Nyílegyenes

2019.jún.04.
Írta: Derwish

Isten országa

 

images.png

 

Isten országa, Nagy Mű, Nirvána, aranykor, megszabadulás, realizáció, megvilágosodás stb. Ezek a fogalmak mind ugyanazt jelentik, az élet egyetlen, igaz értelmét. Tudatosan vagy tudattalanul minden ember ezt a végső értelmet keresi, kutatja, de nem mindegy, hogy hol. A mostani, Vízöntő korszakban tömegek indultak el a spiritualitás útján, nagy divattá vált minden ezzel összefüggő tevékenység, de paradox módon kevesen tudják, hogy a hiteles utakon nincs "tömegmegváltás", mindenkinek önmagának kell kikaparnia azt a bizonyos gesztenyét. Ezek az ösvények nem kívül találhatók, hanem önmagunkba vezetnek.

Lukács evangéliuma szerint, amikor a farizeusok Isten országa felől kérdezték Jézust így válaszolt: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van: Mert ímé az Isten országa tibennetek van"

Rengetegen utaznak különféle szent helyekre, ashramokba, zarándoklatokra, elvonulásokra, távoli gurukhoz, és várják a csodát. Az internetet is tanítók hada lepte el, videók ezreit tekinthetjük meg, de egyik felszínesebb, sekélyesebb, mint a másik. Hiába a közismert, jézusi tanítás, senki nem veszi komolyan, mindenki valami külső szenzációtól várja a megoldást. Valamiért az emberek úgy képzelik, hogy otthon, a négy fal között semmit nem lehet elérni. Még Ramana Maharshi is feleslegesnek tartotta utólag, hogy fiatal korában elhagyta az otthonát és nem is javasolta ezt senkinek.

„Az aranykor nem történelmi korszak, hanem állapot, és ezért minden időben jelen van: csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja.”- írta Hamvas Béla Az öt géniuszban.

Ez az állapot független tértől és időtől, mert mindig jelen van, "csak" meg kell valósítani, ami nem könnyű. Számtalan esetben pont azért nehéz, mert rengeteg a figyelemelterelő tényező, a pontatlan, felszínes tanítás. Kíváncsiságból én is meglátogattam már néhány tanító előadását, de csalódás volt. Persze nem is lehetett más, hiszen nincsenek már megvilágosodott vezetők, guruk, legalábbis olyanok, akik a nyilvánosság előtt szerepelnek, ezért jobban járunk a realizált mesterek könyveivel. Ha követjük útmutatásaikat felismerhetjük magunkban a belső Tanítót, Gurut.

Paul Brunton az egyéni keresőknek azt tanácsolta, hogy saját lelküket, a magasabb énjüket fogadják el Gurunak. Kitartó imával vagy meditációval bárki bepillantást nyerhet Önvalójába és megkaphatja a szükséges vezetést, irányítást. Ez biztonságosabb, mintha hozzákötné magát egy szervezethez vagy egy úgynevezett mesterhez. Ha az emberek annyira tudnának hinni lelki erejük létezésében, mint amennyire vakon követik a felszínes, semmitmondó tanítókat, irányzatokat, akkor erőfeszítéseik előbb vagy utóbb kiváltanák a kellő hatás.

Ne feledjük Jézus tanítását!: ""Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik."  

Satsang-shop (2. rész)

 

cmm8widxgaasmst.jpg

Volt már egy korábbi írásom ezzel a címmel, de akkor még nem gondoltam, hogy folytatása is lesz. A "Satsang-shop" szókapcsolatot nem én találtam ki, hanem Mooji oldalán láttam. Ez egy online shop, ahol különféle, Moojival kapcsolatos tárgyakat lehet rendelni. A blogban már számtalan helyen kifejtettem, hogy bárminemű üzleti tevékenység távol áll a hiteles, spirituális tanítóktól és, ha tanulmányozzuk a megvilágosodott mesterek tevékenységét, életét, akkor ott ilyennel nem is találkozhatunk.

A mai bizniszguruknak már nem elég a tanításokért, elvonulásokért beszedett pénz, hanem, ahogyan Moojinál is láthatjuk még plusz termékeket is forgalmaznak. https://satsangshop.com/

Az egyik legviccesebb dolog, a rendelhető fotók között található, ami nem más, mint a mester "lótuszlábairól" készült kép.

lotus-feet-photo.jpg

Láttam egy videót az integrál pszichológia atyjával, Ken Wilber-el, amiben világosan elmagyarázta, hogy a spirituális úton is nagyon fontos a személyiség fejlődése. A felébredésnek, felnövekedésnek és kitisztulásnak (clearing up), kéz a kézben kell járnia. Ott, ahol ez nem történik meg mindig észlelhetőek bizonyos személyiségbeli torzulások, zavarok. Ez az "árnyékrész" tisztátalanságából fakad, és hiába voltak valakinek felébredési élményei, az önmagában kevés, sőt akár még fel is erősítheti az árnyékban megbúvó, elnyomott érzelmeket, tulajdonságokat. Nem véletlenül tapasztalható a mai guruk személyiségében annyi ellentmondás, nárcisztikus, megalomániás megnyilvánulás, kapzsiság, de jellemző a követőkkel folytatott szexuális visszaélés is. Moojiról is meghökkentő történetek keringenek az interneten, de ezek vagy igazak vagy sem, csak abból indulhatunk ki, ami bizonyítható. Egy dolog biztos, ahogy nőtt a népszerűsége úgy erősödött az üzleti tevékenysége is, és követőinek a viselkedése egyre jobban emlékeztet egy elvakult szektáéra. Már láttam olyan videót is, ahol ördögűzést mutatott be, de egyértelműen látszik, hogy szélhámoskodásról van szó ott is. 

Mooji azért is érdekes, mert a Ramana és Papaji vonal örököseként reprezentálja magát, a mesterek képei mindig ki vannak téve az előadásain, de viselkedése ellenmond azon Szatguruk egyszerűségének, hiteles tanításának, botránymentes életének. Ramanáról egyszer megjelent egy pletyka a helyi újságban, amire annyit mondott, hogy jobb is, mert így legalább kevesebben fogják látogatni és több nyugta lesz. A cikket kivágta és ráragasztotta annak a füzetnek a borítójára, amiben a róla készült publikációkat gyűjtötték.

Ezzel szemben Henri Jolicoeur kanadai pszichiáter, aki szektákkal és hamis tanítókkal foglalkozik, beszámolt a youtube-on egy visszataszító esetről. Pár napra rá, hogy feltöltött néhány véleményvideót Moojiról, már kereste is az ügyvédje és perrel fenyegette, ha nem távolítja el őket a netről. A feltöltött videón az látszik, ahogy ájtatos, hisztérikus nők csókolgatják a "mester" szent lábait, és ő ezt szemrebbenés nélkül hagyja. Jolicoeur pontosan arra világított rá, hogy egy Szatguru soha nem hagyná ezt a kultuszt. Ez a viselkedés csak egy önimádó, egoista bizniszgurura jellemző, akinek sajnos itthon is egyre több, naiv követője akad.

Egyre több kiábrándult beszámoló kerül fel az internetre Mooji volt követőitől, főleg azoktól, akik már megjárták a Portugáliában található ashramját. Sokan elhagyták a családjukat, barátaikat, otthonukat. Olvastam egy kétségbeesett férfi levelét, akit a barátnője hagyott el Mooji miatt és azóta még beszélni sem tud vele. A lány teljesen agymosottá vált, manipulálják, nem áll szóba a régi ismerőseivel.(régebben a krishnásoknál lehetett hasonló történetekkel találkozni) Volt olyan nő, akinek terápiára kellett járnia, miután megjárta a sarlatán ashramját. Egy volt testőre rendkívül veszélyes figuraként jellemezte egy újságírónak, de már önmagában az, hogy testőrre van szüksége, sokat elárul a jelleméről.

Nem egyedülálló ez a jelenség, hiszen a sarlatánok körül előbb-utóbb mindig ez történik. A hiszékenység,  rajongás, spirituális képzetlenség mindig a malmukra hajtja a vizet. Sajnos egyre többen esnek csapdába és futnak vakvágányra, ezzel elvesztegetve nem csak éveket, de sok esetben a normális életüket is. Remélem nem sértek meg senkit azzal a megállapítással, hogy az ilyen Mooji színvonalú szélhámosoknak csak a nagyon naiv emberek dőlnek be, azok, akiket elkápráztatnak a mézes mázas szavak, a felszínes pózok. Már önmagában az is gyanús, ha egy nyugati tanító felvett, keleti neveken futtatja magát. Ha sok hangsúly esik a külsőségre, ruházatra, mint Moojinál is, érdemes kételkedni. Ott, ahol anyagi ellenszolgáltatást kérnek a tanításért, szatszangért, biztosak lehetünk benne, hogy spirituális szempontból értéktelen tanítást kapunk még akkor is, ha tartalmilag jónak tűnik. Ez talán az egyik legfontosabb alapszabály, amit mindig tartsuk szem előtt!

Érdemes elolvasni a  cikk első részét, ahol bemutattam a mai bizniszguruk közül néhányat. A Satsang-shop első része: https://nyilegyenes.blog.hu/2016/08/16/luxus_szatszangok

Címkék: Mooji, biszniszguru

Spirituális válság

Sokan úgy képzelik, hogy a spirituális érdeklődés, vagy egy ilyen ösvényen való elindulás automatikusan jó sorsot eredményez és lehetővé teszi a szenvedések elkerülését. Nem véletlen, hogy napjainkban óriási az érdeklődés az ilyen utak, módszerek iránt és szinte minden tanítás elérhetővé vált. Általában lebutított, eladhatóvá tett formában, gyors eredményekkel kecsegtetve történik mindez, főleg olyan tanítók, írók közvetítésével, akik nem saját tapasztalataikra támaszkodnak, hanem az összeolvasottakat szövik tovább és még, ha jó szándék is vezérli őket a legtöbb esetben csak a zavart fokozzák. Ebből a zavarból születik meg a spirituális ego, az "Úton járás" tévképzete a követőkben, ami nem más, mint a menekülés egy fajtája, önáltatás. Az internet jóvoltából a közösségi oldalakon is jól megfigyelhető ez a jelenség. Válogatás nélkül hömpölyögnek a spirituális idézetek, képek, vannak, akik még hangzatos, keleties hangzású neveket is felvesznek, de egy enyhébb kritikai hozzászólás hatására is görcsbe rándulnak, elkezdenek személyeskedő stílusban válaszolni, vagy letiltják az embert. Jellemző az önismeret hiánya, úgy akarnak az emberek spirituálissá válni, hogy a személyiségük árnyoldalával nincsenek tisztában. (Láttam már olyan megosztást is, ahol  egy Ramana Maharshi idézetet, egy szélsőjobboldali, politikai párt vezetőjének az uszítása követett. Jellemző még a rajongói mentalitás, amikor valakinek a személyiségébe beépül egy spirituális irányzat követése és ha "szó éri a ház elejét", akkor az illető olyan szintű érzelmi reakciókat produkál, ami egy elvakult focirajongónak is a dicsőségére válna.) Mindez igaz nem csak a követőkre, de az önjelölt "tanítókra" is.

Visszatérve a cikk eredeti mondanivalójához, azt vettem észre, hogy a spirituális út nehézségeiről, buktatóiról, elakadásairól szinte soha nem esik szó. Ennek több oka is lehet, az egyik valószínűleg az, hogy ezek a tanítók nem járták végig az utat, ezért nem is találkozhattak ilyen nehézségekkel, magyarán tudatlanok, de eladhatóság szempontjából sem hasznos az akadályok felvázolása, pedig már Jézus is felhívta erre a figyelmet:

„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám"

Nem véletlenül születtünk ide, az életképzeletünk sem véletlenül vetíti számunkra az aktuális, megélendő sorsot. A tudattalan mentális hajlamainkból, karmacsíráinkból nő ki ez a sors és vetül körénk jellemünknek megfelelően. Jellemszerkezetünk mögött, az elme tudattalan birodalmában roppant erejű kényszerítő komplexusok kötik meg az Önvalóból sugárzó erőt és ezáltal figyelmünk csak a mulandóság oldalára szorítkozik. Hiteles spirituális utak követése a lekötött Erő felszabadítását eredményezik, ami jár némi megrázkódtatással, válsággal már csak azért is, mert fokozza az idegrendszeri érzékenységet.

Hamvas Béla ezt írta: "nem lehet fizetés nélkül távozni". Felhívta a figyelmet, hogy a válságponton ügyelni kell, mert a "sötétség hatalmai" az embert lerohanják, ami azt jelenti, hogy az elme tudattalan, ismeretlen tartományai aktivizálódnak. Ezért is fontosak a hosszú ösvény önismereti, öntisztító gyakorlatai, mert ha valaki ezek nélkül indul el, pl. rámeditál a tudattalan problémákra, elfojtásokra, tulajdonságokra, vágyakra, akkor azokat csak felerősíti. Jó példákat láthatunk erre a művészsorsokban, akik közül sokan öntudatlan jógik voltak, az alkotás folyamatában kifejtett koncentráció/meditáció során kiengedték a "szellemet" a palackból és szenvedélybeteggé váltak. Nem véletlen az sem, hogy nagyon sok keleti tanító, szvámi, aki a cölibátus miatt nem élte meg az ellenkező nemmel való kapcsolatot, elbukott, mert nem tudott ellenállni a kísértésnek és ezért titkos viszonyba kezdett tanítványaival, kihasználva őket a beavatásnak álcázott szexuális kontaktussal.

Robert Adams amerikai, megvilágosodott mestertől egyszer azt kérdezte az egyik tanítványa, hogy miért hagynak fel sokan a spirituális gyakorlással, mielőtt elérnék a végső célt. Azt válaszolta, hogy ez azért van, mert a gyakorlás, a meditáció következtében nagyon felerősödnek, aktivizálódnak a szamszkárák-sorscsírák vagy vászanák (az elme tudattalan mentális hajlamai), és ezek az életben komoly válságokat idéznek fel, amik visszarettentik az út követőit. Ezért van az, hogy csak kevesen érnek célhoz, az igazi Önmegvalósításhoz.

Szóval látható, hogy a hitelesnek tekinthető utakon mindig felléphetnek nehézségek. Ott, ahol ez nem történik meg, vagy tudatlanságból nem beszélnek róla, okkal gyanakodhatunk, hogy egy vakvágányon haladunk és a végállomás nem a "mennyország" lesz. Napjaink kommersz spiritualitását ez a csodavárás jellemzi, a "széles út" vadhajtásai ezek. A fizikai szenvedés, szorongás, érzelmi hullámzások természetes kísérőjelenségei a hiteles spirituális praxisnak és sokkal gyakoribbak, mint az üdvteli béke ritka pillanatai, főleg az út elején. Ramana Maharshi ezeket a jelenségeket az Önvalóhoz vezető út mérföldköveinek tekintette vagy akadályoknak, attól függően, hogy éppen kihez beszélt.

Természetesen nem kell megijedni ezektől a jelenségektől, hanem tudatosan el kell fogadni őket. Ha akadálynak éljük meg, akkor azért, ha mérföldkőnek, akkor pedig azért. Mind a két esetben értünk vannak, természetes kísérőjelenségek ezek.

"A spirituális keresők belső fejlődését irányító törvényszerűségek úgy tűnik, gyakran a legrejtélyesebb úton módon történnek. A Kegyelem ereje gondoskodik rólad akkor is amikor nem vagy tudatában ennek és azt gondolod, hogy megvonatott tőled. Ilyen esetekben minél nagyobb a szorongás, annál jobban szorongatja a magasabbrendű Én az egót. Minél inkább egyedülvalónak és elhagyatottnak tűnsz, annál közelebb von magához a magasabbrendű Én" - Paul Brunton

 

Szaturnusz a küszöb őre

A spiritualitás iránt érdeklődők közül szinte biztos, hogy már mindenki találkozott az asztrológiával és ezen belül a bak jegy uralkodóbolygójával a Szaturnusszal. A hermetikus szemléleteben az időt jelképezi, de hagyományos, hétköznapi megközelítésben főleg sorsbolygónak tartják és különböző fogalmakat társítanak hozzá. Néhány ezek közül: akadály, gátlás, struktúra, nehézség, merevség, gyász stb. Mivel a hermetikus szemléletben az asztrológia egy önismereti eszköz, a mulandó tudatosság összetevőinek a megismerését teszi lehetővé, ezért én is ebből a szempontból közelítem meg a Szaturnuszt és nem a közismert, prognosztizálásra használt fogalmak alapján. Ha a tudatosság felől közelítünk a relatív idő fogalmához (Szaturnusz), akkor kijelenthetjük, hogy a múlt nem más, mint emlékezés, a jövő pedig elképzelés, tehát mentális konstrukció, ezért a pillanatonként megélt jelen sem lehet más, mint mentális állapot a tudatosságban. A relatív időtapasztalat nem csak az ébrenléti állapotban áll fenn, hanem álom szinten is érzékelteti magát, persze a tapasztalatok más "időmegélésben" történnek az ébrenléti állapothoz képest. Ezeken a szinteken a tudatosság mindig szubjektum-objektum relációban van, relatív, mindent csak valamihez képest él meg, és amint ez az időbevetettség, időérzet megszűnik, az éberség is kioltódik. Ez történik akkor, amikor álom nélküli mély-alvásba merülünk, a felszíni, kettősségre kondicionált öntudatunk kialszik, mert figyelmünk éberségégének a határa csak idáig terjed. Ez a folyamat tudattalanul zajlik le, észre sem vesszük. A Szaturnuszt a spirituális hagyományban, gyakorlatban a "küszöb őrének" is nevezik, nem véletlenül, hiszen az idővel összekapcsolt tudat számára az időtlenségbe, az ürességbe való tudatos oldódás a legnagyobb próbatétel és a megsemmisüléstől való félelem visszarettenti azokat, akik még éretlenek az egységtudatú örökkévalóság éber átélésére: az Örök Jelen állapotára.

A relatív, időbeli tudatosság ennek az Örökkévaló állapotnak az aktív oldala, de egy lefokozott, leszűkített, kevert tudati mechanizmus. A tudatban az elválasztottság csak látszólagos, hiszen az Örökkévaló Jelenen belül képződik, de a mentális hajlamok miatt, csak erre az időbeli,  mulandó oldalra (ébrenlét-álom) korlátozódik a figyelmünk. Az asztrológia pontosan ezekkel a személyes tudattalanban lévő mentális hajlamokkal foglalkozik, amiket a feltudat különböző érzetekként regisztrál. Ha ebből a szempontból sorra vesszük a bolygókat, akkor a Nap a magam-érzetet, az "én-vagyokság" érzését, az individualitás megélését jelenti: ez az öntudat. A Hold a reflektáló elmét, ami a tükrözött tudatosság szimbóluma, a gondolatformák tapasztalása. A Mars az akarat-érzet, a cselekvőség érzete, a Merkúr az értelmi én átélése, az értelmezés jellege, a Vénusz pedig az érzelmi én, az érzelmek megélése. A Jupiter a tér érzet, a Szaturnusz pedig az idő érzete, érzékelése. Meg kell még említeni az aszcendenst is, ami a szerepszemélyiséget, a personának az átélését jelképezni. Ezek a jelölők a személyes tudattalan tartományából hatnak, és a felszíni megélésük olyan jelleget ölt, amilyen energetikai háttérben, jegyben állnak. Az aspektusaik, fényszögkapcsolataik plusz árnyalatokat adnak ezekhez a tapasztalatokhoz. 

A Naprendszer Szaturnuszon túli bolygói, az Uránusz, Neptunusz és a Plútó már a kollektív tudattalan tartományához tartoznak (Jung) és ez már az időn túli szféra kettősség nélküli, örökkévaló világa. A Hagyományban ez a Világ-Idea, ami a Teremtő Isten, Világ-Elme első gondolati megnyilvánulása, ahol minden egyszerre, kezdet és vég nélkül Jelen van, mint első teremtett valóság, amiből a mulandó világ is kibomlik. Ez az előképe a látható világnak. Ez a Világ-Idea a Világ-Elme Ürességében képződik, (amelynek egyéni, de személyiség nélküli része az Önvalónk is)  és mátrixok, lenyomatok, ideák, ősképek vagy Jung fogalmával élve archetípusok alkotják.

Láthatjuk tehát, hogy egy asztrológiai képletben megjelennek a személyes tudattalan jelölői és annak okozatai a különféle felszíni, "feltudati" megélések, mint hagyományos bolygók, valamint a kollektív tudattalan jelölői az úgynevezett Szaturnuszon túliak. Ezeket transzcendens bolygóknak is szokták nevezni. Nem csak a láthatatlan világban van ez így, hiszen a látható kozmoszban is a Szaturnusz után jön az Uránusz, a Neptunusz és végül a Plútó.

"Amilyen a mikrokozmosz ugyanolyan a makrokozmosz. Ebből csodálatos analógiák adódnak." - Hermész Triszmegisztosz

A Szaturnusz, a relatív idő áll az elsődleges megnyilvánulás (Világ-Idea) és az ebből megnyilvánult kettős világ küszöbén, ahol a tudatosságban a tér és forma nélküli létezés időszerűvé, mulandóvá válik. Ő az, aki miatt az éjszakába merülő Napot, az Önvalót "nem látjuk". Ez igaz akkor is, amikor a létéjszakába merül, a kettősség, mulandóság, jelenségek világába (ébrenlét-álom) és az öntudat figyelme az időbeliségen belüli káprázásba kapcsolódik, de igaz akkor is, amikor a jelenségvilág bővítményei leoldódnak róla és álom nélküli mély alvásba merülünk, mert nem tudjuk megtartani Öntudatunk éberségét az időn túl. Ennek ellenére ez a Nap mindig velünk van, Naprendszerünk központja ő, hiszen Öntudat nélkül nem lennénk képesek felfogni a körülötte keringő bolygókat. Ez az alapélményünk, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást. Ahhoz, hogy a figyelmi energia teljesen Önmaga felé tudjon fordulni és megszűnjön a tudati leszűkítettség, a keringő bolygókban lekötött energiát fel kell szabadítani. Az asztrológia abban segít, hogy tudatosítsuk a személyes tudattalanból érkező determináló hatásokat, megnevezzük őket és valamilyen hiteles gyakorlattal megtisztítsuk önmagunkat azért, hogy eljussunk a küszöbig. A küszöbön, a határon túlra nem vihetünk semmit.

Hamvas Béla írta, hogy álmainkban a vizsgaálmok során is a küszöbnél vagyunk. Felelnünk kell, vállalni kell a felelősséget önmagunkért, amit csak akkor tudunk helyesen megtenni, ha megismertük mentális hajlamainkat, tendenciáinkat, saját csillagainkkal való viszonyunkat, máskülönben megbukunk. A spirituális út öntisztító, önismereti, hosszú ösvényén tudunk idáig eljutni, ahol még a tudattalanból fakadó, egoizmust okozó bővítményekkel foglalkozunk, viszont a küszöbön túlra csak az Önvalónk kegyelme tud átbillenteni. Ez a :"Legyen meg a Te akaratod", a rövid ösvény, ahol az ember átadja magát az elméje legmélyebb rétegéből fakadó energetikai sugárzásnak, mert csak ez tudja legyőzni a küszöb őrét. Ez a szent erő tartja fenn az éberséget a magasabb, idő nélküli szférákban, legyen az a Világ-Idea átélése, az abba való beleoldódás, vagy a teljes Ürességbe, az Önvalóba történő belemerülés. Miután ez véglegesen sikerül, a határok, a küszöbök eltűnnek a tudatosságban és az éberség a teljes kört átfogja, nem alszik ki többé a frekvenciaváltások során. A Jelenlét állandóvá válik:

"Csak egyetlen valódi jelenlét van, az isteni jelenlét. Ez a végső igazság, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk s meg kell tapasztalnunk. Ha ez megtörténik, akkor a (látszat)világot éppúgy tapasztaljuk, mint mások, de egyben végső lényegét is érzékeljük, s érezzük, hogy a Jelenlét minden pillanatban áthatja azt."- Paul Brunton 

Befejezésül még érdemes megjegyezni, hogy a spirituális hagyományban a Szaturnusz és a Jupiter együttállását messiási konstellációnak nevezik. Nem véletlenül, hiszen az idő és a tér egyesülését, egybeolvadását jelképezi. A Megváltó sugárzó energiája megnyitja a kaput az adott világkorszak létbeáramlásában, és az, aki önmagában ráhangolódik erre az energetikai sugárzásra (meditáció), annak lehetővé teszi az idő és a tér tudatos összevonását.      

Az elme "elpusztítása"

Ramana Maharshi tanításaiban, amik főleg kérdésekre adott válaszokban maradtak fenn, gyakran találkozhatunk az elme, ego elpusztításának, megsemmisítésének a megkerülhetetlenségével. Erre van szükség ahhoz, hogy elérjük végső állapotunkat a megvilágosodást, megszabadulást. Aztán van, ahol meg mást mond:

Ramana: Az Önvaló a tiszta elmében érezteti önmagát, így még gondolatok közepette is érzed a Jelenlétet. Ismerd fel az igazságot, hogy egy vagy a mélyebb Éneddel és a gondolathullámok, csak a felszínen vannak.

Kérdező: Akkor az elme vagy az ego elpusztítása, amiről beszél, az nem jelent abszolút elpusztítást?

Ramana: Nem. Az elme megtisztul a tisztátalanságtól és kellően tisztává válik ahhoz, hogy az Igazságot tükrözze.

Az "ellentmondás" feloldásához szükséges megemlíteni, hogy Ramana válaszait, tanításait mindig a kérdező tudatossági szintjének megfelelően adta. Az elme "elpusztítását" nagy valószínűség szerint egy olyan követőnek tanította, akinél az elme fogalma a gondolatformák összességére korlátozódott és elméje még állhatatlan volt, csapongó a gondolatáramlás miatt. Ezért néha ő is a gondolatformák összességeként, gondolatok kötegeként utalt az elmére, pontosan azért, hogy vezérfonalat adjon az Önkutatáshoz azoknak, akiknek először még az elme megerősítésére, egyhegyűvé tételére volt szükségük, hiszen ez az előfeltétele az Önvaló felismerésének, az abba való bepillantásnak. Ez a felismerés a gondolatok és minden elmebeli aktivitás megszűnése nélkül nem történik meg. Ehhez kell a koncentráció-meditáció gyakorlása. A következő tanítás, amit egy másik követőnek adott erre világít rá:

Ramana: Az elme ingadozása abbéli gyengeségéből adódik, hogy energiáját gondolatok formájában eltékozolja. Amikor képesek vagyunk rávenni arra, hogy egyetlen gondolathoz ragaszkodjon, akkor az energiát megtartjuk, és az elme megerősödik. Erős elmére gyakorlással lehet szert tenni, mint ahogy erre a Gítá is rámutat. Az elme először csak időnként, majd folyamatos gyakorlással egyre gyakrabban tér vissza a kereséshez, míg végül egyáltalán nem kalandozik el. Ekkor nyilvánul meg a szunnyadó shakti, és az elme feloldódik az életenergia áramlatában.

Fontos észrevenni azt, hogy a Maharshi ebben a válaszban az indirekt, közvetett gyakorlással indít, mert ennek a kérdezőnek még erre van szüksége és bemutatja a célt is, ami a szunnyadó shakti megnyilvánulásában kulminál, aminek hatására az elme feloldódik az életenergia áramlásában, ami az Ürességbe "viszi". Ez már az Egységtudat, ide nyer bepillantást a kereső, innen indul a közvetlen, direkt út. Nisargadatta Maharaj az egyik a halála előtt készült könyvben nem véletlenül említette, hogy "a tudatosság érintése az életerőben lakik". Ennek a shaktinak, életerőnek a felismerése, megnyilvánulása az alap a direkt, közvetlen ösvényen. Ez nem más, mint az Önvaló, a Tudatunk energetikai jellege a duális, káprázati oldalon. Ez a kegyelmi erő "semmisíti" meg ideiglenesen az elmét, a figyelmet lekapcsolja a káprázati bővítményekről, amik nem mások, mint az elme különböző alakjai, (memória, gondolatok, test-tudat, értelem) és beáll a meditáció legmagasabb állapota a nirvikalpa szamádhi, amiből a külvilág, a világ-idea kivetítése teljesen hiányzik. Ez egy teljesen éber, tiszta létélmény, de mivel a természet törvénye miatt hosszútávon ebben nem lehet megmaradni, ezért újra a felszínre bukkan az elme aktív oldala és vele együtt a külvilág. (Érdemes megemlíteni, hogy már a szavikalpa szamádhi alacsonyabb állapotát - ahol még érezhető minimális testérzet és néhány halvány gondolat - is ez a Jelenléti erő állítja be, és egy belső "pneumatikus" nyomásként, energetikai áramlásként érezhető. Már ez is a felismerés állapota, az Önátélés tudatosság Jelenléti érzettel társul.)

Ha visszaugrunk az első Ramana idézethez, akkor ezek után már láthatjuk, hogy azt a tanítást egy előrehaladott követőnek adta, akinek már kellően tiszta volt az elméje ahhoz, hogy megértse a lényeget: a gondolatok közepette érzett Jelenlétet. Miért? Azért, mert a shakti áramlásának hatására a figyelem már nem mozdul ki a Középpontból, minden jelenség, az elme alakjai és a külvilág is a felszínhez tartoznak. Itt már nem volt szükség a kettős tanításra, az elme és az Önvaló szétválasztására, a megsemmisítés fogalmára, hiszen valójában egyek, nincs két én.

