A figyelem megszentelése

79738.jpg

Pilinszky János írt valaha egy cikket, aminek A figyelem megszentelése volt a címe. Ott idézte Jézus mondását: "Aki nincs velem ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór". A költő szerint Jézus ezt nem csak a szeretetre értette, hanem az összeszedettségre is. Sajnos nem láttam ezt az írást, csak a napokban olvastam róla és eszembe jutott, hogy a figyelemmel kapcsolatban már én is használtam ezt az idézetet egy korábbi bejegyzésben, de máshol is utalok rá. A szétszóródó figyelem összegyűjtésének fontosságát hangsúlyoztam, amelynek legjobb eszköze a  koncentráció-meditáció gyakorlása. Egy szalvéta is csak akkor gyullad fel a napon, ha a napsugarakat egy nagyítólencsével összegyűjtjük.

Még hétköznapi értelemben is figyelmet kell szentelni a jelenségeknek, cselekedeteink hatékonysága is ezen múlik. Önmagunk megértéséhez pedig elengedhetetlen az  elmélyültebb, befelé fordított figyelemenergia.

"...az életnek spirituális szempontból nincs célja, csak értelme, Önmagunk megértése. Céljai az egónak vannak az időben, az időbevetettség káprázatában és folyamatosan a jövőbe vetített elképzeléseivel azonosul, vagy a múlt emlékcsíráit piszkálgatja. Persze ez nem jelenti azt, hogy el van választva az Örök Pillanattól, mert ez lehetetlen, csak nem figyel rá. Ez a figyelmetlenség az alapja az emberben dúló viszálynak, nyugtalanságnak és mindennek, ami az egoizmust jellemzi. Ebből a figyelemeltolódási mechanizmusból is fakad az ego, mint egy részleges, önátélési káprázat tapasztalat." - írtam az előző bejegyzésben.

A figyelem az Örök Pillanatban lévő Isteni Atomból, az Önvalónkból sugárzik, és ez a sugárzás a mulandóság labirintusából kivezető Ariadné fonál, amit a koncentráció-meditáció eszközével tudunk megragadni. A hosszú ösvény, tudatot, elmét erősítő, legmagasabb gyakorlatai ezek, amelyek az embert elviszik a rövid ösvény meditációs állapotába, a szamádhiba.

Mi az, ami a figyelmet végső soron megszenteli? A Szent Szellem. Ez az Önvaló shaktija, energiája.

"Az elme ingadozása abbéli gyengeségéből adódik, hogy energiáját gondolatok formájában eltékozolja. Amikor képesek vagyunk rávenni arra, hogy egyetlen gondolathoz ragaszkodjon, akkor az energiát megtartjuk, és az elme megerősödik. Erős elmére gyakorlással lehet szert tenni, mint ahogy erre a Gítá is rámutat. Az elme először csak időnként, majd folyamatos gyakorlással egyre gyakrabban tér vissza a kereséshez, míg végül egyáltalán nem kalandozik el. Ekkor nyilvánul meg a szunnyadó shakti, és az elme feloldódik az életenergia áramlatában." - Ramana Maharshi

Ez a feloldódás egyben az egységtudatba történő "bepillantást" is jelenti, ahol az ember felismeri az elme legmélyebb rétegének ürességtermészetét, Azzá válik, az Önvalóvá, ami mindig is volt. Ez a nirvikalpa szamádhi a Tudatosság tudatossága. Miután ez a kegyelem megtörténik a keresővel, a feltámadt energia normál állapotban is vele marad, és az állandó pneumatikus nyomás miatt, ha elcsendesedik azonnal beáll a megszentelt figyelem állapota. A jelenségvilágot, beleértve önmaga minden megnyilvánulását (gondolatok, érzelmek, test, személyiség) is, mintegy tanúként fogja szemlélni. Innen indulnak a direkt, szemlélődő gyakorlatok, amelyekben a "bepillantás" során felfakadt erőt, a "Tudatosság érintését" és a vele együtt járó, átható nyugalmat össze kell kapcsolni az élettevékenységekkel. Ez a megszabadulás útja, ahol a megszentelt figyelem előbb, vagy utóbb elvezeti a keresőt a végső megvilágosodás állapotába.

Ebben a bejegyzésben részletesebben is lehet olvasni a meditációról és a szamádhi fokozatairól:

https://nyilegyenes.blog.hu/2017/12/16/meditacio_figyelem