett, és ezt retorikával helyettesítették. Ezért mindaz, ami szellemi, magyarul egy kicsit szónoki, mintha nem lenne közvetlen és őszinte, hanem mesterkélt és oktató a kelleténél kihívóbb”
“A középkor végén, amikor az univerzális latin helyébe a nemzeti nyelvek léptek…a nagy hagyományos nyelvek logos-közelségét nem is sikerült elérni, hiszen Európában minden nagyobb távlatú és mélyebbre nyúló szó ma is görög vagy latin…”
“De ha az európai nyelvek közül egyik sem vált univerzálissá, nyugaton komoly kísérletek történtek, hogy a nyelvek szellemiségét növeljék. Ilyen kísérleteket nálunk nem tettek. Az egyetlen nyelvújítás volt ilyen irányú törekvés, amely azonban nem a logos-érzékenységet növelte, csupán az elszegényedett szókincset akarta felfrissíteni. A törekvésbe fölöslegesen sok népnemzeti eszmét vittek úgy, hogy a szótár statisztikailag gazdag lett a nyelv azonban sokszorosan hígabb”
A magyar népről/honfoglalásról:
„Valószínűnek látszik, hogy amikor a magyar nép a Kárpát-medencében letelepedett, akár csak ideiglenesen is, néhány nomád törzs szövetsége volt, nem pedig egység. Nem volt szándékukban a földet véglegesen elfoglalni, már csak azért sem, mert a nomádságtól a végleges honalapítás gondolata idegen. Hogy merre akartak továbbvándorolni, maguk sem tudhatták, mindenesetre a Balkánra és Olaszországba és nyugatra több irányba folytatott rablóhadjáratok közben a legkedvezőbb lehetőséget választották volna. A rablókat azonban többször megverték és a törzsek minden valószínűség szerint azért kényszerültek itt maradni, mert nem vándorolhattak tovább. A nomád abban, hogy nem kalandozhat kedve szerint, nem szívesen nyugszik meg, ezt tanúsítja, hogy néhány csoport nem kívánt hazát alapítani és a dél-orosz sztyeppékre vissza is tért."
"Azok a törzsek, ritkábban népek amelyeket nomádoknak nevezünk, nem autochtón társadalmi egységek, hanem magas civilizációkról letöredezett csoportok…Minden nomád törzs vagy nép két vonásról ismerhető fel, az egyik, hogy nincs szellemi kasztja, csupán sámánja, a második, hogy társadalmának szerkezete harcos lovagi, vagyis ksátrija."
A „spiritualitásról”:
„A sámán nem szellemi kaszt, csak annak csökevénye. Nem is kaszt, inkább csak egy két ember segédekkel és tanítványokkal. A sámán a magas civilizációból hozott emlékekből él, ezek az emlékek azonban eltorzult alakban maradnak fenn…A sámán nem szellemi ember, csupán varázsló, és tevékenysége nem vallásos, csupán mágikus. A tulajdonképpeni brahmani aktivitás a szó, vagyis a hagyomány. Ez itt teljesen hiányzik. A nomádságban a hagyomány elszegényedik, a vallást egyre jobban átszövi a babonás hiedelem, amíg nem marad meg belőle más, mint egy-két mítosztöredék és az irracionális mágikus praxis."
"A barbárság sohasem primordiális tulajdonság. Elvadult törzsek válnak barbárokká, ha a magas civilizációról leszakadnak, vagyis, ha szellemi kasztjukat elvesztik és ezért visszakorcsosulnak. Az elvadulás oka mindig ugyanaz, hogy a ksátrija a szellemi kaszt ellen fellázad, azt megtagadja, és kivonul…A magyar nép a Kárpát-medencébe való érkezéskor ilyen magas civilizációról, félvaddá vált lovagi-törzscsoport volt, az eredeti civilizációra való csak igen halvány emlékekkel. És amikor a fejedelmek a kalandozások kudarca után látták, hogy létük fenntartására csak két lehetőség van, visszatérni keletre, vagy Európához hasonulni és az utóbbit választották, természetesen a ksátrija fölé meg kellet teremteniük a szellemi kasztot, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy az országba be kellett hívni a keresztény papságot.”
Lehetne még folytatni az idézeteket, de szerintem ennyi is elég ízelítőnek. Az, hogy egy igazán hiteles, magyar, szellemi ember, Hamvas Béla is foglalkozott a jelenséggel mindenképpen figyelemreméltó. Persze ahhoz, hogy teljes és átfogó képet kapjunk, el kell olvasni az egész könyvet, mert csak így bontakozik ki történelmünk hányatottságának és tragikusságának spirituális háttere, és mivel ez egy egységes mű, az igazi mondanivalója is csak így válik teljessé. A napjainkban elburjánzott ősmagyarság és honfoglalás kori elméletek többsége is megtévesztő, megalapozatlan és hamis képet tár elénk, ráadásul egy olyan spirituális, szellemi értékkel próbálja felruházni őseinket, aminek a hiteles spiritualitás szempontjából semmi értéke.
u.i .(Sajnos vannak még más meglehetősen érdekes elméletek is, amire a bevezetőmben nem tértem ki, pedig szorosan hozzátartozik a témához, mint pl.amelyik a magyar korona szakralitását és üdvtörténeti jelentőségét, mint egy a spirituális energia közvetítésére alkalmas eszközt jellemez,(Pap Gábor és társai) de ezekben annyi triviális és mulatságos állítás van, amivel vagy nem érdemes foglalkozni, vagy egy külön cikket kéne írni róla.)