Természetesen vannak fokozatok a felismerésben,( a Meditáció: Figyelem: Szamádhi írásom erről szól) és ha ez megtörtént, akkor már érdemes átállni a direkt, közvetlen, szemlélődő gyakorlatokra. Itt az embernek bele kell vinnie a belső meditatív megélését a hétköznapok világába, össze kell kapcsolnia a sorsában felbukkanó élethelyzetekkel, és mindezt azzal a meggyőződéssel, hogy a külső jelenségek káprázata az nem más, mint Önmaga kivetülése. Bármi, amit érzékel, beleértve saját testét és elméjét is, a személytelen szemlélődés tárgyává kell tenni, végtelenre állított tekintettel figyelni mindent és nem hagyni, hogy kimozduljon a Tanú állapotból. Ez egy nyitott, központi, de nem koncentrált állapot. A passzív, meditatív gyakorlásnál elég csendben maradni és a figyelmet az én-tudatosságon nyugtatni.

A direkt, közvetlen út megkezdése előtt fontos a valódi felismerés, mert a háttérben "feszülő" kontemplatív erő nélkül nem lesz megfelelő az éberségünk és az önbecsapás csapdájába eshetünk. Ezért jobban tesszük, ha a passzív, meditatív gyakorlást és az aktív, cselekvés közbeni szemlélődést párhuzamosan végezzük. Sajnos a mai nem-kettősség jellegű tanítások nagy része erre nem hívja fel a figyelmet, népszerű tanítóik a jelenlétről, meg a tudatról, tudatosságról papolnak és könyveikkel, előadásaikkal tömegeket kápráztatnak el a spirituális út egyszerűnek tűnő "közvetlen ösvényével", pedig paradox módon, pont a tömegek azok, akik ebből még semmit nem profitálhatnak.

Befejezésként álljon itt még egy idézet Ramanától, ami a felismerésről és a megvalósításról szól:

"Ha az ember rendszeresen gyakorol, képes rászoktatni magát arra, hogy befelé forduljon, s belül megtalálja az Önvalót. Az embernek állhatatosan és folytonosan törekednie kell, amíg a felismerés állapota véglegessé nem válik számára. Amint az erőfeszítés megszűnik, az állapot természetessé válik, s egy folyamatos energiaáramlás által a Legfőbb átveszi az irányítást az illető fölött. Amíg ez maradandóan természetessé és megszokott állapotoddá nem válik, addig tudd, hogy nem realizáltad az Önvalót, csak bepillantást nyertél Abba. Az Önvalót megvalósított lélek továbbra is kapcsolatban maradhat a működő testtel, az érzékekkel és az elmével, anélkül, hogy önmagát a testtel azonosítaná"

Itt az Önvaló megvalósításának a fokozatos bemutatását láthatjuk, ami addig tart, amíg felismerés állapota véglegessé nem válik. Vannak olyanok, akiknél a hosszadalmas múltbéli gyakorlás következtében ez az állapot hirtelen, látszólag minden előzmény nélkül beáll. Ez természetesen nagyon ritka jelenség, a többségünknek spirituális gyakorlatok végzésével kell haladni a "cél" felé. Ezek a gyakorlatok lassanként megtörik a mentális hajlamokból fakadó gondolatok áramlását és a már fentebb is említett "pszichoenergetikai" jelenséggel karöltve, fokozatosan feltárul az "Én-Én" tiszta tudatosság háttere. A további gyakorlással ez a Háttér egyre szabadabbá válik és beáll az erőfeszítés nélküli állapot.         

Két korábbi írás, ami kapcsolódik a témához:

Meditáció: Figyelem: Szamádhi  https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/16/meditacio_figyelem 

Az elme alakjai https://nyilegyenes.blog.hu/2018/03/20/az_elme_alakjai

Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot

„Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám"

Nagyon sokan vélik úgy, hogy a kereszténység a szeretet vallása. Ha Jézus fentebb idézett sorait olvassuk, (aki itt már Krisztus volt, az Önvalót megvalósított ember) akkor ezt hagyományos értelemben nehéz elhinni. Az Evangéliumokban máshol is találhatóak ehhez hasonló, ellentmondásosnak tűnő mondatok. Felvetődik a kérdés, hogy a szeretetről alkotott elképzeléseink helyesek-e, vagy esetleg Jézus nem képviselte a szeretetet? Sajnos a hivatalos vallás Jézusból, az emberből, az emberfiából, Istenembert faragott, akit egy szűz hozott a világra, majd halála után testben feltámadt és felszállt a mennyországba. Ez a torz kép küldetésének az eredeti értemét hamisítja meg, azt az üzenetet, hogy már itt emberként elérhetjük a magasabb Énünket és azt, hogy a "mennyek országa" bennünk van. Nem véletlenül tartotta Hamvas Béla a történelmi egyházakat történeti (történelmi) jelenségeknek, amelyeknek az eredeti valláshoz semmi közük. Ez alól egyik vallási irányzat sem kivétel, hiszen mindegyik eltorzította az eredeti mondanivalót és a tömegek fölötti hatalomgyakorlás eszközévé süllyesztette a maga módján.

"Az Egyház népfölötti és fajfölötti és osztályfölötti és nyelvfölötti egység. Aki csak egyetlen szemet is a népből, osztályból, fajból, nemzetből megtart, az magát az emberiség testvériségéből kizárja. Az Egyház vallásfölötti Egység, ezért a történeti egyházat a vallásfölötti Evangéliumi Egyházzal nem szabad összetéveszteni" - Hamvas Béla

Ez az Egyház nem más, mint az Egységtudat és az Evangéliumok végső értelme is erre vonatkozik. Valódi Szeretet csak itt van Jelen, az Önvalónkban. A létezésnek ez a szintje minden ember szívében benne van és lényegét tekintve azonos. Az a szeretet, amit mi szeretetnek hiszünk csak egy halvány gyertyaláng a Nap fényéhez képest és ennek a Napnak a sugara a tudatosságunk forrása, az Önvalónk. A személyes énünk ennek a sugárnak csak tükre, ezért a szeretete sem több, mint elménk alacsony frekvenciájú, érzelmi rezgése, ami a mentális hajlamaink kondicionáltságától függ. Ez az önzés, önösség egy formája. Ha egy kis időre felfüggesztődne a memóriánk, (ami az egyik alakja az elménknek és ennek köszönhetően egy bizonyos szerep-személyiségnek hisszük magunkat) akkor még az általunk legkedvesebbnek hitt személyt is vadidegennek látnánk és semmilyen szeretetet (érzelmet) nem táplálnánk iránta. Valójában az egónk nem is tud szeretni, mert szeretete relatív, de nem is lehet más, hiszen a létezése is viszonylagos a tudatosságban, állandóan változó, békéje a külső dolgoktól függ, figyelme is csak idáig terjed. Ezt a figyelmet folyamatosan eltereli a kivetített külvilág, vagy az elménk testi, érzelmi, gondolati működése. Persze szükség van rá, mint egy eszközre, mert nem tudnák nélküle tájékozódni a káprázati, duális oldalon, de a leszűkítő mentális hajlamainkból fakadó egoizmusunk miatt az Önvalónk hangját nem hallhatjuk. A valódi, örök békét nem ismerhetjük meg.

Ezért mondta Jézus Krisztus, aki nem más mint a magasabb Énünk, Önvalónk, Tudatunk szimbóluma, hogy a földi énünk számára nem hozott békét. "A szenvedésnek üdv értéke van" - írta Hamvas. Mire megyünk a felszíni békével, jóléttel, sikerekkel stb.? A Földön elméletileg mindig meg lett volna a lehetősége a látszat békének, jólétnek, ennek ellenére az egész emberiség történelmét a viszály hatja át napjainkig. Feladná-e az ember valaha is az egoizmusát, ha a Föld egy "tejjel mézzel folyó Kánaán" lenne? A gazdagabb nyugati államokban több depressziós ember él, mint a szegény, keleti országokban. A  kifelé forduló embert csak a kard, a szenvedés útja tudja beavatni, felébreszteni az egoizmusából. A felszíni béke, jólét, siker, szórakozás csak egy erős figyelemelterelés a valódi lényéről, az ego elaltatása.

Ezért aztán a szűkebb környezetében sem találhatja meg a békét, még azokkal sem, akiket látszólag szeret és akikről azt hiszi, hogy szeretik, legyen az az apja, anyja, anyósa stb. "a saját háza népe", mert abban a pillanatban szétfoszlik ez a szeretet, amint a maszkok között megszűnik valamiben az egyetértés. Nincs ma olyan család, ahol ne lenne, vagy ne lett volna viszály, hiszen a családi szerepek, maszkok mögött is önérdektől hajtott egók lapulnak, legfeljebb a kondicionált érzelmi, családi kötődés miatt egy idő után elnyomásra kerülnek. Felvetődik a kérdés, hogy ez a családtagjainkhoz kapcsolódó szeretet mennyire valós? 

A végén Jézus még tovább szűkíti a kört a szülő-gyerek közötti szeretetre. Nem véletlenül, hiszen a földi én, az ego számára, ez a legerőteljesebb "szeretet illúzió" csapda. Ez a legerőteljesebb asztrális kötődés, ami két ember között létrejöhet. Mivel még ez is a megosztott elme érzelmi zónájához tartozik, a káprázathoz, ezért az Egységtudat megismerésének az akadályát jelenti. Nagyon súlyosnak tűnnek ezek a szavak, de igazak, és valójában Jézus csak egy spirituális törvényre hívja fel a figyelmet. A Krisztusi Énnel, az Önvalóval, a tudatosság üresség természetével való egyesüléshez az embernek a "küszöbön" minden azonosulást el kell tudnia engedni. Ez az ego számára ideiglenesen a teljes megsemmisülést jelenti. A halál éber, tudatos átélése ez, amitől a személyes én a legjobban retteg és mindent be fog vetni, hogy ez ne sikerülhessen, belefog kapaszkodni a legerősebb érzelmi kötésbe, hogy elterelje a figyelmet.

Gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy annál az embernél, aki már rálépett valamilyen hiteles, spirituális útra és történik az életében valami váratlan, kellemetlen dolog azzal, akihez érzelmileg legerőteljesebben kötődik, akkor szinte képtelen lesz a tudatossága figyelmét elfordítani az érzelmi hullámzástól és nem fog tudni az Önvalója felé fordulni a meditációban.

Érdekességként még érdemes megemlíteni, hogy a Bhagavad-gítában Arjunának is a rokonaival szemben kell harcolnia és kétségei támadnak emiatt, de Krishna az Isteni Önvaló ragaszkodik a harchoz. Aztán Buddha a fia születésekor azt mondja, hogy "Egy rahu született, egy béklyó keletkezett".

Jézus mondatainak van egy másik vetülete is. Mindannyian beleszületünk egy családba, de ez a család általában csak fizikálisan, vér szerint a családunk és nem szellemileg. Régebben az archaikus időkben még volt egy kasztrendszer és mindenki a szellemi szintjének megfelelő emberek közé inkarnálódott, de ez a mai időminőségben már nem aktuális. Ettől függetlenül a tudatosságunknak megfelelően mindannyian beletartozunk valamelyik "kasztba". Ha egy spirituális hajlammal született embernek a hozzátartozói materiálisak, érdeklődésük csak az anyagi világig terjed, akkor előbb utóbb szembe kerül velük, főleg azok után, hogy rálép a gyakorlás útjára. "A saját háza népe lesz az ember ellensége." Ez nem csak azért van így, mert nyilvánvalóvá válik előttük, hogy más értékrendet képvisel, és ez sérti az önérzetüket, hanem azért is, mert egy spirituális ember tudatosságának a fejlettebb szintje tudattalanul ingerli őket, az aurájának kisugárzása interferenciába kerül velük és ez felfokozza az egoizmusukat. Kialakul bennük egy kényszerű feltekintés érzet és ez ellenségeskedést szül. Ez a folyamat nem tudatos, a hozzátartozók reakciója természetes, de fontos felismerni, mert így az értelem fényében pontosan tudjuk értékelni és ezáltal elfogadni. 

Van még egy érdekes jelenség, amit össze lehet kapcsolni Jézus fenti mondataival. Sokan azt képzelik, hogy a spirituális útra lépés, meditáció, az automatikusan a külső életben is békét, nyugalmat teremt. Általában ez nincs így, legalábbis akkor, ha valaki egy hiteles gyakorlatot választ és azt jól végzi. A koncentráció-meditáció gyakorlata a tudatosság, az elme megtisztítása, az akadályok eltávolítása az Önvalónk útjából. Ahhoz, hogy elérjük a meditáció magasabb szintjét, a szamádhi valamelyik állapotát és kialakuljon a kapcsolat a magasabb Erővel, Igaz Lényünk sugárzásával, az elménk tudattalan tartományának meg kell tisztulnia a mentális hajlamoktól. A tükörnek az egónak tisztává kell válnia. A gyakorlás aktiválja a szunnyadó karmacsírákat és ezek az életben, az egyén sorsának megfelelően válságokat fognak kirobbantani, főleg az elején. Ez megtörténhet a külvilágban sorscsapások formájában is, de az is lehet, hogy "csak" egy belső szenvedést fogunk átélni, vagy álmok szintjén ürülnek ki a tudattalan tartalmak. 

Jézus Krisztus a "bölcsesség kardját" hozta a Földre. Ez az üzenete elsősorban a spirituális út nehézségére hívja fel a figyelmet, (De, mint minden evangéliumi üzenet a földi életre is vonatkoztatható, azok számára is üzen, akik még nem indultak el egy spirituális ösvényen, vagy csak az elején tartanak. Számukra még a karmát szimbolizálja, a sors beavatásait.)

Azt üzeni, hogy ne gondoljuk azt, hogy az önismeret, az örökkévaló lényünk, Önvalónk felé fordulás, a bölcsesség útja, földi értelemben, a test és a kifelé forduló ego számára békét hoz és könnyű lesz. Igaz Énünk megismerése nélkül a szeretet, amire a  földi, egoizmussal átitatott énünk képes csak egy alacsonyrendű érzelem, kötőerő, béklyó még akkor is, ha a legközvetlenebb hozzátartozóink felé irányul és, ha ez fontosabb számunkra, mint a végső megismerés, akkor nem vagyunk méltóak erre a megismerésre, az Igaz Szeretetre, ami nem más mint Krisztus. 

Címkék: Jézus Krisztus

Az elme alakjai

"Ahogy ugyanazt az embert különböző neveken szólítják az általa végzett különféle cselekedeteknek megfelelően, hasonlóképpen ugyanazt az egyetlen elmét hívják különböző neveken - gondolkodás, értelem, emlékezet és én-ség attól függően, milyen alakot vesz fel, nem pedig a valódi különbözőség miatt". - Ramana Maharshi

Ramana egy másik nagyon fontos mondata az elmével kapcsolatban így hangzik: "A tisztaságban lévő elme az Önvaló", Paul Brunton pedig valahogy úgy fogalmaz az egyik könyvében, hogy "innen" nézve az Önvaló az elme legmélyebb rétege. Miért érdemest ezt tudni? Spirituális körökben nagy divat manapság az ego-ról (én-ségről) úgy beszélni, mintha az valami különálló dolog lenne az Isteni Énünktől, az Önvalónktól független jelenség, pedig valójában annak csak az egyik alakja, módosulása a káprázati oldalán, a dualitásban. Ilyenkor felfoghatjuk úgy is, hogy nem tiszta elme. Valójában ez a különbözőség csak látszati figyelemeltolódás.

"Amikor Önvaló formájúvá válik a bölcsesség révén, akkor megjelenik a megszabadulás, mely természete szerint Brahman" - Ramana Maharshi

A figyelem energiája az Önvalónkhoz tartozik az egyetlen Tanúhoz, ami a létezés egységtudatú, örökkévaló "részéből" szemléli az önmagában keltett mulandóság káprázatot, ami magába foglalja a gondolkodás, értelem, emlékezet, én-ség jelenségeit, alakjait. Ez az örök Tanú az alapja a tudatosságunknak, a "vagyokságunk" állandó érzetének, jelenlétének: ez a az alapélményünk. Mielőtt rátérek az elme különböző "alakjaira", érdemes még elgondolkodni Brunton következő idézetén is: 

"Minden ember azt gondolja, hogy az ébrenléti állapotban tudatos, soha nem kérdőjelezi meg ezt a tényt. Soha nem szorul rá, hogy bárki elmondja ezt neki, s magának sem bizonygatja. Tudásának legbiztosabb része ez. Ám ez a tudás nem olyan, amit tudatosságának látómezejébe kell hozni - másként tudja az ember ezt, mint egyéb tényeket. A különbség az, hogy az ego nincs jelen ennél a tudásnál - nem ő az, aki felfogja ezt a tényt."

Az Önvaló végül is az egyetlen valóság, az Örökkévalóság, az önmagában létező Ürességgé váló elme, de azonos azzal is, amivé az önmagában keltett mulandóságban volt-van-lesz. Ez viszont csak káprázati valóság, káprázattá válás.

Az alakok amiket az Önvaló felvesz:

1. Amikor ennek a tudatosságnak az áramlása, figyelme az önmagában elképzelt, képzett testekké válik, (álomban álomtest) azonosul és teljesen rátapad annak funkcióira, leszűkítve figyelmének egy részét az érzékekre, akkor ez, az "én-ség, ego alakja".

2. Az önmagában keltett gondolatformák áramlásának, váltakozásának a szemlélete, ami egyben azokká válást is jelent, ez a "gondolkodás alakja".

3. Az emlékképek gondolatformává alakulásában az "emlékezet alakját" veszi fel.

4. És mindezen jelenségek értelmezése az "értelem alak" formájával bír.

Ezek az Örökkévaló Önvaló felvett alakjai a mulandó, változó oldalon. Hamvas Béla úgy fogalmaz, hogy "a mulandóság az örökkévalóság aktív oldala."

Ezek a funkciók, alakok igazából csak megélések a látszólagos dualitásban, akár az ébrenlétben, akár az álomban, és mindenkit az egyéni Önvalója él át egy aktuális sorsvariáció keretében. Azért érdemes megvizsgálni a fentebb már említett alakokra bomlást, mert így felismerhetjük az azonosulási mechanizmust.

Ahhoz, hogy könnyebben megértsük ezt az összetett folyamatot, egy olyan tapasztalatot fogok levezetni, amin szerintem már mindenki átesett. Velem általában utazások során szokott ez megtörténni, amikor a megérkezés, vagy a hazaérkezés másnapján, a felébredéskor hirtelen nem tudom, hogy éppen hol vagyok.

A legutóbb egy költözködés után pár hónappal visszamentem egy olyan lakásba, ahol évekig laktam. Hirtelen ébredtem fel hajnalban, már világos volt a szobában és kb tíz-tizenöt másodperc telt el úgy, hogy fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Teljesen idegen volt minden. Miután "magamhoz tértem" és felismertem a környezetet, elkezdtem elemezni a jelenséget. Mi állt a szokatlan megélés hátterében?

Először is, miután felébredtem és kinyitottam a szemeimet megjelent a külvilág tapasztalata. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen a tudatosságnak össze kellett kapcsolódnia a fizikai testtel (én vagyok a test képzet) és az érzékszervekkel. Tehát létrejött az én-ség testhez kötött, elkülönült állapota, az elme egyik alakja, amivel szemben állt a külvilág. Vele egy időben az értelem alakja nem tudta értelmezni a felbukkanó látványt, a környezetet, mert hiányoztak a helymeghatározáshoz szükséges alapinformációk, mivel az emlékezés mechanizmusa még nem kapcsolt be és nem töltötte be a memóriából azt az információs csomagot, aminek a segítségével értelmezhetővé vált volna az, hogy ki vagyok, mint szereplő és majd ebből a többi. A szerepszemélyiségünk ugyanis nem más, mint a születésünk óta felhalmozódott emlékképek összessége, amivel azonosítjuk magunkat. Ez a tudás kell az értelmezéshez, és ez alapján tudunk következtetéseket levonni. Ennek a hiánynak a felismerése a gondolkodást működésbe lendítette, mert azonnal felmerült a Hol vagyok? kérdése, mint gondolat. Ezek szerint valami tudja bennünk, hogy tudnunk kéne azt, hogy...? A tekintetem körbepásztázta a szobát. Az értelem nem tudta értelmezni a szituációt, nem értette, csak a szerepszemélyiség hiányából fakadó helyzetet, ami megmozdította a gondolkodást, de cselekvésre is késztetett, mivel körbetekintettem a szobán. Ha azalatt a tíz-tizenöt másodperc alatt belépett volna egy hozzátartozóm, őt sem ismertem volna fel. Felvetődött a kérdés, hogy Ki, vagy Mi az, ami ezeknek az alakoknak vagy a funkcióknak az összműködését, vagy ennek a működésnek a hiányát előidézi, átéli és ezáltal egy meglehetősen érdekes tapasztalássá válik? Hosszúnak tűnő másodpercekig fogalmam sem volt a személyiségemet illetően, a gondolkodás sem indult be azonnal, az értelem is akadozott, de a létezéstudat nem csorbult. Korábban volt olyan is, hogy mindez éjszaka folyamán történt, sötétben, ezért a látvány hiányából fakadóan csak a személyiséghiány élődött meg, nem tudtam pillanatokig, hogy ki vagyok, de ettől még...      

Persze külön-külön még mélyebben is bele lehetne menni az elme négy alakjának az elemzésébe, de nem ez volt a célom, inkább az, hogy a fenti jelenség bemutatásával felfedjem azt, ami "mögötte" áll, azt a fonalat amire ezek a szemek "fel vannak fűzve". Az ébrenléti állapotban (álomban is) látszólag teljesen bele vagyunk gabalyodva ezekbe a funkciókba, de nagy segítségünkre lehet, ha felismerjük ezeknek a mulandó alakoknak az Örökkévaló Lényünkhöz való igazi viszonyát és megvizsgáljuk működésüket normál állapotban is.

  

Címkék: figyelem, elme, Tudat

Somogyvámosi Disneyland

A Krishna-völgy Indiai Kulturális Központ és biofarm Somogyvámos falu külterületén található. Ez a létesítmény is része annak a világméretű hittérítő és behálózó tevékenységnek, amit az ISKCON (International Society of Krishna Consciousness) vallási szervezet folytat. Ezt a szervezetet "Ő Isten kegyelme" Bhaktivedánta Számi Prabhupada alapította New York-ban 1966-ban. Magyarországon Létai Péter, "Őszentsége" Sivarama Swámi volt az alapítója a magyar Krishna-tudatú Hívők közösségének. A Krisna-tudat a hinduizmusnak az egyik modernizált változata (neohinduizmus), melyet főleg európai és észak-amerikai területeken népszerűsítenek 1966-óta és már legalább 400 vallási központtal, iskolákkal, önellátó gazdasággal rendelkeznek. Magyarországon, még főiskolájuk is van. Mára már Indiában is elterjedtek.

Érdemes megvizsgálni egy kicsit ennek a a vallási irányzatnak a hitelességét, mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a Krishna-völgyet, főleg azért, mert indiai kulturális központként is működnek, tehát oktatnak és napjainkra egyre népszerűbb turisztikai célponttá is váltak. Még osztálykirándulásokat is szerveznek ide. Sokan rajtuk keresztül ismerkednek meg a hinduizmussal, Krishnával, a Bhagavad Gitával stb. Az egyik fő probléma pont ebben rejlik, mert a jelen esetben egy hamis képet kapnak az indiai spiritualitásból. Ezeknek az utóbbi évtizedekben felbukkant bizniszegyházaknak a tanításai, általában valamelyik világvallás manipulált változatát adják elő. Azért jöttek létre, hogy minél több embert behálózzanak és kihasználva őket vagyonhoz jussanak. A legnagyobb bűnük az, hogy az eredeti szentkönyvekben rejlő üzeneteket eltorzították és a szekta hatalmi érdekeihez igazították.(arról nem is szólva, hogy számtalan embert ragadtak el a családjuktól és egy irreális, antispirituális szendergésre kényszerítettek) Prabhupada is pontosan ezt tette a saját kiadású Bhagavad Gitával, ahol minden három sor idézetet 20-30 soros önkényes magyarázat követ, természetesen bele és félremagyarázva a szent szöveget, úgy, hogy az olvasó még véletlenül se másképpen értelmezze, mint a Krishna-tudat hívei.

Paraphupada azt tanította, hogy a " “A Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré/ Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré mantra transzcendentális hangvibrációjának éneklése a legnagyszerűbb módszer arra, hogy felébresszük transzcendentális tudatunkat... Ebben a viszályokkal és képmutatással teli korszakban nincs a lelki élet gyakorlásának egyetlen más módszere sem, amely olyan hatékony lenne, mint a mahá-mantra éneklése". Mondanom sem kell, hogy ő is, mint minden sarlatán szektavezér a saját módszerét tartotta a "leghatékonyabb" spirituális útnak, de a valóság az az, hogy a mantrázás, még a spirituális ösvény alacsony, kezdeti szakaszához tartozik, azoknak való, akiknek az elméje még gyenge a meditációhoz. Nagyon távol áll még az úgynevezett "transzcendentális tudat" felébresztésétől, ami a helyes spirituális értelmezés szerint az Isteni Önvaló, amit nem lehet, csak úgy felébreszteni. Ráadásul nincs olyan mantra, ami mindenkinek megfelel. A hiteles mesterek minden tanítványnak egy egyéni, csak neki megfelelő mantrát adtak, azoknak, akiknek még erre volt szükségük. Ez a "Krishna-tudatú" mantrázgatás csak agymosás, pontosan a tudat gyengítésére szolgál, arra, hogy a letompított tudatú hívők könnyen irányíthatóak legyenek, valójában megrekedés. Őrá is jellemző volt, mint a többi sarlatánra, hogy más hiteles mesterek tanítását becsmérelte, azokat leszólta. Sajnos Európában és Amerikában sokan ezzel a torzszülött, képmutató, kizárólag külsőségekben megnyilvánuló vallással azonosítják Krishnát és a Bhagavad Gitát. (Ha valakit komolyan érdekel ez a szent könyv, akkor olvassa inkább Baktay Ervin fordítását vagy Swámi Vivekananda és Paramahansa Yoganada verzióit)

Az ilyen vallási szekták a kiforratlan, gyenge jellemű, pszichikailag labilis, sérült embereket tudják elragadni, azokat, akik valamilyen oknál fogva csalódtak a konvencionális keretek között folytatott életben és így elmenekülnek a valóság elől. Erős értelmű, megkülönböztetni képes spirituális keresők soha nem esnek bele az ilyen bizniszegyházak csapdájába. Spirituális szempontból semmi értelme annak, hogy a világ nyugati felén indiai, vagy más keletei vallásokat kövessen az, akinek még szüksége van a vallásosságra, de a táplálkozási és öltözködési szokások utánzása is egy visszás jelenség. Nem véletlen az, hogy ide születtünk erre a kontinensre és az sem, hogy a keresztény vallás itt is teret nyert. (nem vagyok híve egyik vallásnak sem, de, mint jelenség itt ez terjedt el, a karma törvényéből adódóan ez a járható vallási út az itt élőknek) Amikor a Ramana Maharshi indiai, megvilágosodott bölcs egyik európai követője szanjaszinnak, hindunak öltözve jelent meg az ashramban és még valami indiai nevet is felvett, a mester kinevette és megkérdezte tőle, hogy cirkuszban érzi e magát, hogy bohócnak öltözött ? Soha nem szólította az új nevén. A mester szükségtelennek tartotta a külsőségeket, a keresztény vallásúaknak a Bibliából idézett. A többi nagy, megvilágosodott tanító is a legtöbb esetben európai viseletet öltött, ha nyugaton járt. Nem akartak feltűnést kelteni. Persze hasznosak és használhatók a hiteles, keleti tanítások az önismeret szempontjából, de még azok sem felelnek meg sok esetben, egy az egyben a nyugati ember számára.

A vallásalapító Prabhupada és tanítványa Sivarama szélhámosságára, már itt rávilágítottam : http://nyilegyenes.blog.hu/2014/11/12/swami_wellness

A somogyvámosi Disneyland mára egy felkapott turisztikai látványosság lett. Méregdrága épületek, mesterséges tó, templom, gazdasági létesítmények stb. Magyarországon nehéz ennél az "ál-hindu" skanzennél hamisabb "spirituális" helyet találni. Az egész egy tömény giccsparádé, önmagukat vallásos hindunak képzelő, indiai jelmezben bohóckodó magyar statisztákkal. Az egész jelenség kb. annyira hiteles, mint Las Vegasban az Eiffel torony. Természetesen belépővel lehet bejutni, csoportoknak kedvezmény, de még ajándékutalványt is lehet rendelni. Felvetődik a kérdés, hogy miből volt pénz a 260 hektárra, meg az egész beruházásra ? Gondolom nem az aluljárókban, utcán történt könyv árusításból. Érdemes visszamenni az időben a "project" indulásáig.

"A krishnás közösség 93-ban telepedett le Somogyvámoson. Az akkori polgármesterrel való megegyezés során esett a választásuk erre a falura, két évnyi keresgélés után. Feltehetően az önkormányzati vezetés és a krishnás vezetés kölcsönös érdekegyeztetése vezethetett a - mindkét fél számára előnyös - megállapodáshoz.
A krishnások a birtokukat kárpótlási földek felvásárlásával alapították meg, ami  akkor még csak 150 hektár volt, de jelenleg, már 260 hektárnál tartanak. ( Nem nehéz kiszámolni, hogy mekkora hektáronkénti támogatást  zsebelhetnek/tek be )  Az önkormányzat és a krishnás vezetés által közösen szervezett fórumokon hívták össze a falu lakosságát, amelyek keretében lehetőség nyílt a helybeli kárpótlási földek megvásárlásának a megszervezésére. A lakosság többségének a szemében egyértelműen jó üzletnek bizonyult, hogy földjeiket a krishnás közösség  180%-os áron megvette tőlük."

