Sokat emlegetik manapság korunk divatos, spirituális tanítói a Jelen fogalmát. Azt tanítják, hogy legyünk a jelenben, az "itt és most"- ban, másra nincs is szükségünk, csak erre a jelenre figyeljünk. Persze ők ezt a jelent az időben láttatják, a jelenségek világában, a mulandóság relációjában, mivel azt mondják, hogy ne törődjünk a múlttal és a jövővel. Ezért ez, így értelmezve nem fedi teljesen a valóságot, hiszen a múlt az emlék, a jövő pedig elképzelés, tehát mentális konstrukció, mint minden tapasztalható képződmény és addig, amíg bármilyen tapasztalás is fennáll, addig még az elme területén vagyunk és így arról tudomásunk van. Ilyen tapasztalat például a testünk, amit ébrenlétben és álomban(álomtest) is átélünk, tehát a testtudat bizonyítéka az elmeszerűségnek. Így  figyelmünk még lekötött a mulandóság ezen területén, tehát nem lehet Jelen, csak a pillantok folyamatát szemléli a mulandóságban.

A Jelen, Jelenlét, mint Létezés, szorosan vett spirituális értelemben csak a testtudat és szerepszemélyiség nélküli, az önmagában "létező-való" Önvalót jelenti, amely lényegét tekintve azonos Istennel a végtelen Tudatossággal. Ez minden létező számára mint létélmény állandóan adott és Jelen van, de ha még plusz járulékként, bővítményként, jelenségek is kapcsolódnak hozzá (test-személyiség) akkor az csak a Jelenlét-Örökkévalóság dinamikus, káprázatszerű, változó, időbeli oldalának tekinthető. Ez a tér-idő-forma jelenségvilág, ahol a Tudatosság Önmagában lefokozott fókusza a Létezés alacsonyabb frekvenciájáról vesz tudomást, ami ugyan nem független az örökkévaló Jelenlététől (ami a hátterét adja), de mint elmeszerű, mentális konstrukció, állandóan múlni látszik a jelenségek véget nem érő dinamizmusában. Ezért a Jelenlétet, csak a figyelem 180 fokos elfordításával a jelenségektől, a káprázástól, lehet tisztán,formamentesen "átélni".

A szufi történetben a pillangó ahhoz, hogy megismerje a tűz lényegét, belerepül a lángokba és elég, így Tűzzé válva egyesül annak Lényegiségével, de ehhez a mulandó "pillangóságát", mint jelenséget fel kell áldoznia. Így kell nekünk is a mulandó jelenségünket, a test-elme-személyiség frekvenciáját feláldozni ahhoz, hogy a valódi Jelenlétben elégjünk. Ez a létélményünk,"vagyokságunk" koncentrált megragadásával, figyelmünk tiszta önmagunkra irányításával érhető el a koncentráció-meditáció eszközével és miután az életképzeletünkben a Tudatosságot leszűkítő és beszennyező tudattalan mentális hajlamaink egyre jobban meggyengülnek, átbillenünk a szamadhi, a tiszta Lét, az igazi Jelenlét állapotába: az Örökkévalóságba. Ez nagyon ritkán lehet akár végleges is, és a megváltott tudatú Bölcs számára már a dualitás káprázata végleg eltűnik, a káprázat eloszlik, de számunkra átlagos keresők számára már az is nagy kegyelem, ha a szamadhi állapotának valamelyik nem végleges  formáját átélhetjük és így megtapasztalhatjuk a valódi Jelenlétet. Addig, amíg ezt valaki így nem éli át, csak áltatja magát és a saját fantáziája csapdájában képzelődik, félrevezetve a mai neo-advaita, pop guruk üres semmitmondásaitól.

"Csak egyetlen valódi jelenlét van, az isteni jelenlét. Ez a végső igazság, amit mindannyiunknak meg kell tanulnunk s meg kell tapasztalnunk. Ha ez megtörténik, akkor a (látszat)világot éppúgy tapasztaljuk, mint mások, de egyben végső lényegét is érzékeljük, s érezzük, hogy a Jelenlét minden pillanatban áthatja azt."- Paul Brunton

De a gyakorlás, a koncentráció-meditáció hosszú ösvénye, és az ezzel párhuzamos önelemzés megkerülhetetlen ahhoz, hogy rálépjünk a Jelenlétbe vezető rövid ösvényre. A realizált, megvilágosodott Tanítók, a Légy a Jelenben, Itt és Most, add fel a keresést, ne meditálj, ne keresd a megvilágosodást, vagy már Mos is Az vagy tanításokat, csak a hosszú ösvényt végig járt, megtisztult és az elmében már könnyen egyhegyűvé váló, előrehaladott tanítványoknak adták és nem a csodaváró tömegeknek. A Ramana Maharshi közvetlen tanítványai nem véletlenül töltöttek hosszú éveket már hajnalban kelve és meditálva az ashram hideg kövezetén, mire elérték a megvilágosodást. Ez kellett  ahhoz, hogy a Mesterből áradó kegyelem befogadására alkalmassá váljanak: "legyen fülük a hallásra". Csak az egyhegyűvé vált elméből képes kizáródni az életképzelet folyamatosan áramló formaöltése, és a figyelem fókusza csak azon tud Önmaga teljessége felé fordulni. Ez a küszöbe az örökkévaló Jelenlétnek, ami nem más mint az isteni Önvaló.

Nem véletlenül tanította a nagy indiai bölcs, Ramana Maharshi a következőket:

    " A nem kívánt gondolatoktól való szabadság fok és az egyetlen gondolatra történő koncentrációs fok a mértékegységei a spirituális előrehaladottság mérésének."

Hitelességét mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor daganatot távolítottak el a karjából nem kért érzéstelenítést, hanem a szamádhi állapotába merülve megszüntette a test-elme nem kívánt gondolatát a figyelmének a Jelenlétre irányításával. A "jelenlévő' szemtanúk és az operációt elvégző orvos is arról számolt be, hogy olyan nyugalom szállta meg őket, amihez foghatót előtte még soha nem tapasztaltak.Ez az Önvaló Jelenlétének az átsugárzó erejéből, kegyelméből fakadt.