AZ ISKCON-nak (International Society for Krishna Conciousness), a Krisna-tudat Nemzetközi Társaságának, gondolom nem esett nehezére a 180 százalékos ár kifizetése a még így is olcsó somogyvámosi földekért, főleg azok után, hogy addigra nagy tapasztalatra tettek szert  a földvásárlásban a világ különböző pontjain. Akkorra már több száz hektár földjük volt Kaliforniában és a világ más különböző pontjain is. Érdemes beütni a google-be azt, hogy "ISKCON temple" és egyértelműen látszik a feldobott képekből, hogy itt egy elképesztően gazdag cégről van szó. Nem véletlenül indult be a hatalmi harc a vezetők között Prabhupada halála után.

Ezen a képen egy 2012-ben Chennaiban átadott ISKCON templom látható. A templom felszentelésének csúcspontja az volt, amikor helikopterből virágesőt szórtak rá. A templom forintba átszámolva kb. 1,5 milliárdba került. Ez a hívők adományaiból folyt be.

 

Egy másik elrettentő példa egy hetvenemeletes templomról: http://www.haon.hu/hetvenemeletes-templomot-emelnek-krisna-tiszteletere-indiaban/2505788/amp

Visszatérve Somogyvámosra érdekes, hogy az anyagi javaktól való elfordulást hirdető vallás milyen jól  alkalmazta az anyagi fölénnyel való visszaélést, és így elorozta a helybéli gazdák elöl a földeket, de ahhoz is megvan az eszük, hogy már, mint elismert állami egyházként az 1% adófelajánlásért kuncsorogjanak. Ennek  tükrében nem fogok meghatódni az ételosztási akcióiktól, hiszen, amint a fenti költekezésekből is látszik, ez nekik semmibe nem kerül. Ezen felül a helyi politikába is beleavatkoztak, akit részletesebben érdekel itt utána olvashat a ravasz módszereiknek :  

http://nyilegyenes.blog.hu/2010/10/09/somogyvamoson_a_krishnas_lobbi_nyert 

Amint már fentebb írtam, a legfőbb probléma a Krishna-tudatú Hívők közösségével a hamis tanítás, a hinduizmus eltorzított bemutatása és a hittérítő tevékenység, amivel megpróbálnak pszichikailag és mentálisan legyengült embereket, fiatalokat behálózni. Pontosan úgy működnek, mint más vallási szekták és bizniszegyházak. A szcientológusokhoz hasonlóan ők is megcélozták a gyerekeket, csak ők nem a drogprevenció leple alatt jutottak be az iskolákba, hanem az áltudományos "intelligens tervezés" tanaival. Az amúgy állandóan indiai jelmezben parádézó krishnások az iskolákba öltöny-nyakkendőben mentek előadást tartani, nehogy "kilógjon a lóláb". Ott is volt könyv, ahogy illik, (mint a szcientológusoknál), amit az USA Book News a tudomány kategória három legjobb könyve közé választott és az „Az év legjobb könyvei” díjjal tüntette ki. Aztán a szkeptikus blogon kiderítették, hogy ezt a "díjat", mint reklámmatricát bárki megvásárolhatja azért, hogy az ezzel forgalomba hozott könyv kelendőbb legyen. Ők is megvették. Szóval pénzért minden hazugság megengedett és amint láthattuk meg is van hozzá az anyagi fedezet jócskán.

A Krishna-völgy honlapján lelkendezve számolnak be a Ghandi Gimnázium tanulóinak a látogatásáról, akik egy osztálykirándulás keretében nézték meg a kibucot, ami egy meglehetősen paradox jelenség, mivel Mahatma Ghandi került minden kapcsolatot a virulens rasszista és antiszemita vallásalapítóval Praphupadával. A leveleit válaszra sem méltatta, a vallási mozgalmát értelmetlennek tartotta. Praphupada kritizálta Ghandit a politikai tevékenysége miatt, ami szintén rámutat, hogy  spirituálisan egy tudatlan szélhámos volt. Szomorú látni, hogy a diákok és tanáraik, még a névadójuk életét és annak értékrendjét sem ismerik megfelelően, de a legszomorúbb az, hogy a mai internet világában senki nem vette a fáradtságot ahhoz, hogy utánanézzen ennek a hamis bizniszegyháznak, szektának, pedig rengeteg cikk és videó foglalkozik már ezzel. A keleti és minden vallás, valamint a spirituális utak megismerésének csak akkor van értelme, ha felkutatjuk a tiszta forrásokat.

Már Swami Vivekananda is - aki a nagy indiai bölcs, Ramakrishna tanítványa volt, és fontos szerepet játszott az indiai filozófia bemutatásában a nyugati világ számára - felhívta a figyelmet a szekták veszélyeire :

"Az egész világon léteznek táncoló és ordító szekták, akik úgy terjednek, mint a fertőzés, amikor elkezdenek énekelni, táncolni és prédikálni: ők szintén egy fajta hipnotizőrök."

https://www.youtube.com/watch?v=jpE32nhDGBs

Müller Péter, kereszténység, Szent Szellem

( A kép forrása: NLCAFÉ )

Müller Péter írót és műveit senkinek nem kell bemutatni. Azok, akik az elmúlt évtizedekben figyelemmel kísérték a magyar spirituális irodalmat biztos, hogy találkoztak már gondolataival, könyveivel, de még azok is belefuthattak ezekbe valamelyik női magazin hasábján, vagy egy tv interjú keretében, akiket ez a téma hidegen hagy. Én is olvastam a könyvei nagy részét, számos gondolata tetszett is még korábban, de az évek múlásával és más tanítók szemléletének a megismerése után sok minden átértékelődött bennem a tanításaival kapcsolatban. Az egyik ilyen tanítása a kereszténység lényegéről szól. A következő részlet a Boldogság című könyvéből származik:

"Amit ebben a fejezetben leírok: misztérium. Misztérium már az is, ahogy hozzájutottam, mert a gyermeki kérdésre, hogy „mi végre van ez az egész?”, a választ a Szent Szellem adta meg, akivel eleven kapcsolatba kerültem. Ő tett rendet a bennem kavargó olvasmányélmények között, Ő fejtette meg a kulcsmondatok titkát, s mondott el olyasmiket, amiket a könyvekben leírva nem találtam meg. Találkozásunk megrendítő volt. Megrendítő és fölkavaró azért, mert bebizonyosodott, hogy Szent Szellem tényleg van! Ötvenesztendős koromban jöttem rá, milyen hazugságban éltem, s élünk valamennyien. Azt mondjuk, „keresztények” vagyunk, s amikor hagyományunk lényege megnyilvánul, döbbenten és gyanakodva fogadjuk, vagy éppenséggel természetellenes csodát látunk benne. Ezekben a ritka, nagy pillanatokban fedezzük föl, hogy „hitünk” mennyire nem volt valóságos: elolvastunk valamit, rá is bólintottunk, hogy úgy van - de józan eszünk, mely sarokban lapult, csendesen rázta a fejét, s azt mondta: ez lehetetlenség. Lelkünk mélyén nem voltunk meggyőződve róla, hogy ez igaz. Különben nem lepődtünk volna meg.

Jézus azt mondta: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. De majd eljön az Igazság Szelleme, ő majd elvezet benneteket a TELJES IGAZSÁGRA... Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall... Az enyémből kapja, amit hirdet nektek.”

Sokszor elolvastam ezt a mondatot, „hittem” is benne - de nem voltam meggyőződve róla, hogy ez így is van. Pedig a Szent Szellemmel való kapcsolat a keresztényi élet lényege! Ez az a pont, ahol a mi nyugati hagyományunk eltér a keleti tradícióktól. A hindut, a buddhistát, a taoistát, de még az arab szufit is eleven mester tanítja. Megvilágosodott bölcs vagy beavatott ember, aki előtted ül, meg tudod érinteni, s éppolyan földi sorsot él, mint te vagy én. Itt is van persze transzcendens kapcsolat, de a tanítványi láncolatot eleven emberek fűzik egymáshoz. A legritkább eset, hogy egy keleti Mester a láthatatlan világra hivatkozik. Ha az igazságról beszél, a saját szívére mutat. Jézus nem ígért ilyen élő gurukat. Még életében megnyitotta tanítványai előtt a magas szellemvilágot."

Maga az alapkoncepció viszonylag jó, ami a kereszténységet és a Szent Szellemet illeti, de nem úgy, ahogy az író azt állítja. Ő a Szent Szellem fogalmát egy szellemvilágban lévő "szellemi mesterre" alkalmazza, akivel a 80-as évek elején egy spiritiszta szeánszon került kapcsolatba. Már önmagában a spiritiszta szeánsz, mint technika, egy alacsony színvonalú, kétes értékű, okkult gyakorlat és így, a médiumokon keresztül szerezett információk is megbízhatatlanok még akkor is, ha az entitás "mesternek" állítja be magát. A láthatatlan világ magasabb hierarchiáinak ugyan vannak tanítói, mesterei, lehetséges az archatok, rishik hullámsávjával való kommunikálás, de csak az képes elhatolni ide, illetve az állíthatja be magát erre a frekvenciára, aki  fejlődése során magas szintű szellemi beavatás birtokába jutott. Ehhez még beavatás után is aktív, tudatos részvételre van szükség, ahol többnyire az irányított meditáció segítségével elhatolhatunk ezekbe a régiókba. (Erről W.Charon-nál olvastam)  Ennek semmi köze az alacsony színvonalú, öntudatlan, médiumi önátadás pszichikus jelenségéhez és egy ilyen túlvilági mester biztos, hogy nem választaná ezt az utat. Megjelenhet a már említett irányított meditációkban vagy álmokban, víziókban egy tanítvány számára, nincs szüksége közvetítőre. Ezzel néha még a Földön élő mesterek is élnek - akik már a Szent Szellem, az Isteni Önvaló csatornái - azoknál a tanítványoknál, akiknek erre még szükségük van. Viszont ők is elküldik a tanítványokat, miután már beavatták őket és felhívják a figyelmet arra, hogy a guru, a Mester bennük van, a szívükben, ami nem más, mint saját Önvalójuk, a Szent Szellem. Ettől fogva már nincs szükségük semmilyen külső Mesterre. Ramana Maharshi a Szív szót az Önvaló szinonimájaként is használja és Jézust sem véletlenül ábrázolták az ihletett középkori festők lángoló, tündöklő szívvel az ikonokon. A keleti és a keresztény tanítás lényegét tekintve ugyanaz.

Müller Péter szinte minden egyes szereplésekor elmeséli az 1956-os halálélményét és azt, hogy akkor valami "csatorna" nyitva maradt benne, magyarán médiummá vált. Az egyik legutóbbi könyvében, az Aranyfonálban leírja a spiritiszta szeánszok lefolyását is. A kezdetekben még valami "tányérka", betűről-betűre mozgatásával kommunikáltak a szellemvilág entitásaival, elhunyt rokonokkal. A mestere is így jelentkezett be először, majd később egy passzív médiumon át szólt hozzájuk. Az író is vezetett ilyen "meditációt", amelyről ezt írta: " Nem emlékszem rá, mit mondtam, mert ilyenkor a szavaimat megváltozott tudatállapotban mondom ki. Mintha nem én beszélnék, csak hagynék valakit beszélni magamban " Arról is ír ugyanebben a könyvben, hogy a rendszeres jógagyakorlatok, a mindennapos meditáció felfokozzák az ember azon rejtett képességét, hogy "hallóvá", "látóvá", egy másik dimenzió megérzésére érzékennyé váljon. Ez tényleg így van, ezt én is tanúsíthatom, mivel már évtizedek óta gyakorlok, de pontosan ez miatt kell nagyon óvatosan bánni a meditációval, mert a tudatosság középső zónájában számtalan olyan ártalmas entitás is létezik, amelyik az ember "megszállójává" válhat. A meditáció nem véletlenül tartozik a jóga ösvény magasabb, 7. szintjéhez, mert csak a kellően megtisztult, felkészült ember számára alkalmas, azok számára, akik a megnyílás során ki tudják küszöbölni a kellemetlen tudattalanból érkező hatásokat, vagy már a tudatosságuk annyira erős, hogy az aurájuk áthatolhatatlan, vagy a meditáció legmagasabb állapotát, a szamádhit el tudják érni és az Önvaló jelenléte, energiája (mert az Önvaló vagy Szent Szellem energiaként manifesztálja magát a dualitásban) távol tartja a nem kívánatos látogatókat. Paul Brunton a Ramana Maharshi megvilágosodott tanítványa több könyvében is felhívja erre a veszélyre a figyelmet. Azt is írja, hogy, ha egy entitás jelenlétét érzékeljük, azonnal abba kell hagyni a meditációt. A meditáció során kifejlődő érzékenység nem arra való, hogy spiritiszta médiummá züllesszük magunkat. Ez a jelenség nem más, mint megrekedés, a hosszú ösvény vadhajtása.

Persze Müller Péter is kifejti, hogy a médiumi tehetség előfeltétele a józanság, a tudat állandó ellenőrzése, önmegfigyelés, az önbecsapások állandó leleplezése és lelki erő. " A médiumnak is erőre van szüksége, hogy egy idegen szellemiségnek - saját akarata, intelligenciája, szeretete szerint - ideiglenes otthont nyújtson magában."- írta a Kígyó és keresztben, majd ugyanitt : "Ha érdekel ez a kérdés, olvasd el Jane Roberts Seth beszél című kötetét. Ez a könyv pontosan leírta a mediális talentum kialakulásának természetrajzát." Gondolom az írót is inspirálta ez a színvonaltalan divatkönyv és még az is lehet, hogy innen vette az ötletet arra, hogy az összeolvasott tudásából és írói fantáziájából összegyúrt tanítását még hangsúlyosabbá tegye a "szellemi mesterére" való állandó hivatkozással. Nem kétlem esetében a "mesteri entitás" vezetését, de a Seth beszél könyv említése meglehetősen zavaró és árulkodó. Komolyan lehet-e venni egy olyan írót, aki józanságot emleget úgy, hogy közben egy Jane Roberts színvonalú triviális médiumot hoz fel példának ? Ilyen lenne az Igazság Szellemével való találkozás? Érdemes belenézni ebbe a videóba:

Müller Péternek rengeteg a követője, folyamatosan jelennek meg könyvei, állandóan úton van, előadásokat tart. Egy igazi popguru lett belőle. A könyveinél mindig hivatkozik a szellemi mesterével való együttműködésre, amit készségesen elhiszek, de sajnos színvonalukat tekintve, spirituális szempontból nem sok jót tudok már elmondani róluk. Mivel van rálátásom a hiteles, nagy megvilágosodott Mesterek tanításaira (ezekről korábbi cikkekben lehet olvasni), így a mérték adott. Ezért is tartom visszatetszőnek azt, hogy a Szent Szellem fogalmát leszállította egy ilyen silány, spiritiszta, médiumi színvonalra és ráhúzta egy olyan jelenségre, mint a szellemvilág, aminek ahhoz semmi köze. Ez az Evangélium tanításának az eltorzítása, félreértelmezése: teljes fogalomzavar. Jó példa erre a fogalomzavarra : "Én a Felsőbbrendű Énetek csatornáin közlekedek" - mondat, amit a szellemi mesterétől idéz az Aranyfonálban. A Felsőbbrendű Én vagy Isteni Önvaló az nem más, mint maga a Szent Szellem. Az, hogy egy szellemlény azon "közlekedjen", annak semmi értelme. A Szent Szellem megnyilvánulásának különböző módjai vannak (erről majd a következő cikkben írok), de az biztos, hogy nincs szüksége öntudatlan, spiritiszta médiumokra és arra sem, hogy bármilyen entitást lerángassanak a földi szférába a "megnyitott" szellemvilágból.

Ez a szellemvilágra való hivatkozás a mai, "angyalkázós", New Age világban nagyon piacképes, a női magazinokban is jól mutat. A jelenlegi világkorszakban, a Vízöntő korában tömegek fordulnak a spiritualitás felé, ezért nem mindegy az, hogy mivel találkoznak. Persze a tömeg számára mindig az instant dolgok lesznek a vonzóak, az olyanok, mint pl. a spiritiszta szeánszok, vagy a csoda médiumok is. Egyre több médium bukkan fel manapság, már a filmipar is felkapta a témát. A nehézségekkel küszködő emberek szívesen látogatják ezeket a médiumokat, akik jobb esetben csak szélhámosok, de lehetnek közöttük valódi médiumok is, akik viszont a legtöbb esetben szellemi bacilusgazdák, kétes entitások lefolyócsatornái. Sokan közülük pszichiátrián vagy elmegyógyintézetben végzik. Én is ismertem egy ilyet médiumot. Kockázatos játék ez, ráadásul a spirituális fejlődés szempontjából értéktelen.

Müller Péter könyveiben jól keverednek az igazságok, a féligazságok és sajnos a kétes értékű tartalmak. Nem megbízható tanítások ezek, mert az író a szellemvilágra hivatkozik, onnan igazolja magát, ami teljesen ellenőrizhetetlen és félrevezető, ráadásul a tudatlan emberekben felkelti a teljesen felesleges, okkult érdeklődést és inspirálhatja őket egy médium meglátogatására, vagy egy spiritiszta szeánszon való részvételre.

Paul Brunton ezt írta : "Senkinek nem lehet magasabb célja, mint az, hogy az Önvaló birtokolja. Ez az egyetlen médiumitás, ami biztonsággal gyakorolható és az egyetlen, amit gyakorolni kell"

Szepes Mária hasonlóan fogalmazott : "A médiumitás, a transzcendens képességek nem egyesek kiváltságai. Minden ember médium; de valódi, hasznosítható értéke csak az olyanfajta inspiráltságnak van, amely tudatosan áll be az egyetemes sugárözönbe. Egy harmonikussá csiszolt jellem és lelkiismeret torzítás nélkül veszi fel a megismerést, és közvetíti a nagy Központ leadását"

Ez a nagy Központ az Önvalónk, a Szent Szellem, amiről Jézus is beszélt az Evangéliumokban, ebbe avatta be tanítványait és ennek működését ismerhetjük fel mi is, ha őszintén gyakorolva felé fordítjuk figyelmünket. Ez az "egyetemes sugárözön" minden ember szívében ott van, de csak az ismerheti fel, aki tudatosan áll be ebbe a sugárzásba.

Meditáció: Figyelem: Szamádhi

( Dmitry Fesechko, Valaki elérte a szamádhit című olajfestménye )

A meditáció fogalmának pontos megértéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a spirituális út, ösvény kezdeti (hosszú, indirekt) és végső (rövid, direkt) fázisaival. Ennek a megkülönböztetésnek a hiányából számtalan ellentmondás, félreértelmezés keletkezett és ez a forrása több, időszerűtlenül alkalmazott tanításnak is, amelyekben már azt tanítják, hogy "nem kell meditálni", mert már most is Az vagyunk, a Tudat, Önvaló stb.(neo-advaita, radikális dzogcsen stb.) Ez a végső fázis szempontjából igaz is, de azok, akik még nem jutottak el idáig nem sokra mennek vele. A hagyományos koncentráció-meditáció, mint praxis, már a hosszú, indirekt ösvényen is a magasabb gyakorlatokhoz tartozik ( pl. a jóga nyolcas ösvényén a koncentráció 6. a meditáció 7. szint ) és még ez sem a kezdőknek való. Azok, akik nem mentek keresztül bizonyos előkészületi, megtisztulási fázisokon, semmit nem profitálhatnak belőle, sőt veszélybe is sodorhatják magukat, ha pl. pszichikailag instabilak, neurotikusak, tele vannak félelmekkel stb. mert a meditációs gyakorlatok felerősíthetik az elmében tudattalanul lappangó tendenciákat, tulajdonságokat, mentális hajlamokat. Az elme állhatatlanságát is ezek okozzák. Ezért fontos az önismeret, az önmagunkkal szembeni őszinteség, elfogulatlanság, a tulajdonságaink feltárása, megnevezése, önmagunk "átvilágítása", mielőtt hozzáfognánk egy közvetett, hagyományos meditációhoz. A meditáció még azért közvetett ezen a szinten, mert egy meditációs objektummal dolgozunk, ami lehet akár egy külső tárgy, vagy egy belső mentális képzet, konstrukció, amire a koncentrált figyelmet irányítjuk és ezzel megakadályozzuk a szétszóródását. Persze ezen a szinten már előfeltétel a fejlett koncentrációs képesség, az elme "izomereje". Láthatjuk tehát, hogy itt még mindig az elme területén vagyunk, az elme erejével dolgozunk azon, hogy a figyelem áramlását fókuszban tartsuk. A koncentráció-meditáció még "kéz a kézben" jár. Itt még a dualitás szemléletének a talaján állunk azt képzelve, hogy van egy személyes különálló énünk, tudatunk, egónk és a megélés még az "én meditálok" állapota, a cselekvőség érzete még jelen van.   

"A nem kívánt gondolatoktól való szabadságfok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének." - Ramana Maharshi

Miután önerőből sikerült a megfelelő előrehaladottságot elérnünk, beáll a meditáció következő, magasabb fokozata a kontempláció vagy más néven a szamádhi állapota, az Önvaló, vagy a Tudat tudatos tapasztalása. Ez a fordulópont, mert idáig tudunk önerőből eljutni a rendszeres, hagyományos koncentráció-meditáció gyakorlásával, ami nem más, mint az akadályok eltávolítása, de az átbillenést a szamádhiba a "magasabb énünk", vagy úgy is mondhatnánk, hogy az énünk tiszta, bővítményektől mentes része kezdeményezi. Tehát a meditáció, mint gyakorlat ezen a ponton válik állapottá, úgymond "direktté". A Ramana felosztását használva három ilyen magas állapotot különböztethetünk meg: (itt nem a jógában használatos szamádhi-ról van szó, ahol a kifejezés valamiféle transz állapotra utal)    

"A szamádhi a legfelső állapotban való szilárd megmaradás. Amikor a mentális nyugtalanság miatt ez csak erőfeszítéssel hajtható végre, az a szavikalpa. Amikor ez a nyugtalanság hiányzik, az a nirvikalpa. Amikor az ember folyamatosan és erfőszítés nélkül a primordiális állapotban időzik, az a szahadzsa."

1. Szavikalpa szamádhi

Ne tévesszen meg senkit az "erőfeszítés" kifejezés használata, mert itt már nem egy "külső" gondolatra, meditációs objektumra történő koncentrált, fókuszált, elmebeli erőfeszítésről van szó, mint a meditáció kezdeti, indirekt szakaszában, hanem a már felismertté vált Ön-tudatosságon, Tudaton, Önvalón, mint "örökkévaló, állandó háttéren" tartott a figyelemről. Ez a Figyelem visszavezetése, visszaigazítása önmaga forrásához. A szavikalpa szamádhi Önfigyelmi állapotában a testtudat ugyan még fennáll, de egy nagyon békés, üdvösség teli, nyugodt, áramló, jelenléti megélés kíséretében. Ez a túrija, a negyedik állapot, ahol az érzékek minimálisan működnek és néhány gondolatforma még hatást gyakorol rá. Fontos megjegyezni, hogy ez az állapot általában csak a hosszú, indirekt ösvény önismereti-öntisztító-koncentráció-meditáció gyakorlása után érhető el, miután gyakorlásból kifolyólag az életerő megtisztult és a "szunnyadó shakti" feltámadt. Ez az Energia az Önvaló, a Tudat aktív, manifesztálódott oldala és mint áramlás érzékelhető. Ez a Szent-Szellem a keresztény hagyományban és ennek a feltámadásától, érzékelésétől, működésbe lépésétől beszélhetünk a rövid, direkt útról. Miután a gyakorló már átesett a "tűzkeresztségen", tényleg elég csak elcsendesednie és automatikusan beáll ez az állapot. Minél előrehaladottabb, érettebb, annál kevesebb gondolat fog felbukkanni, a test is egyre jobban ellazul, de az irányítás már a "magasabb hatalom" kezében van. Ez az atma-vicsára, az önkutatás értelme. Ezt a direkt módszert adta meg a Maharshi azoknak, akik már érettek voltak rá, ami nem más, mint az én-gondolat tudatosítása, a figyelem Önmagán tartása. Ez az előfeltétele az Ön-megvalósításnak, ami, ahogy fentebb láthattuk egyáltalán nem egyszerű dolog. Ezt lehet, sőt kell is gyakorolni normál, hétköznapi tevékenységek közepette is, persze az elmélyedés törvényszerűen nem lesz annyira mély, mint passzív gyakorlásnál. A Figyelem középpontja egy tanúsági állapotba fog "visszahúzódni", egy erős magam-érzeten, én-gondolaton fog nyugodni, mint egy központi tengelyen, ami körül a jelenségek megjelennek. A Figyelem szó ezért is szerepel a címben, a meditáció mellett, mert ez a tudatosság egyik legfontosabb tényezője és minden ennek az irányától függ. Itt már nem számolunk két énnel, mert tudjuk, hogy a kis és nagy én igazából csak ugyanazon tudatosság legalacsonyabb vagy legmagasabb szintű figyelembevétele.

2. Kévala nirvikalpa szamádhi

Ezen a ponton a tudatosság figyelme erőfeszítés nélkül teljesen önmagába fordul, a bővítmények, a test-elme komplexum kioldódik, a test-tudat megszűnik, a gondolkodás folyamata leáll, és az éberség fennmaradása mellett az ember átéli a tudatosság üresség természetét. Pontosan az a folyamat zajlik le, ami minden emberrel megtörténik éjszakánként az ébrenlét-álom-mély alvásba merülés során, csak azzal a különbséggel, hogy az álom állapot kimarad. Az ember tudatosan átéli, ahogy a testtudat az alsó végtagoktól fölfelé fokozatosan megszűnik, majd egy pont után az ürességben találja magát, az egységtudatban. Ez a szattvikus tisztaságú elme. A magasabb jelenléti erő miatt az éberség, az "eszmélet" megmarad, fenntartódik, nem úgy, mint egy átlagos mély alvásba merülés során, ahol ez a folyamat tudatlanul megy végbe. Mivel a mentális hajlamok nem semmisültek meg teljesen, ezért ez a bepillantás az egységtudatba csak ideiglenes, és a visszatérés után a tudatosság figyelmének az ébersége továbbra is csak a duális szintekig terjed (ébrenlét, álom), viszont a tanúsági állapot pillanatok alatt elérhető bárhol, bármikor.  

3. Szahadzsa nirvikalpa szamádhi:

Ez a végső "megvilágosodás" állapota. Pontosan az történik, mint a kevala nirvikalpa szamádhiban, de mivel a mentális hajlamok megsemmisülnek, ezért az állapot állandósul. A figyelmet már semmi nem szakíthatja el a forrástól és az éberség a teljes kört átfogja (ébrenlét-álom-mély alvás). A szemlélet gyökere már nem szakad el az egységtudattól, minden duálisnak látszó jelenség összefüggésben van vele a különállóság képzete nélkül. A szahadzsa szamádhi állapota már töretlen, tevékenység vagy nem tevékenység, ébrenlét vagy alvás nem befolyásolja, a dualitás szintjeinek a váltakozása, már csak felismert káprázat a Tudatban.  

Tehát azok a direkt tanítások, amelyek a "nem meditációt", vagy "nem kell meditálni" útját tanítják, csak akkor hitelesek, ha hozzáteszik azt, hogy az ilyen jellegű szemlélődő gyakorlatok csak azok számára alkalmasak, akiknek az elméje már automatikusan lelassul, elcsendesedik és a meditáció-szamádhi  állapotba kerül, ha önmaguk felé fordítják a figyelmet és hagyják azt "visszahúzódni". Nekik tényleg nem kell már semmilyen hagyományos meditációt, mint gyakorlatot folytatniuk, sőt, őket már akadályozná ez a továbbfejlődésben, mivel nem adnák fel az egyéni törekvést. Ez sajnos nem érint tömegeket, mert a legtöbb embernek még szüksége van a hagyományos, indirekt koncentráció-meditáció elmebeli erőfeszítéséhez a figyelem fókuszálására, összegyűjtésére, mert az összes régi mentális hajlam, öröklött tendencia (vasana) az elmét a külső tárgyak felé fordítja és a figyelmet szétszórja. A Ramana  szamádhi felosztása a meditáció előrehaladott állapotait mutatja, ezek már a direkt úthoz tartoznak, főleg a szavikalpa és a kévala nirvikalpa (mivel a szahadzsa már beérkezettség). Az erőkifejtés, erőfeszítés mentes, szemlélődés jellegű (tanúsági) gyakorlatok is csak azok számára hasznosak, akik már eljutottak idáig, - (akik még nem, azok is belebillenhetnek egy-két pillanatra, de hosszabban nem fog kitartódni a "tanúság pillanata") - mert csak náluk fog beállni és "kibontakozni" a "figyelem állandósága" a belülről fakadó, állandó pneumatikus nyomás miatt.

Mr. Dowman

keithdowman_670.jpg

Sokat vacilláltam azon, hogy egyáltalán megírjam-e ezt az írást. A Dzogcsen szemlélettel viszonylag későn ismerkedtem meg, ezen belül Keith Dowman radikális tanításaival is. Megtetszett ez az irány, még annak ellenére is, hogy semmilyen lényeges újdonságot nem nyújtott az eddigi ismereteimhez képest, de legalább a direkt, közvetlen út szemléletéhez kaptam egy újabb árnyalatot. Mivel ritkán lehet személyesen élő mesterrel találkozni, ezért ellátogattam október 5-én Mr. Dowman budapesti tanítására. Nyitott voltam és kíváncsi is egyben, hiszen az "élő Szó" számomra mindig meggyőzőbb, mint az olvasmányok alapján levont értelembeli végkövetkeztetés. Igazából ennek van "bizonyító" ereje, ez tudja az embert a legmélyebben megszólítani. Azt mondják, hogy egy realizált mester beszélhet akár a zselés cukorkáról is mindenféle emelkedett, spirituális téma helyett, a mondanivaló akkor is "átjön". Az egyik megvilágosodott indiai bölcs legközelebbi tanítványa, aki egyben felesége is volt a mesternek, elmondta, hogy soha nem beszélgettek semmilyen spirituális témáról, csak abszolút hétköznapi dolgokról, arról, hogy mi legyen az ebéd, meg, hogy mit vegyenek a piacon stb., de utólag rájött, hogy folyamatos tanítás volt az is. Viszont beszélhet valaki állandóan a Tudat természetéről stb. ha, nincs mögötte a megvalósítás.

Sajnos Mr. Dowman-nál is az utóbbit éreztem. Alapvetően csalódás számomra, mert nem támasztotta alá a "jelenléte" az írásaiban, legalábbis az általam ismert szövegekben taglaltakat.  Amúgy egy lelkes és barátságos kis összejövetel volt a helyi követői társaságában, különböző vizualizációs gyakorlatokkal, tisztítólégzésekkel. Még közösen énekeltek is egy dalt és persze volt meditáció (nem-meditáció???) ahol Mr. Dowman a csendet Phe mantra erőteljes kiejtésével törte meg, aminek elmondása szerint az a feladata, hogy meditáció során előforduló tudati rögzüléseket, beleragadásokat feloldja. Érdekes megközelítés, nálam nem vált be. Persze ez nem jelent semmit, hogy nekem nem vált be és teljesen értelmetlennek éreztem a csend megszakítását, hiszen másnak még használhat, meg az sem, hogy nem tudok mit kezdeni az apró cseprő előkészítő gyakorlatokkal, vizualizációkkal egy nagyon "radikális-direktnek" tartott tanításon. Ezért sem akartam eredetileg írni erről az egészről, mert tudom, hogy mindenkinek más a jó, habár az elején taglaltak alapján kitűnhet, hogy nem a személyes "elvárásaimra" próbáltam alapozni.

A végén lehetett kérdezni, ezért feltettem néhány kérdést. Az egyik kérdésemben a "pszichoenergetikai", pszichikai transzformációra kérdeztem rá a Dzogcsen összefüggésében, de határozottan kijelentette, hogy itt ilyen nincs. Akkor meg minek emlegette az előkészítő légzőgyakorlatoknál a csakrákat, energiavezetékeket, azok megtisztítását? Az elmúlt évtizedek tanulmányaiban még soha nem találkoztam olyan mesterrel, aki ne számolt volna a be pszichoenergetikai megélésekről a felébredés során. Volt aki nyíltan, volt aki csak a közvetlen tanítványainak beszélt erről. Aztán erről a neo-advaitában már ezerszer lerágott ITT és MOST-ról kérdeztem, arról, hogy vajon tényleg nem kell tennünk semmit? Biztos, hogy már KÉSZEN vagyunk? Természetesen azt a választ kaptam, ami várható volt : a pillanat tökéletessége, minden a Tiszta Tudatból merül fel, eleve minden a Tiszta Tudat stb.stb. és ebből kifolyólag semmit nem kell tennünk. Sajnos, amint már említettem Mr. Dowman jelenléte ebből semmit nem tudott igazolni számomra a meditáció és a tanítás során, semmilyen szintű erőt nem mutatott. Valójában még plusz nyugalmat sem éreztem. Otthon a négy fal között, vagy esetleg egy erdei meditáció során sokkal mélyebb állapotokat éltem már meg. Pont azért menne az ember egy ilyen alkalomra, hogy "továbblendüljön", mélyebb megélésekre tegyen szert ezeken az "emlékeztető rituálékon". Azt is emlegette, hogy az emberek beleragadnak a meditációs élményeikbe és nem tudnak rajtuk túllépni Ezzel megint nem tudok egyetérteni, hiszen pontosan a "bepillantások" lehetnek az igazi útjelzők, ha az ember a helyén kezeli őket. Ráadásul kiábrándító volt még pluszban a neo-advaita kliséket újrahallani, csak Dzogcsen csomagolásban. A hosszú, indirekt ösvény negligálása is érthetetlen számomra, hiszen a legnagyobb tanítók is ajánlották azoknak, akinek még erre volt szüksége. Persze ez még mindig csak egy egyéni vélemény, egyéni megélés, ami önmagában nem jelent semmit.  Ezért is vonakodtam, hogy leírjam a tapasztalataimat, de a tanítás után pár napra belefutottam egy cikkbe Mr. Dowman-nal, ami miatt, végül is az írás mellet döntöttem. Ha ezt a cikket korábban olvasom biztos, hogy kihagyom ezt az összejövetelt.

Egy kiragadott részlet a cikkből : ( teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.tibet.hu/potala/a-radikalis-dzogcseninterju-keith-dowman-dzogcsenmesterrel )

Kérdező : Ön a Dzogcsen mestere, ami egy keletről származó tibeti tanítás.Hogy került vele kapcsolatba és hogyan sajátította el ?

Keith Dowman: "Ez a személyes tapasztalatomban gyökerezik, amit Londonban szereztem a hatvanas években, amikor megjelentek a pszichedelikus szerek, melyek használatából felébredés fakadt... Akkorra már azonosítottam a dzogcsent, mint azt a hagyományt, amely tradicionális fogalmakkal írja le az LSD használata során szerzett tapasztalataimat, ezért amikor a lámákkal találkoztam, célom ennek a hagyománynak a kibontása volt, hogy kimagyarázhassam magam önmagam előtt."

Meglepődtem rendesen az olvasottaktól. Felébredés pszichedelikus szerektől? Úgy látom, hogy jól sikerült a "kimagyarázás". Persze hallottam már erről az álmodozásról különféle "sámánutazós" oldalakon, meg más forrásokból is, (többen is szeretnék a gyengeségüket a spiritualitás mögé rejteni) de mindig is ostobaságnak tartottam, hiszen a hallucinációk, víziók, még a legmagasabb szinten is akadályok. Aztán a Dzogcsenben, mint hagyományban választ lehet találni az LSD használat következtében átélt hallucinációs tapasztalatokra? Ez lenne az éberség ?  Nem ítélek el senkit, akinek benne van a sorsában, hogy összefut ezekkel a dolgokkal és kipróbál ezt, azt, de milyen "spirituális mester" az, aki egy 2016-os cikkben, a 60-as évekbeli, fiatalkori drogos hallucinációit felébredésnek tartja? Pontosan olyan erőtlen figura, mint amilyennek Mr. Dowmant láttam. ( A misztikus út bizonyos fázisaiban lehetnek látomások, de azok sem narkotikumok használatától, hanem intenzív gyakorlásból kifolyólag.) A legfőbb gond  az, hogy, ha ne adj Isten a fiatal követői, de lehet bármelyik Dzogcsennel ismerkedő ember belefut ebbe az információba, akkor könnyen úgy gondolhatja, hogy "szabad a vásár", ha a mester is drogozott, akkor nekünk is lehet. Nincs ebben semmi rossz, próbáljuk ki mi is, hátha felébredünk. Ezek után meglehetősen mulatságosnak tartom, hogy pont ez az ember negligálja a hosszú, indirekt ösvény szükségességét, azt az ösvényt, ami erőfeszítést igényel, de az ember tudatosságát megtisztítja, elmében megerősíti és alkalmassá teszi a rövid, direkt ösvény valamelyikére. Megszólíthatóvá teszi arra, hogy az Isteni energia csatornájává váljon. Valószínűleg neki ehhez nem volt ereje, aztán most "tanít" amit tanít, aminek a hitelességére nem vennék mérget, még ha formailag tetszetős is, hiszen hogyan lehetne elhinni neki bármit is, amikor még mindig pszichedelikus szerek révén történő felébredést emleget, ami nem más, mint a tudatosság tovább szennyezése, torzítása. Hüllő önkívület, ájultság. Befejezésként álljon itt egy részlet Hamvas Béla Eksztázis esszéjéből :

"A hüllő önkívület. Az, amiben nincs egy csepp erósz. Ez az esztelen sóvárgás. Annyi, mint kiszolgáltatva lenni annak, ami határozatlan és bizonytalan, ami szétfoszlik és inog, amiben nincs egység és állandóság és forma, és ami szétfolyik és elpárolog. Az ájultság is önkívület, de nem fölfelé, hanem a semmibe való szétfoszlás önkívülete. A narkotikumok nagy része ilyen ájultság. Az ember önmagát kioltja, és szemét behunyva beleveti magát az értelmetlenségbe. A mámor az ember minden képességét, az értelmet is, magasabb hőfokra emeli. Az ájultság lefokoz, és erőtlenné tesz, bénít és megfojt. A mámor minden emberrel és a világ egészével egyesít. Az ájultság a nem-létezőben szétszór. A mámor felfokozott, az ájultság lefokozott éberség" 

( Azt azért a végére még hozzátenném, hogy ez az írás kizárólag Mr. Dowman-ról alkotott vélemény és nem a hiteles Dzogcsen-ről )

Az erőtlenség ereje

78073a580d1d5f6b4ecfcc42aef61dc4.jpg

A fenti képen Nehru indiai elnök látható és a Dalai Láma, aki 1959 március 17-én Indiába menekült. Tibet jelenkori története, kínai megszállása közismert. 1985-ben az ENSZ közgyűlés újból napirendre tűzte Tibet ügyét, a vizsgálatból kiderült, hogy 1959 és 1979 között 1,2 millió tibeti halt meg a a kínaiak gazdasági és fizikai elnyomása miatt. Kolostorok ezreit rombolták le, a szentkönyveket elégették. 1971-től Kína több nukleáris robbanófejet és rakétát telepített Tibetbe. 1977-től enyhülés figyelhető meg, ezek főleg a felszínt érintik, de lényegi változás napjainkig sincs Tibet kapcsán.

Valószínűleg kevesen ismerik Maurice Frydman nevét. Ő volt az, aki annak idején meggyőzte az indiai elnököt Nehrut, hogy fogadják be a tibeti menekülteket és a Dalai Lámát, még annak ellenére is, hogy ez elmérgesíthette volna a viszonyt India és Kína között. Frydman-ra fiatal korában nagy hatást gyakorolt J.Krishnamurti és a vele lefolytatott beszélgetések, majd Paul Brunton könyvei hatására óriási vágy támadt benne, hogy találkozzon Ramana Maharshival. A 30-as évek végén zsidó menekültként érkezett Indiába. Ramana Maharshi tanítványa és Ghandi követője lett, intenzíven részt vett Ghandi munkájában és a nemzeti függetlenségi mozgalomban. Később Nisargadatta Maharaj-al is kapcsolatba került és neki köszönhetjük a világhírű I Am That könyvet, ami kettejük párbeszédeiből született. Maurice azon kevesek közé tartozott, akit még a Maharaj is megvilágosodott Jivanmuktának tartott.

Ramana halála után Varanasiba utazott a Krishnamurti intézetbe és a környező falvak reformprogramjának a kivitelezésében vett részt. Itt szoros kapcsolatba került J. Krishnamurti közeli tanítványaival - köztük Achyut Patwardhan-nal - akik szintén nagy tisztelői voltak a buddhizmusnak. Mindez a kínai agresszió kezdetének az idején történt. Maurice a kínai beavatkozás hallatán azonnal akcióba lendült és felkereste régi ismerősét Apa Pant-ot Audh hercegét, aki éppen abban az időben lett Sikkim kormányzója. A segítségét kérte : " Nagy hasznomra leszel, mert egy fontos küldetést kell kell végrehajtanunk. Meg kell mentenünk Őszentségét a Dalai Lámát, a régi buddhista kéziratokat és tibeti emberek ezreit." - közölte vele. Azonnal Delhibe utaztak, hogy találkozzanak Jawarhalal Neruh-val. Egy pontosan kidolgozott tervvel álltak elé, amit Maurice és Achyut Patwardhan készített. Az indiai elnök ennek a tervnek az alapján menekítette ki Őszentségét a Dalai Lámát Tibetből, aminek része volt az is, hogy folyamatosan félretájékoztatták a kínaiakat a menekülés részleteiről. Azon a napon, amikor biztonságosan megérkeztek Indiába, nemcsak Őszentsége és követői menekültek meg, hanem nagyon sok buddhista szentirat is. Maurice nevéhez fűződik az indiai-tibeti menekült program is. Nehru nem akart hivatalosan földet biztosítani a tibeti menekültek letelepedéséhez, mert félt, hogy a kínaiak megtámadják Indiát is és elfoglalják az északi tartományokat. Ezért nem volt hivatalos indiai állásfoglalás sem a menekült ügyben, de Maurice nem tágított és addig nem hagyta el Nehru irodáját, amíg ki nem csikart egy hivatalos levelet, ami felhatalmazást adott arra, hogy Indiában hivatalosan is letelepedhessenek a tibetiek. Maga indult útnak a megfelelő területek felkutatásához és megpróbált olyan helyeket nézni, ahol a klíma könnyebben elviselhető a hegyvidéki emberek számára. Dharamsala létrejötte is neki köszönhető.

Ez a történet egyáltalán nem köztudott, hiszen semmilyen hivatalos feljegyzésben nem szerepel. V. Ganesan a Ramana Maharshi unokaöccse számol be róla, egy a Ramana tanítványait, követőit bemutató könyvben. Ő is csak Frydmannal és Achyut Patwardhan folytatott beszélgetésekből értesült róla. David Godman író is említi egy interjúban a történetet. Ő egy magas rangú indiai kormányhivatalnoktól hallott a részletekről.

Maurice Frydman egy karma jógi volt, számára az önmegvalósítást a tetteken keresztüli önzetlen szolgálat jelentette. A személyisége ezért is nem került reflektorfénybe, hiszen tevékenységének a mozgatórugója az "erőtlenség-ereje" volt. Sorsa a korszak legnagyobb indiai mestereihez, tanítóihoz vezette : J. Krishnamurti, Ramana Maharshi, Mahatma Ghandi, majd késöbb a Nisargadatta Maharaj. Maurice is elérte a megvilágosodást, egy Jnani lett. Nem véletlen, hogy India elnyerte a függetlenségét a Brit Birodalomtól, hiszen Ghandi oldalán ő is részt vett a függetlenségi mozgalomban és a rajtuk keresztül működő magasabb hatalom nem ismert akadályokat. A sors fintora, hogy a Gondviselés pont egy lengyel zsidó menekültet használ fel arra, hogy befolyást gyakoroljon az akkori indiai vezetésre, ami ennek a hatására, még a kínai kommunista agressziótól való félelmét is le tudja győzni. Neki is köszönhetjük, hogy a Dalai Láma még él, és a felbecsülhetetlen értékű tibeti, spirituális kultúra megmenekült a sötét hatalmak pusztításától.

Sajnos Tibet kapcsán lényegi változás nem történt és nagy valószínűséggel nem is fog, hiába járja a Dalai Láma a világot országa függetlenségének a visszaszerzéséért. A világhatalom a gazdasági kaszt kezében összpontosul, ami a még nagyobb profit érdekében, az olcsó munkaerőt kihasználva, Kínából gazdasági nagyhatalmat csinált. Jól jellemzi korszakunkat, hogy a Föld talán egyetlen spirituálisan is magas szinten álló vezetője száműzetésben él, és az is, ahogyan egyes országok vezetői viszonyulnak hozzá. A gazdaságilag erősebb nagyhatalmak vezetői ugyan fogadják, de egy szalmaszálat nem tennének keresztbe Tibet függetlenségéért, hiszen azzal megsértenék Kínát és a gazdasági kapcsolatokat. Valójában a tibetiek már lemondtak a teljes függetlenségről, nem akarnak elszakadni Kínától, csak autonómiát szeretnének. 

Magyarország hozzáállása meglehetősen otromba és álságos. A jelenlegi, önmagát polgári-kereszténynek tituláló érdekszövetség, már nem is fogadta a Dalai Lámát a legutóbbi látogatásán, a kínai-magyar kapcsolatok védelme érdekében. Ez még a "keleti nyitás" tükrében akár érthető is lenne, annak ellenére, hogy erkölcsileg megvetendő, de a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik viselkedése, akit ellenzékben semmilyen gazdasági felelősség nem érint, már nem. A Jobbik ugyanis egyenesen megtiltotta a képviselőinek, hogy találkozzanak a Dalai Lámával.  A Tibetet Segítő Társaság vezetője szerint, a társaság megalakulásának közel húsz esztendeje óta még egyetlen politikai párt vagy tömörülés sem határolódott el annyira Tibettől, mint a Jobbik. A Jobbik szerint Tibet Kína belügye. Nem is lenne ez a hozzáállás annyira érdekes, ha a párt vezetője nem Vona Gábor lenne, aki számtalan helyen kifejtette már a spirituális "tradicionalista" nézeteit, Hamvas Béla, Julius Evola, René Guenon nevét emlegetve. Nem tudom, hogy hallott e Hamvas Béla Tibeti misztériumok című könyvéről ? Hogyan lehet összeegyeztetni a nézeteit és a politikájukat ? Gondolom a "néppártosodást" is kb. ennyire lehet komolyan venni.  Hazugság, jelmez ez is, mint a "tradicionalista" póz, kb. annyira igaz, mint a Fidesz polgári-keresztény "hitvallása". Érdemes megemlíteni még az MSZP-t is (mondjuk itt legalább nincs vallási és spirituális máz), akik 2008-ban mindent megtettek egy Tibetről szóló országgyűlési javaslat tárgyalásának a megállításáért. Az egészben az a vicces, hogy akkor pont a Fidesz volt az, aki ezért keményen bírálta az akkori MSZP kormányt és vállalhatatlannak tartotta az MSZP azon törekvését, hogy elhalasszák a tárgyalást. Balog Zoltán Fideszes politikus szerint "akkor, amikor Magyarország hivatalosan támogatja a határon túl élő magyarok autonómiatörekvéseit, kötelesség kiállni más népek hasonlóan jogos autonómiatörekvései mellett." Persze a politika már csak ilyen. 

Nem szeretek politikával foglalkozni, ha megteszem, akkor is csak valamilyen "spirituális" összefüggésben. Mialatt Maurice Frydman-ról írtam, önkéntelenül felvetődtek bennem a jelenkori események is, köztük pl. a jelenlegi menekültválság, ami meglehetősen összetett dolog, de, mint válságjelenség adott. A Tibettel kapcsolatos magyar politikai hozzáállásból kifolyólag nem meglepő számomra az Európát érintő menekültválsághoz való ellenséges hozzáállás. Nem is feltétlenül a válság megoldásához, hanem azokhoz a szerencsétlen embertársainkhoz, akik ennek a válságnak az áldozatai. Láttam, hogy a szír polgárháborús menekültekkel mennyire méltatlanul bánt hazánkban a hatalom. Láttam azt a mérhetetlen mennyiségű menekültellenes propagandát és látom, hogy 1294 menekült hazánkba történő áthelyezésére itt politikát lehet építeni, félelmet lehet kelteni és "démonizálni" lehet a lakosságot. Ez egy nagyon súlyos hiba, a magyar nép kollektív tudattalanjának a manipulálása a pillanatnyi politikai haszonszerzés érdekében, ami hosszútávon biztosan meg fogja bosszulni magát, mert bárki, aki tudatlan bűvészinasként a tömeget mozgató elemeket manipulálja, olyan "szellemet" ereszt ki a palackból, amit nagyon nehéz lesz visszazárni. Az offshore cégeken keresztüli 17 ezer letelepedési kötvényt eladása gazdag külföldieknek, köztük 6405 kínai állampolgárnak, pedig ékes bizonyítéka a kaméleonpolitikának  Egyáltalán nem pártolom a gazdasági célú migrációt, de el sem tudom ítélni azokat a szerencsétleneket, akik az éhínség, kilátástalanság, egy jobb élet reményében teszik ezt, főleg úgy, hogy több százezer honfitársunk is ezt tette, úgy, hogy itt béke van, nincs polgárháború, vagy éhínség, csak a tehetetlen kormányzásból fakadó megélhetési gondok.  Soha nem tudhatom, hogy nekem nem kell e valaha megtennem ezt a lépést.

Hamvas Béla azt írta, hogy mindig az számít, hogy valaki milyen erők szolgálatában áll. Maurice Frydman a Gondviselés eszköze volt, aki léket ütött a kínai kommunista hatalmat működtető létrontó erők rendszerén és így a Dalai Láma megmenekült. Az, hogy a Föld még valamennyire élhető hely és az emberiség még nem pusztította ki magát, az  annak is köszönhető, hogy ez a magas szellemi ember még köztünk van, járja a világot és sugározza a békét. Szerencsés az a nép, amelyik olyan vezetőket álmodott magának, amelyik "megteheti", hogy fogadja Őszentségét és áldását, és megengedheti magának azt, hogy ne egy volt kommunista KGB ügynök előtt kelljen hajlongania. Oroszország vezetője Putyin, aki 2014-ben megszállta a Krím félszigetet, egy olyan politikus, aki ha nem bomlik fel a Szovjetunió, ma valószínűleg a "vidám barakknak" csúfolt Magyarország nyakán ül, és mi pont annyira nem tudnánk tenni ellene semmit, mint a tibetiek Kína ellen. Persze valószínűleg mi nem is akarnánk, tovább élnénk a langyos gulyáskommunizmusban, csak a párttitkárok a jelenlegi vezetők nevét viselnék. Sajnos ezen még egy Maurice Frydman sem tudna segíteni és nem is lenne kit kimentenie, mint ahogy az 56-os forradalom, majd szovjet megszállás után is úgy éltek itt az emberek, mintha semmi nem történt volna.      

A képen Maurice Frydman és Jiddu Krishnamurti látható :

maurice_krishnamurti_png.jpg

 

.

Az "Antikrisztus"

"Az Antikrisztus nem alak, nem ember, nem lény, nem test-lélek-szellem olyan egysége, mint amilyenek mi vagyunk. Hiszen éppen ez az. Ez a titka. Az Antikrisztus éppen a személytelen. Mi a borzalom a személytelenben? Az, hogy megszólíthatatlan. Az Antikrisztus az aperszonális legátoló szükségszerűség. Az anonim borzalom, amellyel szemben védtelenek vagyunk, nem mert tőlünk független, hanem mert ezt a nemlétezőt mi valósítjuk meg és mi csináljuk és mi tartjuk fenn és mi ragaszkodunk hozzá. Egyetlen pillanatában sem valódi. Annyiban van jelen és neki csak annyiban van hatalma, amennyiben élő emberi lény őt szolgálja és neki meghódol és magában neki helyet és teret enged, és amennyiben az élő emberi lény személytelenné és valótlanná válik." ( Hamvas Béla, Hénoch apokalipszise)

A Vízöntő világkorszakában élünk már egy ideje. Ennek az uránikus korszaknak a technológiája egy olyan szintű információ áramlást tett lehetővé, amihez fogható az emberiség ismert történetében még nem volt. Manapság szinte nincs olyan életterület, ahová ez a technológia ne tette volna be a lábát és ne éreztetné hatását. A korai, ma már kezdetlegesnek számító analóg eszközöket leváltották a digitális készülékek. Az internet is hozzáférhetővé vált szinte mindenki számára és már nem csak a négy fal között, hanem a külvilágban is velünk lehet az okostelefonoknak köszönhetően. Nem szeretnék demagóg végkövetkeztetéseket sugalmazni és beleesni abba a hibába, hogy a mai korszakban érezhető elszemélytelenedésért kizárólag az információs technológiát tegyem felelőssé, de kétségtelen, hogy szerepet játszik ebben. Érdemes lenne mindenkinek elgondolkodnia, hogy miért is harapott rá az emberiség olyan intenzíven erre a "virtuális" világra is, a TV és a rádió után? Van, aki a szemetet sem meri kivinni úgy, hogy ne lenne nála a telefonja, de az utcára kilépve már senki nem indul el nélküle. Tömegek bámulják készülékeiket a környezetükről megfeledkezve a közlekedési eszközökön, éttermekben, parkokban, strandokon, szinte mindenhol. Párbeszédek, beszélgetések szakadnak meg, mert megcsörren a mobil, mindenki, ha kell, ha sem telefonál, vagy az okostelefonján matat. Nem vitás, hogy rengeteg előnye van a technológiának, hiszen én is egy laptopon pötyögöm be ezeket a sorokat (okostelefont nem használok) és az internet segítségével teszem közzé gondolataimat, amire évtizedekkel korábban nem lett volna lehetőség, de az is tény, hogy mivel nem kapcsolok hozzá "marketinget", (a reklámok ki vannak kapcsolva) a blogom látogatottsága meglehetősen szerénynek mondható, mert a blogfelületet szolgáltató cég így már nem osztja meg a cikkeket. Felvetődik a kérdés, hogy mi az, ami ezt az egész mechanizmust mozgatja és miért ?

Mivel ez a korszak az eltömegesedés korszaka, ezért szükség van a tömegkommunikációra is az információk eljuttatásához, viszont az ehhez szükséges apparátus megteremtéséhez és fenntartásához rengeteg pénz kell. A hatalom napjainkra teljes mértékben a profitorientált gazdasági "kaszt" kezében összpontosul, a politikusok maguk is kereskedők, üzletemberek, bankárok, "kufárok", ha meg látszólag, direktben nem, akkor ilyen érdekcsoportok bábjai, hiszen a politikai kampányokhoz és a politikához is rengeteg pénz kell. Régebben az embereket tömegrendezvényeken kellet egybe olvasztani a propaganda gyanútlan beetetésére, mára már a tömegmédiumok, és főleg az internet végzi az összekapcsolást. A lényeg az érzelmi, asztrális reakciók folyamatos működtetése és az így elterelt figyelem összegyűjtése, fókuszban tartása az adott érdekcsoport céljainak megfelelően. Ez egy fajta "fekete mágia", hiszen az emberek figyelmét, az életképzelet áramlását, önös hatalmi, gazdasági cél érdekében megköti, önmagától elvonja és teljesen elgyengíti. Szánalmas látni, hogy lefokozott figyelmű emberek tömegei, szinte gramofon szerűen mondják fel az általuk preferált politikai érdekcsoport üzeneteit, legyen az bármennyire is értelmetlen és triviális. De nem csak a politikával van ez így, hanem az élet minden egyes területét érinti az eltömegesedés és a színvonal süllyedése, ami a megkülönböztetésre való képtelenségből fakad. A hírérték, a szenzáció mindennél fontosabbá vált, hiszen a termékek, szolgáltatások eladása az alapvető cél. A reklámok üzenete, a reakcióba rángatott elmék talaján könnyebben tudja kifejteni a szuggesztióját. Ördögi kör ez, a profit orientált gazdasági elit játéka a tömeggé olvasztott emberiséggel. Persze a hatalmat gyakorlók és az általuk működtetett média apparátus csak egy eszköz a "létrontó erők" kezében. Egy eszköz, ami a végtelenné duzzasztott információs áradattal túlterheli, állandó nyomás alatt tartja és szennyezi az életképzeletet. Célja, az emberiség anyagba történő teljes lesüllyesztése és a figyelmi energiák feloldása a káprázati oldalon, valamint az élő emberi lény személytelenné tétele a fogyasztói társadalomban a technológia függőségen keresztül. (A minap a facebook egyik alapítója, Sean Parker is kitálalt az egyik portálon és bevallotta, hogy annak idején Mark Zuckerberggel és Kevin Systrommal éppen az volt a céljuk, hogy az emberek figyelmét minél hatékonyabban lekössék és függővé tegyék, ami a felhasználók produktivitását is negatívan befolyásolhatja. "Csak a Jóisten tudja, hogyan alakíthatja ez a gyerekeink agyát"- fogalmazott bűnbánóan, miután látta, hogy az általuk kitalált teremtmény mekkorára nőt és milyen óriási szerepet játszik az információk tömegekhez történő eljuttatásában.)  

Érdekességként ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Jelenések könyvét. Persze óvatosan kell közelíteni hozzá és nem szabad és nem is lehet végkövetkeztetéseket levonni belőle, hiszen nyelvezete szimbolikus és nem feltétlenül a földi világban lezajló eseményeket ábrázolja. Itt szerepel a vadállat, vagy fenevad száma a 666. Ez a második fenevad az Antikrisztus hírnöke, annak minden hatalmával bír és ezt a hatalmat a föld lakói felett gyakorolja, nagy csodákra képes, amivel megtéveszti őket. Kimondottan érdekes, hogy az adás-vétel, a kereskedelem szóba kerül a föld lakóival kapcsolatban, ugyanis ahhoz, hogy valaki ebben részt vehessen, viselnie kell a fenevad jelét : nevét vagy nevének a számát. Ez a szám a 666. A jobb kart, ami a cselekvés szimbóluma, vagy a homlokot, ami a gondolkodást és az értelmet képviseli, kell megjelölni. Mit jelenthet a megjelölés ? Szerintem a befolyásolásra utalhat, arra, hogy mindennek a "jelentését" Ő adja meg, Ő "jelöli" ki a cselekvés és gondolkodás irányát. ( persze a chiptechnológia is felvethet kérdéseket, de ehhez nem értek)   A 666-os szám is érdekes, hiszen kabbalisztikus értelmezésben 18 az értéke, amit a Tarot-ban a Hold kártyája szimbolizál. A Hold jelképe a befolyásolásnak, az elme tudattalan, nem tudatosított működésének, passzív közvetítésnek, médiumitásnak. A jelenkori technológia tette lehetővé a műholdak elterjedését is, amelyeknek a segítségével a médiabefolyás bárhol utolérheti az embert.  

"Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór"-  mondta Jézus.

Az Antikrisztus a személytelen, az ami szétszór, szétszórttá teszi a figyelmünket, eltereli valódi Személyünkről, az Önvalónkról. Ahhoz, hogy ezt a szétszórtságot megszüntessük, a figyelem energiáját össze kell gyűjteni, koncentrálni kell, hogy az elme megerősödjön és egyhegyűvé váljon. A koncentráció-meditáció révén küszöbölhetjük ki a személytelenséget, az elménk állhatatlanságát, amit a mentális hajlamaink tartanak mozgásban. A mai kor információs és média apparátusa minden erejével azon dolgozik, hogy ezeket a tudattalan mentális hajlamokat kiszolgálja, a kiéletlen vágyakat fokozza, a szerep-személyiségünket erősítse. Nagy "csodákat" tesz, minden igényt kielégít és elhiteti, hogy nélküle megállna az élet. Elhiteti, hogy mindenről azonnal tudnunk kell, állandóan képben kell lennünk, mert az információ a sava-borsa mindennek. A szórakozások végtelen tárházát nyújtja, látszólag ingyen, de a háttérben mindenhol ott csörömpöl a reklám. Ne higgyünk az Antikrisztus hírnökének, "csodáinak", elkápráztató, üres információ áradatának, mert az igazi Önismerethez, Békéhez és megnyugváshoz, csak az információktól mentes, tiszta elme vezet. A figyelem összegyűjtésének a gyakorlatai tisztítják meg az életképzeletünket, erősítik meg az elmét. Ha ez sikerül, akkor bárhol is legyünk, bármit is csináljunk, az adott élethelyzet nyújtotta pillanat teljes értékében tárja fel önmagát és jól érezzük magunkat mindenféle pótcselekvés nélkül. Az időt kitöltjük és nem csak eltöltjük, mert figyelmünk a jelenségek mögötti állandó csendre összpontosul. Persze nem baj, ha használjuk, kihasználjuk a technológia által nyújtott segítséget a hétköznapokban, de ne engedjük meg neki, hogy észrevétlenül átvegye felettünk az irányítást és függőséget okozzon.

A pénz hatalma / The power of cash / Eckhart Tolle

the_power_of_cash.JPG                                                                                                                                                                                       

Már több írásomban is utaltam Eckhart Tolle-re, aki korunk egyik legismertebb "spirituális" tanítója. Tolle a Watkins Books felmérései alapján már befolyásosabb tanító, mint a Dalai Láma. Észak-Amerikában majdnem 4 millió könyvet adott el és világszinten legalább 10 milliót. Könyveit legalább 33 nyelvre fordították le. Nagy mértékben járult hozzá népszerűségéhez az Oprah show, amit 11 millióan láthattak. Nem nehéz rájönni, hogy mindezek után egy dollármilliomost is tisztelhetünk Tolle úrban, aki mögött egy komoly apparátus állt fel és profin menedzseli a tanító tevékenységét, ami egy jelentős kereskedelmi vállalkozássá nőtte ki magát. Csak néhány példát említek érdekességként : 2011-ben Ausztráliában egy kétnapos összejövetel 695 dollár,  2013-ban egy ötnapos elvonulás Olaszországban 995 dollár ( szállás és ellátás nélkül ), most szeptemberben Norvégiában egy négynapos tanítás 5700 korona, ami kb. 185 ezer forint. Az egyszeri előadásokra sem csekély a belépő, Londonban 50 font, de vannak platina ülőhelyek is 75 fontért azok számára, akik szeretnének közel ülni a színpadhoz. Ehhez, még kérdésfeltevési lehetőség is jár. Természetesen bármilyen kép vagy hangrögzítés szigorúan tilos. Azokon a helyeken, ahol Tolle fellép, felesége Kim Eng is tart egy előadást. Gondolom minden pénzre szükség van. Aztán ott vannak a honlapján a shopban forgalmazott termékek is : letöltések, könyvek, DVD-k, CD-k, kalendáriumok, de előfizethetünk havi 19.95 dollárért online tanításért egy alkalomra, plusz 200 óra hozzáférhetőséget kapunk más videókhoz. Szerintem ennyi elég is az anyagiakból.

Most tanításainak a "mélységével" nem kívánok foglalkozni, főleg azok után, hogy az egyik könyvében az Új földben azt állítja, hogy a "felébredéshez" már az is elég, ha valaki az ő könyveit olvassa és " milliók már most készek felébredni..." Ezek után nem véletlen, hogy az internetet megvilágosodottak hada lepte el és a közösségi oldalakon is egyre többen fognak hozzá a "tanításhoz". Hatalmas üzletággá nőtte ki magát a spiritualitás-ezotéria-önismeret és hódítanak a new-age áramlatok, amelyek azt sugalmazzák, hogy egy "új-kor"-ba léptünk és ez tömegek számára fogja elhozni a "megváltást". Ennek a nézetnek a propagálása nélkül nem lehetne sikeres az üzlet. Ezt Tolle is jól tudja.

Az tény, hogy új korban élünk már egy ideje, a Vízöntő korszakában és meg van ennek is a maga spirituális jellege, hatása. Az is tény, hogy ez, az eltömegesedés korszaka, egy felgyorsult világ, amelyben egyre jobban hozzáférhetővé válnak a nem is olyan rég még titkosnak számító tanítások, "reintegrációs" technikák, önismereti módszerek. Viszont, ez nem jelenti azt, hogy azok ettől még tömegesen járhatóak lennének bárki számára.( főleg úgy, hogy sok esetben teljesen lebutított formában terjednek el.pl. jóga,meditáció,asztrológia,tarot stb) Nem jelenti azt, hogy az a tény, hogy "Új korban" élünk érvényteleníti a régi korok alapigazságait és törvényeit. Ilyen törvény az, hogy tömegmegváltás nincs csak egyéni és az, hogy bárki, aki az önismeret útjára lép, annak az előkészületi, öntisztító munkát el kell végeznie. Azért, mert más korban élünk nem jelenti azt, hogy a "köldöknéző", megalapozatlan elméletek, lebutított technikák bármilyen eredményt is hoznak. A koncentráció-meditáció szisztematikus gyakorlása megkerülhetetlen az igazi önismerethez. Ha tanulmányozzuk a 20. század nagy megvilágosodott tanítóit, (amúgy Tolle tőlük ollózta össze a tanításainak a javát) láthatjuk, hogy még számukra sem volt könnyű az út. Még Paul Brunton is 13 évig gyakorolt keményen a mestere,  Ramana Maharshi halála után, mire elérte a megvilágosodást, de említhetnénk Nisargadatta Maharaj-ot is, aki a mestere halála után még 3 évet gyakorolt a felébredésig, a tudatosság tiszta megtapasztalásáig, de a végső megvilágosodást csak halála előtt pár évvel érte el.

Persze semmi gond a tömegpiaci spiritualitással, hiszen sok ember számára hozhat ideig-óráig egy kis  megnyugvást, de ennél több haszna nincs. Tolle tanításaival is ez a helyzet még annak ellenére is, hogy formailag nagyon hasonlít a nagy szatguruk által kifejtett útmutatásokra, hiszen onnan leste el őket, de mivel nem érte el a megvilágosodást, ezért olyan dologról tanít, amit csak elméleti szinten ismer. Habár ő azt állítja magáról, hogy megvilágosodott, de ezt a cikk elején felvázolt üzleti tranzakciói kétségessé teszik. Nem az a gond, hogy meggazdagodott a könyveiből és dollármilliomossá vált, hanem az, hogy ezek után simán megtehetné, hogy ingyen végzi a szolgálatot, de mégsem teszi. Ráadásul egy megvilágosodott szatguru semmilyen körülmények között nem fogadna el pénzt a tanításért, szatszangért, mert  számára a tanítás, előadás egy megszentelt egységet jelent a tanítványaival és ezt a kapcsolatot, soha semmilyen körülmények között nem tenné tönkre azzal, hogy pénzt kér érte. A hiteles Mesterek ezért mindig ingyen tanítottak és nem is tehettek másként, hiszen ők csak eszközei voltak a magasabb hatalomnak az Önvalónak. Ők voltak a "megtestesült" Önvaló és nem is feltétlenül a szavaik fejtették ki a hatást, hanem a belőlük kiáramló Kegyelem sugárzása.

Tudom, hogy sokan azzal mentegetik a bizniszgurukat, hogy nekik is meg kell élni valamiből, meg fizetni kell a költségeiket stb. Ebben az esetben ezek az érvek helytelenek, hiszen önmagában már az is egy paradox helyzet, ha valaki spirituális útmutatásért, az anyagból történő szabadulásért pénzt kér és világosan rámutat, hogy az illető spirituális szempontból hiteltelen és tudatlan, tanítása fejlődést nem idézhet elő. Persze felvetődik a kérdés, hogy miért nem hozhatnak igazi fejlődést az ilyen tanítók, még annak ellenére sem, ha szóról szóra ismételgetik a nagy tanítóktól összeolvasottakat? Azért, mert a profit orientáltságukkal pontosan azt bizonyítják, hogy az önmegvalósítástól még nagyon messze állnak, anyagias emberek, anyagiasabbak, mint egy átlagember és nincsenek tisztában a karma azon törvényével, hogy annak, aki az Önmegvalósítást elérte és a sorsából fakadóan az a kijelölt útja, hogy más embereket is vezessen az ösvényen, annak az Önvaló kegyelme mindig is biztosítani fogja azt, amire szüksége van ebben a földi inkarnációjában. Valójában ez a Kegyelem, a szatgurukon átsugárzó Erő az, ami az igazi tanítást végzi, csak ennek van transzformáló hatása, még akkor is, ha csak a velük készült beszélgetéseket olvassuk. Könyveket általában nem írtak.  (Mivel a hamis tanítókon, bizniszgurukon keresztül ez a kegyelemi energia nem nyilvánul meg, ezért ebből fakad a hitetlenségük is a megélhetésüket illetően. Pénzt szednek a "tanításért", amivel pontosan azt bizonyítják, hogy legfeljebb csak elméleti tudással rendelkeznek, de a megvalósítással nem)  

Persze Tolle-nél, már régen túl vagyunk a megélhetési gondokon. A jelenség nem egyedi, hiszen számtalan követője akadt világszerte és hazánkban is. A könnyű és sok pénz reményében sokan gondolják/ták úgy, hogy bizonyos mennyiségű olvasgatás után belőlük is lehet tanító. Mostanra az egyre szélesebb körben elterjedt közösségi oldalakon szinte naponta bukkannak fel a felszínes klisékkel operáló önjelölt 'guruk'. Tolle roppant divatossá tette a "jelenlét'-ről az "itt és most"-ról papolást, de nem csak ő, hanem a számtalan neo-advaita szélhámos, Mooji, Gangaji, Spira stb.-is. (velük egy korábbi cikk foglalkozik) Szórakoztató látni, hogy sokkal többen követik ezeket, mint az hiteles mesterek oldalait. Az egoizmus egy új árnyalatot kapott és a tömegekben felbukkant a "spirituális ego". Tolle ennek a folyamatnak nagy lökést adott, hiszen emberek millióit öltöztette be a spiritualitás jelmezébe, ami csak egy "ál-alakzat", egy újabb búvóhely, maszk az ego számára. Meggyőződésem, hogy a félrevitt, hamis spiritualitás, még annál is rosszabb, mintha valaki spirituálisan "érdektelen" és teljesen "materialista". Nem lehetett véletlen, hogy Jézus tanítványai a legegyszerűbb emberek közül kerültek ki és nem az írástudók közül, de a Ramana Maharshinek is "nehéz dolga" volt a tanult panditokkal, viszont az egyszerű, tanulatlan kőműves, Annamalai swámi elérte a megvilágosodást a Jelenlétében.

Nisargadatta Maharaj a halála előtti egyik beszélgetésben elmondta, hogy a "szattvikus princípiumot", a tiszta tudatosságot az Önvalót csak 10 millióból 1 ember képes felismerni, de Jézus sem véletlenül tanította: "sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak". Papaji egész életében 2-3 megvilágosodottal találkozott, pedig bejárta egész Indiát, azok közül is egyik a Ramana volt, de a Maharaj is csak néhány emberről számolt be, amikor erről kérdezték. Mahatma Ghandi halála előtt érte el a megszabadulást, de még Jézusnak vagy Buddhának sem volt könnyű a felébredés. A megvilágosodás egy meglehetősen ritka jelenség

Persze el kell indulni az úton. Nem véletlenül kapta meg az emberiség a tanításokat a nagy Tanítókon keresztül, de senki ne higgye azt, hogy ez az út könnyű lesz és nem kell rajta erőfeszítéseket tenni, főleg az elején. Senki ne dőljön be a Tolle típusú szemfényvesztőknek, az olyan tanításoknak, hogy elég az olvasgatás és már az is a felébredéshez fog vezetni. Ez csak zsákutcába vezet és tévképzetek további labirintusába. Legyünk résen és merjünk kételkedni, használjuk a megkülönböztető értelmet! Ez a mai világkorszakban nagyon fontos, hiszen az élet szinte minden területét az időpánik, az azonnal akarok mindent uralja és ez nem kerülte el a spiritualitást sem. Itt nem lehet sietni, gyors sikereket elérni Legyünk türelmesek és kitartóak a hiteben és akkor az Önvalónk előbb-utóbb a számunkra megfelelő útra fog terelni !                                                                                                                  

Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak

Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Egy korábbi írásomban, a Spirituális előrehaladásban már utaltam Jézus egyik példabeszédével kapcsolatban a hosszú és rövid ösvényre, vagy indirekt és direkt útra. Ez a fenti példázat erről is szól, de egy más megvilágításba  helyezi a folyamatokat. Itt a rövid ösvényre történő "elhívás" módozatait láthatjuk, ami ugyan a Kegyelem, a Szent Szellem működéséből, elhívásából fakad, de a spirituális út ezen fázisa, nem jelent még "kiválasztottságot", odáig még el is kell jutni a hiteles, hosszú ösvények valamelyikén, azon végig kell menni. Ők a "meghívottak", akik közül sokan el sem indultak annak ellenére, hogy már megkapták a meghívót. Csak a rövid ösvényig jutott egyénben, ahol már direktben működik a feltámadt, magasabb erő- az Önvalóból sugárzó energetikai áramlás- beszélhetünk "kiválasztottságról", akik elfogadták a meghívást, a hosszú ösvényen megérkeztek oda és menyegzőre öltözve, igaz hittel jelentek meg.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, megpróbálom röviden felvázolni a két utat. A hosszú ösvényen, indirekt úton, a spirituális törekvő még az elméjével dolgozik. Persze ez már a hosszú út előrehaladottabb állapota, koncentráció, meditáció. (a fizikai jógagyakorlatoktól most eltekintek) Ez egyfajta spirituális gimnasztika, ami az elme megerősítését célozza és egy önelemző, öntisztító, önvizsgáló gyakorlat is egyben. Itt az elme a saját erejéből dolgozik önmagán, hogy megerősödjön, egyhegyűvé váljon, mozgásmentessé. A mentális hajlamokból fakadó állhatatlanság megszüntetése, itt még az elnyomásból fakad és lelkiismereti önvizsgálattal kell társulnia, hiszen a "kufárokat" is ki kell űzni a templomból, saját elménkből, hogy megszólíthatóvá váljunk és eltávolítsuk az akadályokat Isteni Önmagunk elől. Számtalan útja van ennek, szinte felsorolhatatlan. Ide tartoznak a különböző vallások exoterikus gyakorlatai, rituáléi, imái, a számtalan jóga út különböző szintjei a meditációval bezárólag, ahol a figyelem megállítása, még egy meditációs objektumon tartással történik, de a manapság "ezotéria" néven ismertté vált gyakorlatok is, hiszen a dualitás koncepciója még fennáll. Ezen az úton még az ideiglenes sikereket, belső békét, visszaesések tarkítják, felléphet frusztráció, akár depresszió is, és az élet külső kihívásai még könnyen felborítják a belső egyensúlyt. Tisztulási folyamat ez, a "menyegzői ruha" készítése. Persze vannak felvillanások, tapasztalatok, mint ösztönzők, de könnyen az egoizmus eszközévé válhatnak, ha nem értjük meg helyesen ezeket, és nem helyezzük a megkülönböztető értelem fényébe a jelenségeket. Ezért is nagyon fontosak a hiteles tanítások, útmutatások, könyvek, hogy kezünkbe adják a helyes irány térképét és ne ragadjunk le a spiritualitás jelmezébe ragadt személyes én káprázatánál, ami annyira jellemző manapság. A Királyt nem lehet becsapni külsőségekkel.

"A nem kívánt gondolatoktól való szabadság fok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegysége a spirituális előrehaladottság mérésének."

Tanította Ramana Maharshi. Miután valaki végigment a hosszú ösvény előkészítő útján és ezáltal kellően megtisztultak a mentális hajlamai, a fenti tanítás eszközével könnyen megállapíthatja, hogy mekkora utat tett meg. Mennyire képes a tudattalan mentális hajlamokból fakadó elmeáramlást kontrollálni, mennyire erősödtek meg a repüléshez szükséges szárnyak. Ez egy pontos műszer, itt senki nem áltathatja magát és ez mutatja meg azt, hogy valaki alkalmassá vált e a Nyílegyenes, Napba vivő szárnyalásra, a rövid ösvényre, vagy Ikaroszként a tengerbe zuhan. A rövid ösvényre való alkalmasságot, annak időpontját, a Ramana tanításán túl, a kiábrándulás, a megrekedés a hosszú ösvényen, az elakadás érzete jelzik. Ez az a pont, ahol az ember "feladja" és áttérhet a rövid, direkt ösvény valamelyik útjára, ahol, az eddigre már a gyakorlástól megerősödött elmét, az Isteni Önvalóból érkező Kegyelem energiája vezeti, aminek a "feltámadásához", az eddig megtett hosszú út vezetett. Ilyenkor, már tényleg elég csak Csendben maradni, hiszen önerőből már semmit nem tehetünk. Nincs más dolgunk, mint elengedni, hátrálni, mint tavasszal az olvadó hó és átengedni magunkat a Te akaratának, a tiszta "énvagyokságnak", amit egy dinamikusan áramló, belső, energetikai érintés tart fenn. A megszabadulásunk csak Rajta múlik. Itt már nem számítanak a vallási dogmák, tanítások, filozófiák, a dualitás délibábjai, de nagyon fontos megjegyezni, ahhoz, hogy valaki ráléphessen erre a direkt útra, "részt vehessen a menyegzőn", a fentebb már említettek miatt, előbb alkalmassá kell válnia. Ez lehet, hogy már egy korábbi inkarnációban megtörtént, de a nagy többségünknek most kell elvégezni az előkészítést. Aki ezt nem teszi, csak áltatja magát, az idejét pazarolja, mivel még "megszólíthatatlan", csak jelmezt visel, maszkot, ami még nem a menyegzőre alkalmas viselet.

(Sajnos a mai, burjánzó, nem-kettősség jellegű, csak formailag rövid ösvény tanítások, tanítók- Tolle,Gangaji, Rupert Spira, Adyashanti, Mooji stb.- amelyek ráadásul pénzért kínálják az Igaz Tanítóktól elcsent direkt tanítások elméletét - becsapják az embereket, elhitetve azt, hogy a hosszú ösvény levágható és bárki, azonnal a rövid ösvényre léphet. Elég az olvasgatás, az elméleti megértés, az elvonulásokon, előadásokon való részvétel, nem kell a meditáció sem, de ha éppen közülük valamelyikük nem tagadja a meditáció szükségességét, akkor azt, valami ébrenléti szemlélődésnek, nézelődésnek mutatja be. Ezek nem nyújtanak semmit, csak jelmezt, elkápráztatva a követőket, elhitetve velük a "választottságot". Egy újabb "ál alakzat", álarc alakul ki ebből is. Ez az önáltatási jelenség, egyfajta "önaltatás", ami a hosszú ösvény vadhajtásaira is annyira jellemző, de ott ez még természetes, kalkulálható. A duális-kettős jelleg miatt, a módszerek is gyakorlatiasabbak, kézzelfoghatóbbak. Még van lehetőség a korrekcióra. (Ott legalább, már elindultak a menyegzőre)  A csak formailag rövid ösvények, direkt út tanítások, már ártalmasabbak, mert a nem-kettősség hamis, időszerűtlen bemutatásával, csak köldöknézésre kárhoztatják a követőket, semmittevésre, a légy az "itt és most"-ban, már "most is Az vagy" stb. aminek a pusztán elméleti megértése, csak fokozza az önbecsapást, és eltereli a figyelmet a megkerülhetetlen hosszú ösvényről és megakadályozza az elindulást, még annak ellenére is, hogy már felébredt az igény egy spirituális élet iránt.)      

A direkt, rövid ösvény módszerei, már közvetlen önkutatási módszerek, a Tudattal foglalkoznak csak. Mivel ezen a szinten, már az egységből indulnak ki, nem osztják fel kis és nagy énre, hiszen a személyesnek látszó és a testtel azonosuló én, csak egy káprázat az egységtudatban, a tiszta elme módosulása és a megszabadulás ezen módosulásokból fakadó összetévesztések felismeréséből fakad. Ez a tudatosság önmagára ébredése, ébersége folyamatosságának fennmaradása az egységtudatba történő kioldódás során. Ehhez vezethetnek a rövid ösvény gyakorlatai, például az atma-vichara, az önkutatás, a figyelem én-érzeten történő megtartása, fenntartása akár meditációban, akár a mindennapi tevékenységek közepette. A zen meditáció. A tanútudatossággal történő szemlélődés. A különféle alvás meditációk, álomjógák, amelyek célja az elme működésének mélyebb megismerése, de az alapot, a hátteret, a fentebb már említett, realizált Energetikai háttér adja. Ez a "menyegzői ruha", amit a sok meghívott közül, csak kevesen viselnek.

Érdekes Jézusnak ez a példabeszéde, hiszen Isten, Krisztuson, az Isteni Önvalón keresztüli elhívásának különböző korszakait, annak különböző jellegeit is bemutatja. Először olyan személyekhez mennek a szolgák, akik már eleve meghívottak, de ők nem akartak jönni. Tudnak a menyegzőről hivatalosak is, de mégsem... Aztán más szolgákat küld, ez már egy másik világkorszak lehet, a meghívásnak még nagyobb nyomatékot ad azzal, hogy feltárja a menyegző részleteit, konkrétabb ismeretet nyújt róla, hogy vonzóbbá tegye, bemutatja annak bőségeit, de a meghívottakat ez sem érdekli. Ebben a korszakban, a meghívott személyeket már jobban érdekli az anyagi boldogulás, sőt vannak olyanok közöttük, akiket már mélységesen irritált a hivatalosságukra való emlékeztetés, ezért a szolgákon álltak bosszút. Volt olyan is, aki meg is ölte magában az Isteni Küldöttet, aminek a karmatükörből kifolyólag súlyos következményei lettek. Ezt értelmezhetjük egyénileg, de kollektív szinten is. A következő korszakban fordul a kocka, és a méltatlannak talált meghívottak helyett, most már válogatás nélkül, mindenkihez elküldi a szolgáit a Király és mindenkit, jókat, gonoszakat egyaránt meghív a menyegzőre. Ebben a korszakban élünk most. A spirituális tanítások már nem titkosak, a Vízöntő korban válogatás nélkül feltárulnak mindenki előtt, fajtól, kasztbeli származástól, társadalmi rangtól függetlenül, de még a jók és gonoszok közötti határ is érvénytelen, a szolgák válogatás nélkül hívnak mindenkit. Persze van, akit közvetetten és van, akit már közvetlenül. Mindenki hivatalossá vált, a tanítások bárkihez eljutnak, a menyegzős terem megtelt. Ezt a jelenséget láthatjuk a mai, tömegessé vált spirituális érdeklődésben. A vízöntőkori technológiának köszönhetően futótűzként terjednek az irányzatok, tanítások.

De a csattanó a végén jön, amikor bejön a Király. Hiába van valaki meghívva a menyegző ünnepére, ha nem öltötte még fel az ünneplőruháját, azon nem vehet részt. Az Isteni Szolgák-akik által elhívatott az egyén-a Király parancsára megkötözik a tiszteletlenségéért, képmutatásáért, újabb sorskötéseket tesznek rá, és visszadobják a további inkarnációkáprázatok külső sötétségébe. Azok az inkarnációk nehezek lesznek, sírással és fogcsikorgatással teliek, mert, aki Isten ellen vét, a mennyeknek országába, az egységtudatba, felkészületlenül, tisztátalanul, képmutató jellemmel, vágyakkal telten akar belépni, annak mindig nagy árat kell fizetnie. Még az ima előtti bemosakodás rituáléja is ezt szimbolizálja. Hiába adott a meghívottság, az elhívatottság a szélesebb rétegek számára is, de a menyegzőn, a Királlyal, a Tudattal való közvetlen, meghitt találkozás, csak az odavezető hosszú úton felkészült, megtisztult, és már menyegzői viseletbe öltözött egyén számára lesz Ünnep.

(Persze a megtisztulás legmagasabb szinten, a tudatosságnak, a fizikai öltözet káprázatából történő kioldódását jelenti, a test ruházatának, burkának a levetését és menyegzői viseletbe öltözését, ami egy magasabb rezgésű, szattvikus tisztaságú elme tudatosság, a dualitásból az egységtudatba olvadt figyelem ébersége, a nirvikalpa-szamádhi állapota, vagy akár hívhatjuk fénytestnek is.)                                                                                         

                 "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak”     

A nagy Sárkány büntetése

Meglehetősen meglepő és súlyos kijelentésre bukkantam egy interjúban a minap, amit Papaji fogalmazott meg a tanítási vonalára hivatkozókkal szemben. Az előző írásomban már részletesen kifejtettem a legfontosabb részleteket a rá hivatkozó tanítókkal kapcsolatban,( ezeket, közvetlenül a halála előtt készült könyvben, a Nothing ever happened-ben fejtette ki ) de akkor még ezt a plusz információt nem ismertem. Jobb is így, mert az önjelölt, hamis tanítók kártékonysága, így még hangsúlyosabbá válik. David Godman író, aki hosszú időt töltött vele és számos Papajival készült könyv szerzője, elmesélt egy érdekes jelenetet.

Egy Sanatan nevű holland újságíró az egyik alkalommal, az ő nevében tanító tanítók státuszáról kérdezte. Főleg Gangaji, Andrew Cohen és Isaac Saphiro érdekelte, és azt szerette volna megtudni, hogy ők csupán üzenetközvetítők, vagy már teljes jogú mesterek. Papaji azt a felelte, hogy üzenetközvetítőként lettek elküldve, de az egoizmusuk előbukkant és most már önálló guruként tekintenek önmagukra. Erről a jelenségről előtte soha nem beszélt, de ezen a nyilvános összejövetelen nagyon erőteljesen és világosan adott hangot rosszallásának.(Abban az időben Mooji, a napjainkban legismertebb és szintén a Papaji tanítványi láncolatra hivatkozó bizniszguru, még nem pózolt tanítóként. Napjainkban, már ő is komoly vállalkozást épített ki, és egyik ékes példájává vált a "commercial teachers" kategóriának, ahogy Papaji nevezte őket.)    

Elhangzott ott egy mondat, ami különösen figyelemreméltó, ezért szó szerint idézem:

"MINDEGYIKŐJÜK A POKOLRA FOG JUTNI ÉS A KÖVETŐIK IS ODA JUTNAK VELÜK EGYÜTT"

Nagyon erősek ezek a szavak és mindenképpen megfontolásra érdemesek, hiszen egy Jivanmukta kijelentései, aki még a halála előtt is fontosnak érezte, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Azt mindenképpen tudni kell, hogy a megvilágosodásról csak olyan ember taníthat, tarthat szatszangot, aki azt maga is elérte és rajta és szavain keresztül már az Isteni Önvaló nyilatkozik meg, de nem csak a szavain, hanem főleg a jelenlétén, kegyelmének "energetizáló" hatásán keresztül. Enélkül a töltés nélkül, a szavak fedezetlen csekkek. Ezért hiába ismétlik el azokat szó szerint az önjelölt guruk, hiába jelentetnek meg hasonló tartalmú könyveket, szavaiknak transzformáló, tudattisztító hatása nincs, mert a közönségüknek, követőiknek, csak a felszíni tudatát képesek megszólítani, mivel ők, mint "tanítók" is csak ezen a szinten működnek. Az ilyen tanítások csak memorizált információk, és a szavakat nem az Önvaló, a Szent Szellem ereje önti formába. Egy megvilágosodott mester, aki már tiszta csatornája, eszköze a Logosznak, ezt mindig ingyen, anyagi ellenszolgáltatás nélkül teszi, hiszen : "ingyen kapta és ingyen is adja". Ott, ahol a pénz kérdése felmerül - a mai spirituális iparban szinte csak ezzel találkozhatunk- biztosak lehetünk benne, hogy egy hamis tanítóval állunk szemben, egy önhitt, rongált, nárcisztikus személyiséggel, akiben az egoizmus jelenléte sokkal magasabb fokú, mint egy átlagemberben. Sokan azok közül, akik ilyen tanítókat követnek, azzal mentegetik őket és persze ezzel saját maguk tévúton botorkálását is, hogy ez nem számít, mert a lényeg az, hogy ezek a tanítók is "jókat" mondanak. A fentebb felvázolt tényekből már világos, hogy ez miért nincs így. 

Nem véletlenül adtam "A nagy Sárkány büntetése" címet ennek az írásnak. Papaji szavai eszembe juttatták Jézus szavait a Pisztisz Szophiából, egy ismeretlen ősgnosztikus műből, amelyet Szepes Mária írónő fordított le és látott el magyarázatokkal. ( az Académia Occulta könyvben jelent meg először ) A nagy tételek közül az egyik, a tévtanok hirdetéséről szól. Nem lehetett véletlen, hogy már Jézus is felemelte a szavát ezen jelenséggel szemben.

"MONDJÁTOK MEG AZOKNAK, AKIK TÉVTANOKAT TANÍTANAK, ÉS MINDAZOKNAK, AKIK TANULNAK   TŐLÜK: JAJ NEKTEK, MERT HA NEM VEZEKELTEK, NEM ADJÁTOK FEL TÉVEDÉSEITEKET, A NAGY SÁRKÁNY BÜNTETÉSÉT VONJÁTOK MAGATOKRA, ÉS A KÜLSŐ SÖTÉTSÉGBE VETTETTEK. SOHA NEM FOGTOK A VILÁG FELSZÍNÉRE KIVETŐDNI, HANEM ANNAK VÉGÉIG ÖNTUDATLAN DERMEDÉSBEN VESZTEGELTEK"

Szepes Mária a nagy Sárkányt, a démonvilág, a félelem és a sötétség, de az anyag alvilágának is magyarázza. Innen nincs visszatérés. Még a gyilkos is visszatérhet, hogy vezekeljen és áldozattá váljék, de a tévtanok hirdetői, a "lélekgyilkosok, a lét legnagyobb bűnösei", ahogy nevezi őket, az embersík alá zuhannak és ott is maradnak a világkorszak végéig. Sajnos, a szöveg alapján a követőikre sem vár jobb sors, ha nem vezekelnek és nem bánják meg a bűneiket.

Jézus azt mondja, hogy legyetek ravaszak, mint a kígyó, és szelídek, mint a galambok. Ravaszak, okosak, értelmesek. Használjátok a megkülönböztető értelmet ! Mondhatta volna azt is, hogy csak szelídek, de nem ezt tette, mert ez, önmagában csak hiszékenységet jelentene és nem hitet, egy kormányos nélkül hánykódó hajót, ami ki van szolgáltatva a természeti elemeknek, és soha nem éri el a kikötőt. Persze Jézus ezen példája is elsődlegesen a belső természetünk feltárásához ad útmutatást, de mint minden tanítása a külvilágra is vonatkozik. A mai, Vízöntő kor hajnalán, egyre erősebben bontakozik ki, a megjósolt "hamis próféták" jelensége, ezért a megkülönböztetés és az egészséges kritika soha nem volt olyan fontos, mint manapság. Az egyre sebesebben áramló információs özönvíz sodor magával mindent és mindenkit, aki nem elég óvatos és éber. Az interneten is fellelhető már minden tanítás, tanítók hada lepte el a világot és a közösségi oldalakat, de bármennyire is próbálják ezt a jelenséget sokan egy "spirituális forradalom"-ként beállítani, a mennyiség, még nem minőség. A hiteles "nyílegyenes ösvény"-re vivő tudás, pontosan annyira rejtett a hiszékeny, csak pusztán "szelíd" tömegek előtt, mint az ezelőtti korszakokban bármikor. Viszont a jó hír az, hogyha a "ravaszságot a szelídséggel" párosítjuk a belső, önismereti munkánkban és az életvitelünkben egyaránt, akkor ez a képesség segítségünkre lesz a külvilág jelenségeinek az átvilágításában, és elkerülhetjük a "hamis próféták" által kínált zsákutcákat, tévtanokat. Ezáltal megtisztítjuk a belső és külső utat az Önvaló Kegyelme előtt. Ennek köszönhetően, valamilyen "formátumban" mindig eljuttatja hozzánk azokat a tanításokat, információkat, amire a jelen fejlődésünk szintjén szükségünk van.

Az előző írásom a témával kapcsolatban, ahol bemutatok néhány bizniszgurut is :

http://nyilegyenes.blog.hu/2016/08/16/luxus_szatszangok

Satsang-shop

Papaji kijelentette: "abban a pillanatban, amikor valaki elkezd a szatszangért pénzt kérni, az egész szatszang korrupttá válik."

Papaji pl.a neki felajánlott egymillió dolláros csekket széttépte. A vele készített "Nothing Ever Happened" könyvben David Godmannak (az írónak) világossá tette, hogy azok közül, akiket tanítani küldött nyugatra, egyik sem volt nemhogy megvilágosodott ,de még részlegesen megvilágosodott sem. Csak azért küldte őket, hogy Lucknow felé mutassák az utat és nem azért, hogy megvilágosodottként pózoljanak. Azt mondta, hogy sokan közülük becsaphatnak másokat azzal, hogy eljátsszák a megszabadult szerepét, de ők csak hamis pénzérmék. Amikor Godman a Papaji jelenlétében átélt tapasztalatokról kérdezte (amiről ezek a tanítók beszámoltak) azt mondta, hogy azok hamis tapasztalások voltak. Miért adtál nekik hamis tapasztalást?-kérdezte az író. Papaji: Azért, hogy lerázzam a PIÓCÁKAT a hátamról. Aztán azt is monda, hogy egész életében csak 2-3 megvilágosodottal találkozott, azok közül is egyik a Ramana volt. Aztán Papaji kijelentette, hogy valójában a nyugatiak soha nem kérték és soha nem is kapták meg az igazi Tanítást. Az, amit kaptak csak nyalóka volt a tudatlanok számára. A nyugati tanítókat hamis pénzérmének nevezte, amelyek úgy csillognak, mint az arany , de semmi valós értékük nincs. Senki nem érdemelte meg közülük a végső Tanítását." Szóval annak tükrében-hogy ezek a Papaji láncolatra hivatkozó hamiskártyások, mint Mooji, Gangaji, Cohen, akik komoly pénzeket kérnek el a szatszangjaikért, elvonulásokat rendeznek, skypeon bohóckodnak stb.- nem csodálkozom a Mester ezen könyvben szereplő kijelentéseken. Amúgy a Nisargadatta Maharj is keményen ostorozta a megvilágosodás nélküli tanítókat és kijelentette, hogy mennyire károsak és az emberek még a megvilágosodottak könyveinek az olvasásával is jobban járnak, mint az anyagi ellenszolgáltatásért tanító pozőrökkel.

Amikor Papajit külföldre hívták tanítani, szigorúan megtiltotta, hogy belépőt szedjenek a szatszangon, de mivel szegény ember volt, hiszen a csekély indiai nyugdíjából élt, ezért csak úgy tudta vállalni, ha biztosítják az utazási és ellátási költségeket. A mai tanítók, sokan azok közül, akikről már a fentiekben is említés történt, komoly üzleti vállalkozást alapítottak a tanításra, szatszangra, amivel egyértelműen aláássák a hitelességüket és bizonyítják azt, hogy a tanításaik, könyveik, csak összeolvasott idegen portéka - a nagy, hiteles tanítóktól átvett gondolatokból gyúrták össze a saját habarcsukat - de nem realizáltak belőle semmit. David Godman elmesélte, hogy egyszer, amikor a Nisargadatta Maharj-hoz utazott Bombaybe, útközben tartott egy előadást az önkutatásról, és ez valahogy a Maharaj fülébe jutott. Amikor megérkezett, a Maharaj csak annyit mondott - Godman legnagyobb megrökönyödésére - "akkor hallgassuk a nagy tanítót" és ott mindenki előtt, a kis padlásszobában, Godmannak elő kellett adnia azt az előadást, amit az egyetemen is előadott. A mester türelmesen végig hallgatta, majd alaposan kiosztotta, hogy milyen jogon tartott ő előadást egy olyan témában, amit csak hallomásból ismerhet és nem a saját tapasztalata révén? Godman egy életre megtanulta a leckét és azóta soha többet nem adott elő a témában, pedig a legnagyobb mesterek mellett töltött éveket. A könyveket, amiket Papajival, Lakshmana swámival és Saradammával, Annamalai swámival készített az ő kérésükre, és felhatalmazásukra, ők alaposan átnézték és ellenőrizték. Alapvetően a Maharaj unszolására lett belőle író.

( A fenti videót, ahol David Godman a Papajit idézi -"abban a pillanatban, amikor valaki elkezd a szatszangért pénzt kérni az egész szatszang korrupttá válik válik."  és a tanítás és a pénz, valamint az adományok viszonyát mutatja a Mester tanításai alapján - szóval ezt a videót, kísérletképp megosztottam a Mooji Facebook oldalán. Mondanom sem kell, hogy másnap már nem volt ott a hozzászólások között, törölték. Ez amúgy már nem az első eset, hogy törölték egy hozzászólásomat vagy, hogy  kitiltásra kerültem egy "guru" oldaláról, vagy egy "spirituális témájú" Fb. oldalról. Nem csak a külföldi, de a magyar önjelölt "tanítók" is rettegnek a "szótól" és inkább ezt a gerinctelen módszert választották, pedig a saját lelkiismeretüktől majd úgy sem menekülhetnek. Azt hozzá kell tegyem, hogy mindig tisztességes hangnemet használtam.)  

Befejezésként nézzük meg azokat a horribilis tarifákat, amiket a mai neo-advaita bizniszguruk kérnek. Ezek az összegek alaposan rávilágítanak arra, hogy meglehetősen kapzsi, anyagias és pénzsóvár emberek ők, ami még egy átlagembernél sem dicsőség, de egy a "megvilágosodott guru" szerepében tetszelgő tanítónál skandalum.

Adyashanti: Egy 5 napos elvonulás 510 dollár/ fő, plusz szállás. Négyszer kétórás online szatszang 190 dollár.

Mooji: Online szatszang egy hét 130 angol font (speciális ár, ha valaki még augusztus 15-ig regisztrál akkor csak 95 font) viszont, az elvonulásokért kb.1000 fontot kér, amire a nagy érdeklődés miatt lottó húzással sorsolják ki a "szerencséseket". Aztán ott vannak még a termékek, videók a honlapján, a "satsang-shopban." Érdekes, hogy még pár évvel ezelőtt csak 10 fontot kért  Londonban (persze napi négy szatszangot tolt) , de amióta befutott, az árak is borsosabbak lettek. Vannak persze ingyenes megmozdulásai is és videók, közvetítések, de mindez, a hitelesség látszatának a megőrzése miatt. Ez csak figyelemelterelés.

Rupert Spira: Ő is rendesen mozgásban van. Egyhetes elvonulás 620-729 font, ebben benne van az étkezés, de szállással már potom 1332 font.(előleg 130 font, csak,hogy biztos legyen minden) Egy sima előadás "csak" 15 font. 

Gangaji: Egy 5 napos 995 dollár kétágyas szobában, 1295 dollár egyágyasban, ebben benne van az étkezés is. Szállás nélkül 810 dollár étkezéssel, és 535 dollár étkezés nélkül. Egy sima, egy órás szatszang 20 dollárba kerül.

Francis Lucille:(Rupert Spira "mestere") Egy hét 620 dollár, ha 45 nappal előtte regisztrálunk, de 670, ha nem. Ez csak az oktatás díja.(100 dolláros regisztráció szükséges, biztos, ami biztos alapon) Nagyon jó még a floridai Hyatt Regency Grand Cypress Resort luxus üdülőhelyen tartandó októberi, ötnapos program is, potom 600 dollárért, amiben természetesen a szállás és az ellátás nincs benne. Gondolom Francis, ezt az "elvonulást" kimondottan a megvilágosodni vágyó felső tízezer részére találta ki, hiszen azok, valószínűleg nem ereszkednének le a pórnép közé megvilágosodni. Érdekességként megjegyzem, hogy Robert Adams pont egy ilyen helyen dolgozott karbantartóként, ameddig egészséges volt és munka mellett tanított, természetesen ingyen.

Szándékosan a végére hagytam korunk egyik legismertebb pop "tanítóját", akinek a vattacukor súlyú tanításai is megérnének egy "misét". Tolle a Watkins Books felmérése alapján, már befolyásosabb tanító, mint a Dalai Láma, de szerintem, ha Jézus élne, akkor őt is megelőzné. Ide jutott a világ. Nem véletlenül írta valamikor Hamvas Béla :

" Az emberiség bámulata, amellyel a tehetség merő tehetségszerűségét annyira csodálni tudja, meglehetősen alacsony színvonalú, hiszen Demoszthenészért éppen úgy rajong, mint a kardnyelőért és az ügyes szélhámosért, éppen úgy, mint Szent Ferencért"

Eckhart Tolle: A dollár milliomos Tolle,- aki csak Észak-Amerikában majdnem 4 millió könyvet adott el és világszinten legalább 10 milliót - is meglehetősen komoly kereskedelmi tevékenységet folytat. Most a részletekbe nem megyek bele, hiszen mindenki utána nézhet az oldalán, de egy-két dolgot elrettentésül bemutatok. 2013-ban egy ötnapos elvonulás Olaszországban 995 dollárba került. Nem nehéz kiszámolni, ha csak százan mentek el, az mekkora bevételt jelentett, de ennél sokkal többen vettek részt rajta. 2011-ben Ausztráliában egy kétnapos összejövetel 695 dollárba került, ahol szintén több százan voltak. Kelet Londonban egy színházban tartott előadásán, ahol 2500 néző vett részt, 50 fontos belépőt szedtek és a legviccesebb az, hogy az úgynevezett Platina ülőhelyekért 75 fontot kértek. A Platina ülőhelyhez jár kérdésfeltevési lehetőség is, és közel lehet ülni a színpadhoz. Természetesen bármilyen hang és képrögzítés szigorúan tilos. Nem csodálkozom, hogy Magyarországon még nem volt, mert nem érné meg neki, hiszen nem sokan vannak, akik kibírnák kifizetni ezeket az összegeket? 

"A nekem és az enyém gondolatformái, az akarom, szükségem van rá, az ego szerkezetének a velejárói"- Tolle

Persze lehetne még sorolni a példákat megállás nélkül, hiszen tömegesen tűntek fel az utóbbi időkben az önjelölt neo-advaita és minden más tanítók, de szerintem ennyi is elég. Nálunk is kedvet kapott egy-két "guru" a külföldi példák hatására, de ezek annyira triviális színvonalúak, hogy szóra sem érdemesek. Van köztük olyan is, amelyik azt állítja, hogy Jézus rajta keresztül üzent a magyaroknak. Ez a "bizniszguru" jelenség a mai korszakban természetes és ahogy Robert Adams is tanította, mindenki pontosan azt kapja, amit érdemel. A "hamistanítókat" a tehetetlen, csodaváró tömeg álmodta magának, azok, akik képtelenek a megkülönböztetésre és elhisznek olyan banális tanításokat, hogy  "milliók, már most készek felébredni....." , ahogy, Tolle írta az Új föld-ben, sőt, ahogy állítja már az is elég , ha valaki, az ő könyveit olvassa, mert az is felébredéshez vezet. Nem is kell más. Nem csoda, hogy tele van már az internet megvilágosodottakkal. Természetesen nem ítélek el senkit, aki felül az ilyen tanítóknak, mert nem egyszerű felismerni, átlátni rajtuk, főleg úgy, hogy nagyon sok esetben egészen jó dolgokat mondanak. Az alábbi bejegyzés is ebben nyújt segítséget: 

 

http://nyilegyenes.blog.hu/2016/04/07/a_megvilagosodott_es_a_hamis_tanitok_kozotti_kulonbseg

Egy ceyloni fiatalember kérdése a Ramana Maharshi-hez

250px-ramana_3_sw.jpg

Az internet jóvoltából egyre több emberhez jut el azoknak a tanítóknak a tanítása, akik még néhány évtizede szinte ismeretlenek voltak a nyugati érdeklődők számára. Naponta láthatjuk a közösségi oldalakon felbukkanó idézeteket, könyvrészleteket. Ramana Maharshi, Nisargadatta Maharaj, Robert Adams, Papaji stb. gondolataival találkozhatunk, de mivel ezek a mesterek nem írtak könyveket, ezért ezeknek a szövegeknek a nagy része a szatszangokon elhangzott kérdésekre adott válaszokból áll. Ezért aztán nem mindegy az, hogy a kérdező milyen "tudatossági szinten" volt, mert ugyanarra a kérdésre lehet, hogy egy egészen más válasz érkezik mondjuk egy fejlettebb, előrehaladottabb kérdezőnek. Nem mindegy, hogy egy Paul Brunton vagy Maurice Frydman, akik már ebben az inkarnációjukban elérték a megvilágosodást tették fel a kérdést, vagy csak egy egyszerű, kezdő kereső. Ed Muzika, Robert Adams tanítványa is elmesélte, hogy egészen mást tanított Adams szűk körben, mint a népesebb összejöveteleken. A Papaji pedig kijelentette, hogy csak nagyon kevés követőjének adta át az igazi tudást és egyik sem volt közöttük azok közül,  akik a nevében az utóbbi időkben tanítanak.(Mooji,Gangaji) Miért fontos ezt tudni? Alapvetően azért, mert rengeteg idézet van ezektől a mesterektől, ami arról szól, hogy igazából nem kell meditálni, nincs szükség semmilyen gyakorlatra, már most is Az vagyunk, csak legyünk csendben, ne keressünk stb. és ez igaz is, de nem vonatkozik mindenkire. A következő "szabad" fordítás jól rávilágít majd erre:

Egy ceyloni fiatalember egyszer azt mondta a Ramana Maharshi-nek: Jiddu Krishnamurtinak az erőkifejtés, erőfeszítés és a választás nélküli tudatosság módszere különbözik a szándékos koncentrációtól. Elmagyarázná Bhagavan, hogy hogyan a legjobb gyakorolni a meditációt és hogy milyen meditációs objektumot kell használni?

Ramana: Az erőfeszítés nélküli és a választás nélküli tudatosság a mi valódi természetünk. Ha meg tudjuk valósítani ezt az állapotot és el tudunk merülni benne, az rendben van. De van, aki nem tudja elérni erőfeszítés nélkül, a szándékos meditáció erőfeszítése nélkül. Az összes régi mentális hajlam, öröklött tendencia (vasanas) az elmét a külső tárgyak felé fordítja. Az összes ezekből fakadó gondolatot fel kell adni és befelé fordítani az elmét, de ehhez a legtöbb embernek erőfeszítésre van szüksége. Persze minden tanító és könyv azt mondja az aspiránsnak , hogy csak legyen csendben, de ezt nem könnyű véghez vinni. Ezért szükséges ez az összes erőfeszítés. Még, ha találunk is valakit, aki megvalósította ennek a magas fokú csendnek az állapotát, azt úgy foghatod fel, hogy ő már az előző életében véghezvitte a szükséges erőfeszítést.Tehát az erőfeszítés nélküli tudatosság, gondolat mentesség, csak előzőleg gyakorolt szándékos meditáció után érhető el. A meditáció formája bármi lehet, ami számodra vonzó. Nézd meg, hogy mi az ami segít távol tartani a többi gondolatot és azt alkalmazd a meditációdban!

Nem volt véletlen például, hogy amikor Papaji előtt feltárultak az előző életeinek víziói, már akkor is gyakorló jóginak látta magát, annak ellenére, hogy nyolc éves korában átélte az Önvalóval való egységet, még harmincöt éves koráig kellett keresnie a mesterét, Ramanát, akinek a jelenlétében realizálta Azt. A Robert Adams-nek is el kellett még utaznia Indiába, hogy felismerje a végleges állapotát a Ramana jelenlétében, de Paul Brunton is csak 1963-ban érte el a teljes megvilágosodást, évtizedek múlva a Ramana jelenlétében átélt Önvalóval történő ideiglenes egyesülés után. Addig folyamatosan meditált, de a jegyzetfüzetei tanulsága szerint, még az után is leült néha.

Sajnos a mai, divatos, neo-advaita guruk, csak ezt a "ne kersed" aspektust tették a magukévá és a légy "itt és most" a Jelenben módszert szajkózzák a szatszangjaikon, ami a fent felvázoltak szerint nem annyira egyszerű, ha a Jelenlétet az igazi, spirituális értelemben értjük. Persze a csodaváró köldöknézőknek ezt lehet jól eladni.

Egy korábbi ehhez kapcsolódó írásom is erről szól: http://nyilegyenes.blog.hu/2016/04/22/jelenlet_621#more8655072 

Rupert Spira "direkt útja"

Az interneten kering egy videó, ahol Rupert Spira, aki egy népszerű neo-advaita tanító, elképesztő dolgokat állít a spiritualitás "direkt útjával" kapcsolatban. Egy hölgynek fejti ki a " Tudatomnál vagyok-e?", "Am I aware?" önkutató kérdésfeltevés abszolút hatékonyságát, mint "direkt utat" az önismerethez. Persze az ilyen jellegű semmitmondásokhoz már hozzászokhattunk a tömegesen felbukkanó, mai pop guruknál, de azért az nem jellemző, hogy az advaita-vedanta egyik legnagyobb, megvilágosodott mesterének, Ramana Maharshi-nek a "tanítását,módszerét", úgymond hatástalanabbnak állítsák be, mint a sajátjukat. A videóban elhangzó szöveg másik súlyos hibája a spirituális "közvetlen út", Spira szóhasználatával "direkt út" és a "közvetett út" vagy "hosszú, fokozatos ösvény" relációjának a teljes figyelmen kívül hagyása és az utóbbi szükségtelenségének a hangsúlyozása. Ez egy meglehetősen félrevezető nézet, de abszolút érthető, hiszen a mai tömegfelfogás számára az instant, gyors eredményekkel kecsegtető technikák, a "sült galamb" várása az eladható. Akit részletesebben is érdekel a két út kapcsolata, az olvassa el az egyik korábbi írásomat!

http://nyilegyenes.blog.hu/2015/08/07/spiritualis_elorehaladas#more7681694    

A fentebb említett videó (a youtube-on megtalálható) félrevezető és komolytalan elképzeléseket vázol fel, mert azt sugallja, hogy az "indirekt út", mint pl. a meditáció vagy a testi gyakorlatok feleslegesek, hiszen a "tudatomnál vagyok" , a "tudatomnál levés" alapvető élménye, az "direktben" velünk van mindig és ebben nincs semmi nehézség. A meditáció felesleges ahhoz, hogy ennek a ténynek a felismerésére "igent" mondjunk. Az utcán odamehetünk bárkihez és az a meditáció nélkül is pontosan tisztában lesz azzal, hogy a "tudatánál van". Ez nem vitás, hogy így van, de ez önmagában még semmit nem jelent, hiszen a létezés duális szintjén a tudatosság különböző szinteken vesz tudomást önmagáról, "van önmaga tudatánál" az ásványi-növényi-állati-emberi létezésen keresztül és az emberi szint az a kozmikus rang, ahol az egyénné zárult alkímiai tégelyben ez a tudatosság önmaga forrása felé fordulhat. Ezért is idézi Hamvas Béla Baadert, aki azt mondta, hogy az ember nem a kis világ (mikro-kozmosz), hanem a kis Isten (mikrotheos), ami nem más, mint az isteni szikra, az Önvaló. Ez az a "saját arc", amire az Isten az embert teremtette, és nem a káprázatszerű, állandóan változó, személyes én-öntudat, ami csak egy maszk, álarc az Arcon. Mivel a "tudatomnál vagyok" egyéni-énként, mint különálló, lefokozott öntudat-tapasztalat a tudatosságban, életképzeletben, mint jelenség nem más, mint tükrözött tudatosság (ébrenlét-álom), ezért az elmét, mint tükrözési felületet (tükör által láttok,homályosan) meg kell tisztítani ahhoz, hogy a tudatosság fénye tisztán a forrása felé fordulhasson és felismerje Örökkévaló Önmagát. A káprázatból kilépve az Örökkévalóságba oldódjon. Mitől kell megtisztítani? A megosztott elme tudattalan mentális hajlamaitól, amik miatt el van homályosodva és az öntudatunk egy lefokozott állapotban dereng: egy elkülönült, mulandó, testtel kapcsolódó személyiség képzet a tudatosságban. A megtisztítás eszköze a koncentráció-meditáció-kontempláció, vagy azoknak, akik még erre nem képesek, - addig hogy eljussanak eddig a fázisig- valamilyen testtel végzett gyakorlat abból a célból, hogy egyhegyűvé, mozgásmentessé váljon az elme. Az indirekt út test-elmével végzett gyakorlatai, mint előkészítő gyakorlatok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy rálépjünk a direkt útra. Itt távolítjuk el az akadályokat az állandóan sugárzó Önvalónk útjából. Szóval, hiába van minden egyes ember tudatában annak, hogy "tudatánál van", ha a tudatosságának a figyelme, a mentális hajlamok miatt teljesen a test-elme-külvilág bővítményeire fókuszál és nyughatatlan. Magyarán úgy is mondhatjuk, hogy szennyezett. Ez egy homályos, lefokozott "tudatunknál levés", a hindu hagyomány szavával: avidja (ébertelenség)     

 

Aztán azt állítja, hogy a " Tudatomnál vagyok-e?" kérdés megértése az általa ismert legtisztább, legközvetlenebb formája az önkutatásnak. Hatékonyabb önkutatási módszer, mint a Ramana Maharshi által "tanított" "atma-vichara" a "Ki vagyok én?" módszere, mivel azt az emberek ötven éve félreértik és félreérthető, de a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfelvetésben nincs mit félreérteni. Ez ( Tudatomnál vagyok-e?) semmilyen gyakorlást nem igényel, az Igaz Természetünkhöz nem kell a test-elme útja. Egy új korszakba léptünk és a közvetlen út most a rendelkezésünkre áll az eddiginél tisztább, világosabb, egyszerűbb módon. Persze megtehetjük, hogy a fokozatos úton járjunk, de nem szükséges. A korábbiakban felvázoltak miatt szerintem már világos, hogy miért nincs sok értelme a " Tudatomnál vagyok-e? " kérdésnek mint "módszernek", hiszen ez egy nyilvánvaló tény a tudatosság akár ébrenléti, akár álom szintjén (ott is tudatomnál vagyok és még azt is hiszem, hogy ébren vagyok) de mint jelenség, lefokozott és káprázatszerű: avidja. Ráadásul más tapasztalatok is társulnak hozzá, amelyektől ez a tapasztalan különállónak képzeli magát, összefüggéstelen azokkal és nem állandó annak ellenére, hogy az alapját képezi azoknak, de az "ébertelenségből" adódóan részleges eltárgyiasulást eredményez, ami nem más, mint káprázat jelleg. Viszont nem lehetek az, amit nem tapasztalok állandóan és állandótlan, hiszen az álom nélküli mély alvásban minden tapasztalat eltűnik (test-elme,világ és minden jelenség) mégsem szűnök meg létezni, annak ellenére, hogy nem voltam tudatomnál. Ezért hatékonyságot emlegetni teljesen felesleges, mert önmagában semmi nem következik a "Tudatomnál vagyok-e?" kérdésfeltevésből. Eleve már ahhoz, hogy feltehessem a kérdést, a tudatomnál kell hogy legyek, az állandótlan öntudatomnál. Itt érdemes behozni az atma-vicarát, mert nem az az érdekes, hogy "a tudatomnál vagyok e?", hanem az, hogy Ki az, aki a tudatánál van? Mi az, ami erről az állandótlanságról tudomást vesz, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, neki állandóan Jelen kell lennie. (még akkor is, amikor semmilyen jelenségnek nincs tudatában, csak Önmagának, mint az álom nélküli alvás során.)

 

A Ramana "Ki vagyok én" módszere egyáltalán nem félreérthető csak helyesen kell értelmezni, ráadásul különböző fejlettségi szinten lévő egyének is alkalmazhatják. A megkülönböztetés remek eszköze, egy segédeszköz. Ha valaki huzamosabb ideig gyakorolja az aktív tevékenységei közepette is, akkor elősegíti a  tudatosság Tanú állapottal történő azonosulást, ami már egy személytelen nézőpont és kapu az Örökkévalósághoz. Robert Adams sem véletlenül tanította és elmagyarázta, hogy a Ki vagyok én? kérdés után csendben kell maradni, mert ha az elméből jön a válasz, az hamis. Egy idő után a kérdést követő csendek egyre hosszabbakká válnak és az elme áramlása pillanatokra leáll, majd ezek a pillanatok egyre hosszabbak lesznek. A Kihez jönnek a gondolatok?, Ki az, aki cselekszik? Ki az, aki szomorú?, stb. A válasz "én vagyok", de Ki vagyok én? Ki az az "én vagyok" akinek hiszem magam, hiszen már annyi mindennek hittem magam az életem során és ez a folyamatosan változó "én" már annyi mindennek látszott? Ez a mentális gyakorlat segít leválasztani a tudatosságot a személyes énnel való identifikációról. A meditáció vagy a kontempláció magasabb szintjein is segíti a megkülönböztetésben. A kérdés után felmerülő csend-pillanatokat kell megragadni és a figyelem fókuszában tartani. Amikor a Ramanát kérdezték, hogy, hogyan lehet az elmét "elpusztítani" egy elmebeli, mentális gyakorlattal, akkor azt válaszolta, hogy, ha tüske megy az ujjunkba, akkor egy másik tüskével könnyen ki tudjuk szedni. Michael James, aki a Ramana egyik megvilágosodott követőjének, Sadu Om-nak volt a tanítványa és jó ismerője az eredeti szanszkrit szövegeknek, nagyon találóan jellemezte az atma-vicharát: Jól ismert indiai hasonlat a "kígyó a kötélben", amikor az ember alkonyatkor,  félhomályban egy a földön fekvő kötelet kígyónak néz. Ezt a hasonlatot használják az én-re, ego-ra , hogy pont olyan káprázat a valódi lényünkhöz képest, mint a kígyó a kötélben. A Ki vagyok én? önkutatás módszer olyan, mint a kígyónak látszó kötél megközelítése azért, hogy felismerjük a kígyó káprázat jellegét.                                                                                                

  

A végén kifejti a jelenlegi indiai tanítók hozzáállását, akik együttérzésből átszabták a "direkt tanítást" azért, hogy az találkozhasson a tanítványok szelídségével és hozzáigazították a vallási áhítatossághoz  megszemélyesítve, tárgyiasítva azt , a könnyebb érthetőség kedvéért. Ez a kijelentés is értelmetlen, hiszen azok a tanítványok, akiknek még erre van szüksége nem is érthetnék meg a "közvetlen tanítást", az igazi "direkt ösvényt". Nem ismerem a jelenlegi indiai tanítókat, de amikor David Godman-tól, aki Indiában él és számtalan nagy gurunak volt a tanítványa (Nisargadatta,Papaji,Annmalai Swami,Lakshmana Swami,Saradamma és könyvet is írt róluk az ő felkérésükre) kérdezték, hogy ismer-e megvilágosodott indiai tanítót, ő határozott nemmel felelt. Az, akit meg ismer, az nem tanít nyilvánosan. Szóval a Spira által emlegetett indiai tömegguruk pontosan azt tanítják, amit tudnak, szó nincs semmiféle, átszabásról. A tömegek igényét elégítik ki, akik számára az igazi "direkt út" még korai lenne, pontosan a vallásosságuk miatt. 

 

Majd elmagyarázza  Ramana tanítását, aki ugyan a "direkt utat" mutatta az Igazsághoz (Csend) , de mivel nagyon kevesen álltak készen erre, ezért ki kellet dolgoznia az "önkutatás" módszerét a "Ki vagyok én?"-t, valamint az "önmegadást", de ezek még mindig egy lépéssel mögötte voltak a "hegycsúcsnak", ezért ezt a legtöbb ember túl nehéznek találta. Aztán még további engedményeket, könnyítéseket tett, hogy segítse őket a következő lépés megtételére. Ez megint egy meglehetősen zavaros állítás, "mese habbal" és világosan mutatja, hogy vagy fogalma sincs a Ramana tevékenységéről, vagy a saját zavaros elképzeléseinek a védelmében eltorzítja azt.  David Godman - aki a 70-es évek végén a Ramana ashram könyvtárosa is volt és összerendezte az ott található kéziratokat, feljegyzéseket, valamint megírta a Be as you are könyvet, ami az egyik legismertebb könyv, amit a Maharshi-ról írtak- világosan kifejtette a lényeget a Ramana tevékenységét illetően, pontosan bemutatta az életét.  Ramana tényleg a Csendet, a belőle áradó Kegyelem sugárzásának, az elmét lecsendesítő áramlását tartotta a leghatékonyabbnak, amire egyes esetekben még a tekintetével is ráerősített, ezért magától soha nem is tanított semmit és nem dolgozott ki semmit. Viszont ehhez a Csendhez, csak nagyon keveseknek volt "fülük". A legfejlettebb, legközvetlenebb tanítványai is évekig ültek a lábai előtt meditálva, mire elérték a megszabadulást, megvilágosodást. Még ők is meditáltak annak ellenére, hogy már olyan fejlettségi szinten voltak ebben az inkarnációjukban, hogy "megszabadulhattak." Godman nem véletlenül teszi fel a kérdést: Vajon lenne e kedvünk és kitartásunk hosszú éveken át, minden hajnalban a hideg kövön egy mester lábainál gyakorolni? Még Paul Brunton-nak is nehezen ment és először vissza is rettent az Önvalóba merülés megsemmisítő élményétől, pedig a Ramana vezette. Az első találkozásoknál még semmit nem tapasztal a benne feszülő intellektualizmusa miatt és csalódott is volt, de még azután is, hogy később a Ramana jelenlétében ideiglenesen átbillent a küszöbön és bepillantást nyert az Önvalóba, a végső megvilágosodást csak évtizedek múlva 1963-ban érte el. Addig is folyamatosan meditált és gyakorolt. Mivel  Ramana mindenkiben a Brahmant látta, hiszen Egységtudatban élt, ezért a másik nagyon gyakori, ha nem a leggyakoribb megnyilvánulása a hozzáfordulók felé - azok felé, akik már nem vették az "adást" és ezért kérdéseket tettek fel neki -  a "Már most is Az vagy, Brahman vagy, az Önvaló vagy"- ezt ismerd fel, de azt ne felejtsük el, hogy a szavai mögött az Önvaló kegyelmének dinamikus energiája állt és ez a megnyilatkozása dinamikus, beavató jellegű volt. Godman megállapította, hogy miután áttanulmányozta az ashramban fellehető összes iratot, feljegyzést (még az akkor még élő régi követőkkel is beszélt) ez volt az, amivel a leggyakrabban találkozott a lapokon és nem az atma-vichara, a Ki vagyok én?,(amit Godman is már vagy 10 éve gyakorolt addig). Tehát téves az a nézet, hogy a Ramana tanításának a Ki vagyok én? az esszenciája. Azoknak - akik még tovább kérdezősködtek és az előző szóbeli válasz sem volt elég - adta az önkutatás útját a "Ki vagyok én?" kérdésfeltevés segédeszközét. Persze nyugaton főleg ezzel a segédeszközzel azonosítják, ezt tartják a fő tanításának, de a valóságban nem volt semmilyen hivatalos tanítása, csak a Csendje, hiszen magától nem tanított senkit, csak a hozzáfordulók kérdéseire válaszolt. Nem törekedett nyilvános tanítói szerepre, minden spontán alakult ki körülötte, ha nem kérdezik, soha meg sem szólalt volna, ha nem keresik magányosan élt volna az Arunachalán egy barlangban. Viszont azt meg kell jegyezni, hogy a róla írt könyvekben szereplő válaszokat, mindig az adott kérdező tudatosságának, fejlettségének megfelelően adta és soha nem utasított el egyetlen módszert sem. Azt tanácsolta, hogy mindenki azon az úton járjon, ami az elméjét a leghatékonyabban lecsillapítja, legyen az akár vallási, jóga vagy valamilyen szolgálati út, hiszen mindenkinek csak a számára megfelelő módszer hozhat eredményt.

 

A videó végén Spira feldobja a tipikus new-age lemezt, ami az utóbbi években már annyit pörgött és nagyon hangzatos csali az éretlen, "csodaváró" tömegek számára. Ez az "új korban" élünk lemeze. Egy fedőelmélet, ami arra szolgál, hogy elhazudja a spirituális út nehézségeit és adjon valami nyalókát azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak a "hosszú ösvény" önfegyelmező, öntisztító, előkészítő útjának valamelyikén végig menni. Persze a mai, tömeges "spiridivatot" követők számára ez az eladható. Azt állítja, hogy mivel már más korban élünk és nincs meg ugyanaz a vallási és kulturális málhánk és sokkal intellektuálisabb beállítottságúak vagyunk, nincs szükségünk történetekre, példabeszédekre, mert már sokunk az abszolút Igazságot akarja. Nem akarjuk megadni magunkat személyeknek, tárgyaknak, gyakorlatoknak, mert erre ösztökél a kultúránk. Legyünk kevésbé hivatalosak, direktebbek, őszintébbek, mert ez a korunk útja, a világkultúra útja.Nagyon hangzatos és leegyszerűsítő semmitmondás ez is. Az tény, hogy új korban élünk, a Vízöntő korszakában és meg van ennek is a maga spirituális jellege, hatása. Az is tény, hogy ez az eltömegesedés korszaka, egy felgyorsult világ, amelyben egyre jobban hozzáférhetővé válnak a nem is olyan rég még titkosnak számító tanítások, reintegrációs technikák, önismereti módszerek. Viszont, ez nem jelenti azt, hogy azok, ettől még tömegesen járhatóak bárki számára.(főleg úgy, hogy sok esetben teljesen lebutított formában terjednek el.pl. jóga,asztrológia stb) Nem jelenti azt, hogy az a tény, hogy "Új korban" élünk, érvényteleníti a régi korok alapigazságait és törvényeit. Ilyen törvény az, hogy tömegmegváltás nincs, csak egyéni és az, hogy bárki , aki az önismeret útjára lép, annak, az előkészületi, öntisztító munkát el kell végeznie. Azért, mert más korban élünk, nem jelenti azt, hogy az ilyen "köldöknéző", megalapozatlan technikák bármilyen eredményt is hoznak, még akkor sem, ha ezt Spira "direkt útnak" hívja, amihez persze semmi köze.

 

Nem lehet csodálkozni azon, hogy Spira is a "korszakváltás", meg az "új kor" címkéje mögé bújva próbálja alátámasztani, igazolni a "módszere" hatékonyságát, hiszen ez már egy másik semmitmondó "világtanítónak" (Tolle) is jól bejött és degeszre kereste-keresi magát az "Új föld" tömegekre szabott, populáris, szappanbuborék súlyú gondolataival, melyek szerint "milliók már most készek felébredni..." sőt, már az is elég, ha valaki az ő könyveit olvassa, mert az is felébredéshez vezet. Nem csoda, hogy "felébredettek" tömegei jelentek meg a világhálón. Ezek után persze, hogy nem kell a meditációt, gyakorlatokat, a kipróbált, hiteles utakat propagálni, mert, amint valaki a "milliók" közül hozzáfogna ezekhez, azonnal rádöbbenne, hogy mennyire nehéz mondjuk fél órán keresztül mozdulatlanul ülni vagy a rászakadó gondolatáramlatot kezelni és az "eredmények" csak lassan jönnek. A mai délibáb-spiritualitás tanítói nagyon jól tudják ezt, és azt is, hogy csak akkor van remény az üzleti sikerre, ha eltitkolják, eltorzítják, vagy elhallgatják  az Igazságot.

Ne feledjük, a ma Vízöntő kor, a hamis tanítók korszaka is!

    

Dr. David R. Hawkins kalibrációs módszere

"Dr. Hawkins nemzetközileg elismert spirituális tanító, szerző és előadó, aki előszeretettel foglalkozik olyan témákkal, mint a magas tudatállapotok, a tudatkutatás, vagy az Önvalónak Isten jelenlétének való felismerése.Megjelent műveit és előadásait széles körben egyedülállónak tartják abban az értelemben, hogy egy tudományos és kutatói háttérrel rendelkező személy utólag képes volt tisztán és érthetően szavakba önteni, és elmagyarázni a nagyon magas spirituális tudatosság megjelenésének rendkívüli jelenségét."- írják róla az egyik neki szentelt magyar weboldalon.

A már hazánkban is egyre népszerűbbé vált Hawkinsnak számtalan könyve jelent meg, és én is olvastam már egy párat ezek közülük. Mivel szkeptikus vagyok az utóbbi évtizedekben felbukkant tanítókkal szemben, ezért Hawkinsnak is "utánanyomoztam" a világhálón. Alapvetően a könyvei nem keltettek bennem rossz benyomást, hiszen már minden gondolatával találkoztam az általam eddig megismert tanítóknál, de az általa ismertetett "tudatszint kalibrációs" módszert gyanúsnak találtam. Főleg azért, mert az eddigi spirituális tanulmányaimban, olvasmányaimban, (a nagy megvilágosodott mesterek tanításaiban) egyiknél sem találkoztam olyan tanítással, hogy az emberek között tudatosságbeli, tudatszintbeli  különbség lenne, sőt azt tanították, hogy már most is olyanok vagyunk, mint ők, csak mi ezt még nem ismertük fel. Az Isteni Önvalón kívül nem létezik más és ez a végtelen Tudatosság mindannyiunk alapja. Ez az Egységtudat az Egyház és mindenkinek egyenlő esélye van azt elérni, ezért bárminemű méricskélésnek a tudatosság területén nem sok értelme van. Az már más kérdés, hogy egyénenként milyen életfeladattal születtünk meg és a jelenlegi inkarnációnkban, a Végtelen Tudatosság mire használja a végesnek látszó egyéni tudatunkat, személyiségünket, a nagy Tervvel,  a Világideával összhangban. Ez viszont determinált, előre meghatározott és ezzel a tudatunk érdeklődési köre is az.

Szóval Hawkins munkásságának egyik központi tanítása egy egyszerű karizom tesztelő technikára épül, aminek a segítségével 0-1000-ig megállapíthatjuk a tudatosság különböző szintjeit, de bekalibrálhatunk vele gyakorlatilag bármit, könyveket, szavakat, zenét, népeket, országokat stb..., de elsődleges célja a tudat szintjének megállapítása. Ezt a technikát, amúgy egy alternatív terápiából vette kölcsön, ami alkalmazott kineziológiaként ismert. Az első probléma már ezzel kapcsolatban is felmerül, ugyanis, hogyan lehet egy ilyen egyszerű izomtesztről azt tanítani, hogy ezzel az jelenségek széles skálája objektíven bemérhető? ( akit érdekel a konkrét eljárás, az izomteszt, az a neten bőven talál róla leírást) Aztán, ahogy tovább kutakodtam kiderült, hogy a Hawkins-féle izomteszt, a kineziológia diagnosztikájának egy teljesen rosszul és másra használt módszere. Hawkins ezt a módszert azután vette fel, miután látta egyik pszichiáter munkatársának Dr. John Diamond nak a kineziológiáról tartott előadását. Dr. Diamond felesége elmesélte, hogy David Hawkins csak egy szemináriumon vett részt a 70-es évek közepén és nem végezte el a 360 órás nagyon intenzív tréninget, így kineziológiai végzettséget sem szerzett. Ezért is visszás az, hogy állandóan hivatkozik a könyveiben a kineziológiára. Még az International College of Applied Kinesiology elnöke is elítélte és szerencsétlennek tartotta, hogy egy egyszerű izomteszt kiragadva hivatkozik az egészre, annak ellenére, hogy az a terápiának csak egy aspektusa. Később aztán Hawkins az őt ért kritikák miatt mellőzte az alkalmazott kineziológiára hivatkozást és csak az izomteszt kifejezésre szorítkozott a könyveiben, előadásaiban.

Személy szerint nem értek ehhez az alternatív terápiához(ezért nem mondanék róla véleményt) de már önmagában is beszédes az, hogy Hawkins egy alternatív terápiából ellesett fogásra alapozza a kalibrációját. Szóval egy "tudományos és kutatói" háttérrel rendelkező személytől az ember egy kicsit többet várna. Aztán a tudományos kvalifikációja körül is felmerült egy-két kérdőjel, ugyanis kiderítették róla, hogy a PHD-ét  a Columbia Pacific University-n szerezte, ami egy akkreditálatlan magánegyetem volt , és a hatóságok bezárattak, mert nem felelt meg az alapkövetelményeknek. Ezen az egyetemen 12 hónap alatt lehetett tudományos fokozatot szerezni mindenféle kutatás nélkül. Aztán egy másik Hawkinshoz köthető egyetemmel kapcsolatban is felmerült a gyanú. Ez a Center for Psychoanalytic Training and Research at Columbia University, akinek a professzorára, mint pszichoanalízis trénerére hivatkozott az önéletrajzában, de Joan Jackson az osztály vezetője semmilyen feljegyzést, dokumentumot nem talált erről az egyetem irattárában.

Ez a sok ellentmondás még egy "átlagembernek" sem áll jól, nemhogy egy ünnepelt, önmagát megvilágosodottnak tartó tanítónak, aki a saját könyveit és munkásságát a legmagasabb szinten kalibrálta. Például a Valóság és szubjektivitás c. könyvét az 1000-es skálán 999.8-as szinten mérte. Ez Jézus, Buddha és Krishna vibrációs pontja a mérései szerint. Szóval láthatóan nagyon elégedett volt önmagával.

Világosan látszik, hogy Hawkins ezt a kalibrációs humbugot önmaga fényezésére találta ki és egy narcisztikus jellemű, hamis tanító volt . Rengetegen utaztak hozzá Sedonába, hogy vele kalibráltassák magukat. Voltak olyanok, akik a párnájuk alatt tartották a könyveit, hogy alvás közben emelkedjen a tudatszintjük.

Lehetne még sorolni a visszásságokat, de csak a legszembeötlőbbeket emeltem ki. Viszont, akinek ez nem elég, annak érdemes elgondolkodnia azokon az eredményeken, amiket maga Hawkins kalibrált, mert semmi nem bizonyítja jobban ennek a kalibrációs szélhámosságnak nyilvánvalóságát.

Néhány vicces példa: Annak a George Bushnak, aki az Irak elleni inváziót kirobbantotta, (mindenféle koholt bizonyítékok alapján és ezáltal legalább egymillió ember halálát okozta) Hawkins 460-as, viszonylag magas szintet mért, viszont HWL Poonja-nak (Papaji) nak a tudatszintjét 370-en mérte, (aki egy megvilágosodott Jivanmukta volt és a Ramana Maharshi tanítványa) Gondolom Papajit senkinek nem kell bemutatni, akit komolyan érdekel az önkutatás.

A Ramana Maharshit 720, Vivekanada 610, Ramakrishna 620, Yogananda 540 a Bhagavad Gita 910, Gyémánt Szutra 700,  stb stb stb, de ne feledjük, az ő könyve a Valóság és szubjektivitás az 999.8-as frekvencián vibrál!

Jelenlét

Sokat emlegetik manapság korunk divatos, spirituális tanítói a Jelen fogalmát. Azt tanítják, hogy legyünk a jelenben, az "itt és most"- ban, másra nincs is szükségünk, csak erre a jelenre figyeljünk. Persze ők ezt a jelent az időben láttatják, a jelenségek világában, a mulandóság relációjában, mivel azt mondják, hogy ne törődjünk a múlttal és a jövővel. Ezért ez, így értelmezve nem fedi teljesen a valóságot, hiszen a múlt az emlék, a jövő pedig elképzelés, tehát mentális konstrukció, mint minden tapasztalható képződmény és addig, amíg bármilyen tapasztalás is fennáll, addig még az elme területén vagyunk és így arról tudomásunk van. Ilyen tapasztalat például a testünk, amit ébrenlétben és álomban(álomtest) is átélünk, tehát a testtudat bizonyítéka az elmeszerűségnek. Így a figyelmünk még lekötött a mulandóság ezen területén, tehát nem lehet Jelen, csak a pillantok folyamatát szemléli a mulandóságban.

A Jelen, Jelenlét, mint Létezés, szorosan vett spirituális értelemben csak a testtudat és szerepszemélyiség nélküli, az önmagában "létező-való" Önvalót jelenti, amely lényegét tekintve azonos Istennel a végtelen Tudatossággal. Ez minden létező számára mint létélmény állandóan adott és Jelen van, de ha még plusz járulékként, bővítményként, jelenségek is kapcsolódnak hozzá (test-személyiség) akkor az csak a Jelenlét-Örökkévalóság dinamikus, káprázatszerű, változó, időbeli oldalának tekinthető. Ez a tér-idő-forma jelenségvilág, ahol a Tudatosság Önmagában lefokozott fókusza a Létezés alacsonyabb frekvenciájáról vesz tudomást, ami ugyan nem független az örökkévaló Jelenlététől( ami a hátterét adja) ,de mint elmeszerű, mentális konstrukció, állandóan múlni látszik a jelenségek véget nem érő dinamizmusában. Ezért a Jelenlétet, csak a figyelem 180 fokos elfordításával a jelenségektől, a káprázástól, lehet tisztán,formamentesen "átélni".

A szufi történetben a pillangó ahhoz, hogy megismerje a tűz lényegét, belerepül a lángokba és elég, így Tűzzé válva egyesül annak Lényegiségével, de ehhez a mulandó "pillangóságát", mint jelenséget fel kell áldoznia. Így kell nekünk is a mulandó jelenségünket, a test-elme-személyiség frekvenciáját feláldozni ahhoz, hogy a valódi Jelenlétben elégjünk. Ez a létélményünk,"vagyokságunk" koncentrált megragadásával, a figyelmünk tiszta önmagunkra irányításával érhető el a koncentráció-meditáció eszközével és miután az életképzeletünkben a Tudatosságot leszűkítő és beszennyező tudattalan mentális hajlamaink egyre jobban meggyengülnek, átbillenünk a szamadhi, a tiszta Lét, az igazi Jelenlét állapotába: az Örökkévalóságba. Ez nagyon ritkán lehet akár végleges is, és a megváltott tudatú Bölcs számára már a dualitás káprázata végleg eltűnik, a káprázat eloszlik, de számunkra átlagos keresők számára már az is nagy kegyelem, ha a szamadhi állapotának valamelyik nem végleges  formáját átélhetjük és így megtapasztalhatjuk a valódi Jelenlétet. Addig, amíg ezt valaki így nem éli át, csak áltatja magát és a saját fantáziája csapdájában képzelődik, félrevezetve a mai neo-advaita, pop guruk üres semmitmondásaitól.

"Csak egyetlen valódi jelenlét van, az isteni jelenlét. Ez a végső igazság, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk s meg kell tapasztalnunk. Ha ez megtörténik, akkor a (látszat)világot éppúgy tapasztaljuk, mint mások, de egyben végső lényegét is érzékeljük, s érezzük, hogy a Jelenlét minden pillanatban áthatja azt."- Paul Brunton

De a gyakorlás, a koncentráció-meditáció hosszú ösvénye, és az ezzel párhuzamos önelemzés megkerülhetetlen ahhoz, hogy rálépjünk a Jelenlétbe vezető rövid ösvényre. A realizált, megvilágosodott Tanítók, a Légy a Jelenben, Itt és Most, add fel a keresést, ne meditálj, ne keresd a megvilágosodást, vagy már Mos is Az vagy tanításokat, csak a hosszú ösvényt végig járt, megtisztult és az elmében már könnyen egyhegyűvé váló, előrehaladott tanítványoknak adták és nem a csodaváró tömegeknek. A Ramana Maharshi közvetlen tanítványai nem véletlenül töltöttek hosszú éveket, már hajnalban kelve és meditálva az ashram hideg kövezetén, mire elérték a megvilágosodást. Ez kellett  ahhoz, hogy a Mesterből áradó kegyelem befogadására alkalmassá váljanak:" legyen fülük a hallásra". Csak az egyhegyűvé vált elméből képes kizáródni az életképzelet folyamatosan áramló formaöltése, és a figyelem fókusza csak azon tud Önmaga teljessége felé fordulni. Ez a küszöbe az örökkévaló Jelenlétnek, ami nem más mint az isteni Önvaló.

Nem véletlenül tanította a nagy indiai bölcs, Ramana Maharshi a következőket:

    " A nem kívánt gondolatoktól való szabadság fok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének."

A hitelességét mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor daganatot távolítottak el a karjából nem kért érzéstelenítést, hanem a szamádhi állapotába merülve megszüntette a test-elme nem kívánt gondolatát, a figyelmének a Jelenlétre irányításával. A "jelenlévő' szemtanúk és az operációt elvégző orvos is arról számolt be, hogy olyan nyugalom szállta meg őket, amihez foghatót előtte még soha nem tapasztaltak.Ez, az Önvaló Jelenlétének az átsugárzó erejéből, kegyelméből fakadt.

A megvilágosodott és a hamis tanítók közötti különbség

Spirituális szempontból a Vízöntő kor (amiben jelenleg élünk) egyik negatív jelensége a számtalan hamis tanító, önmagát megvilágosodottnak kikiáltó mester, bizniszguru. A pozitív viszont az, hogy szinte minden hasznos irányzat, önismereti technika elérhetővé vált és a tudomány területén is egyre több bizonyíték szolgál arra, hogy az emberi létezés nem csak a matéria síkjára korlátozódik. Pozitív még az is, hogy mára már hozzáférhetőek a megvilágosodott nagy Tanítók tanításai is, főleg könyveiken keresztül. Sajnos emberi alakban szinte csak a bizniszgurukkal találkozhatunk, akik síppal, dobbal hirdetik magukat úton útfélen, skype-on bohóckodva, a közösségi oldalakon okoskodva ámítják a népet a nagy semmiről, súlyos pénzekért elvonulásokat szerveznek, előadásokat tartanak a nagy Tanítóktól elcsent és félreértelmezett, sok esetben eltorzított  elméletekből.     

Már a Bibliában is szerepelt a hamis tanítók felbukkanásának jóslata:

Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták; s nagy jeleket és csodákat tesznek, úgy, hogy tévedésbe hozzák (ha lehet) még a választottakat is.

Szt. Máté ev. XXIV. 24.

A mai guruk elolvasnak öt könyvet, a hatodikat már ők írják, vagy (íratják) és a felszínesen gondolkodó, jóhiszemű emberek ebből mit sem sejtenek. A fogyasztói társadalom martaléka lett a spiritualitás, ezotéria, mint a jógától az asztrológiáig számtalan más terület is, és nem könnyű hiteles útmutatásra bukkanni. Megvilágosodott szellemi “tanítók” hada lepte el a világot a jó megélhetés reményében, hiszen  soha nem volt ekkora keletje ezeknek a dolgoknak, mint manapság, amikor nagyon sok ember érzi egyre reménytelenebbnek és elkeseredettebbnek a hétköznapi menetelést, kilátástalanságot és kapva kap egy szalmaszálba is, amit legjobb esetben csak a pénztárcája bán.

De mi ezzel a gond, miért kell a hamis tanítókkal, biznisz gurukkal egyáltalán foglalkozni? Alapvetően nincs ezzel semmi baj, hiszen biztos, hogy ideig óráig rengeteg ember fogja magát jobban érezni tőlük, de igazi spirituális fejlődést a profit orientált tanítók tanításai nem hozhatnak, mivel a pénzért árult spiritualitás egy paradox helyzet:  hogyan lehet anyagi ellenszolgáltatást kérni az anyagból történő szabadulás tanításáért? Ráadásul azok, akiknek nincs pénzük a méregdrága előadások belépőire, az elvonulásokra, könyvekre, azok ki vannak zárva a spirituális felemelkedésből?

Felvetődik a kérdés, hogy miért nem hozhatnak igazi fejlődést az ilyen tanítók még annak ellenére sem, ha szóról szóra ismételgetik a nagy Tanítóktól összeolvasottakat. Azért, mert a profit orientáltságukkal pontosan azt bizonyítják, hogy az önmegvalósítástól még nagyon messze állnak, anyagias emberek, anyagiasabbak, mint egy átlagember és nincsenek tisztában a karma azon törvényével, hogy annak, aki az Önmegvalósítást elérte és a sorsából fakadóan az a kijelölt útja, hogy más embereket is vezessen az ösvényen, annak az Önvaló kegyelme mindig is biztosítani fogja azt, amire szüksége van még ebben a földi inkarnációjában.(Mivel a hamis tanítókon keresztül ez a kegyelemi energia nem nyilvánul meg, ezért erről fogalmuk sem lehet, és ebből fakad a hitetlenségük is megélhetésüket illetően. Ezért pénzt kérnek a "tanításért") Amit még nagyon fontos megemlíteni az az, hogy egy realizált, megvilágosodott tanító számára a tanítás, előadás más néven szatszang, az egy megszentelt egységet jelent a tanítványaival és ezt a kapcsolatot soha semmilyen körülmények között nem tenné tönkre azzal, hogy pénzt kér érte. A hiteles Mesterek ezért mindig ingyen tanítottak és nem is tehettek másként, hiszen ők csak eszközei voltak a magasabb hatalomnak az Önvalónak. Ők voltak a "megtestesült" Önvaló és nem is feltétlenül a szavaik fejtették ki a hatást, hanem a belőlük kiáramló Kegyelem sugárzása.

Befejezésként egy részlet a Ramana Maharshi beavatott és megvilágosodott európai tanítványától Paul Brunton-tól. Őt választotta ki a Mester, hogy hírét vigye a világban. Az India titkai című könyve alapján kereste fel Ramanát számos nagy Tanító is, köztük Yogananda Paramahansa, U.G.Krishnamurti, Maurice Friedmann, Lakshmana Swami. Ez a két idézet a jegyzetfüzeteiből származik, amit a halála után adtak ki.

"A valódi adeptus, mester nem árusítja ki titkos tudását és erőit. Ennek számos oka van. A legfontosabb, hogy magának ártana ezzel, mivel ezzel épp eme erő és tudás forrásával való kapcsolatát vesztené el. Ezek az erők nem hozzá, a személyhez tartoznak ugyanis, hanem azáltal bírja őket, hogy átadja magát magasabb énjének. Abban a pillanatban, hogy világi javakért elkezdené kiárusítani ezt a titkos tudást és erőket, azok szép lassan elkezdenék magára hagyni."

"Komoly különbségek vannak a valódi megvilágosodott és a hamis megvilágosodás között. Ezek közül csak párat említek, amelyek alapján eldönthetjük, hogy valaki valóban megtalálta-e az igazságot. Először is, nem kíván egy új szekta, vallás vagy irányzat vezetője lenni, s ennek megfelelően nem is kívánja magára vonni a média és a társadalom figyelmét, mely annyira jellemző modern korunk új megváltóira. Nem kívánja magára vonni a figyelmet beszéde, tanításai, ruházata vagy viselkedése különcségeivel. Valójában nem is akar tanítóként feltűnni, nem keres követőket, és nem kér senkit arra, hogy kövesse őt. Habár hatalmas spirituális erőkkel bír, amelyek ellenállhatatlanul befolyásolhatják életed, láthatóan nem nagyon van ennek tudatában, s nem is nagyon jelzi, hogy bármilyen különleges képessége lenne. Ennek megfelelően nem pózol és nem játszik szerepet sem."

Annyit még érdemes megjegyezni, hogy az ilyen Mesterek köré mindig automatikusan vonzódnak be a tanítványok, azok, akiknek szükségük van egy élő Tanító jelenlétére. Ők soha nem keresnek és kerestek tanítványokat, hanem mindig a belőlük sugárzó erő vonzotta be azokat, ha készen álltak.

Ezért a közismert mondás: "ha az ember készen áll a Mester is megjelenik" fordítva is igaz: Ha a Mester készen áll a tanításra, átadásra és a karmájából adódóan a tanítás a feladata, akkor a tanítványok is megjelennek. 

Spirituális előrehaladás

Nagyon sok spirituális út létezik manapság és létezett a múltban is. Vannak közvetett utak és vannak úgynevezett közvetlenek, ahol a kereső, aki már belefáradt a közvetett, az elmével-testtel végzett gyakorlásba, azt feladván átadja magát az Isteni Önvaló, a Felettes vagy Felsőbbrendű Én vezetésének és annak áramlására bízza magát. Persze ez az áramlás, energia csak azokat emeli, akik a hosszú, közvetett ösvényen már megerősítették "szárnyaikat" (ez megkerülhetetlen, bármennyire is szeretnék ezt elhitetni a manapság divatos tanítók) és feladván az "egót, a kis ént", nem állnak annak az útjába.(Isten és közöttem állok én) Persze olyan, mint kis én igazából nem létezik, (csak egy káprázati bővítmény) de az érthetőség szempontjából most ezt a megjelölést használom.

Számtalan keleti és nyugati közvetett, hosszú ösvény van, amiket Jézus a "széles út"-nak hív. Például a keleti jóga nyolcas ösvénye is ilyen, ahol csak a szamádhi, a nyolcadik fokozat a közvetlen, a nyílegyenes úthoz, a " szoros kapu-keskeny út"-hoz tartozó. Az előtte lévő hét lépcső és fokozat a jáma-nijáma-tól a meditációig bezárólag még a hosszú, közvetett, "széles" út, amelynek gyakorlása szükséges, de a meghaladása és annak feladása is az, hogy ha az ember a jógát az igazi spirituális értelemben gyakorolja. Az, aki nem így végzi, az valószínűleg az egész élet elfecsérli valamelyik alsóbb szinten és még évtizedek után is pl.az ászanákat forszírozza vagy valamilyen meditációs technikát erőltet, pedig azok akkor már akadályok. Sajnos a mai modern korszakban főleg ászanázást értik jóga alatt és a tömegek nem is lépnek ezen a szinten túl. Nem véletlenül nevezte a nagy indiai bölcs, Ramana Maharshi a hatha jógikat a test megszállottainak. Ezek a jógik nem, hogy meggyengítenék a test-elme komplexumot még tovább erősítik azt, és ezzel pontosan a Jóga a magasabb Én-el való egyesülés útjába állnak.

Szóval járjon valaki a "széles út" bármelyik keleti vagy nyugati hosszú ösvényén, soha ne felejtse el, hogy az csak eszköz és nem cél. A "cél" közelébe csak azután jutunk, miután feladtuk és elengedtük azokat a gyakorlatokat!

  13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak."

Ráadásul, ahogy Jézus tanítja "veszedelemre visz". Veszedelemre viszi azokat a sokakat, akik manapság divatból "jógázgatnak" ,"meditálgatnak" felkészületlenül, vagy valamilyen hamis önismereti technikába vagy valamelyik újkori "bizniszegyház" hamis tanításaiba belebonyolódva azt képzelik, hogy úton vannak és nem veszik észre, hogy csak az test-elme működésük kapott egy újabb "álalakzatot", maszkot. A "kis-én", a személyes én képzete a cselekvőség érzetével együtt az elme egyik legerősebb megnyilvánulása és mindent megtesz azért, hogy "létezhessen", ha kell akkor spirituális tapasztalatok illúziójára is képes, mert számára a "nagy" énbe való olvadás a megsemmisülést jelenti. Persze ez a kis és nagy megkülönböztetés az ének között nem létezik, csak káprázat, olyan mint a víz a délibábban, de a dualitás káprázatában addig, amíg a tapasztalatokkal történő azonosulás fenn áll úgy tűnik, hogy van.

A Maharshi "tanítványa", követője Papaji , aki szintén egy "Jivanmukta" egy felébredett Mester volt, beszámolt arról, hogy sokan meglátogatták olyanok, akik vipassana meditációt végeztek és a tapasztalataik alapján már úgy képzelték, hogy megtapasztalták az Isteni Önvalót, pedig csak a saját elméjük keltette ürességet tapasztalták.Tévúton voltak.

A "veszedelem", mint olyan nagyon sokféle lehet, szinte nem is lehet felsorolni, akár fizikai vagy pszichikai jógasérülésektől kezdve az "úton-levés" önhittségén át a külvilágtól való menekülés kényszere, olyan út követése, ami az egyén személyiségének nem megfelelő, de legfőképpen az "önkép" eltorzulása a legnagyobb probléma.

Ez, ahogy Hamvas írja az az eset, amikor "valaki naponta százszor mos kezet, de más leveleit felbontja". Sokan azt képzelik, hogy ha jógáznak, vagy meditálnak, vagy vallásosak stb. akkor azzal minden el van intézve és ezzel beseprik a "szemetet a szőnyeg" alá és a normális hétköznapi életükben pontosan úgy élnek tovább, mint előtte: veszekedve, irigykedve, anyagiasan, sóvárogva, tele vágyakkal az élet dolgai után stb. Ezért aztán a spirituális fejlettség, előrehaladás szempontjából sokkal magasabb szinten állnak azok az "átlagemberek", akik lehet, hogy még életükben semmilyen tanításról, vagy gyakorlatról nem hallottak, de azon a helyen, ahol vannak az életben, tisztességesen, önzetlenül, a hivatásukba belefeledkezve végzik a dolgukat és az anyagiasság csak addig a pontig foglalkoztatja őket, ameddig az életvitelük szempontjából szükséges. Ezek az emberek spirituálisan sokkal magasabb szinten állnak, mint a méregdrága jógatanfolyamokkal kereskedők, az úgynevezett jógastúdiókban talajtornázók, a pénzért horoszkópot készítő asztrológusok és a hozzájuk rohangálók,(akiket főleg az anyagi boldogulásuk jövőbeni alakulása érdekel csak), a spirituális tanítók, akiknek nem elég a könyveik után befolyó jogdíj, de az országos előadás-turnéikra is csak komoly belépővel lehet bejutni és természetesen a youtube csatornájukon megosztott videóik is reklámozásra vannak beállítva.stb.stb. Persze a Vízöntő eltömegesítő korszakában vagyunk, amikor "az emberiség az anyagba készül leszállni", és ez a jelenség is törvényszerű, hiszen, ahogy Jézus is mondja "sokan vannak azok, akik azon járnak" a "széles úton", a széles út még inkább anyagba húzó, az egót-elmét erősítő és önhittséget tápláló ösvényén. A sok hamis tanítót, jógit , zugasztrológust, pozitivista életmód tanácsadót is csak a korszak tömegigénye, csodavárása idézte meg. 

Persze a "széles útnak" is vannak hiteles ösvényei és az nem megkerülhető, de mint ahogy Buddha is tette a megvilágosodása előtt, azt is fel kell adni. Mik ezek a hitelesnek mondható utak és hogyan lehet ezt megállapítani? A legfontosabb a Tanító hitelességéről meggyőződni. A hiteles Tanítók mindig anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik és végezték a munkájukat, hiszen meglehetősen paradox lenne az anyag béklyóiból történő szabadulás tanításáért anyagi ellenszolgáltatást kérni. Szepes Mária például évtizedekig tanította a hermetikus utat lakásán ingyen és bérmentve, vagy ott volt Hamvas Béla, aki ingyen küldözgette postán a kéziratait, tanulmányait, még olyanoknak is, akiket személyesen nem is ismert, vagy szétosztogatta azokat. Az ilyen emberek jellemzően nem dogmatikusak és nem állítják azt, hogy csak az általuk járható út a helyes, még annak ellenére sem, hogy azt már végigjárták és tudják a hatásait. Az életvitelüket mindig mögé lehet tenni a Tanításnak, annak az nem mond ellent. Nem ígérnek könnyű utat, nem kecsegtetnek gyors sikerrel. A személyiségüket soha nem tolják előtérbe, kerülik a feltűnést és a külsőségeket, nem használnak hangzatos neveket. A Tanításaikban, írásaikban érezhető a magas szellemiség és ami a legfontosabb, a más fogalmak használata ellenére is a lényeges pontokban nem mondanak ellent más hiteles Tanítók tanításaival.

Sajnos a jelenlegi korszakban nagyon nehéz ilyen embert találni, ezért érdemesebb a könyvekhez, könyveikhez fordulni, mert azok is felidézik azokat a szellemi eszenciákat, eszmecsírákat, ellentétben az önjelölt guruktól, akik csak az általuk összeolvasottakat szajkózzák szereplési vágytól vezérelve, félreértelmezve, önmagukat és másokat is becsapva.

Szóval itt a "széles út" a közvetett út hiteles Tanítóit próbáltam jellemezni, hiszen az útkeresők zömének még ezt kell megtalálni és végigjárni, ami inkarnációkat vehet igénybe. Nagyon fontos, hogy mindenki olyan utat próbáljon választani, amit közel érez magához, mert ahogy Paul Brunton tanítja, valószínűleg azon már valamikor járt. Nem baj, ha kipróbálunk többet is, mert így még pontosabban tudjuk behatárolni a nekünk megfelelőt, de ha megtaláltuk, legyen az akár keleti vagy nyugati technika, akkor ne váltogassuk, hanem azon menjünk végig , addig ameddig csak tudunk és -"belefáradva" "éhezve és szomjúhozva az Igazságot"- el nem jutunk a közvetlen út kapujához a "szoros kapuhoz".

14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

Innen már a kevesek számára járható közvetlen, "keskeny út", az igazi életre vivő út következik, ahol már semmit nem tehetünk önszántunkból. Ezen út tanítói, már csak teljesen realizált, megvilágosodott Mesterek lehetnek, az Isteni Önvaló "megtestesülései", vagy ami ugyanaz, a saját Önvalónk, a Tudatosság áramlása, a Szent Szellem. Ilyen megtestesülés, Jivanmukta volt korunkban pl. a Ramana Maharshi, Papaji, Robert Adams, Nisargadatta Maharaj, Ramesh Balsekar, Jiddu Krishnamurti, U.G.Krishnamurti stb. de minden nagy, a történelemből ismert tanító, próféta: Jézus, Buddha, Mózes, Krishna, Mohamed stb. A lényeget tekintve nem volt közöttük különbség, talán csak annyi, hogy a korunk tanítóinak a tanításaira nem alapítottak világvallást és a "lényegre", az igazi Önismeret útjára direktebb módon mutattak rá. Azok nincsenek annyira példabeszédekbe, szimbólumokba burkolva mint a nagy elődöké, mert a mostani korszellemben már nem is kell hogy így legyen, de az egyszerűségükből fakadóan pontosan annyira érthetetlenek, mint a régi nagy Tanítók példabeszédei, annak ellenére, hogy lényegileg pontosan ugyanazt tartalmazzák.

Befejezésül, még néhány gondolat a spirituális "előrehaladottság" mértékéről. Hogyan tudjuk viszonylag hitelesen felmérni azt, hogy kb, hol tartunk? Persze az ilyen jellegű méricskélésnek nem sok értelme van, hiszen legmagasabb szempontból mindannyian egyformák vagyunk, egyek vagyunk, nincs közöttünk különbség, de addig, amíg a lefokozott tapasztalásunk folytán a dualitásba kényszerülünk, jó ha van valami mértékünk.

A Ramana Maharshi azt tanította,hogy :

" A nem kívánt gondolatoktól való szabadság fok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének."- ezt a választ valószínűleg egy még koncentrációt-meditációt gyakorlónak adta. 

Amúgy a két fok kéz a kézben jár, hiszen olyan fokig tud egy ember nem gondolkozni, gondolatmentes maradni, amilyen mértékben koncentrálttá tud válni egyetlen gondolatra. Ez még amúgy a jóga ösvényének a koncentráció és a meditáció, már amúgy magas fokozatairól szól, de még a széles-közvetett ösvény, ahol a gyakorló az elmében létrejövő módosulásokat, gondolatformákat az elme energiájával nyomja el és szünteti meg, vagy koncentrálja egy gondolatra. Ezek a végső "szárny erősítő" stádiumok, ennek a határáig tud az ember saját erejéből eljutni, amíg az Önvaló kegyelme át nem billenti a szamádi állapotába. Érdekes, hogy pl. a Nobel-díjas német fizikus Heisenberg, aki a kvantummechanika egyik megalapítója volt, spontán átélte a kevala nirvikalpa szamádit-( a test tudat nélküli, de még nem végleges, állandó Önvaló tapasztalat)- a munkája során kifejtett nagyfokú koncentráció és elmélkedés hatására. Átbillent a holtponton, egy öntudatlan jógi volt. Persze a mentális hajlamaiból, előző életekből hozott vászanáiból, kifolyólag ez törvényszerű volt. A Maharshi, Robert Adams vagy a Papaji már fiatal korukban, spontán megvilágosodtak és elérték a szahadzsa nirvikalpa végleges állapotát, mindenféle ismeret és előtanulmány nélkül. Persze ez ritka.

A másik jó mérték lehet még az is, hogy: Mi az, ami még kell nekünk ebből a világból? Mire vágyunk, milyen erős az elménkben a vágydinamika? Persze az nem baj, hogy elfogadjuk a világ dolgait, hiszen benne élünk, de mennyire ragaszkodunk hozzájuk? Mennyire tudnánk meglenni nélkülük és elengedni azokat? Lehetnek ezek emberek, tárgyak,tanulmányok, rang, pozíció, nem feltétlenül kell, hogy mindenképpen anyagi dolog legyen. Az elmében lévő ragaszkodás mértéke az, ami számít.bármi is legyen az. Az erre adott őszinte válasz is sokat elárul arról, hogy a "kozmikus óra mutatója" éppen hol áll. Persze a legvégén már a "kis énünket" is el kell engedni.

A direkt ösvényen a "keskeny úton", (ami már az Önkutatás útja, a jógában a szamádhi, amiben a személyes én érzete már nem vesz részt), a "fejlődést" a cselekvőség érzetének a gyengülése, a test-elme kapcsolódásának a lazulása jelenti. Amíg nem érjük el a végső célt, ezt a külvilágra adott reagálásunk intenzitásán és erején mérhetjük le. Ezért Robert Adams egyik legfontosabb tanítása a tanítványaihoz, a "Ne reagálj"! Fogadd el a jelenségeket úgy ahogy vannak, fogadd el a sorsodat úgy ahogy az van és ott találd meg a boldogságodat, ahol vagy, mert bármi is történik veled a determináció zárlatában, az nem a felszíni tudatodhoz, hanem az elméd tudattalan tartományaival van összefüggésben és csak a már élethelyzetté vált kivetülésekre való NEM REAGÁLÁSSAL lehet "feloldani". Tehát a reakciód mértéke, a tetszéseid és nem tetszéseid határozzák meg a sorsodat, természetesen a determináció zárlatán belül. Persze a nem reagálást nem csak a külvilágra, de a gondolatainkra, érzéseinkre, érzelmeinkre is tudni kell alkalmazni. Ennek csak egyetlen módja van ezen a szinten, hogy nem veszünk róluk tudomást, figyelmen kívül hagyjuk és akkor szétfoszlanak, megszűnnek. Nem állunk ellent, mert máskülönben csak erősítjük az elme erejét. Ezzel számoljuk fel az elménk tudattalan zónáiban lappangó és azt személyes énné szűkítő mentális hajlamainkat, a sorsunk mozgatórugóit. Ezért is viccesek a mai pozitivista életviteli tanácsadók, tanítások, sikerkovácsok, azokkal a sugalmazásaikkal, hogy gondolkodjunk pozitívan, higgyünk önmagunkban, merjünk nagyot álmodni, valósítsuk meg a vágyainkat stb. mivel az "eleve meghatározott sorsunk" gyökere számunkra tudattalan és az, hogy a jéghegy csúcsával (a személyesnek hitt én)  elkezdünk hinni, meg "akargatni', az önmagában édes-kevés energia, ráadásul a "szabad-akarat" illúzióját is kelti. A személyesség/személyiség az elme testtel és cselekvőséggel történő azonosulásához tartozik (ezt éljük személyes énnek), ami önmagában is egy okozat, egy buborék az óceánon, azt meg ne gondoljuk, hogy egy buboréknak bármilyen hatása is lehet egy akkora "víztömegre", mint az elme tudattalan zónája. Alapvetően ezen a szinten már minden gondolat rossz, legyen az akár pozitívnak látszó, vagy akár negatívnak tűnő, hiszen azok csak módosulások az elmében és ezáltal a figyelem áramlásának az elterelői.

Ezért is mesélte Robert Adams, hogy a megvilágosodással igazából "semmi" nem történik, csak megszűnik a cselekvővel, a "kis énnel" való azonosulás és a dolgok csak úgy maguktól létrejönnek és úgy látja magát, mint egy mozifilmen lévő szereplőt. Az események a testtel spontán megtörténnek, semmilyen ráhatása nincs a folyamatokra, minden megy magától egy előre elrendelt úton. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz minden csak egy jelenség a vetítővásznon, de amíg mi, csak a jelenségeket érzékeljük megfeledkezve a vászonról, addig ő látja a vásznat is.

 

Tudatos életmód? 2.rész

Szóval a "Tudatos életmód"- témából indultam ki, ami, mint az első részből kiderült a mostanában divatos sorsalakítási módszereket népszerűsíti. Ezek azt sugallják, hogy önmagában elég a pozitív gondolkodás ahhoz, hogy életünk-sorsunk irányítását a kezünkbe vegyük. A tudatosságunktól függ a vágyaink beteljesülése, a jólétünk, jó közérzetünk. Mi ezzel a gond?

Az, amit mi átlagemberek tudatosságnak hiszünk, annak semmi köze a valódi Tudatossághoz. A mi tudatunk, énünk, egónk vagy elménk egy lefokozott tudati mechanizmus (avidja ), egy okozat, ami a tudattalan elménkben rejlő mentális hajlamaink következménye és ezért a maga szintjén része a külvilágunknak, a káprázatnak. Ezért mentális és érzelmi tevékenységeink felszíniek és determináltak. Szabadságunk csak annyiban van, hogy valamilyen hiteles önismereti technika révén a "tanú-tudatosság" állapotába emelkedünk és a velünk történő élethelyzetek szemlélőivé válunk úgy, hogy nem azonosulunk többé a kis énünk reflexív reakcióival. Megtanulunk nem reagálni, ami egy hosszú gyakorlási folyamat eredménye és elfogadjuk azt, amit elénk hoz a sors és belenyugszunk "Isten" akaratába. Ezzel a szemlélődő belenyugvással vesszük fel a magunk keresztjét, de nem beletörődve, hanem belenyugodva abba, hogy létezik egy magasabb erő, aki pontosan tudja azt, hogy a fejlődésünk jelenlegi állapotában, mik azok a tapasztalatok (legyenek úgymond "jók-rosszak") amire éppen szükségünk van. Persze ez már a "rövid-ösvény" a direkt út az Önkutatás módszere, amit meg kell előzni a "hosszú-ösvénynek" az indirekt útnak, ahol az ember még a személyes énjével dolgozik különböző keleti-nyugati jógatechnikák révén és más gyakorlatokkal, majd miután elakad és belefárad ezekbe, ezeket feladván a direkt ösvényre lép. Buddha útja is jól szemlélteti ezt. 

A mai, modern New Age  áramlatból fakadnak a "szabad-akarat" dogmájára épített pozitivista sorsalakításnak nevezett technikák. Számtalan módszer és "tanító" bukkan fel napról napra és a szentimentális emberek azonnal elhiszik az ott hallottakat, pedig, még józan, egyszerű észjárással is könnyen be lehet bizonyítani, hogy olyan mint "szabad-akarat" nem létezik és nem is létezhet A nem akarás is akarás. Elég csak végig gondolnunk, hogy az életünkben is voltak olyan kellemetlen események, amit nagyon nem akartuk és mégis bekövetkeztek.Talán sokkal több minden van, amit nem akartunk, hogy bekövetkezzék és mégsem tehettünk ellene semmit.

Emberek milliói élnek háború sújtotta országokban, száműzetésben, menekülttáborokban, éhínségben, nyomorban a saját akaratuk ellenére. Valószínűleg az érzelmi és gondolati életük sem egyformán "kóros" vagy negatív, pedig ugyanazokon a tapasztalatokon mennek keresztül egyszerre. Azonban, ha megfordítjuk a jelenséget, akkor azt is láthatjuk, hogy mennyi depressziós és lelki beteg világsztár és milliárdos él álomszerű körülmények között és milyen sok negatív gondolkodású ember ért fel a fizikai csúcsra.

Láttam egyszer egy műsort, amit Indiában forgattak és elhangzott benne egy érdekes statisztika, ami kimutatta, hogy az ottani lepratelepeken élők kedélyállapota jobb, mint az átlag magyar nyugdíjasé. Akkor hogyan lehetséges az, hogy összehasonlíthatatlanul nehezebb sorsot élnek?

Amikor Robert Adams-et ( ő egy megvilágosodott amerikai mester volt, a Ramana Maharshi tanítványa )- megkérdezték, hogy miért van az, hogy az Önkutatás útjára lépett követők 90 százaléka abbahagyja a gyakorlást, azt válaszolta, hogy ez azért van, mert a gyakorlás, a meditáció következtében nagyon felerősödnek, aktivizálódnak a szamszkárák-sorscsírák vagy vászanák (az elme tudattalan mentális hajlamai), és ezek, az életben komoly válságokat idéznek fel, amik visszarettentik az út követőit és még idő előtt felhagynak a gyakorlással. Ezért van az, hogy csak kevesen érnek célhoz, az igazi Önmegvalósításhoz.(aminek az "eléréséből", pedig nem feltétlenül fakad fizikai értelemben vett jólét, amint azt, az írás első részében is láthattuk)

Hamvas Béla ezt úgy fogalmazta meg, hogy karmatorlódás következik be és felhívta a figyelmet arra, hogy a válságponton ügyelni kell, mert a "sötétség hatalmai" az embert lerohanják, ami azt jelenti, hogy az elme tudattalan, ismeretlen tartományai aktivizálódnak. Persze ez sorsszerű, de jól rávilágít arra, ahogy Hamvas is írja: "fizetés nélkül nem lehet távozni" és a "lélek sötét éjszakája" kísérőjelenséggel szinte minden esetben találkozik az, aki valamilyen hiteles spirituális-önismereti úton jár. Ha nem, akkor jó okkal gyanakodhat, hogy zsákutcában botorkál.

A sorsunk és a velünk történő események oka tudattalan és nem a felszíni tudat következménye. Az, ami velünk történik a tudattalan elménk kivetülése. Világosan látható, hogy ezek a "tudatos-életmód"-ot hirdető módszerek fabatkát sem érnek, hiszen a felszínről akarnak hatást gyakorolni, ami lehetetlen. Viszont a hiteles módszerek, szinte minden esetben okoznak egy kis "megrázkódtatást", mert az elme mélyrétegeit mozgósítják és ha valaki nem megfelelően felkészült vagy érett, akkor többet ártanak mint használnak. Szóval senki ne higgye el, hogy a "hosszú ösvény" levágható és szenvedés nélküli. Persze ezzel nem lehet pénzt keresni és a tömegigény számára sem nyújt "elixírt". Nem véletlen, hogy a mai, felgyorsult világunkban gomba módra szaporodnak a "tudatoséletmód"-ot hirdető semmitmondó és alaptalan technikák, karöltve a bizniszegyházak (krishnások,szcientológia,jehovatanúi,hitgyüli stb.) hazug vallási és életviteli tanításaival, a tömeges divatjógával és mindenféle meditációnak álcázott relaxációval. Ezek nem mások,mint a "hosszú ösvény" vagy közvetett út vadhajtásai. Nem nyújtanak mást, mint szentimentális "pozitivizmust", ami csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet egy kis időre és még több csalódást okozzon. Persze ennek is így kell lennie, hiszen mindig is voltak hamis tanítók, tanítások és a sorsából kifolyólag mindenkinek meg kell kapnia azt, ami benne rejlik.

Befejezésül álljanak itt a galileai Mester intő szavai:

13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.

14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.



  

Tudatos életmód?

Tudatos életmód?

Manapság egyre népszerűbbek a "változtassukmegasorsunkat" típusú szentimentális "pozitivizmust" forgalmazó vállalkozások, azt sugallva, hogy csak rajtunk áll, mi fog történni velünk. Kezünkbe vehetjük életünk irányítását és ha pozitívan gondolkozunk, akkor majd kivirágzik körülöttünk minden. Az ehhez szükséges technikát remek, hétvégi tanfolyamokon sajátíthatjuk el. Szóval szabad akaratunk van. Néhány idézet,az egyik ilyen oldalról:

"Megtanulhatod megelőzni a feszültséget és lecserélheted a nyugalomra... mert amikor kiegyensúlyozott vagy, akkor nem taposnak a lábadra"


"Mindig az érzelmeinket, gondolatainkat kapjuk vissza, mert belülről kifelé történnek a dolgok és nem fordítva. Figyelj oda magadra, az érzelmeidre, gondolataidra és egészen más világba "csöppensz"."

"Ha tudsz bánni az érzelmeiddel és a gondolataiddal, akkor olyan életet élhetsz, amilyet választasz magadnak"

Nagyon jó ez a pozitív hozzáállás, de tényleg így van ez?
Szóval, akkor Mahatma Gandhi -aki egyébként egy megvilágosodott "jivanmukta" volt- egy Isteni Önvalót realizált ember, ami azt jelenti, hogy teljesen megszabadult a személyes én káprázatától és a Végtelen Tudatosság állapotából szemlélődött- nem volt rendben érzelmileg és gondolatilag? Mint tudjuk, elég alaposan rátapostak a lábára, főleg, ami az életének befejezését illeti. Egy merénylet áldozata lett.

Vagy ott volt mondjuk Jézus Krisztus, akinek ezek szerint az érzelmei és gondolatai úgyszintén nem lehettek rendben, hiszen az egyik legkegyetlenebb kivégzési forma oltotta ki a földi életét.

Ha eltekintünk ezektől a "világhírű" példáktól és szétnézünk a saját házunk tájékán, akkor eszünkbe juthat akár Hamvas Béla is, aki az egyik valaha élt legjelentősebb magyar szellemi ember. Az élete köztudottan nehéz volt, tele szenvedéssel és mellőzöttséggel. A teljes vagyonát elveszítette egy bombatalálat következtében. Akkor ő sem tudta megfelelően kezelni, irányítani az érzelmeit és a gondolatait?

Lehetne még sorolni a példákat tucatszámra, megemlítve a Ramana Maharshit, Rama Khrisnát, Nisargatatta Maharajot, akik rákban és szegénységben haltak meg, vagy ott volt Robert Adams, aki egy ideig szegénységben, karbantartóként tengette az életét, idős korában parkinson kórtól szenvedett, majd rákban meghalt. Saját vagyona nem volt, mindig valamelyik tanítványánál húzta meg magát, pedig a legnézettebb amerikai talk-showk keresték a kegyeit, de azokat elutasította. Könyvet nem írt, a satsangjait(előadásait) ingyen látogathatta bárki.

A fentebb említett tanítók az emberiség legtudatosabb és ezért a legkiegyensúlyozottabb lényei közé tartoztak, de a hétköznapi életüket és sorsukat tekintve nem hiszem, hogy bármelyikőnkben is felmerülne a vágy egy hasonlóra. Azt is láthatjuk, hogy még a Tudatosság abszolút szintjével sem jár együtt a feltétlen, a földi értelemben vett jólét, de nem is kell, hogy együtt járjon, hiszen a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az a Tudatosság túl van már bárminemű kettősségen és kötésen.

Szerintem már ennyiből is kiderül, hogy az ilyen populáris "tudatoséletmód" módszerek teljesen megalapozatlanok és nem szólnak másról, mint néhány ember pénzbehajtási akciójáról és tudatlanságáról, ami már a teleshopos színvonalú videókból és a közösségi oldalakon folyamatosan hömpölygő, szirupos idézetekből is könnyen észrevehető. Persze fontos a pozitív gondolkodás és a jó közérzet, mint "megélés", de ez nem jelenti azt, hogy a külvilág történéseire bármilyen hatást is gyakorolhatna. Egy emberi élet lefolyását és szükséges tapasztalatait sokkal bonyolultabb karmikus törvények szabályozzák szinte hajszálnyira kiszámított pontossággal. A cikk második részében megpróbálom ezt részletesebben kifejteni:                     

folytatás: http://nyilegyenes.blog.hu/2015/05/18/tudatos_eletmod_2_resz